A Bosnyák-Magyar rokonságról

A legutóbbi írásomban, a Boszniában található Visokói piramisokról volt szó, amelyek tele vannak magyar emlékkel. Ennek kapcsán felmerült a Bosnyák-Magyar néprokonság kérdése is több ponton, amely azóta már sok részen bebizonyosodott. Nos az első részt folytatva most következzen a második rész, ebben pedig jöjjön már a Bosnyák-Magyar rokonság folytatása. A Boszniai utamon látottak és tapasztaltak további leírása.

Visokó piramisainak csodás miliője

A Visokói piramisokról már írtam, de következzen a folytatás, a Bosnyák-Magyar rokonságról. A Visokói piramisokról eddig hallottak már kellőképpen felkeltették a kíváncsiságomat ahhoz, hogy idén nyáron egy kis Boszniai kirándulás és egy baráti látogatás mellett felkeressem Visoko városát. A meteorológia nyár legvégén, augusztus utolsó napjaiban indultam, az eddig itt ilyenkor szinte sosem tapasztalt, Magyarországi 38-39 °C hőségben, ami nem volt semmi, de a Balkánon volt csak még igazán meleg, itt már a 40 °C is meghaladta a hőmérséklet. Az Európa csúcs pedig a Dél-Boszniai Mostar városában volt, ahol 45 °C mértek. A volt Jugoszlávia tagköztársaságai közül Boszniában vannak még mindig a leginkább látható nyomai a délszláv háborúnak, számos szétlőtt, romos házat láttam utamon, de azért egyre szebb minden, gőzerővel halad a rendbetétel mindenfelé. Az ország belseje felé haladva egyre magasabbá válnak a hegyek, Visokóba érve pedig már egészen magasak. Visoko, a 17 000 lakosú Boszniai kisváros festői, egy völgyben helyezkedik el, a Bosna folyó partján fekszik, magas, piramis alakú hegyekkel övezve. Egyébként egy nyugodt kisváros, nagy többségében Bosnyák, muszlim vallású lakóival együtt. A városkában egy mecset és egy dzsámi található. Az itt élő emberek egyébként barátságosak és vendégszeretőek, büszkék rá és tudatában vannak annak, hogy hol is élnek ők. Bosznia népe sokat szenvedett a háború évei alatt, ezt a nélkülözésekkel teli időszakot az 1995. novemberében megszületett a Daytoni egyezmény zárta le, azóta béke van. A Visokói piramisokról, az egész lelet együttesről már írtam. Semir Osmanagić, a felfedező, a kalandor, a Bosnyák "Indiana Jones" áldozatos és kitartó munkájáról is, amelyben pénzt és fáradságot nem kímélve szembement a "tudomány" állítólagos képviselőivel is az igazság és az igazának a bebizonyításáért.
Kevesen beszélnek viszont arról, hogy Visokoi lehet együttesnek magyar vonatkozása van. Az már bizonyított tény, hogy a piramis csoport alatt alagút rendszer húzódik. Többek közt az egyik alagút bejáratánál a falra magyar rovásjelek vannak karcolva-vésve. Ezek korát pontosan még nem ismerjük, de a jelek határozottan magyar rovásbetűk. Még homályos fénykép felvételek alapján is felismerhető a jelek nagy része. Ezek között vannak a következő magyar jelek, abc sorrendben: a rovás jeleket pótoljuk stb.. Ezek a: B, C, J, Ö, P, R, S, U betűk. Annak megállapítása, hogy mikor, s hogyan kerültek oda még nem ismert, s az sem, hogy kapcsolatban van e a piramisokkal, vagy későbbi keletkezésű. Ez a terület többször történelmi Magyarország részeként katonai őrvidék volt és egy időben a manicheus eredetű keresztény bogumilok egyik működési területe. Kár hogy a bosnyákok elfelejtették ősi vallásukat és azt is, hogy ők nem szlávok. A bosnyákok java része besenyő eredetű. ”A besenyők történetét és eredetét illetően teljesen téves tanítások vannak forgalomban” - mondta Szilvay Gyula 1984-ben. Ő az egyik ősi besenyő család tagja, aki adatait édesapjától és Baróti Beke Dénestől az utolsó besenyő fővezérétől kapta. Egészen 1925-ig voltak törzsi összejöveteleik Budapesten, a IX .kerületi Páva utcában. Ott ismertették a besenyő nép múltját. A törzsi hagyományokat a Beke Tomja, Szilvai, Pető, Konkoly- Thege családok ápolták. A törzs története szerint ők nem hogy támadták volna Árpád hazatérő népét, hanem ők voltak a magyarság hátvédei. S mint hátvédek olyan jól teljesítették feladatukat, hogy Árpád nagyfejedelem, a besenyők vezéréhez adta saját leányát Ágacskát. A besenyőket a sumér időkben KANGÁR - Kiengira néven ismerték, majd idők múlásával egyik águkat ÚZ-nak nevezték. Kr.e. 53-ban a pártus-úz sereg verte meg a római Crassus csapatait. Az úz hadsereg élén Bisse vezér állt. Ettől kezdve az úzok győztes részét Bissenyi-Besenyő néven kezdték nevezni.. Semir Osmanagić sokáig nem is tudta, hogy ő is besenyő származású, hogy az ő neve a besenyők úz ágával kapcsolatos. Ennek ellenére mégis, talán a tudatalattijában mégis ott lappangott a dolog, mert ősei eredetét kezdete el kutatni. Ez sem volt véletlen, mert nincsenek véletlenek.
