TELJES SZÖVEGE ÉS MAGYARÁZATA Dr. Molnár Ákos:
Ki árja, félvér, nemárja – félvérek és nemárják jogállása – nemárják állampolgársága, házassága, hivatalviselése – harctéri szolgálatból eredő kiváltságok stb.



A Harmadik Birodalom jogalkotásából a magyar közönség érdeklődésére elsősorban az árjavonatkozású jogszabályok tarthatnak számot, mert azokon keresztül érdekes bepillantást nyerhet a 75 milliós, hatalmas szomszédállam életébe.
Az alábbiakban megkíséreltem az említett törvények és az azokat kiegészítő fontosabb rendeletek hűséges átültetése és rövid magyarázata útján ennek a tárgykörnek vázlatos, de alapvonalaiban és kereteiben pontos képét adni.

1938. április hó.

DR. MOLNÁR ÁKOS

I.
A birodalmi polgárságról szóló törvény.

(Meghozatott 1935. szeptember I5; hatályba lépett 1935. szeptember 30.)


A Reichstag egyhangúlag a következő törvényt hozta, mely ezennel kihirdettetik:

1. §.

(1) Állampolgár az, aki a német birodalom Védő¬szövetségéhez (Schutzverband) tartozik és ennek fe¬jében a német birodalommal szemben különlegesen el van kötelezve;
(2) Az állampolgárság a birodalmi- és állampol¬gársági törvény előírása szerint szerezhető meg.
ad (1): Ezáltal a tárvény a régi szabályozással szemben fogalmilag határozta meg, hogy ki állampolgár. Állam¬polgár (Staatsangehöriger) és birodalmi polgár (Reichsbürger) különböző fogalmak; az állampolgár még nem birodalmi polgár, a birodalmi polgárság vi¬szont magában foglalja az állampolgárságot is.
ad (2): Az állampolgárság tehát a német állampolgár¬ságra nézve 1934. február 5-én meghozott rendelet és a birodalmi és állampolgársági törvény megváltoztatására nézve 1935. május 15-én meghozott törvény keretében továbbra is az 1913. július 22-i birodalmi és állampolgársági törvényhez igazodik. Eszerint .a német állampolgárság megszerezhető: születés, törvényesítés, házasságkötés, vagy honosítás által.

2. §.

(1) Birodalmi polgár csakis az a német, vagy faj¬rokonvérű állampolgár, aki magatartásával bebizo¬nyítja, hogy hajlandó és alkalmas arra, hogy a né¬met népet és birodalmat hűséggel szolgálja.
(2) A birodalmi polgári jogosultság a birodalmi polgári oklevél adományozása útján szereztetik meg.
(3) A birodalmi polgár a törvények szerint létező teljes politikai jogoknak egyedüli viselője.
ad (1): Már a szószerinti, szövegezésből folyik hogy a birodalmi polgárnak természetesen állampolgárnak is kell lennie. A „német- és rokonvérű” kifejezés az árjaszármazásnak eddig szokásos fogalmát helyettesíti, amely fogalom nem bizonyult elég pontosnak. Fajro¬konok főleg az európai népekhez tartozók (a zsidók és cigányok kivételével), akkor is, ha fajtisztaságukat Európán kívül őrizték meg.
ad (2): A birodalmi polgárságról szóló oklevél adomá¬nyozása tehát jogalapító közigazgatási cselekmény A birodalmi polgári oklevélre vonatkozó további ren¬delkezések kibocsájtásáig átmeneti intézkedés gyanánt a birodalmi polgári törvénnyel kapcsolatos Első Ren¬delet 1. §-a (lásd I. a. alatt) bír érvénnyel.
ad (3): Vesd össze az Első Rendelet (I. a.) 3. §-ával.

3. §.

A birodalmi belügyminiszter a vezér helyettesével egyetértésben hozza meg a törvény végrehajtásához és kiegészítéséhez szükséges jogi és közigazgatási rendeleteket.
ad 3. §.: A meghozott rendeletek alább, I. a. és I. b. alatt következnek.


Ia.
A birodalmi polgárságról szóló törvénnyel kapcsolatos
Első Rendelet.

A birodalmi polgárságról szóló, 1935. szeptember 15-i törvény 3. §-a alapján a következők rendeltet¬nek el:

1: §.

(1) A birodalmi polgársági oklevélről szóló to¬vábbi rendelkezések kibocsájtásáig ideiglenesen azon német és rokonvérű állampolgárok tekintetnek birodalmi polgároknak, akik a birodalmi polgárságról szóló törvény életbelépésekor a képviselőválasztó jog birtokában voltak, vagy akik részére a birodalmi belügyminiszter a vezér helyettesével egyetértésben az ideiglenes birodalmi polgárjogot megadja.
(2) A birodalmi belügyminiszternek jogában áll a vezér helyettesével egyetértésben az ideiglenes biro¬dalmi polgári jogot megvonni.
ad (1); Az 1924. március 6-i birodalmi választói törvény állapítja meg, hogy ki bír képviselőválasztási joggal. Aki 1935. szeptember 30-a után szerzi meg a képviselőválasztási jogosultságot, az a szerzés dacára nem tekintetik ideiglenes birodalmi polgárnak. Az ideigle¬nes birodalmi polgári jog engedélyezése olyan ké¬nyes helyzetek elkerülésére szolgál, amelyek különö¬sen honosításoknál fordulhatnak elő.

2. §.

(1) Az 1.§. rendelkezései zsidó keverékfajú ál¬lampolgárokra is érvényesek.
(2) Zsidó keverékfajúnak (Jüdischer Mischling) számít az, aki egy vagy két, faj szerint teljesen zsidó nagyszülőtől származik, amennyiben az illető leszár¬mazott nem tekintendő az 5. §. (2) bekezdése szerint zsidónak. Feltétlenül teljesen zsidónak számít vala¬mely nagyszülő akkor, ha a zsidó vallásközösséghez tartozott.
ad (1): Ezáltal a német-zsidó keverékfajúak a birodalmi polgári jogosultság tekintetében a németvérű állam¬polgárokkal egy sorba helyeztetnek.
ad (2); 2. mondata: Ez a vélelem meg nem dönthető.

3. §.

Csakis birodalmi polgár - mint a teljes politikai jogok viselője - gyakorolhatja, a szavazati jogot politikai ügyekben és viselhet közhivatalt. A birodalmi belügyminiszter, vagy az általa felhatalmazott szerv az átmeneti időre kivételeket engedélyezhet a köz¬hivatalok betöltése tekintetében. A vallási társaságok ügyei érintetlenül maradnak.
ad 3. §.; Köztisztviselő tehát csakis a birodalmi polgár le¬het. A községi polgári jogosultság (nem azonos az úgy¬nevezett „községi lakos”-i jogosultsággal) tekintetében szintén előfeltétel a birodalmi polgári jogosultság.

