Az EU nem találja a kiutat. Angela Merkel német kancellár felszólította az Európai Unió országait, hogy valamennyi gondokkal küzdő ország vegye komolyan a megszorításokat. Sőt, továbbment és követeli a jogot, hogy lehetőségük legyen felülbírálni ezen országok költségvetéseit. Ez már a sokadik, de egyik legnagyobb lépés a kisebb államok teljes behódoltatására – és az Európai Egyesült Államok létrehozására.

Mint elmondta, ezeknek az országoknak kötelességük a költségvetés teljes megszorítása, különben nem lehet kikerülni a válságból. Ez mind szép és jó, csak egy gond van vele. Elfelejtik közölni, mit is jelent ez! Ez semmi egyebet nem jelent, mint az állampolgároknak sokkal több elvégzett munkát, a juttatások elvesztését, a szociális vívmányok megszűnését.

Milyen jogon akarja bárki is megkövetelni azt, hogy azokat a jogokat feladja az ember, amit ÖNERŐBŐL tudott egy ország elérni? Azon a jogon - mondják ők -, hogy a szerzett jogok addig tartanak, amíg jól megy a gazdaság, ha nem, akkor elvesznek a jogok! Csakhogy Magyarország soha nem foglalt el, zsákmányolt ki más országokat, tehát a szerzett jogokat az itteni működő gazdaság biztosította. Ha ez már nem működik, akkor tény, HOGY VALAKI NAGYON ELRONTOTT VALAMIT! Méghozzá olyan dolgot, ami kőkeményen a nép érdekeit szolgájla, tehát nemzeti, néppolitikai kérdés. A gyerekek jövője, a nevelésük minősége, az életünkkel összefüggő minőségi kérdések - népegészségügy, egyetemek, kórházak, orvosok, laborok, stb., mind a mi életünket hivatottak segíteni, óvni, védeni. Ha ezt valaki rosszul felépített gazdaságpolitikával tönkreteszi, vagy csak veszélyezteti is, az kimeríti a népellenes cselekmények , akár a bűncselekmény fogalmát is.

Ezért pedig felelni kell. Azoknak a politikai szereplőknek, akik bármilyen szinten kiszolgáltatták hazánkat, részesei voltak a bankok működésének, részesei ennek a folyamatnak. Nekik, ezzel feltétlenül el kell számolniuk.

Milyen folyamatokat tapasztalunk ma a politika és a társadalom részéről?

A politika igyekszik a saját rendszerében túlélni a válságot. Nem tudja, csak ennek még a politikusok nincsenek tudatában, mivel maguk sem tudják, sem az okait a válságnak, sem a megoldásokat. Ezért azzal próbálják a túlélést kieszközölni, hogy azonnal visszaszorítják a kiadásokat, és az emberektől hatalmas ütemben vonják el a kiharcolt jogokat és a pénzt. Ez működőképes lehetne, hiszen a történelem folyamán többször is működött. Csakhogy ehhez kell a nép támogatása. Mekkora nélkülözéseket hajlandó elviselni egy nép például háborús körülmények között? Hatalmasakat. Csakhogy olyankor a nép azonosulni tud a katonákkal, a nélkülözéssel. Ma a nép képtelen azonosulni a vezetéssel, mivel a vezetés 20 éve folyamatosan hazudik, átvágja az embereket. Most üt vissza az eddigi elhibázott politika. Gyakorlatilag azt kérik a néptől, hogy higgyenek nekik. Nem fognak, ezért vagy kibújnak a kötelezettségek alól, vagy ellenállnak, és lassan de fokozatosan növekszik a nép elégedetlensége. A politika ezért képtelen a válságból kijutni. Kialakul a nép és a politika között egy patthelyzet, amely pengeélen táncolva bármikor beomolhat.

A társadalom részéről kettősség alakult ki. Egyik részről sodródnak az eseményekkel, még teszik, amit mondanak nekik, próbálnak küzdeni az örvénnyel, egyre reménytelenebbül. Nemsokára az örvény mélybe rántja őket, és mivel nagyon ragaszkodnak a mai felesleges dolgaikhoz, vagyis úsznak szembe az árral, mind meg is fognak fulladni. Ragaszkodnak a TV műsorokhoz, a diszkóhoz, a drogokhoz, jó autókhoz, kényelmes (nyugatos) élethez, de ezek végzik ki a népi immunrendszert, ami jelzi, ha bajban a haza. Ezért pusztulásra vannak ítélve. A másik fele már elengedte magát, az örvény lerántotta, majd ki is dobta őket. Ők próbálnak a felszínen maradni, és eltávolodni a politikai örvénytől. Egyre többen lesznek, és egyre messzebbre jutnak. A nép elszakad a politikától. A társadalom ezt az ellenszenvével jeleníti meg először, a politikusok a társadalmi ranglétra legalsó fokán vannak. Majd jön a a megvetés és elégedetlenség állapota, ennek jeleivel is egyre gyakrabban találkozunk, és utána jön a harag. Ez a  legutolsó fázis, a robbanáspont. A megvetésből a harag állapotába azonban az átmenet rövid és utána eljön a vér és vas időszaka. 

Azért jellemeztem úgy, hogy a kör bezárult, mert a helyzetnek jelen keretek között nincs megoldása, hisz a jelen keret szülte az állapotot. A megoldást a csak a teljes magújítás adhatja meg. A politika még próbálkozik - tegye csak, az a dolga, de egyre mélyebbre süllyed. Az örvényből kikerülteknek meg az, hogy tegyenek a helyzet megváltozásáért.

A EU-nak és a cionista vezetőknek azért még sok minden van a tarsolyban, messze nem vagyunk a folyamat végén, inkább a közepén (elégedetlenség állapot). Még sokan kapálóznak az örvényben, és még az örvény is növelhető. Lennének megoldások - az egyik, társadalmi-politikai, a másik katonai. Mindkettőre készül a Nyugat. A szabálytalan előzési manőverei erre utalnak, valamint a háborús előkészületek, és a már folyó háborúk is.

A megoldás csak egy áttörés jellegű megoldás lehet. Képes erre még a Nyugat? Történelmi léptékben mérve ez nagyon hamar kiderül, és a folytatás is.

Kemény Gábor - Jövőnk.info