A Munka Törvénykönyv tervezett változásaival 2011. júniusában és tesztelik az ellenállás mértékét, az összefogásra hajlandóságot!

A Nemzetgazdasági Minisztérium közzétette az új Munka Törvénykönyvének tervezetét, melyet társadalmi vitára bocsátott. A tervezet számos olyan rendelkezést tartalmaz, mely hátrányosan érintené a munkavállalói jogokat.

A törvényjavaslat 2011. júniusban került az Országgyűlés elé. Az eredeti terv szerint a jogszabály szeptember elsejétől lépett volna életbe, azonban a palament leghamarabb csak az őszi ülésszakban fogadhatja el azt, a véleményeket információink szerint augusztus 20-ig várják. Sajnálatos módon az ún. társadalmi konzultáció eredménye eddig sem befolyásolta túlságosan a Kormány „áldásos” munkáját, de ettől függetlenül mi megpróbálunk rávilágítani azokra a negatívumokra, melyek a változások kapcsán a munkavállalókat várhatóan sújtani fogják.

A törvényjavaslat általános indokolása a módosítások három fő irányvonalát tűzi ki. Az elsődleges cél a magyar és az Európai Uniós jog harmonizációja a már hírhedté vált „Széll Kálmán Terv” keretein belül.

Az általános indokolás szerint a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve 1992. július 1-jén lépett hatályba. A korabeli jogalkotói szándék arra irányult, hogy az állami tulajdonon és az állami irányításon alapuló közigazgatási jogias szemléletű munkajogi szabályozást felváltsa a piacgazdaság viszonyainak megfelelő munkajogi rendszerrel. Ennek érdekében igyekezett visszaszorítani az állami beavatkozást és a korábbinál lényegesen nagyobb teret kívánt engedni a magánjogias szemléletű szabályozásnak.

A jogalkotói szándék a jelen tervezettel a foglalkoztatási szabályok „rugalmasságának” növelése, természetesen mindez a munkavállaló kárára, a munkáltatók előnyére. A kormány a nehéznek mondott gazdasági helyzet javítását újfent a rendszerváltás eddigi veszteseivel, a bérből és fizetésből élő munkavállalókkal kívánja megoldani, miközben a munkáltatók részére további könnyítéseket és előnyöket kíván biztosítani. A „néhány jogszabályi rendelkezés pontosabbá tétele” címszó alatt ugyanez a kormányzati törekvés körvonalazódik.

Fenti előzményeket követően lássuk az egyes várható változásokat.

1. Megszűnik a műszakpótlék

A Kormány a tervezet szerint meg akarja szüntetni az un. műszakpótlékot, de az éjszakai munkát végzők 15 %-kal több fizetést kapnának. A vasárnapi munkavégzés esetére a Tervezet általános jelleggel 50 %-os, ünnepnapokon pedig 100%-os bérpótlék fizetését írja elő.

Sajnálatos módon ez a szabályozás megint csak utat enged a munkáltatóknak a dolgozónak járó pótlékok ki nem fizetésére.

2. Pótlék helyett szabadidő

A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka esetén a pótlék mértéke ötven százalék. A munkáltató előírhatja, hogy ellenértékként pótlék helyett – szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál. Erre a jelenlegi szabályok alapján is sor kerülhetett, azonban eddig feltétele volt a felek megállapodása. A tervezet szerint ez megszűnni látszik, a munkáltató döntése alapján pótlék helyett szabadidő kompenzálja majd a rendkívüli munkavégzést.