Az úzok elkerültek a Kaukázus vidékére is, sőt távol keleten is megtaláljuk őket: ogúz = keleti úz. Magyarország több részén kaptak szállásbirtokot, Úz völgy, Nándorfehérvár vidéke, Cegléd környéke, Miskolc mellett, Mátraverebély, Sopron, Bars megye stb.
Magyarország déli határőrvidékén telepedett meg jelentős részük, ez a mai Bosznia.
Mindezt azért kellett még egyszer megemlíteni, mert fontos tudni, hogy Bosznia lakosainak nagy része besenyő származású. Természetesen nem minden boszniai lakos besenyő, hiszen a török megszállás alatt, majd Mária Terézia idejében téridegen elemek is keveredtek közéjük. A török uralom tönkretette életvitelüket, gondolkodásukat; a pánszláv szervezők pedig nyelvüket, s öntudatukat. Valószínűleg ma már nagyon-nagyon kevés bosnyák tudja azt, hogy ők valójában besenyő eredetűek. Visoko besenyő terület; az eredeti besenyők pedig magyarok rokon népe. Mindez nem feltevés, hanem tény. Mindegy, hogy ez tetszik valakinek vagy sem.!
Habár a boszniai piramisok feltárásainak eredményei ma már megdönthetetlen bizonyítékokkal szolgálnak, mégis még mindig vannak szűk látótérrel megáldott emberek akik megkérdőjelezik, hogy ezeket a 8-10 ezer évesre becsült építményeket emberi kéz alkotta. A kikövezett utak helyett erodálódott lávafolyást látnak, és úgy gondolják, hogy a táj fölé magasodó, piramisra hasonlító hegyek a vulkáni tevékenység következtében jöttek létre, melyek tökéletesen szabályos kúpokat is létre tudnak hozni. Szerintük a nagy piramis formája csak az északi oldalról szemlélve látszódik szabályosnak a déli, dél-nyugati oldaláról nézve nem, mert az a hegybe simul. A műszeres mérések azonban kimutatták a Nap piramis szabályos alakját, oldalfalainak lépcsőzetességét és észak-déli tájolását. A bírálatok és támadások kereszttüzében azonban gőzerővel tovább folyik a feltáró munka. Még 2007 tavaszán Dr. Harry Oldfield brit tudós végzett méréseket a helyszínen egy olyan rendszerrel, amely látja az élőlények és a tárgyak energiamezőjét és az abban bekövetkező változásokat. Rendszerével először a Nap piramist vizsgálta. A vizsgálati eredmények kimutatták, hogy a piramist függőleges, változó erősségű energiamező veszi körül, belsejében pedig megállás nélkül újabb és újabb energia keletkezik, ami egyre jobban erősödik, míg végül annak csúcsán távozik. Ezután egy természetes dombot is vizsgálat alá vett, de itt vízszintesen elhelyezkedő és állandó erősségű energiamezőt rögzített az ESM rendszer. Az egyik képen volt egy anaszazi indián tál egy részlete. A képen jól kivehető egy lépcsős piramis, peremes, mely mintha lángolna, energiát sugároz ki magából. Ez az ábrázolás kisértetiesen hasonlít a polikontrasztos interferenciafényképezéssel készített képhez. Mindezek után talán már nem is meglepő, hogy a Visokói labirintus bejáratánál talált feliratos kő két jele, Varga Géza írástörténész értelmezése szerint, a magas tengely vagy a magasba vezető tengely értelmet adja. A fentiek alapján kimondható, hogy a hőskor népei - ellentétben korunk emberével - ismerték, használták, s meglepően jól ábrázolták a piramisok által kibocsátott energiát. Piramis jellegű hegyeket láthatunk a Képes Krónikában is, melyek csúcsán szintén energiakitörést ábrázolnak. Régészek egy csoportja nemrég újabb próbaásatást végzett a Hold piramisnál, ahol nagyméretű homokkőből készült lapokat találtak gondosan egymásra és egymás mellé helyezve. Egy biztos. A feltárásoknak folytatódnia kell, hiszen az emberi beavatkozás nyomai egyértelműen látszódnak, s a helyszín tartogathat még újabb meglepetéseket.

