Joggal tehetjük fel a kérdést, ugyan mi értelme van meghamisítani a magyar történelmet.?. Számunkra semmi. De vannak, akiknek fontos volt, s egy napon talán még jól is jöhet. Így soha nem fogjuk megkérdőjelezni a nyugat-európai felsőbbrendűséget, a szláv elsőbbséget a Kárpát-medencében, vagy akár Trianon jogosságát. Vedd el egy nép múltját, és elveszed a jövőjét is, mert, amely népnek nincs múltja, annak jövője sem lehet. Nagy igazság.!

A magyar szellemiség megnyilvánulásának a legtávolabbi időkre visszanyúló és létező emlékei a mondák és regék, melyek visszavezetnek a bibliai Nimród királyig, s még azon túl Ur várósáig, mint például a világ teremtésének mondája. A szellemi és kulturális örökségünk olyannyira réges-régre nyúlik vissza, hogy szinte az idők homályába vész. A magyar geszták, kódexek és krónikák mind a hun-szkíta-avar-magyar nép folytonosságot őrizték meg. A régészeti leletek és zenei kutatások is ezt támasztják alá, és mai Ázsia területén szétszóródott népek is ezt az emléket őrzik. De akkor most a hunok vagy szkíták, mely nép leszármazottai, örökösei vagyunk.?. Sokan teszik fel a kérdést mostanság, sokakban felmerül manapság ez a kérdés.. A mai álláspont a bizonyítékok tükrében, azok szerint az egész Eurázsiai térségben a szkíta és hun népek éltek. Most már a legmodernebb eszközökkel végrehajtott kutatások is segítségére vannak a kutatóknak. A kínai, mongol, orosz régészek is felvetik és megerősítik azt, hogy egyáltalán nem kéne a szkítákat és a hunokat olyan élesen elkülöníteni, szétválasztani. Hiszen az anyagi kultúrájuk és a régészeti leleteik nagyon hasonlóak, szinte megegyezőek, azonosak egymással. Tehát akár egy népről is beszélhetünk a leletek alapján. A kínai történeti forrásokra is ugyanez vonatkozik. A kínaiak nem különböztetnek meg szkítákat és hunokat, hanem nagyon következetesen csak hunokról beszélnek. Mi is maradjunk ennél a nagyon egyértelmű hun-szkíta axiománál, sarkigazságnál, mert ez azért egy nagyon biztosnak mondható pont. Hiszen egykor természetesen a magyarok is a hun birodalom részei voltak, hiszen e kettő egy. A történeti emlékek mind egyértelműen bizonyítják a hun-szkíta-avar-magyar nép folytonosságot.

Amikor az ősi magyar társadalmi rendszert a nyugati típusú keresztény-katolikus kultúrával járó feudalista rendszer váltotta föl, az egyházi hatalmasságok túlbuzgóságai folytán szinte minden ősi magyar emlékünket megsemmisítettek. Az egyházai hatalmak vallásuk jogán a rovásírásos kőtáblákat széttörték, a rovásírásos botokat elégették, a rituális szokásokat betiltották, hogy még csak nyoma se maradjon az ősi magyar "pogány" hitünknek, az új keresztény-katolikus vallási világban. A nyugati keresztény kultúrához való alkalmazkodásunk sajnos a latin nyelv használatán alapult, és emiatt őskultúránk kíméletlen elpusztítása és kiirtása révén keletkezet űr betöltésére csak nagyon lassan került sor, sőt valójában ezután igazán teljesen már ez az űr betöltése sohasem sikerülhetett. Ezután pedig figyelembe kell venni azt is, hogy a tatár majd a török dúlás végigpusztította az országot, lerombolta és felégette a magyar városok egy jelentős részét, és így valószínű az is, hogy ezzel egy időben nagyon sok írott és más egyéb emlékünk is megsemmisült. A Magyar Apostoli Királyságot 1001-ben alapította meg Szent István. A "judeó" keresztény, római katolikus feudalista rendszer erőszakos bevezetésével Magyarország csatlakozott a nyugati keresztény kultúrához. Tulajdonképpen a római birodalom bukása