3. A munkáltatónak csak évente kell majd elszámolást adni a munkabérről

A munkáltató a munkabér kifizetéséről csak évente, illetve a munkaviszony megszűnésekor lesz köteles elszámolást adni, a havi elszámolás csak a munkavállaló kérése esetén lesz szükséges. Ez a fajta új elszámolás ugyan megkönnyíti a munkáltató adminisztrációs terheit, de megvonja a dolgozótól azt a lehetőséget, hogy havi szinten ellenőrizze az alapbér és esetlegesen a pótlékok, valamint azok terhei megfizetésének, számfejtésének megtörténtét. Miután a munkaidő és az elszámolás helyességének követése és számonkérése éves intervallumban gyakorlatilag szinte lehetetlen, a dolgozónak esélye sem lesz azt ellenőrizni, ami kifejezetten a munkáltató érdekét szolgálja. Jogvita esetén a bizonyítás nehézkesé válik, ugyanis e körben a munkavállalót terheli a bizonyítás terhe, a munkáltatónak pedig megnyílik a lehetősége a „trükközésre”. Ezzel a rendelkezéssel a kormány célja, hogy a munkavállalók hiába tesznek panaszt kifizetés elmaradása miatt és hiába mennek bíróságra igényük elutasítása kapcsán, nehéz lesz olyan okirattal bizonyítaniuk már magát a tényállást is, amely igényük alapját képezi. A munkáltatónak tág tere lesz arra, hogy különféle kimutatásokat, beszámításokat eszközöljön, sőt – figyelembe véve a civil szférába is bevezetett „megbízhatóság” kritériumát – akár úgy is állást foglalhat, hogy a munkavállalói igény, az azok kapcsán hangoztatottak őt rossz színben tüntetik fel mások előtt. A kormány ezen törekvése összhangban van a munkavállalói jogok további csorbításával, a munkavállalók „megregulázásának” szándékával, a lényegében indokolás nélküli elbocsátások szándékával, természetesen mindez a munkáltatók érdekében, jogkörük tágításával.

A Fidesz kormányzat „adminisztrációs terhek csökkentéséről” szóló kommunikációja álságos és valótlan, hiszen az adatokat évközben, folyamatosan adminisztrálni kell ebben az esetben is, hiszen csak ekkor van lehetőség arra, hogy évente egy alkalommal hiteles és pontos – tárgyszerű és objektív – elszámolás adjanak ki a munkáltatók.

A tervezet ezen koncepciója egyértelműen arra világít rá, hogy a kormányzat fő törekvése a magyarországi munkavállalók XXI. századi rabszolgasorba taszítása, amely ellen minden szakszervezetnek, minden munkavállalónak tiltakoznia kell.

4. Megszűnik az öregségi nyugdíjkorhatár előtt állók védelmi ideje

A Javaslat mellőzi azt a korábbi szabályozást, amelynek értelmében a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással a rá irányadó öregségi nyugdíj korhatár betöltését megelőző öt éven belül vagyis a 62. életév eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg, kivéve, ha a munkavállaló egyébként az öregségi nyugdíjon kívül más nyugellátásban részesült

A Tervezet részletes indokolása szerint ennek magyarázata, hogy a különösen indokolt eset fogalma nehezen volt értelmezhető és a munkaügyi gyakorlatban bizonytalanságot okozott. Ha a munkáltató az említett időszakban szünteti meg rendes felmondással a munkaviszonyt, a munkavállaló többlet végkielégítésre jogosult.

.A javaslat a védett korúaknak a védelmét nem fokozza, csupán pénzügyileg nehezíti meg az ilyen személyekkel szembeni felmondás lehetőségét.

A kormányzati kommunikáció álságos és szemérmetlen kommunikációja most is elhallgatja a lényeget ezen koncepció kapcsán.

A korábbi szabályozás szerint „csak különösen indokolt esetben” lehetett megválni az idős munkavállalótól. Ez sok esetben az elbocsátott munkavállaló igazát eredményezte, azaz rendeltetésellenesen gyakorolta a felmondás jogát a munkáltató.

Az Orbán kormány ezt is a munkáltatók érdekében kívánja orvosolni. Mégpedig úgy, hogy a „különösen indokolt esetet” lényegében kiüresíti és a többletvégkielégítés bevezetésével legitimálja a munkáltató szemlélete szerint nem elég hatékony, nem elég lendületes, nem elég termelékeny munkavállalókat.

Ez is tipikusan munkáltató-barát orbáni elképzelés, azaz a védett korú munkavállalók fokozott munkajogi védelmét az Orbán-kormány lényegében felszámolja, úgy, hogy a többlet-végkielégítés mértéke nagy valószínűséggel egyáltalán nem fogja meggátolni a munkáltatót a felmondástól, ha arra gazdasági érdekei okot adnak.

Ez a lépés az egyik legantiszociálisabb, legembertelenebb kormányzati elképzelés, hiszen a munkáltatónak érdeke erős, fiatal, teherbíró munkavállalókat alkalmaznia a profitja növelése érdekében. A korábban erős, fiatal, teherbíró, de ma már beteges, idős munkavállalók nem férnek bele nem csupán az orbáni nemzeti együttműködésbe, de az Orbán-kormány gazdasági holdudvarának saját jól felfogott érdekeinek rendszerébe sem.