4. §.

(1) Zsidó nem lehet birodalmi polgár. Politikai ügyekben nem illeti meg szavazati jog; közhivatalt nem tölthet be,
(2) Zsidó tisztviselők 1935. december 31-ével nyu¬galomba vonulnak. Ha az ilyen tisztviselők a világ¬háborúban a német birodalom, vagy ennek szövetsé¬gesei érdekében a tűzvonalban harcoltak, akkor ezek a korhatár eléréséig nyugdíjképen megkapják utol¬jára élvezett teljes nyugdíjképes szolgálati járandó¬ságaikat, a szolgálati idő szerinti ranglétrán azonban nem emelkednek. A korhatár elérése után az ille¬tők nyugdíja az utolsó nyugdíjképes szolgálati illet¬mények után újból fog kiszámíttatni.
(3) A vallási társaságok ügyei érintetlenül marad¬nak.
(4) Nyilvános zsidó iskoláknál működő tanerők szolgálati viszonya a zsidó iskolaügy újabb szabályo¬zásáig érintetlenül marad.
ad (1); Az 5. §. állapítja meg, hogy ki tekintendő zsi¬dónak. A. birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬bocsájtott Második Rendelet (lásd I. b. cím alatt) 5. §-a jelöli meg, hogy ki tekintendő köztisztviselőnek. A nyilvános betegpénztáraknál működő vezetőorvosok tekintetében a birodalmi belügyminiszter 1935. decem¬ber 21-i körrendelete is tartalmaz intézkedéseket.
ad (2); A részletekben v. ö. az ezen birodalmi polgár¬ságról szóló törvényhez kiadott Második Rendelettel (l. I. b. cím alatt), amely a tekintetbe jövő tisztviselői kérdéseket szabályozza.

5. §.

(1) Zsidó (Jude) az, aki legalább három olyan nagyszülőtől származik, akik fajilag teljesen zsidók. A 2. §. (2) bekezdésnek 2. mondata alkalmazást nyer.
(2) Zsidónak számít azon két teljesen zsidó nagy¬szülőtől származó zsidó keverékfajú állampolgár is,
a) aki a törvény kibocsájtásakor a zsidó valláskö¬zösséghez tartozott, vagy abba ezután vétetik fel,
b) aki a törvény kibocsájtásakor zsidóval volt há¬zasságban, vagy azután kötött zsidóval házasságot,
c) aki olyan - az (1). bekezdés értelmében zsidónak tekintendő - egyén házasságából származik, amely házasság a német vér és német becsület védel¬méről szóló 1935. szeptember 15-i törvénynek (lásd II. alatt) életbelépése után köttetett meg,
d) aki az 1. bekezdés értelmében zsidónak tekin¬tendő egyénnel folytatott házasságon kívüli viszony¬ból származik és 1936. július 31. után házasságon kívül születik,
ad (1); 2. mondata: Akkor is fennáll tehát a megcáfolha¬tatlan vélelem arra nézve, hogy valamelyik nagyszülő teljesen zsidó volt, ha az illető a zsidó vallásközösséghez tartozott.
ad (2); Azok a személyek, akik ezen bekezdés alá esnek, egyszer s mindenkorra teljesen zsidóknak tekintendők akkor is, ha vér szerint csak félzsidók.

6. §.

(1) Amennyiben birodalmi törvényekben, vagy a német nemzetiszocialista munkáspártnak, vagy tago¬zatainak rendeleteiben a vér tisztaságára nézve olyan követelmények vannak támasztva, amelyek az 5. §-on túlmennek, úgy ezek érintetlenül maradnak.
(2) A vér tisztaságára vonatkozó olyan egyéb kö¬vetelmények, melyek az 5. §-on túlmennek, csak a birodalmi belügyminiszternek és a vezér helyettesé¬nek beleegyezésével támaszthatók. Amennyiben ilyen természetű követelmények már fennállanak, úgy 1936. január 1-én érvényüket vesztik, hacsak azokat a bi¬rodalmi belügyminiszter a vezér helyettesével egyet¬értésben nem engedélyezi. Az engedélyezésre vonat¬kozó indítvány a birodalmi belügyminiszternél teen¬dő meg.
ad (1); A „Nemzeti Szocialista Német Munkás Párt” (N.S.D.A.P.) tagozatai csakis a S.A., S.S., N.S.K.K., H.J., Nemzetiszocialista Diákszövetség és Nemzetiszocialista Nöiszövetség, nem pedig az úgy¬nevezett „csatlakoztatott” szövetségek.

7. §.

A vezér és birodalmi kancellár a végrehajtási ren¬deletek előírásai alól felmentéseket engedélyezhet.
ad 7. §.: A felmentésekről kiadott 1935. december 4-i rendelet szerint; „A felmentés engedélyezése csakis olyan, egész különlegesen kivételes esetekben fog megtörténni, amelyekben az eltérést a közösség szempont¬jából vett súlyos okok indokolják. Mielőtt a magasabb közigazgatási hatóság az ilyen kérvényeket pártolólag felterjesztené, a Német Nemzetiszocialista Párt ille¬tékes körzetvezetőségének az állásfoglalásra alkalmat kell adnia.”

Ib.
A birodalmi polgárságról szóló törvénnyel kapcsolatos
Második Rendelet.

A birodalmi polgárságról szóló 1935. szeptember 15-i (l. I. cím alatt) 3. §-a alapján a következő ren¬deltetik el;

1. §.

