Magyarországon a fűtési szezon fél éves időszaka mindig nagy terheket ró az emberekre. Az utóbbi években pedig mindig egyre nagyobbakat, évről-évre. Az egyre csak romló gazdasági helyzetben, lecsúszásban, és elszegényedésben komoly gondja az embereknek a lakásuk fűtésének biztosítása. Sokak már oda jutottak, hogy el kell dönteniük a pénztelenségükben, ételt vesznek vagy tüzelőt, éheznek vagy fáznak majd.

Megkezdődött már jó néhány hete az idei fűtési szezon, ez legtöbbünknek nem nagy öröm, inkább egyre nagyobb gond, sőt már minden évben csak egyre nagyobbra növő teher. Sokan már nem teherautóval, hanem csak talicskával, vödörrel, táskával mennek a tüzépre tűzifáért, szénért. Pár napra elegendő mennyiséget képesek csak egyszerre megvenni. Ennyire futja mindössze. A megjósolt szociális katasztrófát a fűtés körüli óriási és mára megoldhatatlan problémák tömeges elszaporodása is jelzi. Akik vezetékes földgázzal fűtenek, vagy távfűtéssel, azoknak sem könnyebb, a fűtésszámlák évről-évre egyre csak növekednek. Magyarországon a lakossági energiafelhasználás közel háromnegyede a fűtésre fordítódik. Nem csak azért, mert a lakóépületeink háromnegyede energetikai szempontból elavult és korszerűtlen, hanem azért is mert egyre többen kénytelenek választani, élelmiszert vesznek vagy tüzelőt. Sokaknak el kell dönteniük azt, hogy éheznek vagy fáznak.!. Egyik sem kellemes, egyik sem jó, de szükségben döntéskényszerbe kerülnek. Vannak akik egyik nap az egyiket, a másik nap a másikat választják. Az egyik nap éheznek, a másik nap fáznak, és így próbálják valahogy átvészelni a telet.
Nálunk itt Magyarországon évente átlagosan 180-190 napot kell fűteni a házainkat, lakásainkat. Tehát ha minden jól megy az adott esztendőben, akkor fél évet kell fűtenünk, fél évre kell valahogy megoldanunk a fűtésünket. Európában ez közepesnek mondható szint, hát igen, nem véletlenül vagyunk mi Európa közepén. Ez szerencsésebb mint a nálunk északabbra fekvő országokban, ahol ez a fűtési időszak 60-70 nappal is több lehet, de szerencsétlenebb mint délebbre fekvő országokban, a mediterráneumban, ahol ez az időszak 80-90 nappal is kevesebb lehet. Azonban oda jutottunk, hogy itt nálunk ez a közepes fűtési mértékű, szintű, fél éves időszak is sokak számára már teljesen megoldhatatlan dolog.

A már régebben megjósolt szociális katasztrófa az ajtóban áll, a küszöbön van. Hogy a helyzet mennyire súlyos, azt mutatja a tavalyi sokkoló statisztikai adat is. Az elmúlt télen, a tavalyi fűtési szezonban több mint 500-an fagytak meg Magyarországon. Ebben a statisztikában együtt szerepelnek a hajléktalanokkal azok is, akik a fűtetlen otthonaikban hűltek ki, vagy fagytak meg. A Magyar Szociális Fórum kerek asztala már az év elején elsőrendű teendőnek minősítette az emberéletek védelmét. Azonnali intézkedésekre szólította fel a miniszterelnököt a kihűléses és fagyásos halálesetek miatt. A fagyhalálszámlálást már ezen az őszön meg kellett kezdeni, október elejétől kezdődően megindult a fagyhalálszámot mérő óra képzeletbeli mutatója. A számláló az idő haladtával pedig egyre gyorsabban pörög. Ennél kínosabb és szégyenteljesebb szegénységi bizonyítványt aligha tud kiállítani magáról egy ország. Persze ahol a vezető politikai hatalom, a kétharmados többséggel rendelkező "polgári kormány" közellenségként igyekszik beállítani a hajléktalanokat és a szegényeket, ott már nagy a baj. Arról persze már nem beszélnek, erről már nem szokott szólni a fáma, hogyan is jutottak sokan ide, hogyan is juttatták ők, a politikai elit ide az embereket. Ők csak arról beszélnek, hogy aki hajléktalan, szegény, nincstelen, az mind maga tehet róla. A keresztényben fogant új rendszerben így van ez. Feláll a szőr a kiváltságosok és híveik hátán, ha perifériára szorult embereket látnak maguk körül utcán, közterületen. Hajléktalanak lenni, koldulni, kéregetni, szegénynek lenni mind tilos. Mindezek rontják az összképet és zavarják a "polgárokat"..
A Télről - ""Eljött ismét a tél, a hideg, ködös, sötét és félelmetes tél. A napok ilyenkor már egyre csak rövidülnek, az éjszakák pedig egyre csak hosszabbodnak. A tél nekem komisz és kegyetlen régi ismerős. Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá. Kevéske fénnyel jelentkező rövid nappalok, sötétbe vesző hosszú délutánok, magánnyal teli végtelen éjszakák. A mély völgyeket és erdőket sötét árnyak foszlányai járják be, ha a végtelen mezőkön végigfut a szemünk, eszünkbe jut az elmúlás, az, hogy meghalunk egyszer""..
A hamarosan eljövendő téli hidegekre, a hosszúra nyúló fűtési időszakra mindenkinek kitartást és megfelelő megoldást kívánok. Aki tud, az pedig lehetőségeihez mérten segítsen a lakókörnyezetében élő, fűtés nélkül maradt szerencsétlen embereken. Legalább ne éhezzen és ne fázzon a magyar, ennyit alapvetően mindenki megérdemel. Aztán majd lesz valahogyan, egyszer majd csak ismét eljő a tavasz.

Bíró Csaba