A képlet egyértelmű: ha idős vagy, ha esetleg betegeskedsz és a munkáltató ezt nem tolerálja, holnaptól bármikor megszabadulhat tőled, csupán a látszat kedvéért egy kis pluszt pénzt fog befizetni a végkielégítés borítékjába a munkáltató, amelynek egy tetemes része természetesen a költségvetés kasszájában landol egyébként is.

A Fidesz kormányzat embertelen, idős-ellenes, és munkáltató barát törekvését hűen tükrözi ez a sunyi, elsőre alig észrevehető, rejtett törekvés.

5. Megszűnik a felmondási tilalom intézménye

A Javaslat elhagyni javasolja a felmondási tilalom jogintézményét. Ennek lényege az volt, hogy a törvényben meghatározott esetekben a munkáltató a munkavállalóval rendes felmondást nem közölhetett.

A munkáltató nem szüntethette meg rendes felmondással a munkaviszonyt, ha a munkavállaló a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára fizetés nélküli szabadságot kapott, illetve a gyermek hároméves koráig – fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is – a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama alatt.

A Javaslat tovább rontja a munkavállalók bizonytalan helyzetét, valamint növeli a munkáltató eszköztárát ahhoz, hogy minél szélesebb körben tudjon „megszabadulni” dolgozóitól.

A Javaslat szerint a munkavállalóval a rendes felmondás a védelmi időszakban is közölhető, ugyan a felmondási idő csak a védelmi időszak lejártát követő napon kezdődik. Ez tehát megszünteti a védelmi időszakban közölt rendes felmondás jogellenességét.

A Javaslat szerint a felmondási idő az alábbi időtartam lejártát követő napon kezdődik:

- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejárát követő egy év,
- a várandóság
- a szülési szabadság
- a gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság
- a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés
- a közeli hozzátartozó otthoni gondozás céljából kapott fizetés nélküli szabadság

A Javaslat mellőzi a védelmi időtartamok közül a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés időtartamát, ugyanis ez az időtartam nem meghatározható. Mindez azért is megdöbbentő, mert a Kormány annak idején önmagát családbarátnak titulálva, a családok védelmét és segítségét, valamint a gyermekvállalási kedv növelését tűzte ki egyik elsődleges céljául.

Az Orbán-kormány valódi arca ismét láthatóvá válik, hogy a családbarát, gyerekvállalás-barát kormányzati kommunikáció csupán púder. A púder mögött azonban Orbán valódi, ördögi arca körvonalazódik, amelynek lényege ismételten csak az, hogy a haveri nagyvállalkozói, baráti kör számára már túlontúl kényelmetlen, a nagy profit további növelését akadályozó tényezők azok a fránya munkajogi rendelkezések, amelyek a profit felhalmozással szemben figyelembe vesznek humanitárius, emberi, szociális szempontokat is.

Magyarországot az Orbán kormányzat törekvései a kevés gazdagok és kiváltságosak és a jogfosztott, megfélemlített, kizsákmányolt munkavállalók tömegei országának megvalósítására irányulnak, amellyel szemben minden munkavállalónak és munkavállalói érdekképviseletnek tiltakoznia kell.

Az Orbán kormányzat Mt módosítására irányuló törekvéseinek első lépcsője a sztrájkjog kiüresítése volt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az államnak és az egyéb munkáltatóknak a munkavállalók kizsákmányolási, jogfosztási szándékával szemben csupán a sztrájk eszközével lehet hatékonyan és erőteljesen fellépni. Az Orbán-kormány a sztrájktörvény kiüresítését követően szabaddá tette a pályát és a jelenlegi tervezet előtérbe kerülésével kinyilvánította, hogy valójában mi is a vélemény a magyar munkavállalókról, a gyermeket vállaló magyar családokról, az idős munkavállalókról, és a nyugdíjasokról.

Világos és egyértelmű üzenet, hogy a sztrájktörvény módosítása egy eszköz volt a munkavállalók és a szakszervezetek „megzabolázására”, az érdekképviseletekkel való megegyezés nélkül.

Az elmúlt egy év világossá tette Magyarország munkavállalói számára, hogy a fülkeforradalmári hevületben realitásérzéküket vesztett kormányzati apparatcsikokkal és politikusokkal való tárgyalás meddő és hasztalan

.

6. Kevesebb végkielégítés

A mostaninál kevesebb végkielégítésre számíthatnak majd a dolgozók – a nyugdíjasok pedig nem is kaphatnak, ráadásul a nyugdíj előtt állók a mostani egységesen három havi pluszbér helyett a munkában töltött idő szerint jogosultak a plusz juttatásra. Öt év után egyhavi, 15 év esetén kéthavi, 25 év után pedig háromhavi többlet végkielégítés jár majd.