Szarajevó az egyedülálló város

Az hosszú utazásaimat folytatva Visokó-ból a fővárosba, Szarajevó felé vettem az irányt. A vonaton ismerkedtem a helyiekkel, jórészt Szarajevóiakkal, akik utaztak haza szeretet városukba, ahogy a daluk szól - Sarajevo Ljubavi Moja - Szerelmem Szarajevó.. A vonaton egy kedves muszlim lány, Jasna kínált finom házi süteményével, amely süti és gesztus is nagyon jólesett nekem akkor és ott. Szarajevó városába érve a pályaudvaron a barátaim fogadtak, és utána persze gyorsan egy elkerülhetetlen kávé is fogadott. A szerb-horvát nyelvű társalgásaink alatt egy kávé mellet, amit itt törökösen főznek, mindig szóba kerülnek a napi dolgok, és a régebbiek is. A kávézás Boszniában mindig mindenhol egy igazi szertartás, a bosnyák kávé - kava, finomra őrölt kávé, többször felfőzve, a nyugalom jelképe. Mindig is egy bosnyák konvertibilis márkát kértek egy kávéért, most is ennyi, ami átváltva fél euró. A háború alatt is jutott erre pénz. Ha mégsem sikerült összeszedni a kávéra valót, akkor egy doboz cigiért is ihattak az emberek egy jó feketét. Manapság is van rá idejük, hogy kávézzanak, hiszen a munkaképes lakosság legalább fele munkanélküli. Ennek ellenére élvezik az életet, lazák, derűsek, mosolygósak, általában pedig szinte mindig jókedvűek.. Bosnyák barátaim:. Mario Čakić és Romeo Mitrović, is ezt az elvet vallja és teszi is természetesen, hát igen, ezek a délszlávok igazán tudnak élni..
Most essen szó magáról a városról, Szarajevóról, amely több okból is nagyon híres. Itt lett 1914-ben merénylet áldozata Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös, ami ürügyül szolgált az első világháború kirobbantásához. Itt rendezték meg az 1984-es Téli Olimpiai játékokat is. De a szarajevóiak élték át a boszniai háború: 1992-1995 alatt a modern kori történelem egyik leghosszabb, több mint három éven át tartó ostromát is. Szarajevó, a város négy nagy részből áll:. Centar - Belváros, Novi Grad - Újváros, Novo Sarajevo - Új-Szarajevó, Stari Grad - Óváros.. A várost a Dinári-hegységhez tartozó öt nagyobb hegy koszorúzza, amelyekben népszerű kirándulóhelyek és sípályák vannak. A hegyek a következők: Treskavica: 2088 m, Bjelasnica: 2067 m, Jahorina: 1913 m, Trebevic: 1627 m, Igman: 1502 m. Talán leghíresebb közülük a Trebevic hegy, a Szarajevóiak kedvenc hegye, amely a várost mellett, azt átívelve húzódik. Kemal Monteno híres dala: Sarajevo Ljubavi Moja - A Szerelmem Szarajevó című dal és film is erről szól. A Szarajevóiak akik együtt nőttek fel szép városukkal, úgy kötődnek hozzá, hogy azt sosem hagyják el, és mindig hűek maradnak hozzá.. Szarajevó, a város egyedülálló légkörét és a történetét alakító három nagy vallási csoport:. muszlim, ortodox, katolikus által hátrahagyott épített és más kulturális javak adják. