A Judeo-Kereszténység vagy Judeo-Krisztianizmus mint meghatározás, nem egy új keletű fogalom, jelentős múltra tekint már vissza, ám manapság sokkal aktuálisabbá vált mint valaha. A valóság megközelítéséhez tudni kell arról, hogy a kereszténység elterjedését ma szinte kizárólag az ú.n. judeo-kereszténység szemszögéből ismerjük, mivel az idők során egész Európában ez vált uralkodóvá. Az igazság azonban az, hogy különféle nem judeo-keresztény irányzatok, mint az ariánizmus, manicheizmus, nesztorianizmus, a katolikusnál egész Európában jóval elterjedtebbek voltak, majdnem az első évezred végéig, mindaddig, míg a katolikusok rájuk nem kényszerítették vallásukat, illetve a Balkánon az iszlám hívei ki nem irtották őket!.

Persze azt le kell szögezni rögtön, hogy a mai katolikusok nem tehetnek erről, hisz nem is tudják ezeket a dolgokat. Ezeknek a nem „judeo” irányzatoknak közös jellemzője például az volt, hogy az Ó-szövetséget nem fogadták el, csak Jézus tanításait, mondván, hogy az csak a zsidóknak íródott, és ha mindenben elfogadható lenne, Jézusnak nem kellett volna eljönnie, önmagát feláldoznia, és „új parancsolatokat” adnia!. Ezek az irányzatok hirdették a reinkarnációt, a női egyenjogúságot, az Isten és ember közötti közvetlen egyház nélküli kapcsolatot. A Szentháromságot Atya-Anya-Fiú formában képzelték el, hasonlóképpen az alábbi példához. Urschalling, Németország, kora keresztény templom „ottfelejtett” freskója. A magyarok egyébként az egészen a Habsburg-zsidók által rájuk erőltetett finnugor származáselmélet kizárólagos érvényre juttatásáig mezopotámiai, szkíta-hun eredetű népnek tartották magukat. Ugyanúgy pártusnak, szkítának, hunnak nevezték őket a nyugat-európai írások is. Ez az eredet az antropológiai kutatók számára mindig is elfogadható, sőt, nyilvánvaló volt, ellentétben a finnugor rokonság meséjével, hiszen az állítólagos legközelebbi finnugor rokonaink a ma is csak körülbelül hatezer főnyi, XX. századig írástudatlan, a fém eszközöket nem ismerő, tisztán mongoloid vogulok rokonsága minden épeszű ember számára lehetetlenség. Éppen azért lettek rokonnak kiválasztva, hogy a magyarságot minél primitívebb népnek lehessen beállítani. Ettől persze még nem kell lebecsülni őket, de semmiképpen nem a mi rokonaink. Mindezt ma már a genetika is bizonyítja, de sajnos ezeknek a tényeknek a hazai közzététele még mindig akadályokba ütközik, az Akadémia valamiért még mindig kitart a Habsburgoktól örökölt történelem mellett.