(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez 1935. november 14-én kibocsájtott EIső Rendelet 4. §. (2) bekezdésének értelmében tisztviselőknek szá¬mítanak a birodalom közvetlen és közvetett tisztvi¬selői - a jegyzők kivételével, akik részére a díja¬zások maguktól folynak be -; a tartományok köz¬vetlen és közvetett tisztviselői és a községek és községszövetségek tisztviselői, valamint a közjogi testü¬letek tisztviselői. Ezen rendelkezés értelmében tiszt¬viselőknek tekintetnek a társadalombiztosítási intéz¬mények szolgálatában levők is, akik tisztviselők jo¬gaival és kötelezettségeivel vannak felruházva.
(2) A tisztviselőkhöz tartoznak a birodalmi polgár¬ságról szóló törvényhez kiadott Első Rendelet 4. §. (2) bekezdésének értelmében azon tisztviselők is. akik teljes illetményüknek, vagy illetményük egy ré¬szének engedélyezése mellett állásuktól fel vannak mentve; a nyilvános iskolai szolgálatban működő tanerők és a tudományos főiskolákon működő tanerők; amennyiben ezek nincsenek felmentve hivatali kötelezettségeik alól.
(3) Tisztviselőknek tekintetnek továbbá a biro¬dalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Első Rendelet 4. §-ának (2) bekezdése értelmében a tu¬dományos főiskoláknál működő tiszteletbeli tanárok, a nem alkalmazott rendkívüli tanárok és a magán¬tanárok, Ezeknél a nyugalomba vonulás helyébe a ta¬nítási jogosultság megvonása lép; ugyanez áll a tu¬dományos főiskoláknál működött és hivatali kötele¬zettségeik alól felmentett tanerőkre nézve is.
(4) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬adott Első Rendelet 4. §. (2) bekezdésének rendelkezései a haderő kötelékében lévőkre értelemszerűen vonatkoznak.
(5) Várakozási állományban levő tisztviselők, álok a világháborúban a német birodalomért, vagy annak szövetségesetért a tűzvonalban harcoltak, nyugdíjil¬letményük fejében a várakozási illetményeket kap¬ják meg azon időpontig, amelyben az általános szabá¬lyok alapján egyébként a végleges nyugállományba léptek volna; ezek nyugdíjilletmény gyanánt akkor Is megkapják a várakozási illetményüket, ha kiválá¬suk időpontjában mint nem rendszeresített tisztvise¬lők teljesen foglalkoztatva voltak.
(6) Ha valamely tisztviselő ellen [(1)-(4) bekezdés] formaszerű fegyelmi eljárás van folyamat¬ban, úgy ez a nyugdíj és a hivatali állás megvonására irányuló célzattal tovább folytatható.

2. §.

(1) Azok részére, akik a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kibocsájtott Első Rendelet 4. §. (2) bekezdés 2. mondata értelmében tisztviselők és akik a nyugalomba vonuláskor az általános ellátás-jogi rendelkezések szerint még nem szolgálták meg a nyugdíjat, vagy akiknek nyugdíjra igényük egyálta¬lán nincs, - bármikor visszavonható ellátási pótlék engedélyezhető abban az esetben, ha arra méltók és rá vannak szorulva.
(2) Az ellátási pótlék azon irányelvek szerint en¬gedélyeztetik, amelyeket a birodalmi pénzügyminisz¬ter a birodalmi belügyminiszterrel egyetértésben megállapít. Ezen irányelvek a községek, a községszö¬vetségek és a közjogi testületek részére kötelezők.
(3) A jelen rendelet (1) bekezdése szerinti tiszt¬viselőkkel egy sorba helyeztetnek a jegyzők, akiknek járandóságai maguktól folynak be. Valamely köz¬hivatalt viselő, alkalmazásban nem lévő más csopor¬tok egy sorba helyezéséről a birodalmi belügyminisz¬ter a birodalmi pénzügyminiszterrel egyetértésben dönt.
(4) .Amennyiben valamely tisztviselő részére ¬aki a nyugalomba-vonuláskor az általános ellátás¬jogi rendelkezések szerint nyugdíjat még nem szol¬gált meg - ellátási pótlék engedélyeztetik, úgy a birodalmi törvénnyel szabályozott társadalombiztosí¬tás mértéke szerinti utólagos biztosításnak nincs he¬lye. Azon esetekben, amelyekben az ellátási pótlék visszavonatik, vagy az ellátási pótlék időbeli korláto¬zással engedélyeztetett, - a visszavonástól, vagy az ellátási pótlék megszűnésének időpontjától kezdve a biztosítási kötelezettségtől felmentett személyek utólagos biztosításáról szóló birodalmi biztosítási szabályok nyernek alkalmazást. Itt a kiválás és az utólagos biztosítás közötti idő a váromány fenntartá¬sára nézve pótidőnek számít.

3. §.

A birodalmi bank és a német birodalmi vasúttár¬saság fel fognak jogosíttatni arra, hogy a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kibocsájtott Első Ren¬delet 4. §. (2) bekezdésének és a jelen rendelet 2. §-ónak megfelelő rendelkezéseket bocsássanak ki.

4. §.

(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬adott Első Rendelet 4. §. (2) bekezdése szerinti olyan tisztviselőkre nézve, akik a nyugalomba vonuláskor az általános biztosításjogi rendelkezések szerint nyugdíjat még nem szolgáltak meg, vagy akiknek egyáltalán nincs igényük nyugdíjra, valamint a jegy¬zőkre nézve, akiknek járandóságai maguktól foly¬nak be, - az olyan helyiségekre vonatkozó bérleti viszonyok felmondása tekintetében, amely helyi¬ségeket az illetők a saját részükre, vagy családjuk részére bérelték, a hivatásos tisztviselői állás vissza¬állítására nézve meghozott törvény által érintett személyeknek felmondási jogáról szóló 1933. április 7-i törvény rendelkezései nyernek megfelelő alkalma¬zást. A felmondásnak 1936. március 31-ig kell meg¬történnie és azt a bérbeadónak legkésőbb 1936. ja¬nuár 31-én kell elküldeni.
(2) Ugyanez áll olyan jegyzői alkalmazottak bér¬leti viszonyaira, akik a jegyző kiválása következté¬ben állástalanokká váltak.
ad (1): Az e szakaszban említett 1933. április 7-i tör¬vény szövege a kővetkező: „1. §.: Aki az 1933. április 7-i, a hivatásos tisztviselői állásról szóló törvény rendelkezései szerint járandóságait egészben, vagy rész¬ben elveszti, jogában áll valamely bérleti viszonyt olyan helyiségek tekintetében, melyeket a saját, vagy családja részére bérelt, a törvényes határidő betartása mellett felmondani. A felmondás csak azon első határidőre történhetik, amelyre az meg van engedve. El¬lenkező megállapodások hatálytalanok. 2. §. A bérbe¬adó a felmondással szemben ellentmondással élhet. Az ellentmondás felett a járásbíróság dönt. A felmondás hatálytalannak nyilvánítandó, ha a bérlőről - mindkét fél viszonyainak tekintetbevételével - a bérleti viszony folytatásának lehetősége feltételezhető. 3. §. Az ellent¬mondás két héten belül adandó be azon járásbíróság¬nál, melynek területén a bérelt helyiségek fekszenek. A bíróság az ellenfélnek másolatot juttat el nyilatko¬zattétel céljából. A feleknek tényállításaikat igazolniuk kell. A döntés határozat útján történik, mely szóbeli tárgyalás nélkül is meghozható. A határozat ellen azon¬nali panasznak van helye. További panasznak helye nincs. A bírósági és ügyvédi díjak a bírósági költség¬törvény 8. §-a és az ügyvédek díjára vonatkozó ren¬delet 9. §-a díjtételeinek kéttized részét teszik ki.”