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ egyetlen városa, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.!. Az óvárosban található a Baščaršija, a város muszlim építésű főutcája, ez a város leghíresebb helye. A főutca hatalmas gránittömbjein sétálva észrevehetjük, hogy csak a nyugat-európaiak sietnek. A lenyugvó nap mellett lassan megtelik a mecset: imához készülődnek a muzulmánok. Csurig telnek a teraszok, mindenfelé burek és kávé illata terjeng. A város egyik része a müezzin hívására térdre borul, a lüktető belvárosban alig lehet szabad helyet találni. A sokszínűség jegyében a kávézók sem egyformák: a muszlimoknál csak a fekete italt szolgálják fel, a szerb-horvát helyeken sört is csapolnak – az egészséges hazafiság jegyében Sarajevsko Pivót, azaz Szarajevói Sört. Ha megkérdezzük, milyen nyelven beszélnek, csak annyit válaszolnak, a helyin. Nem tesznek különbséget egymást között..
A Szarajevót körbeölelő hegyek sok mindent láttak: a Szerb csapatok innen ostromolták 1400 napig a várost. Az éhínséget, szenvedést lassan felejtik, ennek ellenére, az elmúlt időszakban látványosan fejlődött a félmilliós boszniai főváros. A szétlőtt épületek, a nemrégiben felhúzott üvegpaloták épp úgy megférnek egymás mellett, mint a zsúfolásig telt kávézók, a rövid szoknyás szerb és horvát lányokkal „ékesített" belvárosi utcák, valamint a hijabot - fejkendőt viselő muszlim lányok és nők. A város kettősségét a kontrasztok csak tovább erősítik. Az együttélést a mai napig tanuló közösségek ha lassan is, de a fejlődés útjára léptek. 1992. április 6-án a boszniai szerb hadsereg körülzárta Szarajevót, amivel megkezdődött a város 1995 októberéig tartó ostroma, amelyben a Jugoszláv Néphadseregnek kulcsszerepe volt. Az ostrom alatt körülbelül 12 ezer ember halt meg, és további 50 ezren sebesültek meg. A háború következményeként Szarajevó drámai népességmozgáson ment keresztül. A város újjáépítése rögtön a háborút követően megindult, és a következő évtized közepére nagyrészt be is fejeződött. A ma is épülő városban a régebbi korok és a szocialista időszak épületei mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern irodaépületek. Az újjáépítésből az iszlám országok is kivették a részüket: a térség legmagasabb felhőkarcolója például egy boszniai-malajziai vegyesvállalat beruházásaként épül. A város kettősségét a kontrasztok csak tovább erősítik.. Az együttélést mára már szinte teljesen megtanuló közösségek, ha lassan is, de a fejlődés útjára léptek. Hiszen nem a vallások és a politikai irányzatok a fontosak, hanem csakis az emberek a lényegesek mindig, amit itt a dél Balkánon már régen megtanultak és jól tudnak az emberek.