A Javaslat célja, a nyugdíjkorhatár előtti foglalkoztatás terheinek csökkentése, és a nyugdíj előtt álló személyek munkába állítása.

Megdöbbentő és érthetetlen e jogalkotói koncepció figyelemmel arra, hogy a mai munkanélküliségi ráta mellett, ahol manapság még a fiatalok is sok esetben évekig nem találnak szakképzettségüknek és tapasztalataiknak megfelelő munkát, a Kormány a nyugdíjasok terheit tovább növeli azzal, hogy nem elég, hogy a nyugdíj előtti utolsó éveikben is attól kell rettegniük, hogy a munkáltatójuk mikor kíván túladni rajtuk, de ilyen esetben még végkielégítésre is alig számíthatnak

.

Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a rendes felmondás közlésének, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.

Nem jár végkielégítés annak a munkavállalónak, akinek munkaviszonyát rendes felmondással szüntette meg, és a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, és a nem egészségi okkal összefüggő képessége. E tekintetben kivétel a rokkantsági nyugdíjas.

A végkielégítést a munkáltató az utolsó munkában töltött napon köteles megfizetni. A munkaviszony megszüntetése nem válik jogellenessé abból eredően, hogy a munkáltató a munkavállalót megillető végkielégítést nem, vagy hiányosan fizeti meg. Ebben az esetben a munkavállaló elmaradt végkielégítését csak munkaügyi perben követelheti.

7. Rendkívüli felmondás helyett azonnali hatályú felmondás

Az azonnali hatályú felmondás fogalma felváltja a korábban alkalmazott rendkívüli felmondás jogintézményét. Az azonnali hatályú felmondás a munkaviszonyt a másik fél hozzájárulása nélkül szünteti meg.

Külön előírás a jelenlegi szabályokhoz képest, hogy az azonnali hatályú felmondás okának, valósnak és okszerűnek, magának az indokolásnak világosnak kell lennie.

A felek csak abban az esetben élhetnek az azonnali hatályú felmondás lehetőségével, ha a másik fél a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy ha egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Az első esetben a másik fél minősített kötelezettségszegéséről, a második esetben pedig a munkaviszony fenntartásának a másik fél magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett lehetetlenné válásról van szó. Nem szükséges, hogy az azonnali hatályú felmondás a cselekmény szándékosságát, illetve súlyos gondatlanságát kifejezetten megállapítsa. A vétkesség tényére, vagy mértékére utalás hiánya az intézkedést nem teszi jogellenessé. A munkavállaló vétkességét az eset összes körülményei alapján kell megítélni

.

8. Szűkülnek a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén alkalmazandó jogosultságok

A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeiről rendelkező korábbi szabályozást a Javaslat jelentősen megváltoztatja.

A munkáltatói jogellenes felmondás jogkövetkezménye a hatályos Mt. szerint a munkaviszony helyreállításának kötelezettsége, az elmaradt munkabér megtérítése a máshonnan megtérült jövedelem levonásával, valamint a felmerült kár megtérítése. Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya helyreállítását nem kéri, vagy azt a bíróság a munkáltató kérelmére mellőzi, a munkavállaló jogosult 2-12 havi átlagkereset megtérítésére – úgynevezett átalány-kártérítés.

A Javaslat szerint ezzel szemben a munkaviszony a jognyilatkozat közlésekor megszűnik, azaz jogellenes megszüntetés esetén a jelenlegi szabályozástól eltérően nem az ítélet jogerőre emelkedésének napja lesz a munkaviszony utolsó napja. A Javaslat tehát mellőzi azt a korábban alkalmazott jogkövetkezményt, amely a munkáltatót az elmaradt munkabér kifizetésére kötelezte. Ez a rendelkezés ismét utat nyit a munkáltatói önkény számára, ezért a munkáltató a jövőben minden valószínűség szerint az eddiginél is szélesebb körben fog élni a jogellenes felmondás eszközével, ugyanis annak esetleges bírósági megállapítása esetén sem lesz kötelezhető az elmaradt munkabér, csak kártérítés fizetésére.

A Javaslat legfeljebb 18 havi távolléti díjnak megfelelő összegben jelöli meg a munkavállaló részére megfizetendő kártérítést, amelynek mértékét a bíróság mérlegeléssel állapítja meg.