5. §.

(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬adott Első Rendelet 4. §. (1) bekezdésének szellemé¬ben közhivatal viselőinek tekintendők a tisztviselők mellett azon személyek, akik felsőbbségi vagy fejedelmi feladatok elvégzésére vannak kirendelve.
(2) Kétség esetén a birodalmi belügyminiszter dönt a birodalmi pénzügyminiszterrel egyetértésben afe¬lett, hogy van-e ezen rendelkezés értelmében közhi¬vatalról szó.
(3) Szabadságolásokból vagy olyan egyéb hatósági intézkedésekből, melyek a birodalmi polgárságról szóló törvényre tekintettel valamely közhivatal vise¬lőjével szemben hozattak, igényeket származtatni nem lehet.
(4) Hivatali ténykedések nem joghatálytalanok azon okból, hogy a közhivatal viselője azokat az (1) bekezdés értelmében 1935. november 15-e után végez¬te el, habár az illető ezen időpontban a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Első Rendelet 4. §. (1) bekezdése szerint már kilépett a szolgálat¬ból.
(5) Ha valamely jegyzőnek a birodalmi polgárság¬ról szóló törvényhez kiadott Első Rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján állása megszűnik, vagy sza¬badságolva volt és ezen okból valamely bíróság vagy más hatóság valamely, a jegyző illetékessége alá tartozó hivatalos cselekményt elvégzett, úgy ebből kifolyólag a cselekmény hatályosságával szemben kétség nem támasztható,
ad (1); A fentiekből következik, hogy nem csupán az ál¬lamjogi értelemben vett tisztviselők tekintetnek közhi¬vatalt viselőknek.

6. §.

(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬adott Első Rendelet 4. §. (1) bekezdésének valamely közhivatal viseléséről szóló rendelkezése a nyilvános kórházaknál és szabad közhasznú kórházaknál alkal¬mazott vezetőorvos és a bizalmi orvos állására is érvénnyel bír.
(2) A nyilvános kórházaknál és szabad közhasznú kórházaknál működő zsidó vezetőorvosok és zsidó bi¬zalmi orvosok 1936. március 31-vet állásaikból ki¬válnak. Fennálló szerződéseik ugyanezen időpontban megszűnnek.
(3) Ezen szabályozás zsidó kórházakra nem vonat¬kozik.
(4) Kétség esetén a Birodalmi Orvosi Kamara meg¬hallgatása után a belügyminiszter dönt.

II.

A német vér és német becsület védelméről szóló törvény.


(Meghozatott 1935. szeptember 15-én.)

A képviselőház - áthatva annak felismerésétől, hogy a német nép fennmaradásának előfeltétele a német vér tisztasága és áthatva azon hajthatatlan akarattól, hogy a német nemzet minden időkre biz¬tosíttassék, - egyhangúlag a következő törvényt hozta, mely ezennel kihirdettetik:

1. §.

(1) Tilos a házasságkötés zsidók és német, vagy fajrokonvére állampolgárok kőzött. Az ennek elle¬nére megkötött házasságok semmisek akkor is, ha azok a jelen törvény megkerülése céljából a külföl¬dön köttettek meg.
(2) A semmisségi keresetet csakis az államügyész indíthatja.
ad (1): 1. mondata: A birodalmi polgárságról szóló tör¬vényhez kiadott Első Rendelet (I. a. szám) 5. §-a ál¬lapítja meg, hogy ki zsidó. A fajrokonvérűek tekinte¬tében v. ö. a birodalmi polgárságról szóló törvény (I. szám) 2. §. (1) bekezdéséhez írt megjegyzéssel, - A házasság megkötése ennélfogva tilos azon anyakönyv¬vezető részére is, akinek a Polgári Törvénykönyv 1317. §-a szerint a házasságnál közre kell működnie. V. ö. ezzel a vegyesfajú házasságokra vonatkozó tilalom¬ra nézve 1935. november 26-án kiadott körrendeletet (lásd alább II. b. alatt). A büntető rendelkezésekről a jelen törvény alább következő 5. §-ának (1) bekez¬dése intézkedik, Illetékességgel bír a nagy Büntető ¬Kamara.
Az utóbb kiadott végrehajtási rendeletben foglaltakkal együtt végeredményben a házassági tilalmak tekinteté¬ben a következő végleges szabályozás történt;

Nincs megengedve a házasságkötés
a) német, vagy idegen állampolgárságú zsidó és német, vagy fajrokonvérű német állampolgár között;
b) német, vagy idegen állampolgárságú zsidó és olyan zsidó kevertfajú állampolgár között, aki¬nek egyik nagyszülője zsidó;
c) olyan zsidó kevertfajú állampolgár, akinek egy nagyszülője zsidó és olyan zsidó kevertfajú ál¬lampolgár között, akiknek szintén egyik nagy¬szülője zsidó.

Csak jóváhagyással van megengedve a házasság¬kötés
a) olyan zsidó kevertfajú állampolgár akinek két zsidó nagyszülője van és német, vagy fajrokon¬vére német állampolgár között;
b) olyan zsidó kevertfajú állampolgár, akinek két zsidó nagyszülője van és olyan zsidó kevertfajú állampolgár között, akinek egy zsidó nagyszü¬lője van.

ad (1); 2. mondata: Emellett természetesen fennáll a le¬hetősége annak is, hogy a nemzsidó házastárs a polgári törvénykönyv 1333. §-a értelmében házasságmegtáma¬dási keresetet indítson.

2. §.

Tilos a házasságon kívüli viszony zsidó és német, vagy fajrokonvérű állampolgárok között.
ad 2. §.: Hogy ki zsidó, azt a birodalmi polgárságról szó¬ló törvényről kiadott Első Rendelet (lásd fentebb I. a. alatt) 5. §-a határozza meg. A büntető rendelkezéseket a jelen törvény 5. §-ának (2) bekezdése tartalmazza.

3. §.

Zsidónak 45 éven aluli német, vagy fajrokonvérű női állampolgárokat háztartásukban foglalkoztatniok tilos.
ad 3. §: A törvény végrehajtása tárgyában kiadott Első Rendelet (lásd II. alatt) 12. §-ének (1) bekezdése ha¬tározza meg, hogy a háztartás mikor tekintendő zsidó¬nak. A hontalanokra nézve lásd a Rendelet 15. §-át, a felmentésekre nézve a 16. §-t, a büntetésekre nézve pedig a 13. §-t.