után a római katolikus vallás jött utódként, és a katonai-politikai hatalmat vallási-politikai hatalomként próbálta átmenteni. Magyarország több mint 900 esztendőn keresztül buzgó fejlesztője és hűséges védelmezője volt a római nyugati keresztény kultúrának. Ez a dicsőséges szerep végül is Magyarország földarabolásához és a magyar nemzet eltiprásához vezetett. Évszázados véres harcok során Magyarország a "nyugat bástyája", a "kereszténység pajzsa" volt, ahogy ezt a pápák elnevezték. Az ország többször megállította a tatárokat, törököket, és így többször megmentette a nyugati szomszédait azoktól a feldúlásoktól, amelyek újra meg újra pusztává tették a magyarok földjét. Az első magyar nyomda 1472-ben kezdte meg működését, és ennélfogva az első magyar nyelvű nyomtatott könyv két évvel előbb látott napvilágot, mint az első angol nyelvű könyv.!. Még mindig elég kevesen tudják, de a finnugor elmélet alapjai az 1948-as szabadságharc után látták meg a napvilágot. A Habsburg császár hű egyetemi professzorai hosszas kutatás eredményeképp kiderítették, hogy a magyarok a finnek és osztjákok rokonai. Tehát semmi közünk nincs Attilához, s népéhez a hunokhoz, vagy épp a székelyekhez. Ezt dogmaként kezdték tanítani akkor, s elérték vele, hogy később az elvtársak a XX. század második felében bele verjék tudósaink fejébe. Minden krónika és minden XV. század előtti európai úgy emlegeti a magyarokat, mint hunokat, vagy legalábbis azok leszármazottait. Őseink pedig úgy tisztelték Árpádot, mint Attila egyenes ági leszármazottját. Erre a finnugor elmélet jeles képviselői rájönnek, hogy ha nincs semmi közünk a hunokhoz, úgy Attilához sincs. A krónikák és regék amúgy is csak a gyerekeknek valók, nem de? Igaz, végül is egy 20. századi csak jobban tudja, mint egy kortárs ember.!. Őszintén szólva, hogy a vérszerződés megtörténtét milyen észérvekkel lehet letagadni nem tudom. Pedig ma már állítják, hogy sohasem történt meg!. Egy több törzsből álló csoport, egy olyan nagy vállalkozásra, mint a honfoglalás, csak is komoly eskü, vérségi szerződés után gondolhat. A kedvencem: itt egy erős szláv birodalom volt, melyet leromboltunk. Ha ilyen erős volt, hogyan tudtuk elpusztítani, hiszen a besenyők elől menekültünk? A régészek pedig csak avarkori leleteket találnak a Dunántúlon, Erdélyben ebből a korból pedig csak székely eredetűek kerülnek elő.
Bulcsúról így is keveset tanítanak az iskolákban, s újabban már vérengző szörnyetegnek festik le abban a pár mondatban is. Pedig, oly ésszerű. Nyugaton Nagy Károly Frank Birodalma már egyszer elpusztította az Avar Birodalmat, Bulcsú nem akart, hogy az egyesülő német fejedelemségek esetleg ezt tegyék a magyarokkal. Így folyamatosan hadjáratokat vezetett azok ellen, akik csatlakoztak Nagy Ottóhoz, a német-római császárhoz. Ottó álma ugyanis a Kárpát-medence megszerzése volt. Ám vágyait beárnyékolta egy erős nép jelenléte, ráadásul Bulcsú hadjárataival elrettentette a német hercegeket. Különös egy horda az, mely templomot nem foszt ki, s egy földet kirabol, de a következőn békésen elvonul. Miért? Mert ezek tervszerű hadjáratok voltak, kitűzött célpontok ellen irányultak!. A végére hagytam a legnevetségesebb tant. Őseink bugyuta barbárok. Ha az előbbi feltevésemhez csatlakoznak az olvasók, és elfogadjuk, hogy rokonnépek vagyunk a hunokkal, miképpen ők a szkíták leszármazottai, úgy elmondhatjuk, hogy mi már akkor egy kifejlett kultúra és civilizáció tagjai voltunk, mikor még az európaiak barlangokban bujkáltak a fény elől.