Azt is tudni kell, Magyarország területén is számtalan régészeti lelet bizonyítja a nem katolikus kereszténység nyomait, egészen a Krisztus utáni első századoktól fogva.
Szögezzük le, az ősi keresztény vallások mint az eszénusok, és később a rózsakeresztesek is az ősi tiszta forrást hívatottak voltak előhívni. Jézus Krisztus egyébként maga is esszénus volt, egy esszénus közösség tagja volt. Jézus anyanyelve az arámi nyelv volt. Az eredeti arámi Miatyányk egyébként, úgy ahogy azt Krisztus mondta teljesen máshogy is hangzik mint a később kitalált római katolikus Miatyánk. Elterjesztették azt a nézetet, hogy az esszénusok egy kis elszigetelt közösséget alkottak csak a Holt-tenger környékén, azonban ez nem így volt. Flavius így ír: " Minden városban vannak házaik, szerte Palesztínában…e házakban szállnak meg és kapnak ellátást, amikor úton vannak…” Plinius említi az egyik esszénus közösséget, akik a Holt-tenger mentén élnek. Őket nevezhetjük a qumráni közösségnek, de Szíriában és Egyiptomban is éltek esszénusok. Az egyiptomi testvéreket terapeutáknak, vagy másként gyógyítóknak nevezték.
Edgar Cayce, a híres látnok szerint Mária, József, Keresztelő János és maga Jézus is esszénus volt. Cayce pontosan megmondta, hogy az esszénusok hol, és hogyan éltek, valamint azt, hogy a közösség tagjai szerte Palesztínában jelen voltak és tudatában voltak annak, hogy a messiás az ő soraikból kerül majd ki. Mindez tizenegy esztendővel a Holt-tengeri tekercsek felfedezése előtt történt.
A Római katolikus vallás kialakulása és kialakítása már ezen új irányzat szerint történt, eltávolodva a régi és tiszta forrásoktól.. Az Újszövetség a kereszténység születését dokumentálja a négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János, ill. Saul, későbbi nevén Pál írásain keresztül. Bár Jézust (Yeshu) tartják a vallás alapítójának, nem szabad elfelednünk Saul rabbi elvitathatatlan "érdemeit" az új vallás terjesztésében, aki Jézus szavait "interpretálta" - jelentősen a saját szájíze szerint formálta azokat - a nemzsidó világ számára, így egyes bírálók nem átallanak saulizmusnak hívni a kereszténységet, amiben ugye van is valami.

Nézzük meg most a magyar helyzetet. Mindszenty József óta már egyetlen Esztergom-Budapesti érsek sem volt már magyar, mindannyian zsidó származásúak voltak. Lékai László, Paskai László, Erdő Péter is bizony mindannyian ezt a vonalat képviselik folyamatosan. "Ezek bizony mind kikeresztelkedett zsidók, hiába is ámítanak minket állandóan vallásosságaikkal" mint mondta ezt egyszer egyik kollégám. Az Esztergom-Budapesti érsek, ellátva még egyéb címekkel, érsek, bíboros, prímás, hercegprímás csak üres szólamok és címek, valós tartalom igazán nincs mellettük.
Mindszenty volt az utolsó aki kiállt a magyarságért, több diktatúrával is szembeszállt, a fasizmussal és kommunizmussal is, mindkét diktatúra állatvilága is a börtönbe záratta, de ő nem tört meg. Ezután hosszú emigrációba kényszerült, mint oly sokan mások, és ott is hunyt el. 1975. május 6-án halt meg a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben, a legszentebb osztrák búcsújáró helyen helyezték el. Azután később a "rendszerváltás" után hazahozták, 1991-ben az esztergomi érseki kriptában talált végső nyugalomra az Esztergomi bazilika altemplomában. Testét romlatlan állapotban találták!..

Legutóbb II. János Pál pápa boldoggá avatásán résztvevő magyar delegáció is ezt a judeokeresztény vonalat képviselte. Orbán Viktot miniszterelnök, Tarlós István Budapesti főpolgármester, Balog Zoltán egyházügyi államtitkár, volt református lelkész, az általuk alkotta delegáció is ezt a vonalat képviselte, hiszen mindannyian jól tudjuk kik is ők valójában. Pedig annak idején még Orbánék a liberális időszakukban egyáltalán nem kedvelték a vallást, emlékezzünk például a "csuhások ki" felkiáltásukra. De később ugye liberálisból nemzeti-keresztény konzervatívak lettek, és így kötelező lett a vallás számukra. A vallás és a vallásosság ma már a magyar nemzetinek mondott pártokban is kötelező hit tétel. Kötelező a templomba járás, és mint egy előírás is egyben számukra. A pártok tagjait az alakuló gyűléseik, üléseik előtt is papok áldják meg. Hogy ez áldás lesz e majd rájuk nézve, vagy ránk nézve, azt ki-ki döntse el maga, a válasz sem fog késni sokáig.

Bíró Csaba.