4. §.

(1) Zsidóknak tilos a birodalmi és nemzeti lobogót felvonni és a birodalmi színeket kitűzni.
(2) Ellenben meg van nekik engedve a zsidó szí¬nek kitűzése. Ezen jogosultság gyakorlása állami vé¬delem alatt áll.
ad 4. §.: A birodalmi és nemzeti, lobogót az 1935. szep¬tember 15-és hozott birodalmi lobogótörvény 2. cikke¬lye határozza meg. Eszerint „A birodalmi- és nemzeti ¬lobogó a horogkeresztes lobogó. Ez egyben kereske¬delmi lobogó is.”

5. §.

(1) Aki az 1. §. tilalmának ellenszegül, fegyházzal büntetendő.
(2) Az a férfi, aki a 2. §. tilalmának ellenszegül, börtönnel, vagy fegyházzal büntetendő.
(3) Aki a 3. vagy 4. §. rendelkezéseinek ellensze¬gül, egy évig terjedhető börtönnel és pénzbüntetéssel, vagy ezen büntetések valamelyikével büntettetik.
ad (1): Büntetéssel sújtatnak a házasságra lépők és az anyakönyvvezetők is.
ad (2); Megbüntettetik a nemzsidó férfi is, aki zsidó növel házasságon kívüli nemi viszonyt tart fenn. Ille¬tékes a nagy Büntető-Kamara. Idegen állampolgár el¬leni eljáráshoz a birodalmi igazságügy- és belügymi¬niszter hozzájárulása szükséges,

6. §.

A birodalmi belügyminiszter a Vezér helyettesével és a birodalmi igazságügy-miniszterrel egyetértésben bocsájtja ki a törvény végrehajtásához és kiegészí¬téséhez szükséges jogi- és közigazgatási szabályokat.
ad 6. §.: A kiadott alaprendeletek alább, II. a. II. b. és II. c. alatt következnek.

7. §.

A törvény a kihirdetés utáni napon, a 3. §. azonban csak 1936. január 1-én lép hatályba.
ad 7. §.: A 3. §. a háztartási szakasz. A törvény kihir¬dettetett 1935. szeptember 16-án.


IIa.

EIső Rendelet
a német vér és német becsület védelméről szóló törvény végrehajtásához.

A német vér és német becsület védelméről 1935. szeptember 15-én meghozott törvény 6. §-a alapján a következők rendeltetnek el:

1.§.

(1) Állampolgárok azok, akik a birodalmi polgár¬ságról szóló törvény értelmében német állampolgá¬rok.
(2) Azt, hogy ki zsidó kevertfajú, a birodalmi pol¬gárságról szóló törvényhez 1935. november 14-én ki¬bocsájtott Első Rendelet 2. §-ának (2) bekezdése ál¬lapítja meg.
(3) Azt, hogy ki zsidó, ugyanazon rendelet 5. §-a batározza meg.
ad (2); Zsidó kevertfajú az, aki egy vagy két fajilag tel¬jesen zsidó nagyszülőtől származik, amennyiben az ille¬tő a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Első Rendelet 5. §-ának (2) bekezdésében foglalt kü¬lönleges okok alapján nem számít zsidónak (lásd fen¬tebb I. a. alatt). Feltétlenül teljes zsidónak számít a nagyszülő, ha a zsidó vallásközösséghez tartozott. V. ö. még ugyanezen Első Rendelet 5. §-ával is.

2. §.

A törvény (t. i. a német vér és becsület védelméről szóló törvény) 1. §-a szerinti tilos házasságkötésék¬hez tartoznak azon házasságkötések is, amelyek egy¬részt zsidók, másrészt olyan zsidó kevertfajú állam¬polgárok közt jönnek létre, akiknek csak egy telje¬sen zsidó nagyszülőjük van.
ad 2. §.: Ez a szakasz a vér- és becsület-védelmi tör¬vény kiegészítésének tekintendő. A rendelkezés be nem tartása a házasság semmisségét és fegyházbüntetést von maga után.

3. §.

(1) Olyan zsidó kevertfajú állampolgároknak, akik két teljesen zsidó nagyszülőtől származnak, német vagy rokonfajvérű állampolgárokkal - vagy olyan zsidó kevertfajú állampolgárokkal, akik csak egy tel¬jesen zsidó nagyszülőtől származnak - kötendő házasságához a birodalmi belügyminiszternek és a Ve¬zér helyettesének, vagy az ezek által megjelölt szerv¬nek jóváhagyása szükséges.
(2) A döntésnél különösen tekintetbe veendők: a kérelmező testi, szellemi és jellembeli tulajdonságai, az illető családja Németországban való letelepülésé¬nek időtartama, az illetőnek, vagy apjának a világ¬háborúban való részvétele és az illető egyébkénti csa¬ládi története.
(3) A jóváhagyás iránti kérés azon magasabb köz¬igazgatási hatósághoz intézendő, amelynek kerületé¬ben a kérelmező lakhelye van, vagy ahol rendszerint tartózkodik.
(4) Az eljárást a birodalmi belügyminiszter szabá¬lyozza a Vezér helyettesével egyetértésben.

4. §.

Ne kössenek egymással házasságot zsidó kevert¬fajú állampolgárok, akik csak egy teljesen zsidó nagyszülőtől származnak.

5. §.

A zsidó vér beszivárgását gátló házassági akadá¬lyokat a törvény 1. §-a és a jelen rendelet 2. és 4. § kimerítően szabályozzák.
ad 5. §.: Minden olyan házasságkötés, melyet azon §. nem tiltanak, meg van engedve.

6. §.

Ne jöjjön továbbá létre olyan házasságkötés, mely¬ből olyan utódok származhatnak, akik a német vér tisztaságát veszélyeztetik.
ad 6. §. Ez a rendelkezés egyéb vegyes házasságokra vonatkozik, mint például négerekkel és cigányokkal kötendő házasságokra.

7. §.

Házasságkötés előtt mindegyik jegyesnek igazolnia kell a házasságra való alkalmasságról szóló bizo¬nyítvány útján (az 1935. október 18-i házasság-egész¬ségi törvény 2. §-a), hogy a jelen rendelet 6. §.-a sze¬rinti házassági akadály nem áll fenn. Ha a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítvány megtagadta¬tik, ez ellen csak szolgálat felügyeleti panasz van megengedve.

8. §.

