A drasztikus áremelési rémkép mellé folyamatosan újabb rémképek társulnak.

A Fidesz-Jobbik-MSZP-LMP által alkotott jelenlegi rezsim, adóztatási hisztériájának újabb 4 agymenése a cégautó adó, ingatlanadó, baleseti adó, ebadó, egyértelműen tükrözi a képviselők és törvényalkotók dilettantizmusát, elferdült szellemiségét, és az ismereteik, valamint szociális érzékenységük teljes hiányát.

Ahogy rendszerint lenni szokott hazánkban, az íróasztal mögül kapzsi hátsószándékkal hozott rendeletek a valóélettel, az indokolt változtatásokkal köszönőviszonyban sincsenek.

Jól mutatja az elmúlt 60-70 év hazai kormányainak hozzá nem értését az, hogy csak a megszorításokban, áremelésekben, és újabb teljesíthetetlen adók kieszelésében merül ki gazdasági és pénzügyi tevékenységük. Ennek ékes bizonyítéka az ország és a benne élők rohamosan és folyamatosan romló állapota és hangulata.

Arról nem is beszélve, hogy ezeket az intézkedéseket természetesen mindig az emberek feje fölött hozzák, nem hogy az érdekeltek, de még a szakmai képviseletek véleményét is figyelmen kívül hagyják. Hacsak nem tudják ez utóbbiak torkán lenyomni, vagy olyan képviselőket találni köztük, akik „bólogató jánosok”.

1. Vegyük elsőként az ebadót.

Sok helyütt elhangzottak erre vonatkozó ellenérvek, mint például:

- Az egyre több kidobott, elhagyott, elhanyagolt kutyák számának további növekedése várható.

- A kutyások nem kapnak befizetett adóért cserében semmit.

- Az idős emberek társként tartott kedvenceivel mi lesz, ha nem tudják fizetni ezt a sarcot is?

A dolog pikantériája, hogy az ötletadó Jobbik még keveselli is a maga javasolta összeget, melyet még duplázni szeretne.

Hadd említsünk meg egy eddig nem hangoztatott ellenérvet is; a szegény ember egyetlen védelme a házőrző, esetenként pedig „munkaeszköze”, hisz sokan nem csupán kedvencként, hanem munkakutyaként, esetleg tenyészállatként tartanak nem is egy kutyát - és itt a valódi tenyésztőkre, s nem a szaporítókra gondolunk.

A munkakutyák mellé a házőrző kutyusokat is számítsuk oda, hiszen sok embernek vagy családnak nincs pénze a méregdrága lakásriasztó rendszerek felszereltetésére, vagy a kert, a termény őrzésére, - márpedig az őrkutya feladata hagyományosan ez -, vagy akár a megfelelő biztosítására.

Nos, azok számára, akinek telik mindezen biztonsági rendszerekre, és emellett 3-5 kutyát is vidáman eltartanak hatalmas birtokukon, nyilván nem fog gondot okozni még az évi 21000-35000 forintnyi adó sem. Ám azok számára, akiknek ez az egyetlen elérhető védelem, mert nem telik többszázezres, milliós védelmi megoldásra, azok számára nyilván meglehetősen nagy terhet fog jelenteni. (Különösen olyan helyzetben, amikor a családok nagy többségének az a fő gondja, hogy melyik az a közüzemi számlája, vagy csekkje, amelynek a kifizetését áttolhatja a következő hónapra, csak azért, hogy olyan „luxusra” is jusson, mint az élelmiszer, meleg ruha, tanszer, stb.).

Jogos a kérdés, mi a valódi célja ennek a kifosztási adó nemnek?

2. A cégautó adó

Ezt az adó fajtát háromszorosára tervezik emelni. A vállalkozások elsöprő többségének a munkavégzéshez létszükséglet az autó (legyen az teher, vagy személyszállító), beszerzésre, áruszállításra, személyszállításra, és még sorolhatnánk. (Ezúttal sem a luxusautókról van szó). Ráadásul sok esetben ezek az autók 5-6 évesek esetenként „nagykorúak” vagy annak közelében lévők, esetleg már eleve használt autóként vették őket. Bármely autó, még ha sosem sérült is meg, rohamosan veszít az értékéből (ha újonnan kihozzuk a szalonból a családi autót, már abban a pillanatban több százezer forintot veszített az értékéből). A jármű amúgy is az egyik leggyorsabb értékveszéssel rendelkező termékek egyike. Sok cég ezért már hosszú évek óta nem is saját céges autóként tarja a gépkocsiparkját, hanem más megoldásokkal „elköltségeli”. Azok a kis- és középvállalkozások, vállalkozók, akik ezt nem tudják megtenni, a tetemes ráfordítás mellett (üzemanyag, karbantartás, javíttatás, biztosítás) jókora összeget fizetnek adó formájában. A tizenezertől, akár az egy- kétszázezres nagyságrendig autónként, noha az autó az eredeti árának már csak töredékét éri. Így akár az is előfordulhat, hogy egy 3-500 ezer forint értékű autó után ennek sokszorosát fizettetik meg adó formájában, pár év alatt.