Mostar

Mostar, a 100 ezer lakosú Dél-Boszniai város több okból is nagyon híres. A Balkán egyik legszebb városa, szerintem talán a legszebb. A Balkán legmelegebb városa, nyáron a hőmérséklet a 45 °C-ot is elérheti, most ottjártamkor is ennyit mutatott a hőmérő higanyszála.!. A város nevét az azt keresztülszelő Neretva folyón álló hidak egyikéről, az úgynevezett „Öreg hídról” - szerb-horvátul "Stari Most" kapta a nevét. Csontváry is lefestette annak idején ezt az egyedi szépségű és építészeti megoldású hidat.. A középkori oszmán épületegyüttest felvonultató kisváros Bosznia-Hercegovina egyik fő turisztikai látnivalója. Az Öreg híd az UNESCO kulturális örökségéhez tartozik. A polgárháborúban lerombolták, majd 2005-ben ismét régi alakjában építették újjá.. Egyedülálló idegenforgalmi attrakció a hagyományos vízbe ugrás az Öreg Hídról a Neretva folyóba, amelyet a helyi fiatalok akkor hajtanak végre, ha elég pénz összejön. Hogy mennyi az elegendő pénzmennyiség az örök rejtély, de szerintem nem kell nekik sok érte. A hagyomány szerint csak az tartozott a férfiak közé, aki legalább egyszer beleugrott a hídról a vízbe.! Tudni kell, hogy a folyó még nyáron sem haladja meg a 20 fokot, és a víz 21 méterre van a híd tetejétől.! A délszláv háború alatt Mostar számított a horvát kisebbség által kikiáltott, de hivatalosan soha el nem ismert Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság de jure fővárosának.. 1990-re a horvátok, a szerbek és a bosnyákok között pattanásig feszült a helyzet, a nemzetek közötti ellentét ekkorra már nagyon elmélyült. A háború valóságos veszélyt jelentett, amely Bosznia-Hercegovinában, egy évvel Horvátország után, 1992-ben tört ki. A város a bosnyák-horvát konfliktus központja volt. Amit a kommunista időszakban felépítettek, azt a háború tönkretette, sőt az évszázados emlékművek, köztük az Öreg híd - Stari Most is megsemmisült 1993-ban. Kezdetben még a szerbek uralták a nagyobb mostari hegyeket a város keleti felén, 1992-ben azonban a horvátok kiszorították őket a területről. Ezután, 1993 májusában, a bosnyákok lázadtak fel a horvátok ellen és kezdetét vette a bosnyák-horvát konfliktus. A horvátok blokád alá vették a bosnyákok által lakott keleti területet és bombázták az ott levő bosnyák hadsereget. A háborús konfliktusnak több mint 2000 halálos áldozata volt a városban. Boszniában járva egyébként sok helyen feltűnt nekem az egykori Jugoszláv elnök, Tito emlékei, a különböző felíratok. "Mi smo Titovi – azaz Tito a miénk", vagy Tito egyik híressé vált mondása: "A másét nem akarjuk, a sajátunkat nem adjuk".. Mostar mai gazdaságának gyökerei az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdődtek, mikor a város nyugati oldalán lefektették a Szarajevó-Mostar-Ploce vasútvonalat. A jugoszláv időkben több cégnek is itt volt a székhelye: Aluminij, Soko, Hepok, Mostari borászat, Mostar dohányüzem, Unis stb.. Mostar jelenleg is Hercegovina gazdasági központja. Az egyik muszlim hölgy, Milica elmondta azt a városban találkozva vele, a közösségek keveredése a nacionalizmus térnyeréséig teljesen természetes volt az egykori Jugoszláviában. A bosnyákok, a szerbek és a horvátok mindig is békében éltek egymással. – A vajdaságiak szerint lusták vagyunk! – mondta nevetve Milica, aki a háborúban elvesztette kétéves kisfiát és testvérét is. – Nem értik meg, hogy a sok szenvedés miatt mi csak a mának éltünk. Minden nap a túlélésért küzdöttünk, sosem terveztük a jövőt. Ezért a kívülállóknak úgy tűnhet, nem csinálunk semmit – mesélte Milica, pedig ez nem így van, csak mindent egy kicsit lassabban és megfontoltabban teszünk mint mások. Tehát ilyen és hasonló mentalistásbeli különbségeket tapasztalhatunk az egykori Jugoszlávia északi és déli lakói között. Az együttélést mára már szinte teljesen megtanuló közösségek, ha lassan is, de a fejlődés útjára léptek. Hiszen nem a vallások és a politikai irányzatok a fontosak, hanem csakis az emberek lényegesek mindig, amit itt a dél Balkánon már régen megtanultak és jól tudnak az emberek.

2011. szeptember. 22.

Bíró Csaba