(1) A törvény 1. §-a vagy a rendelet 2. §-a ellenére megkötött házasság semmissége csak semmisségi kere¬set útján érvényesíthető.
(2) Az olyan házasságok tekintetében, melyek a 3, 4, és 6. §. ellenére köttettek meg, a törvény 1. §-ának és az 5. §. (1) bekezdésének következményei nem nyernek alkalmazást.
ad (2): Eszerint az ilyen házasság nem semmis és nem büntethető.


9. §.

Ha valamelyik jegyes idegen állampolgár, úgy a kihirdetésnek a törvény 1. §-ában, vagy a jelen ren¬delet 2. és 4. §.-ban felsorolt házassági akadályok miatti megtagadása, valamint a házasságra való al¬kalmasságról szóló bizonyítványnak a 6. §. eseteiben való megtagadása kérdésében a birodalmi belügymi¬niszter döntése szerzendő be.

10. §.

Olyan házasság, mely német konzuli hatóság előtt köttetik, belföldön megkötöttnek tekintendő.

11. §.

A törvény 2. §.-a szerinti házasságon kívüli érintke¬zésnek csakis a nemi érintkezés tekintetik. Bünteten¬dő a törvény 5. §. (2) bekezdése szerint a zsidók és olyan zsidó kevertfajú állampolgárok közötti házas¬ságon kívül nemi érintkezés is, akik csak egy telje¬sen zsidó nagyszülőtől származnak.

12. §.

(1) Zsidó az olyan háztartás (Törvény 3. §.), ahol a háztartása zsidó férfi vezeti, vagy a házközösséghez zsidó férfi tartozik.
(2) Háztartásban van foglalkoztatva az, aki vala¬mely munkaviszony keretében a házközösségbe fel van véve, vagy aki mindennapi háztartási munkákkal, vagy más mindennapi, a háztartással kapcsolatban levő munkákkal van foglalkoztatva.
(3) Olyan német, vagy fajrokonvérű női állampol¬gárok, akik a törvény kibocsájtásakor valamely zsidó háztartásban voltak foglalkoztatva; megmaradhatnak az illető háztartásában eddigi munkaviszonyukban ab¬ban az esetben; ha 1935. december 31-ig 35. életévü¬ket betöltötték.
(4) Olyan idegen állampolgárok, akiknek belföl¬dön sem lakhelyük, sem állandó tartózkodási helyült nincsen, nem esnek a jelen rendelkezés alá.

13. §.

Aki a törvény 3. §-ának a jelen rendelet 12. §.-ával kapcsolatban ellene szegül, a törvény 5. §-ának (3) bekezdése szerint büntetendő akkor is, ha nem zsidó.
ad 13. §.; Egy évig terjedhető börtön és pénzbüntetés, vagy ezen büntetések valamelyike.

14. §.

A törvény 5. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben elő¬írt tilalmakkal szemben elkövetett bűncselekmények¬re nézve első fokon a nagy Büntetőkamara illetékes.

15. §.

Amennyiben a törvénynek és a törvény végrehajtási rendeleteinek rendelkezései német állampolgárokra vonatkoznak, annyiban alkalmazandók ezek a rendel¬kezések az olyan hontalanokra is, akiknek lakhelye, vagy rendes tartózkodási helye a belföldön van. Az olyan hontalanok, akiknek lakhelye, vagy rendes tar¬tózkodási helye külföldön van, csak abban az esetben esnek ezen rendelkezések alá, ha azelőtt a német ál¬lampolgárság birtokában voltak.
ad I5. §.; Ezt azért kellett kimondani, mert különben a hontalanokat általánosságban külföldieknek kellett vol¬na tekinteni.

16. §.

(1) A Vezér és birodalmi kancellár a törvény és a végrehajtási rendeletek rendelkezései alól felmentése¬ket engedélyezhet.
(2) Idegen állampolgár elleni büntető eljáráshoz a birodalmi igazságügy miniszter és a belügyminiszter hozzájárulása szükséges.


17. §.

E rendelet a kihirdetést követő napon lép hatályba. A 7. §. hatálybalépésének időpontját a birodalmi bel¬ügyminiszter állapítja meg; ezen időpontig a házas¬ságra való alkalmasságról szóló bizonyítványt csak kétes esetekben kell felmutatni.
ad 17. §.: A kihirdetés napja: 1935. november 14.


IIb.

A fajilag vegyes házasságok tilalma.

(A birodalmi és porosz belügyminiszter 1935. november 26-i körrendelete.)

(1) A német vér és német becsület védelméről szóló 1935. szeptember 15-i törvény - az ezen törvény vég¬rehajtására nézve 1935. november 14-én kiadott Első Rendelettel és a birodalmi polgárságról szóló tör¬vényhez 1935. november 14-én kiadott Első Rende¬lettel kapcsolatban - egyértelműen és véglegesen megállapította, hogy a nemzeti szocialista államban a német vér tisztaságának fenntartása érdekében milyen mértékben vannak a vegyes házasságok eltiltva; az olyan házasságkötések, amelyek ezen rendelkezé¬sekben kifejezetten eltiltva nincsenek, meg vannak engedve.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt rendelkezések al¬kalmazásánál különösen a következőket kell figye¬lembe venni:
a) Zsidó - állampolgárságára vagy nemére való tekintet nélkül - az:

1. aki 4 teljesen zsidó nagyszülőtől szárma¬zik (teljes zsidó),
2, aki 3 teljesen zsidó és egy másféle nagy¬szülőtől származik: Zsidónak számít ne¬mére való tekintet nélkül azon német ál¬lampolgár, aki 2 teljesen zsidó és 2 más¬féle nagyszülőtől származik, amennyiben az illető (t. i. a leszármazott)
α) 1935. szeptember 16-án a zsidó val¬lásközösséghez tartozott, vagy abba azután vétetett avagy vétetik fel, vagy
β) 1935. szeptember 16-án zsidóval volt házasságban, vagy azzal azután kötött évagy köt házasságot, vagy
γ) valamely, az a) 1. és 2. alatt meg¬jelölt zsidóval kötött olyan házasságból származik, mely házasság 1935. szeptember 17-e után köttetett meg, vagy
δ) valamely, az a) 1. és 2. alatt meg¬jelölt zsidóval folytatott házasságon kívüli érintkezésből származik és 1936. július 31-e után házasságon kívül születik.
b) Annak megítélésénél, vajon valaki zsidó-e vagy sem, elvileg a nagyszülők faji hovatartozandósága irányadó. Amennyi¬ben ezek nem teljes zsidók, de őseik kö¬zött egyes zsidófajú személyek találha¬tók fel, úgy ezek az utóbbi személyek a faji hovátartozandóság megítélésénél nem jönnek tekintetbe.
c) Annak megítélésénél, vajon valaki zsi¬dó-e vagy sem, elvileg nem a zsidó vallásközösséghez való tartozás, hanem a zsidó fajhoz való tartozás irányadó. Avégből azonban, hogy a bizonyítási el¬járásból a nehézségek kizárassanak, kife¬jezetten. kimondatik, hogy az olyan nagy¬szülői ág, amely a zsidó vallásközösség¬hez tartozott, minden további nélkül a zsidó fajhoz tartozónak számít; az ellen¬kező bizonyítása nincs megengedve.
d) Zsidó kevertfajú az, aki egy vagy két fajilag teljesen zsidó nagyszülői ágból származik, amennyiben az illető a (2) be¬kezdés (a-d) pontjainak szabályai sze¬rint nem számít zsidónak.
e) Azon házassági tilalmak, amelyek az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályokban fel vannak sorolva, a zsidók házasságkö¬tésére vonatkoznak, tekintet nélkül azok¬nak állampolgárságára. Ezzel szemben zsidó kevertfajúaknak és német s fajro¬konvérű személyeknek házasságkötésére csak akkor vonatkoznak, ha ezek német állampolgársággal rendelkeznek; az olyan hontalanok, akiknek lakhelye vagy rendes tartózkodási helye a belföldön van, e szempontból német állampolgárok gyanánt kezeltetnek, a külföldön lakás¬sal vagy rendes tartózkodási hellyel bíró hontalanok ellenben csak akkor, ha előbb német állampolgársággal rendelkeztek.
f) Az ügyvitelben a jövőben rendszerint a következő megjelölések alkalmazan¬dók:
a két teljesen zsidó nagyszülőtől szár¬mazó zsidó kevertfajú: „I. fokú kevertfajú”-nak,
az egy teljesen zsidó nagyszülőtől szár¬mazó zsidó kevertfajú; „II. fokú kevertfajú”-nak,
a német vagy fajrokonvérű személy; „némétvérű”-nek jelölendő meg.
(3) Az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályok ki¬merítően szabályozzák az olyan fajilag vegyes há¬zasságok megengedett, vagy meg nem engedett voltát, amelyekben zsidó, vagy német-zsidó, kevertfajúak vesznek részt. E kérdésnél a következő szabályok érvényesek:

A.) Tilosak:
1. Zsidók és német, vagy fajrokonvérű ál¬lampolgárok (német-vérűek) közötti há¬zasságok,
2. a zsidók és egy teljesen zsidó nagyszülő¬től származó zsidó kevertfajú állampol¬gárok (II. fokú kevertfajúak) közötti há¬zasságok,
3. az egy teljesen zsidó nagyszülőtől szár¬mazó zsidó kevertfajú állampolgárok (II. fokú kevertfajúak) közötti házasságok,