A magyar irodalom két utolsó nagy alakja, két utolsó nagy mohikánja Amerikában élt: Wass Albert és Márai Sándor. A két nagy magyar humanista életük második felét az Amerikai emigrációban voltak kénytelenek leélni, és végül ott is fejezték be földi útjukat, küldetésüket. Mindketten tapasztalták azt kint, és világszerte mindenhol, hogy mennyire félrevezetik az embereket a magyarsággal kapcsolatban. Wass Albert, az erdélyi magyar író, Erdély egyik legfényesebb csillaga, a transzszilvanizmus egyik legjelesebb képviselőjének az egykori visszaemlékezéséből:. "Szemnyitogatásom azzal kezdődött, mikor az Amerikai egyetemen tanártársaim megkérdezték azt, honnan jöttem, és én mikor megmondtam nekik, hogy Erdélyből, úgy bámultak rám, mintha Bergengóciából jöttem volna. Míg aztán az irodalom tudós professzora azt mondotta: "Drakula országából.!." Attól kezdve "Count Drakula - Drakula Gróf" voltam nekik. Hiába bizonygattam, hogy ez a Drakula mese csak egy részeg angol újságíró fejében született meg, és azt, hogy Erdély már évszázadokkal ezelőtt is egy civilizált és fejlett országrész volt, senki se hitte el".. "Mivel akkor már egyetemi állásban voltam, rájöttem arra is, hogy a Trianoni szerencsétlenségünknek mi volt a valódi oka: az elemi iskolától föl az egyetemig, minden tankönyv amiből Amerika népe a történelmünket és a földrajzunkat tanulta, csehszlovák, román, francia, német, osztrák szerzők munkája volt. Hamis adatokat tartalmazott valamennyi, és határozottan magyar ellenes volt. Nem csoda, hogy mindazok, akik ezekből a tankönyvekből ismerték meg nemzetünket, ellenséges érzülettel voltak velünk szemben, és országunk feldarabolását, nemzetünk megbüntetését igazságos megoldásnak tekintették"..
Nézzük meg a könyvtárak és a könyvek régebbi tartalmait és összeállításait a magyarokról. A középkora visszamenő régebbi munkák a magyarokról szinte mind német nyelvű szerzők tollából született. A magyarokat úgy emlegették bennük mint ázsiai hordát, akik fél Európát végigdúlták, míg végül Lech mezején leverték őket a németek. Majd ezután királyukat rákényszerítették a keresztény hitre, hadat adtak neki, és kiirtották a pogányokat.
A példa okáért, egy amerikai óriási egyetemi könyvtárban, alig lehetett valamit találni Magyarországról és Erdélyről. Magyarországról annyit, a magyar egy barbár nép, amely nem illeszkedik és nem rokon egyetlen Európai néppel sem. Ázsiából jöttek és törtek be 896-ban a Kárpát-medencébe, ez volt a honfoglalásuk. Erdélyről pedig azt, Románia nyugati tartománya, amely annak idején Dacia néven a Római birodalomhoz tartozott, az őslakói ma is a latin nyelvet beszélik. A népvándorlás során több ázsiai horda is végigpusztította: hunok, avarok, magyarok, tatárok, és törökök. Minden könyv, tanulmány, melyben a magyarokról volt szó, az 1870-es évek utáni időből eredt, és a szerzők jobbára: német, osztrák, csehszlovák, román írók. A szerzők legtöbbje Sorbonne-i diplomával rendelkező egyetemi tanár volt, aki egy Masaryk által alapított kiadóvállalaton keresztül beépítették magukat a francia, angol, amerikai teljes könyvkiadásba, és terjeszteni kezdték azt a jól megszervezett magyarellenes propagandát, ami végül Trianonhoz vezetett.