Ezek után felmerül a kérdés, hogyan termeli ki a vállalkozás ezt az indokolatlanul és irreálisan magas adóterhet, melyet ráadásul egy összegben kéne befizetniük a tervezet szerint? A válasz egyértelmű, vagy az áraiba próbálja meg beépíteni, vagy kiskapukat keres, ha nem akar éhen halni, esetleg – és ez is reális veszély -, lehúzza a rolót.

Annál is inkább, mert a kis- és középvállalkozásokat már eddig is irreálisan sokféle és nagy összeget kitevő adó- és járulék terhek viselésére kötelezik. Hiszen, nemhogy támogatásuk, de még létük sem indokolt az eddigi hazai kormányok számára.

Fejős tehénként bántak velük, szembeötlő ellentéteként a multi cégek indokolatlan, sőt káros támogatásaival (vissza nem térítendő támogatások, adó- és egyéb kedvezmények, hogy csak a legismertebb kivételezési formákat említsük). Holott a nagy állami vállaltok, gazdaságok, szövetkezetek szétverésével épp a kis- és középvállalkozások (ipari és mezőgazdasági) biztosították a legtöbb munkahelyet. De ez már egy másik téma.

Akkor tegyük fel most is a kérdést, mi a valódi célja ennek?

3. Az ingatlan adó

Akik még laknak valahol, ők mind érintettek ebben az adónemben. Ha bérleményben lakik valaki, akkor a bérleti díjban, ha saját tulajdonában – ide értendő az a lakás is mely valójában még a banké - akkor saját jogon adózhat.

A kifosztó terv szerint a meglehetősen visszás és tágan értelmezett forgalmi értéket tekinti majd adóalapnak, mely 3% lenne.

Csakhogy a forgalmi értéket nem a valós érték, netán a bekerülési, - építési, vagy vásárlási érték - alapján veszik, hanem a mesterségesen hintáztatott, és kivétel nélkül felfelé változó inflációval növelt értéken. Csak hogy az ingatlanpiacon, mint láthatjuk az árak, legalábbis ha eladni szeretnénk házunkat, jócskán a valós érték alatt vannak, különösen a fizethetetlen hitellel megterhelt ingatlanoké. Ezt az árveréseken nap, mint nap láthatjuk (a 10 milliós valódi értékű házakat 3 millió körül árulják). Ám, ha az eddig kiadott hitelek alapján nézzük az ingatlan értéket, az bizony sokszorosa a valódi értéknek. Egy 10 milliós házon a hitel értéke időközben akár a négyszeresére is emelkedhetett, ha nem magasabbra, és ha ezt az értéket tekintjük, akkor már nem mindegy, hogy 40 vagy 10 millió után fizetünk 3%-ot évente.

Mivel egy ház, vagy lakás általában hosszú időre, de legalább 30 évre készül, ezért előfordulhat, hogy majd ugyanannyit fizetünk ki a saját, leadózott pénzünkből, akár támogatás nélkül épült házunkra, mint amennyiért vettük vagy építettük (egy kis matematika: egy 10 milliós házra, ha nem változik ez a 3%, akkor 30 év alatt 9 millió forintot, egy 40 milliós házra pedig ugyan ennyi idő alatt 36 milliót fogunk kifizetni). Mindeközben pedig nem keveset költöttünk állagmegóvásra, felújításra, vagy akár bővítésre is. A számolás persze jócskán sántít, hiszen az infláció évről-évre fog növekedni, ahogy a kiszabott adó és adóalap is. Tehát nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy az anno 10 milliós bekerülési költségű házat most akár 40 millióra is taksálhatják, ami pontosan 1,2 millió éves ingatlan adó terhet fog jelenteni.