A kártérítés megfizetésén túlmenően a munkáltató csak abban az esetben köteles a munkavállalót újra foglalkoztatni, ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, vagy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor szakszervezeti tisztségviselő, üzemi tanács tagja vagy felügyelő bizottsági tag volt. Megjegyzendő azonban, hogy munkaügyi perekben az egyenlő bánásmód sérelmét nagyon nehéz bizonyítani.

9. Kártérítési felelősség

A Tervezet a jelenlegi korlátozott munkavállalói felelősséghez képest a munkavállalók kártérítési felelősségét kvázi korlátlanná teszik. A Javaslat szerint „A munkavállaló munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.”

A jelenlegi szabályozás szerint a gondatlanul okozott kárért a munkavállaló munkabére arányában, limitált módon felel, és csak a szándékos károkozásért korlátlan a felelőssége. Ez a szabályozási mód nem újkeletű, és abból a felismerésből fakad, hogy a munkavállalók olyan nagy értékű eszközöket, berendezéseket, járműveket stb. használnak munkavégzésükhöz, amikben könnyen eshet akkora kár, amit egy magánszemély nem lehet képes megtéríteni (gondoljunk egy vasúti balesetre például, a mozdonyvezető szemszögéből).

A helyzet ilyen szempontból hasonló a gépkocsit vezető személyek felelősségéhez, ott ezt a pénzügyi szakadékot a kötelező felelősségbiztosítás hidalja át.

A javaslat szerinti, a piaci szabályokat a munka világába kritika nélkül behozó koncepció itt sem foglalkozik a „véletlenül” (gondatlanul) kárt okozó munkavállaló és családja szociális helyzetével, a kárt teljes mértékben meg kell téríteni.

A Javaslat a munkavállaló kártérítési felelősségének általános alakzataként fenntartja a vétkességi felelősséget: a munkavállaló – általában – az általa a munkaviszonybeli kötelességeinek megszegésével szándékos vagy gondatlan magatartással a munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni. A munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár, a munkavállalói magatartás (kötelességszegés) felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében. A Javaslat e tekintetben nem változtat a korábbi Mt. munkavállalói kárfelelősségi szemléletén. Alapvető különbséget találunk azonban a kártérítés mértékére vonatkozó szabályozásban. A Javaslat tehát megszünteti a munkavállaló korlátozott kártérítési felelősségét a gondatlansággal okozott károk körében és a teljes kártérítés elvéből indul ki.

10. A garantált bérminimumot érintő változások

A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a Kormány az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott konzultáció alapján rendeletben határozza meg a kötelező legkisebb munkabér és a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges iskolai végzettség, szakképesítés szintjétől függő garantált bérminimum mértékét.

A munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges iskolai végzettség, szakképesítés szintjétől függő garantált bérminimum mértékének megállapításáról a Tervezet nem tesz említést.

 A Tervezet szerint a Kormány állapítja meg a kötelező legkisebb munkabér összegét, melyet évenként felül kell vizsgálni, az Országos Érdekegyeztető Tanács e körben kapott felhatalmazásáról azonban a Tervezet hallgat. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a Kormány e tekintetben is meg kívánja szüntetni az érdekegyeztetés szerepét és a garantált bérminimum is a Kormány önkényes tervei áldozatává válhat.

11. Munkaidő s pihenőidő szabályainak változása

A jelenlegi szabályozás szerint a munkaidő részét képezi a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység.

A Tervezet azonban külön fogalomként határozza meg a Munkaidő, valamint az un. Előkészítő és befejező tevékenység fogalmakat.

Előkészítő és befejező tevékenység alatt a Javaslat azokat a munkaköri feladatai teljesítése szempontjából lényeges tevékenységeket, feladatokat érti, melyeket a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan rendszeresen és szokásosan, külön utasítás nélkül el kell végezzen.

A Tervezet e körben azonban nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra vonatkozóan, hogy ezen előkészítő és befejező tevékenységek a munkaidőn belül elvégzendők, avagy ezeket a tényleges munkaidőn felül köteles-e a munkavállaló végezni.

A Tervezet indokolása szerint a munkakörhöz kapcsolódó előkészítő, illetve befejező tevékenységet a munkavállaló a munkaidőben teljesítheti, azonban álláspontunk szerint igen lényeges hiányossága a Javaslatnak, hogy erre vonatkozó kötelező és egyértelmű szabályozást nem tartalmaz, ami megnyitja a munkáltató számára a túlóráztatás lehetőségét.

