Ma reggelt elszakadt a lánc. Elpattant, mintha cérnából lenne, ilyen még nem történt velem. A kerékpár nem bírta a nyomatékot, mikor Marcit óvodába vittem, így gyalog fejeztem be a távot. A láncot lecseréltem, de a régi már használhatatlan. Pont, mint az élet maga. Sok történetem van, kettőt-hármat elmondok, csak azok kedvéért, akiket esetleg érinthet. Egyik családi barátunk elismerte, hogy velem kapcsolatos hitetlenkedése a múlt év tavaszán változott meg, mikor ugye arról volt szó, hogy esetleg lekapcsolják a telefonokat és egyéb hálózatokat. Nos, mint kiderült az egyik barátnője elbeszéléséből, a zsidók a saját kommunikációs rendszerüket is magyar fejlesztőkkel írattatták meg és egyik közeli ismerőse ismerte el, hogy ő sk. adta át a programot nekik, tudván, milyen célokra is kellhet.

A másik történet sem semmi. Egyik volt kollégám mesélte a minap, hogy alátámassza a zsidók országfoglalásával kapcsolatos „légből kapott” meglátásaimat, hogy annak idején még az Őrezrednél is szolgálva (nem rendőr) a főnöke, mint közismert vallásos és „palesztinbarát” személyként utat intézett Palesztinába. Azt mondja, el sem tudjuk képzelni az ottani viszonyokat, a „csekpointos” áteresztő rendszert…, amelyek bármelyikén megakaszthatnak és akkor nem jutsz el a munkába, vagy éjszakára haza…
Egy visszahívást követően pár éve palesztin küldöttség érkezett hazánkba és a szállást mintegy véletlenül a Síp utcában sikerült a „főnöknek” lerendezni. Mikor ő, mint fullajtár megtudta ezt, már szívta a fogát, de nem volt mit tenni. A delegáció ül a kisbuszban az utca meg le van zárva és a rendőrök kérik a behajtási engedélyt. Ő meg mondja, hogy Őrezred és nem terrorista, de hát ott van a szállás a „palesztinoknak”. – Ekkor már mosolyogtam az elbeszélés hallatán. Rendőr telefonálgat, majd beereszti őket a zsidónegyedbe. Másnap felmegy hozzá az Őrezred „parancsnokhelyettese”, ahogy említette, bár nevét nem mondta, csak azt, hogy ez volt Dobozi helyettese, aki kérdezte, mi is volt tegnap, mert erről neki tudnia kell, mert ő az izraeli nagykövetség megbízott mossados összekötője. No hát, akkor vált szemmé és most, mikor találkoztunk, ezt mindenképpen tudomásomra kellett hozza.

Nos ennyit az anekdotákból, de van még bőven, bár már nem tartom annyira fontosnak most elmesélni. Majd ha fagy!

A vakoknak és gyengénlátoknak is fel kellett tűnjön, hogy nem kis dolgok vannak készülőben. Tegnap kapott jelzés szerint a jóbbik is bekeményített, mert Vona-Zazri valahol Szfehérvár környékén a pajtásainak csúnya dolgokról kezdett el legendákat szőni. Olyanokat mondott, hogy vásároljanak be hidegélelemből, tartalékoljanak, mert szükség lesz rá a közeljövőben. Nocsak, mik elő nem ferdülnek. Más csatornák szerint a Jóbbik belsejében is tisztában van az értelmesebbje, hogy ki a vezetőik és mire szarveződtek, de még várnak. Ugyan nem tudom mire, de várjanak. Aki még most sem fogja – miközben benne van a sűrejében-, hogy ez nem lesz leányálom és a zsidók éppen azért vannak ott, hogy az utolsó pillanatig vakságban tartsák a levágandó, feláldozandó gójokat, azért nem is kár-kár, nem ilyen akárki fiának.

Már nem tartom értelmét minden lényeges cikknek a hozatalát, amit más nyelveken elolvasok, mert szinte azt írják teljes mértékben, amit két éve is már megírtunk. Tessék néha az archívumban is lapozgatni, hátha ismerős lesz az, amiről most köhécsel a média.

Ami a szombati dunaújvárosi előadásomat illeti, öltözzetek időtállóan. Úgy tudom leszóltak az atyának is, hogy csak módjával "Posta Imrézni" ám, mert irgum, meg burgum. Úgy látszik, hogy nagyon fontos személy lehetek, vagy valami hasonló, bár az atya nem mondta, hogy nem lehet nála megtartani a beszélgetést (úgy, mint korábban már kétszer), de azért lehet még meglepetés, melyen én már nem lepődök meg. Akkor átmegyünk a szomszédos rendőr-őrsre és ott a nagye-lő-adóban gyűlünk össze, hátha pár mocsok rendőrnek látszó maffiózó is kap némi ihletet és nem kell maholnap felakasztani demokratikusan a tetteiért. Másik megoldás, hogy gyújtunk egy szertüzet és közösen imádkozunk a Magyarok Istenéhez. A többit meg majd a helyszínen megbeszéljük. Hozzatok fát, esetleg, nehogy Gyurinak kelljen szólni, mert csak kuka van.