Honfitársaim!

A győzelemhez a családok, megmentésén keresztül vezet az út. Aki ezt másképpen gondolja, az nem érti a célt. A politikai megoldások ideje már lejárt.

Mielőtt odaálltam volna a csatatérre, még nem tudtam, hogy az otthonvédelem lesz hivatásom. Ezért az Istennek tettem esküt, hogy megvédem a bajbajutott embert.

Már most kérdezem tisztelt honfitársaim, kitől várunk segítséget? Kívánhatunk-e kevesebbet, mint saját halálunkat, ha elveszítjük életünk munkájának teljes gyümölcsét, az otthonunkat? Egyértelmű a válasz: NEM!

Mi rosszabb történhetik velünk, mint hogy párunkat börtönbe zárnak? Mi rosszabb történhetik velünk mint az, hogy hamarabb jutunk az örökkévalóságba, mint ahogy a természet törvényei szerint történt volna különben.

Ha kitörölnek bennünket a családok sorából, mi végre puszta létünk? Nem arról van szó, hogy minden áron a halált kell választanunk, hanem mindössze akarnunk kell a változást. Ez történhet közönyös megadással vagy összefogással.

Magyarországon a civileknek az önvédelemre kell koncentrálniuk. Nem tehetünk egyebet, mint hogy védelmezzük magunkat az utolsókig. Sokan azt kérdezik majd, hogy lehet-e remény a jó kimenetelre? Erre azt felelem: ha megadjuk magunkat, úgy bizonyosan elvesztünk.

Tetteinkkel nekünk kell példát mutatnunk bátrabbaknak, hogy sokan csatlakozzanak ügyünkhöz, mert sokan is vagyunk bajbajutottak. Nem rosszabb farkasszemet nézni a végrehajtóval és csatlósával, a rendőrséggel, mint várni a végrehajtót, aki könyörtelenül utcára tesz.

Közösen kell kiállnunk minden olyan kilakoltatáson, amiről tudomásunk van, mert ezzel szabhatunk gátat a hatalom gátlástalan terjedésének.

Mi lakhatást akartunk, ők harcot akartak, tehát legyen harc. A győzelem nem rajtam múlik. Én csak az egyik eszköze vagyok. Minden ember külön maga az, amely magában hordozza a győzelmet. Az egyes ember nélkül minden elveszett.

2012. június 9.

Balogh Béla, a Koppány csoport vezetője