12. Csökken a fiatalok kivehető szabadsága

A Nemzetgazdasági Minisztérium már többször hangsúlyozta, hogy a régióban Magyarországon kapják a dolgozók a legtöbb szabadságot, amin változtatni akar. Az alapszabadság mértéke továbbra is 20 nap marad, azonban a kor előre haladtával kevesebb szabadság jár majd, mint eddig. Eszerint tehát nem 25, hanem 26 éves kortól jár plusz egy nap, 31 éves kortól pedig plusz két nap (szemben a jelenlegi 28 évvel). Ezt követően 36 életévtől plusz négy, 44-től hat, 46-tól nyolc, 50-től pedig plusz tíz nap szabadság illeti meg a munkavállalót.

A gyermekek után kivehető pótszabadság a Tervezet szerint is igénybe vehető, újdonság azonban, hogy azt az anya és az apa megosztva is kiveheti.

A szabadság idejéből legalább 10 munkanapot – eltérő megállapodás hiányában – egybefüggően kell kiadni, a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalónak legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell.

További negatívum, hogy az eddigi három helyett, a Tervezet szerint a munkaviszony első hat hónapjában nem kérhet szabadságot a munkavállaló.

13. A szakszervezeti jogok megvonása a nemzetközi jogelveket is sérti

A 2011. július 22-én közzétett, a társadalom széles körében nagy felháborodást kiváltó új Munka Törvénykönyv Tervezete, amely számos – a jelenlegi szabályozáshoz képest – hátrányos rendelkezést tartalmaz a munkavállalókra és a munkavállalói érdekképviseletekre nézve, a nemzetközi jogelvekkel nincs összhangban. Az ENSZ munkaügyi szervezete – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) – tevékenységét meghatározó, a munka világára vonatkozó négy alapvető elv: az egyesülési szabadság és a kollektív alku joga, a kényszermunka minden formájának felszámolása, a gyermekmunka eltörlése, valamint a hátrányos megkülönböztetés felszámolása.

Az egyesülési szabadság és szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1949. évi 32. ülésszakán elfogadott 1949. évi 98. számú, valamint az 1948. évi 87. számú egyezmények – melyek Magyarország számára, azok ratifikálására tekintettel jogi kötelezettséget írnak elő – elismerik a munkaadói és munkavállalói szervezetalakítási szabadságot, és e szervezetek hatóságok működésétől és egymás beavatkozásaitól független működését, biztosítják a kollektív alkuk létrejöttét és a tisztségviselők védelmét.

A 87. számú egyezmény deklarálja, hogy a munkavállalók és a munkáltatók mindennemű megkülönböztetés nélkül jogosultak szervezetek – ideértve a szervezetek szövetségeit is – létrehozására, alapszabályainak elfogadására, képviselőik megválasztására, tevékenységük megszervezésére.

A Javaslat alapvetően más koncepciót tükröz, mint a fenti nemzetközi alapelvekkel összhangban álló jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve. Számos rendelkezés elveszíti garanciális jellegét, csekély mozgásteret biztosítva a szakszervezeteknek arra, hogy a kollektív szerződésben a munkavállalók javára előnyös feltételeket harcoljanak ki.

A jelenleg hatályos Mt. garanciális jelleggel kimondja, hogy a munkáltatónál egy kollektív szerződés köthető, amelyet kizárólag a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek köthetnek meg a munkáltatóval, továbbá a kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyaláson a munkáltatónál képviselt valamennyi szakszervezet részt vehet.

A Javaslat éles ellentétben áll az egyesülési szabadság és a kollektív alku jogának nemzetközi alapelvével, tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos Mt. kollektív szerződésre vonatkozó rendelkezéseit aszerint változtatja meg, hogy a jövőre nézve már nem csak egy kollektív szerződés megkötésére van lehetőség a munkáltató számára, továbbá kollektív szerződés erejű megállapodás megkötésére a munkáltatóval az üzemi tanács is jogosulttá válik, amennyiben a munkáltatónál nincs kollektív szerződés, illetve nincs kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezet.

A Javaslat e tekintetben arra ösztönzi a munkáltatót, hogy a szakszervezeteket megkerülve, az üzemi tanáccsal kössön olyan megállapodást, amely elsődlegesen a munkáltató érdekeit tartja szem előtt, ami a munkavállalók jogait hátrányosan szabályozza. Aggályos a Tervezet ezen pontja arra tekintettel, hogy az üzemi tanács nem elsősorban érdekképviseleti szerv, hanem a vezetést támogató, informáló, és a döntések előkészítését segítő szervezet.