B.) Tilosak továbbá, amennyiben adott esetben nem fekszik el a birodalmi és porosz bel¬ügyminiszternek és a Vezér helyettesének jóváhagyása:
a két teljesen zsidó nagyszülőtől szár¬mazó német kevertfajú állampolgárok (I. fokú kevertfajúak) és német vagy fajrokonvérű állampolgárok (német¬vérűek), avagy egy teljesen zsidó nagyszülőtől származó német kevert¬fajú állampolgárok (II. fokú kevert¬fajúak) közötti házasságok.
A jóváhagyás, megszerzésére vonatkozó el¬járás még szabályoztatni fog.
(4) Német-zsidó fajilag vegyes házasságoktól eltekintve, tilosak a német és fajrokonvérű állampolgá¬rok (s ugyanúgy a csak egy zsidó nagyszülőtől szár¬mazó kevertfajúak) és más idegem fajokhoz tartozók közötti vegyes házasságok, ha ezekből olyan utódok¬ra lehet számítani, akik a német vér tisztaságának fenntartását veszélyeztetik.
(5) A jövőben minden jegyes köteles a házasság¬kötést megelőzőleg az anyakönyvvezető előtt leszár¬mazását igazolni. Ennél a következők veendők figye¬lembe:
a) Az (1) bekezdésben felsorolt rendelkezé¬sek gyakorlati alkalmazásának olyan mó¬don kell történnie, mely kizárja a szük¬ségtelen megnehezítést a német népnek egészen túlnyomó többséget képező német vagy fajrokonvérű része számára. Ennél¬fogva a származás beigazolása iránti fel¬szólítások csak az okvetlenül szükséges esetekre korlátozandók. Ez annál is in¬kább lehetséges, mert az idevonatkozó rendelkezések megsértése általában súlyos fegyházbüntetésekkel toroltatik meg.
b) A származás beigazolásához a kihirdetés¬nél a jegyesek születési okmányain kívül az illetők szüleinek házassági okmányai, tör¬vénytelen gyermeknél az anya születési ok¬mánya és amennyiben az atya nem isme¬retlen, ennek születési okmánya is felmu¬tatandó. A jegyesek ezen kívül kötelesek írásban, vagy jegyzőkönyvileg tanúsítani mindazt, amiről nagyszüleik faji hovatar¬tozandósága és vallása kérdésében tudo¬mással bírnak és kötelesek kijelenteni, hogy a származási körülményeikre vonat¬kozó adatokat legjobb tudásuk szerint ad¬ták meg. Más nyilatkozatokat az anya¬könyvvezető a jegyesektől elvileg ne kíyán¬jon. Kívánhatja azonban, hogy további ok¬mányokat;. különösen a nagyszülők házas¬sági okmányait felmutássák, még pedig azon esetben, ha tudomása van bizonyos oly tényekről, amelyek más leszármazást igazolnak, mint aminőt a jegyesek állítottak A leszármazásra vonatkozó igazolási eljárásnál elvileg teljes személyi állapotot igazoló okiratokat kell igénybe venni. Iga¬zoló-jegyek nincsenek megengedve; ellen¬ben nem forog fenn aggály a porosz jog szerinti úgynevezett rövidített okiratok al¬kalmazásával szemben. Amennyiben a je¬gyesek a személyi állapot igazolására szol¬gáló okmányokat a születésre vagy házas¬ságra nézve azért nem tudnák felmu¬tatni, mert a születés vagy házasságkötés olyán idegen országban történt, mely a személyi állapot egyes eseteinek állami ok¬mányokkal való igazolását nem ismeri, ¬úgy egyházi vagy egyébként bizonyító ere¬jű tanúsítványok felmutatása elégséges.
c) Annak bizonyítékául, hogy nem kell attól tartani, miszerint valamely házasságból a német vér tisztaságának fenntartását az 1935. november 14-i vérvédelmi törvényhez kiadott végrehajtási Első Rendelet 6. §.-a szerint veszélyeztető utódok fognak szár¬mazni, - egy később megállapítandó idő¬ponttól kezdve általában a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítványt kell felmutatni, melyet az egészségügyi hivatal állít ki. Ez időpontig csak azon esetekben kell az anyakönyvvezetőnek házasságra va¬ló alkalmasságról szóló bizonyítványt kö¬vetelnie, melyekben azon az alapon, hogy a jegyesek különböző fajokhoz tartoznak, attól tart, hogy a német vérre kedvezőtlen utódok fognak származni (pld, német-vérű személyeknek cigányokkal, négerekkel, vagy ezek fattyaival való házasságkötésé¬nél). Ismételten hangsúlyoztatik azonban, hogy ezen rendszabályok célja nem az, hogy a zsidó vérrel való keveredés meg¬akadályozását célzó házassági akadályok kibővítessenek.
(6) Ha valamely házasságkötésnél mindkét jegyes külföldi, az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályok nem jönnek alkalmazásba. Amennyiben csak az egyik fél külföldi, ez nem akadályozza ezen rendszabá¬lyok alkalmazását, mivel az ezekben megjelölt há¬zassági akadály rendszerint a német jegyes szemé¬lyében áll fent. Ez utóbbinak kell szolgáltatnia a külföldi jegyes leszármazására vonatkozó bizonyíté¬kot is, mivel csakis ezen az alapon lehet megítélni, vajon a német jegyes házasságkötése megengedhe¬tő-e. Ugyanez áll azon államokkal való viszonyban is, melyek az 1902. június 12-i hágai házasságkötési egyezményhez csatlakoztak. Ha azonban valamelyik jegyes külföldi állampolgársággal bír, sohasem sza¬bad sem az anyakönyvvezetőnek a kihirdetését, sem az egészségügyi hivatalnak a házasságra való alkal¬masságról szóló bizonyítvány kiállítását önmagától megtagadnia, hanem mindazon esetekben, melyekben a házasságkötés a (3) vagy (4) bekezdés értelmében nincs megengedve, a birodalmi és porosz belügymi¬niszter döntését kell kikérni.
(7) Olyan esetekben, melyekben a házasságkötés a belföldön nincs megengedve, nem szabad az anya¬könyvvezetőnek a külföldön való házasságkötés cél¬jára szolgáló és a házasságra való képességet igazoló bizonyítványt sem kiállítania.
(8) Az anyakönyvvezetők kötelesek a jelen körren¬delet rendelkezéseit pontosan megismerni. Olyan ese¬tekben; melyekben ezen rendelkezések szerint nincs ok arra, hogy a kihirdetés, vagy valamely más há¬zasságkötésnél való közreműködés; avagy a házasságra való képességről szóló bizonyítvány kitiltása megtagadtassék, - az anyakönyvvezetőnek ezer hi¬vatali cselekményeket megtagadnia nem szabad. Nem szabad előfordulnia annak, hogy az anyakönyvvezető olymódon vonja ki magát saját felelőssége alól, hogy a kérelmezett hivatali cselekményt azzal tagadja meg, hogy megvárja a bíróság utasítását, noha tu¬domása szerint a cselekmény törvényileg megenge¬dett. Ennélfogva elrendelem, hogy minden anya¬könyvvezető, aki közreműködését valamely házas¬ság megkötésénél az egyik jegyes zsidó kevertvérű¬sége miatt megtagadja, engem erről - állásfoglalá¬sának kimerítő indokolása mellett - haladéktalanul értesítsen. Ugyanígy köteles minden anyakönyvvezető hozzám kettős kiadmányban haladéktalanul felterjeszteni az ő ügykörében meghozott mindazon bírósági döntéseket, melyek az ilyen házasságkötések megengedésére vonatkoznak.
(9) Az anyakönyvvezetők által a (6) és (8) bekez¬dés alapján megteendő jelentéseket a felügyeleti ha¬tóságok útján kell felterjeszteni. Utóbbiak kötelesek a jelentéseket haladéktalanul továbbítani.
(10) Az 1935. szeptember 30-i I. B. számú (I. B. 3), -324, sz., nyilvánosságra nem hozott) körrendelet hatálytalaníttatik.
(11) A jelen körrendeletről az anyakönyvvezetők az Anyakönyvvezetői Szemle útján is tudomást sze¬reznek.


IIc.

Kivonat
a birodalmi igazságügyminiszter általa vérvédelmi törvény és a házasságegészségügyi törvény keresz¬tülvitelére vonatkozólag 1936 február 4-én kiadott Végrehajtási Rendeletből.

III. Fenntartom a magam részére a döntést törvé¬nyesítési nyilatkozatok iránti kérelmek fölött, ha apa és gyermek a birodalmi polgárságról szóló törvény, és az annak végrehajtása tárgyában kiadott Első Rendelet értelmében különböző fajúak.
Örökbefogadásnál - az életkor-követelmények alóli mentesítés iránti indítványok feletti döntés előtt - jelentést kell tenni hozzám; ha az örökbefogadó és a gyermek a hivatkozott rendelkezéseit értelmében vérbelileg különböző fajúak. Ugyanez az eljárás. követendő abban az esetben is, ha egy gyermeket há¬zastársak közösen, vagy egyik házasfél egyedül gyermekül fogadnak és a házasfelek vérbélileg különböző fajúak.
Oly személyek, kiknek egyike németvérű, másika II. fokú keverék, nem számíttatnak ezen fejezet értelmében különböző fajúaknak. Ugyanígy nem szá¬míttatnak különböző fajúaknak oly személyek, kik közül az egyik három, a másik négy teljesen zsidó ¬nagyszülőtől származik.
V. A birodalmi belügyminiszter 1935. december 23-i körrendelete értelmében a német nép vérének védelmére Birodalmi Bizottság állíttatott fel és a birodalmi belügyminisztériumhoz kapcsoltatott. A bizottság a vérvédelmi törvényhez tartozó Első Rende¬let (lásd II. a. alatt) 3. §.-a értelmében tett előterjesztések tekintetében előkészíti a birodalmi belügyminiszter és a vezér helyettesének döntéseit. Az 1935. december 23-i rendelet 1, cikkelyének 8. §.-ában elhatároztatott:
„A Bizottság házassági engedélyek iránti előter¬jesztésekről zárt ülésben tanácskozik, Joga van sa¬ját hatáskörében tudakozódásokat megejteni, külö¬nösen elrendelheti a felek személyes megjelenését; valamint kihallgathat tanúkat és szakértőket.”
Link