Magyarország, amelynek természetes határait 1920-ig, szinte teljes körívben a Kárpátok hegygerincei alkották, mint egy természetes védősáncot állva és megvédve bennünket mindentől, így az ország egész belső területét méltán nevezték Kárpát-medencének. Az egykori Magyarország így stabilitásánál fogva Európa legmegállapodottabb, legcélszerűbb, és a maga kiegyensúlyozottságában legbeváltabb országának volt tekinthető. A tizenegyedik és tizenhetedik század között a Magyar Királyság Európa egyik leghaladóbb szellemű nagyhatalma volt, amelynek alkotmánya egyforma jogot biztosított nemzetnek és királynak a Szent korona országaiban. Úgy az emberi szabadságjogok alkotmányos biztosítása, mint az országban uralkodó gazdasági jólét mágnesként vonzotta a különböző szomszédos országok elnyomott népeit. A nyugati irányból a németeket, osztrákokat, zsidókat, északról a szlovákokat, délről a szerbeket és horvátokat, keletről az oláhokat és cigányokat. Ezek a kisebb-nagyobb csoportokban érkező nemzetiségek Magyarország védelmét keresték, és meg is kapták, engedélyt kaptak az együttes letelepedésre, megtelepedésre. A vezetőik, törzsfőnökeik, vajdáik magyar nemesi rangot kaptak a királyoktól, az ezzel járó kiváltságokkal együtt. Ezeknek az idegen településeknek a népe nem csupán békében megőrizhette évszázadokon keresztül a maga nyelvét és sajátos kultúráját anélkül, hogy az ország nyelvét valaha is megtanulta volna, de a magyar királyok és nemes urak még segítették is őket abban, hogy kultúrájukat tovább fejleszthessék. Ennek folytán minden bevándorló nemzetiségi csoport megőrizte a maga nemzeti azonosságát, és rendre elszaporodva a befogadó ország pusztulását okozta végül.. Minden türelmesség, szabadelvűség, és hősiesség ellenére Magyarország sorsa így már rég meg volt pecsételve. Az első világháború után a győztes hatalmak Magyarországra mérték ki a legsúlyosabb csapást, büntetést. Bekövetkezett az ősi föld, a történelmi egységben lévő ország feldarabolása, szétszabdalása. A békediktátum eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, az ország Horvátország nélküli területe 282 870 km²-ről 92 963 km²-re csökkent, lakosságának elvesztette több mint a felét, az 1910-ben még 20 886 487 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza.. A minden természeti és gazdasági kincsétől megfosztott Csonka-Magyarország életképtelenné vált önmagában nézve, és innentől kezdve már a későbbiek folyamán mindig ki volt szolgáltatva a különböző hatalmaknak, azok összeesküvéseinek: kényének, kedvének, önzésének, és önös érdekeinek..

Sokféle "izmus" volt már Magyarországon az utóbbi két évszázadban:. feudalizmus, fasizmus, kommunizmus, liberalizmus. Az embereket mindig különféle "izmusokkal" próbálták megvezetni, megfertőzni, megmételyezni. Ennek eredményeként nagy részben a nemzetből buta és vezethető népet, tömeget gyúrtak. A különféle izmusok, ideológiák, politikai rendszerek mentén kifosztották a népet, elvették sokaktól az ősi birtokokat, jussokat, hagyatékokat, emlékeket eltüntetve. A mai magyar emberek többsége még élt az előző rendszerben, az egypártrendszerben, az egypárti diktatúrában, életüknek egy meghatározó időszaka volt az 1990 előtti. Aztán 1990-ben sokan úgy gondolták, hogy ennek már nem kell így lennie, sokaknak végtelenül boldogító, euforikus pillanat volt ez. Aztán bejött a többpártrendszer, a többpárti diktatúra, de nem változott meg semmi, és gyorsan oda lett a nagy örömködés. Lassan rájöttek az emberek, attól, hogy a pártok látszólag hadakoznak egymással, valójában egy meglehetősen egységes hatalmi osztály üzleti terveinek vannak kiszolgáltatva. Attól, hogy létezik a szabad választásos struktúra, a helyzet nem változik, mert mindig csak ugyanabból a körből választhatunk, ők pedig egymásnak adják a kilincset. A hatalomipar látszólag összeméri az erőket, látszólag megküzdenek egymással, de valójában nincs küzdelem. A hatalmi elit, a politikai elit a legkevésbé sem gondolja úgy, hogy a saját hatalmán kívül bármi egyebet is kellene szolgálnia. A mai diktatúránk csak annyiban különbözik a régitől, hogy közben most nyíltan bánthatjuk, szidhatjuk, megalázhatjuk, de ettől persze nem változik semmi. "A kutya ugat, a karaván halad"..