Az új szabályozás éles ellentétbe áll az Európai Unió jogszabályaival történő jogharmonizáció jegyében az Mt. módosításáról szóló 2002. évi XIX. törvény koncepciójával, amely a szakszervezetek súlyának növelése céljából – olyan munkáltatóknál, ahol képviselettel rendelkező szakszervezet nem működött – megszüntette az üzemi megállapodás kollektív szerződést pótló szerepét.

A tervezet – a fent hivatkozott nemzetközi alapelvvel ellentétben – a korábbiakhoz képest megszünteti a munkáltató, az állami szervek, valamint a helyi önkormányzatok szakszervezetekkel való együttműködési kötelezettségét. Ezen módosítás folytán a szakszervezeti érdekérvényesítés és érdekképviselet intézményrendszere kiüresedik arra tekintettel, hogy számos korábbi szakszervezeti jogosultság – mely egyúttal a munkáltatói oldalon kötelezettségként fogalmazódik meg a jelenlegi szabályozásban – megszüntetésre kerül. E körbe tartozik a munkáltató együttműködési, valamint bizonyos intézkedések tekintetében előírt véleményeztetési kötelezettsége. Az Európai Unió jogszabályaival történő jogharmonizáció jegyében az Mt. módosításáról szóló 2002. évi XIX. törvénnyel egzakt módon a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet véleményezési jogkörébe tartozó kérdések egzakt felsorolásra került sor a korábbi általánosan megfogalmazott szabállyal szemben. Ennek értelmében a munkáltató köteles döntése előtt a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezettel véleményeztetni a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét. Az új Mt. ilyen kötelezettséget nem tartalmaz a munkáltatóra nézve. A szakszervezetek tájékoztatáshoz való joga szintén formálissá válik, tekintettel arra, hogy a munkáltató annak nem köteles eleget tenni.

Fentieken túl a szakszervezetek érdekérvényesítési lehetőségét csorbító változtatásként értékelhető, hogy a Javaslat nem biztosítja a munkaidő-kedvezményt a szakszervezeti tisztségviselők részére, hanem a jövőben kizárólag a munkáltató egyoldalú döntése függvényében biztosít lehetőséget részükre – távolléti díj ellenében – a konzultáción való részvételre. Az új Tervezet hiányosságaként értékelhető, hogy nem tartalmaz konkrét rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a szakszervezeti érdekképviseleti tevékenységet – a munkaidő-kedvezmény megszüntetése tükrében – milyen időkeret terhére kívánja biztosítani a munkáltató.

A fent nevezett 2002. évi XIX. törvény újra bevezette a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény fel nem használt részének (de legfeljebb a felének) munkáltató általi kötelező pénzbeli megváltását. Súlyos anyagi hátrányt jelent ezért a szakszervezetekre nézve a munkaidő-kedvezmény elvonása abban a tekintetben is, hogy annak pénzbeli megváltásából származó összegtől elesnek, ezáltal költségvetési forrásaik jelentősen beszűkülnek. A nemzetközi jogban általánosan elfogadott kollektív alku elve kiüresedik azáltal, hogy a tervezet értelmében a munkáltató nem köteles a szakszervezetekkel konzultációt kezdeményezni.

Az új Mt. Tervezet a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkajogi védelmet is kiiktatja, holott az korábban a jogharmonizáció jegyében az Mt. módosításáról szóló 2003. évi XX. törvénnyel került bevezetésre. A Tervezet nem írja elő a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértését a tisztségviselőt hátrányosan érintő és sok esetben diszkriminatív munkáltatói intézkedések, pl. kiküldetés, kirendelés, rendes felmondás megtétele előtt.

Az új Mt. Tervezete a szakszervezeti jogok körében nem nevesíti a kifogás jogát, amelyet a jelenleg hatályos nemzetközi, és hazai szabályozás értelmében a jogellenes munkáltatói intézkedésekkel, illetve munkáltatói mulasztásokkal szemben biztosított a munkavállalóknak, és érdekképviseleti szerveiknek. Ennek folytán a szakszervezetek által észlelt jogellenes munkáltatói intézkedések, valamint mulasztások vonatkozásában megszűnik a párbeszéd az érdekképviseletek és a munkáltatói oldal között, hiszen amennyiben a jogszabály a jövőre nézve kifogás benyújtására nem biztosít lehetőséget, úgy érdemi egyeztetésre sem kerülhet sor annak tárgyában, ez egyben a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközés lehetőségét is felveti, amely általános érvénnyel alkalmazandó a kollektív munkajog területén is.

