Hét táltos találkozott a nyirkai Hanyban. Két asszonyember, meg öt férfiember. Jó ha ennyien vannak a "Nagy hívás"-hoz. Mert nagy SZELLEM-et  szándékoztak idézni, a nemzetre zúdult bajhalmaz miatt. Tudni akarták, meddig tart ez a nyomorúság, meg miképpeg alakul a jövendő. "Nagy hívás" akkor köll, ha az ÉG nem nyilatkozik magától.

A táltos asszonyok egyike "utaztatható" volt.

Fölmenének tehát a Rókadombra, az elhagyott csordakúthoz, az égés szélére. Áldoztak vízzel UKKÓ-nak, tűzzel GÖNÜZ Istenapánknak.

A "látó-halló" táltos asszony nekivetkőzött.A többiek bedörzsölték maszlagbimbóval, hogy ne ostromolják a szúnyogok. Mert nyár volt, és alkonyodott. Nyakába kék ékkövet akasztottak. Az áldozó tűz parazsára zöld borókagallyat raktak. A táltos asszony füstöt lélegzet, a többiek meg rejtőztetőt dunnyogtak. Dobolni, furuglázni nem mertek, a határőrség miatt.

A táltos asszony révületbe esvén átadta fejében lakó szelleme helyét az idézett SZELLEM-nek, hogy az az ő nyelvén szólalhasson.

LÁPKUMÁNJA táltos SZELLEMÉT idézték, mert az idevalósi volt, a mi fajtánk. A táltos asszony először felszökött, de a többiek körbe vették őt, nehogy baj érje. Először csak hebegett, aztán szóval szólta a régi nagy táltos üzenetét:

MÉG ÖT-HÉT!

A medvebocsot lépre csalják és elverik rajta a port.

MÉG NYOLC-KILENC!

A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb

és ösvények tapostatnak a hanyatló Nap palástján.

Nevet kiáltanak.

A nevén szólított Öreg tétovázik,

de vállalja sorsát.

Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt.

Közel a győzelem.

Ekkor megelevenednek az árnyékok.

Az igazi harcosnak kedvét szegik.

Az ügyet Nyugattól-keletig elárulják.

Szerencsés, ki időben kereket oldhat.

Nagy az érvágás!

A Négy Folyó Városának Igaz Emberét kiejtik az ablakon.

A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,

és a Vasmacskák Városának fattyát teszik meg helytartónak.

Ő megöleti a Tétovázó Öreget.

Az ifjúságon bosszút áll.

Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet.

Jutalmazzák az elvtelenséget,

mindent pénzben mérnek.

A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.

A gyerek nyűg.

MÉG HÚSZ-HUSZONEGY!

A kétfarkú oroszlán elbődül, de ugrani nem mer.

A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre.

A víg mosoly torz vigyorra változik.

Itthon a földművelést már megtörték.

Még nevén a föld, de cseléd sajátjában.

Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.

MÉG NEGYVEN ÉS NÉHÁNY!

A Nagykövet cselt vet,összeesküvést sző.

Korábbi ellenfelek összefognak.

Rést vágnak a kerítésen.

Meglazítják a medvebocs láncát,

a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is.

Nem hálásak.

A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.

Harsona jelzi a szabadság kezdetét.

A szürke marhát napos legelőre engedik.

A csorda megszédül a szabadságtól.

A barmok egymást öklelik.

A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit.

A Jóindulatú Beteg kerül élre.

Mások intézkednek.

A földművestől elveszik örökét, és dobra verik.

A senkiháziak vérszemet kapnak.

Bitangok tékozolják a fényt.

Gyülekeznek a dögmadarak.

A Nagy Tengert átröpüli a Napból szálló, galambnak

álcázott karvaly.

Megérkezik a Kánya is - osztozkodni.

Megint terelgetik a népet.

Hiteket erőltetnek.

Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.

BOLDOGASSZONYUNKAT elfelejtik,

buta lúddá tekerítik.

Jaj pedig, ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE

elfordul tőlünk, vagy mi őtőle! 

A régi Nagy Csata Városában EZEK papjai dűlőre jutnak,

és új lovat nyergelnek.

Összeesküdnek Isten Képmása ellen

a Könyörtelenség Hatalmasaival.

A galambnak álcázott karvaly és a kánya,

Égigérő fára segítik a Kiskanászt.

Szívében király, álmaiban császár.

Szépen szól, rondán cselekszik.

Zsákja feneketlen.

Letaszítják - újra mászik!

A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!  

MÉG ÖTVENÖT-HATVAN!

Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.

Az ő ingével-gatyájával tömik a rést.

Messze jutottak a parttól,

már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.

A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.

Saját táborából ütnek pártot ellene,

mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.

Paprikajancsiból csinál vezért.

A nemzet tűri - nem látja meg rajta

a rángató madzagokat.

A csellel hatalomra segített Paprikajancsi

pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.

Nyegle és buta.

A Kiskanász malmára hajtja a vizet.

Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.

Nemes lovag-ősök fehér liliomán

tipródik a nemzet.

A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.

A különb nem viszi sokra, mert irigylik.

Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.

Lenézett népek mögött kullog a magyar!

A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

MÉG HATVAN-HETVEN!

A rátarti úr napszámért kunyerál.

Már mindent elkótyavetyéltek.

Csak alantas szolgálatok maradtak,

égbekiáltó árulások.

Lesznek, kik alattomos ellenséggel

fújnak egy követ.

Bevezetik a hét tevét,

hogy az innen köpködhessen lángot-

a bikát nyergelő asszonyra.

Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is.

A Kost Áldozó

két fia tovább marakodik.

a tevék magyar hajcsárai

manó bőrét húzzák Krisztus képére,

hogy megtévesszék a népet,

és  aranyra válthassák a félhold csillogását.

Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő

fiát segítik,

más magyarok meg a másikat.

kettészakad a nemzet,

lángra lobban az Ország.

A lángot vér oltja.

Magyar magyart gyilkol,

de a bika hátáról is ide lőnek

a hét teve miatt.

A nép fele elpusztul.

A szomszédok megmozdulnak,

de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.

A megszeppent maradék

UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.

az irigy örül más szerencséjének,

a rátarti nem rázza a rongyot ,

a közönyös siet segíteni.

Ekkor a MAGYAROK ISTENE őrül állítja

a zenélő sivatagok tigrisét,

és böcsületes alkuval

visszakerül, ami visszajár.

Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé,

YOTENGRIT, az ŐS-TENGEREK ISTENE nevében.

A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE győzedelmeskedik.

A táltosok közös gondolattal kérdezték : Így van ez megírva- nem lehet-e másképp?

A SZELLEM erre ezt felelé: Minden jövendölés ókumlálás , a múltat meg jelent összekötő vonás folytatásán, a jövő felé. Megírva semmi sincsen, mert minden megváltoztatható- ha nem fordultok el ISTENETEK-től és megszívlelitek az ősök intelmeit.

A táltosok megköszönték Lápkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Ő távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. inni kért. Sokat ivott, és mély álomba került azon nyomban. A többiek betakarták és strázsálták hajnal hasadtáig. Akkor lemosták róla a maszlagot.

A férfi táltosok térdet, fejet hajtottak előtte, asszony táltos-társa pedig fejére tette kezét és rámondta az igaz nő-barátok áldását :

BOLDOGASSZONY oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!

Ezek után ki-ki hazaméne és tette a dolgát. "

UTÓHANGOK A NYIRKAI  JÓSLATHOZ

A mai napig általában világos minden. Ami megtörtént az könnyebben megfejthető, mint az ami nem történt meg, csak sejtetve van, képletes szövegbe csomagolva.

Azt már értjük, mit jelent, hogy a "nemzet talpa alatt röpülő szönyeggé válik a föld". Értjük mert régóta zajlik az ország kiárusítása és már tényleg ott tartunk, hogy lábunk alól elkótyavetyélik a földet, tartalmával együtt. A jövőt illetően legtöbben a hét tevét nem értik és a zenélő sivatagot.  A tevék az arabok felé sejtetnek, a zenélő sivatag pedig a Taklamakán. Megkövült fák ágai zenélnek a homok mélyén, ha erős szél mozgatja a buckát.

A " zenélő sivatag tigrise " azt sejteti, hogy számíthatunk problémáink megoldásában keleti rokonainkra.

A jóslat noha sok rosszat vetít be, kedvező jövőt ígér, ha  sok vér árán is. A Magyarság összefog és "...új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé, YOTENGRIT, az ŐS-TENGER-ISTEN nevében. A jó szomszédság törvénye győzedelmeskedik!"

Köznapibban fogalmazva a : YOTENGRIT vallás jegyében megújhodás történik nem csak Magyarországon, hanem "az öt égtáj" felé a határainkon túl is.

Ez a jóslat fedi Nostradamus jóslatát, mely szerint: "A tenger nevét viselő vallás győzedelmeskedik"   (N. X./ 96.)

Máté Imre