Valójában a manapság folyó modern kori háború és harc a különböző népek ellen már egyáltalán nem olyan mint a régen, és nem is úgy zajlik. A régebbi időkben az ellenség az ellenséggel szemben állt, szembenéztek és látták egymást, tudták mire számíthattak, és ezután úgy küzdöttek meg egymással szabályos keretek között. Ma már az ellenség nem is látható, és tulajdonképpen úgy semmisít meg, hogy nem is látod, nem is hallod, és nem is tudsz ellene tenni semmit, mert a törvény és a jog az ő oldalukon áll. A mai háborút már nem fegyverekkel és tankokkal vívják, hanem a pénzintézetekkel és a bankokkal, azok hiteleivel, eladósításával, és uzsorakamataival. A következmény, eladósodás, kilakoltatás, munkanélküliség, fokozott elszegényedés, végül pedig ezekből adódóan szociális katasztrófa. Ezekkel az eszközökkel pedig manapság mindent és mindenkit le lehet győzni, tönkre lehet tenni:. országokat, népeket, népcsoportokat, családokat, embereket.. Ezután végül felmerül a jogos kérdés, akkor egyáltalán ez ellen mit lehet tenni, mit tehetünk.?. A válasz az, lehet tenni természetesen, mindenkinek a maga módján és lehetőségeihez mérten. Itt és most a jelen helyzetben egyett tehet az ember, megpróbál nem eladósodni, és így talpon maradni. Vissza kell fognia mindenkinek magát a felesleges költekezésektől, a kacatok halmozásától, amit az elmúlt évtizedekben az emberekre erőltettek a fogyasztói társadalom által. Vissza kell térni egyre jobban a gyökerekhez, a földműves és kézműves hagyományainkhoz, a legalább részbeni önellátásunkhoz, és az idő előre haladtával és a rendszer bomlásával egyre jobban rá kell majd állnunk mindezekre, az önerőnkre építeni.

Azok az eszmék és a gondolatok azonban, amiket sok-sok időn keresztül itt hagytak a lelkek a földön, élnek az emberekben tovább. A gondolatok, amelyek az egymás nyomában születő embereket évezredek távolán keresztül összekötnek. Egyszerre csak mintha világosság gyúlna valahol, felvillan a felismerés.. Csaba-legenda, Hadak-útja, mind, mind ezt jelenti. Hogy a nemzet fölött, amely másfél évezred óta egymagában küzd, egy gondolat lebeg. Magasan az emberek feje felett él ez a gondolat, olyan magosan, hogy alig akad néha valaki, aki megláthatja. Mindenkinek a szívében és az agyában ott van ez, aki fia e nemzetnek, valahol egy félreeső sejtben van egy lezárt, kicsike ajtó. Három súlyos pecsét őrzi a zárat: békétlenség, elfogultság, könnyelműség. Nagy és titkos öröksége ennek a nemzetnek az eldugott ajtó és a három pecsét.. Aztán amikor nagy-nagy veszedelem kerekedik, a gondolat leszáll és megmutatja magát a nemzetnek és az emberek meglátják benne az ősi törvényt, amit Csaba tett:. összetartással, békességgel, munkával és igazsággal meggyőzni minden veszedelmet..
Magyar testvérem, a Te számodra készült ez az írás. Egyáltalán nem egy nagy szólamú irománynak szántam neked, hanem csak szerényen: hitnek, reménynek, bizonyságtevésnek akartam. Hidd a regét Csaba királyfiról és tejúton való visszatéréséről, aki a bajban mindig megsegít majd téged. Mint ahogy én is hiszem, és e kis versel megidézem:. "Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, földet művelünk, fát ültetünk, állatot nevelünk, sót párolunk és vásznakat szövünk, közben egyre jobban felnövünk, végül megerősödünk és csak nemesedünk".. De kérlek nézd el a gyenge külsőt, s csak önmagadat keresd benne, a csillagfényes úton mindig visszatérő örök feltámadást, Csabát.. Magyar testvérem, a Kárpát-medence szép földjén, higgyél Csabában, higgyél önmagadban.!