A Tervezet korlátozza a szakszervezetek jogosultságait abban a körben is, hogy a jövőben már csak a munkáltatóval és annak érdekképviseleti szervezeteivel szemben teszi lehetővé a tagok képviseletét anyagi-, szociális-, valamint élet- és munkakörülményeiket illetően, azonban az állami szervek, bíróságok, és más hatóságok előtti képviselet lehetőségéről nem tesz említést. Ez előre vetíti azt, hogy pl. a polgári peres eljárásokban a szakszervezeti tagok elesnek a javarészt ingyenes jogi képviselet lehetőségétől, ezáltal a munkáltatóhoz képest hátrányos helyzetbe kerülnek, amely a hátrányos megkülönböztetés felszámolása nemzetközi alapelvbe ütközik.

Összegzésképpen a Javaslat nemcsak a munkavállalókat, hanem azok érdekképviseleti szervezeteit is rendkívül hátrányosan érinti, kiszolgáltatott helyzetbe hozza, az érdekképviseleti munka létjogosultságát kérdőjelezi meg.

A jelen tanulmány tárgyát képező Javaslat a kormány által még nem került megtárgyalásra, azonban meggyőződésünk, hogy az új munka törvénykönyve határozott visszalépést jelent a munkavállalói jogok és munkavállalók védelme körében, ami csak még tovább növeli a dolgozók kiszolgáltatott helyzetét és ellehetetlenítésre törekszik a valós munkavállalói érdekvédelem területén.

A munkavállalóknak és a szakszervezeteknek is fel kell ismerniük végre, hogy az Orbán kormány nem csupán az EU-s színpadon, nem csupán a nyugati demokráciák többsége szemében, hanem hazánkban is szalonképtelenné küzdötte le magát.

A kormány a valós munkavállalói jogok megőrzése, lehetőség szerinti növelése helyett sokadszor adja tanúbizonyságát szociális érzéketlenségéről, a munkáltatói érdekek terén kifejtett törekvéseiről, a munkavállalói jogok csorbításáról, elvonásáról.

A jelenlegi kormány azon törekvése, amely a megszerzett munkavállalói és szakszervezeti jogok elvételét körvonalazza, világos hadüzenet ezen szektorok tagjai számára. Reményt sem látunk arra, hogy tárgyalásos úton, szép szóval a bankárok és nagyvállalkozók strómanjaként választásokat nyerő Orbán legények csapata ezen koncepciót átgondolja.

Akkor amikor a fél országot már bekebelező bankári kaszt egyik élelmiszeripari vállalkozásában húsz dekagramm császárszalonna munkahelyen történő legális megevése helyett annak hazavitelét kirúgással „honoráló” bankárok határozzák meg Magyarországon a Munka Törvénykönyvének szép új világot elhozni akaró koncepcióját nincs értelme a politikusi bábokkal történő tárgyalásoknak, mert azok felesleges időpocsékolások a jelenlegi erőviszonyok tükrében.

Minden ellenállás helyetti látszattárgyalásokon való részvétel elvesztegetett idő.

Az ország összes munkavállalójának és szakszervezetének ki kell mennie az utcára tiltakozni, sztrájkolni, polgári engedetlenséggel nyomatékosítani a bankár uraknak, a nagyvállalkozó uraknak és politikusi csicskásaiknak – a jelenlegi Orbán(ya) kormányzat vezetőjének és tagjainak egyaránt – hogy férfiemberek módjára kész küzdeni jogaik védelmében minden kisemmizni, megnyomorítani akart munkavállaló, nyugdíjas és szakszervezeti tisztségviselő.

Ennek elmaradása esetén hazánk több száz évet fog visszazuhanni jogok, és államszervezeti berendezkedés tekintetében, amelynek a jelenlegi technikai fejlettség szintjén beláthatatlan következményei lehetnek, illetve lesznek és hazánk gazdaságának végleges leszakadásával út nyílik hazánk gyarmatosításának következő fejezete megvalósítására. Az Orbán kormány ezt az utat, ezt a fejezetet készíti elő az új Munka Törvénykönyve koncepciójának köztudatba bedobásával. Tesztelik az ellenállás mértékét, az összefogásra hajlandóságot.

TMRSZ