S ha a bankok és pénzügyi „guruik” érdekei úgy kívánják, az ingatlanok eladási ára – melyet nem vesznek majd figyelembe az adóalap megállapításánál sem –, természetesen folyamatosan csökken, legalább olyan ütemben, ahogyan a pénzünket elértéktelenítik.

Ezt ki fogja tudni megfizetni? - tehetjük fel ismét, jogosan a kérdést, a válasz pedig ugyan az, mint eddig is. Csak azok, akik a kivételezett „csókos” körhöz tartoznak, akiknek a bevétele messze az átlag kereset sokszorosa. A manapság általános és jellemző nyugdíjból, bérből és fizetésből élők, biztosan nem.

Ezúttal is meg kell kérdeznünk, akkor hát mi is a valódi célja ennek?

4. Végül a kedvencünk; a baleseti adó

A kötelező biztosítás eddig is magában foglalta a baleseti kártérítést. Ráadásul, mint nevéből is kitűnik, még csak nem is szabad választás kérdése.

Ennek az új adófajtának van azonban egy, a többitől eltérő sajtossága, hogy ne nevezzem aljas húzásnak. Nem mintha a biztosítók profitját félteni kellene, az azonban mégis csak rendhagyó húzása a jelenlegi rezsimnek, hogy maga elé tolva, a biztosítókat jelöli ki az állami bevételek adószedőivé. Eddigiekben azt tapasztaltuk, hogy az adók beszedését, ha tetszett, ha nem, s ennek negatív megítélését is az államnak kellett magára vállalni. Most azonban a rezsim bebújik az általa eddig ilyen-olyan módszerekkel támogatott multik mögé. Ugyan a biztosítókat már korábban is érte részükről egy jókora érvágás, amikor a rezsim belenyúlt a magánnyugdíjba. – bár ez is egy külön téma.

Ez az újabb kifosztó adó mintegy 25%-al tervezi megemelni a kötelező biztosítás összegét. Azt persze kötve hinnénk, hogy az állam miután ezt az összeget szépen zsebreteszi, akkor majd a biztosítók térítésébe is beszáll, s ezzel a bizonyos 25%-al megfejeli a kifizetendő összeget.

Aztán meg magától vetődik fel itt még egy kérdés is, azzal, hogy az állam gazdagodik egy újabb bevételi fajtával, vajon a felelősségben is osztozni kíván-e? Hiszen a biztosító, még ha nehezen is, és akár hosszas vizsgálódást követően, de a biztosítást fizető helyébe lép, mint kockázatviselő, és akár mélyen is a zsebébe nyúl a befizetett díj fejében. Vajon a plusz bevétel fejében mit fog szolgáltatni a haszonélvező állam, milyen kockázatot vállal magára ebben az ügyletben? Ha semmit, akkor bátran kimondhatjuk, itt nem pusztán egy haszonélvezővel, hanem egy haszonlesővel kerültünk szembe.

Arról már nem is beszélve, hogy, ha a balesetet, a sérülést, mondjuk biciklivel, vagy robogóval okozzák, ahol semmiféle kötelezőbiztosítás nincsen, akkor legalább ebből a plusz bevételből gazdagodó állam fizet-e kártérítést valakinek?

S hogy ez nem légből kapott elmélet, arról egy nemrégiben történt kirívó eset tanúskodik. A baleset az esti órákban történt a Lurdy-ház közelében az idén nyáron.

A történet egyik résztvevője egy biciklis, aki a kanyart levágva letért bicikliútról és a járdán közlekedő gyalogost elütötte. A biciklis is és gyalogos is megsérült. A biciklis előkapva mobilját, máris hívta, de nem a mentőt, hanem a kedves mamát, hogy jöjjön azonnal autóval, és vigye haza a biciklit – ami ugye árulkodó bűnjel volt egyben. A mentőt, rendőrt az elütött gyalogos kollégája értesítette. A baleset, sajnálatosan az elütött gyalogos halálával végződött.

Mi a cél, van-e megoldás?

Nos, a fent említett adókkal kapcsolatban mindannyiszor feltettük a költői kérdést; Mi a valódi cél?

A válasz is magától értetődő. Valódi teljesítmény, vagy ellenszolgáltatás nélküli pénzszerzés!

Ennek a rezsimemnek, akárcsak elődeinek nem fűződik semmiféle érdeke az ország őslakossága életlehetőségeinek megtartásához sem, nem hogy a javításához. A mostani, Likud testvérpárt által vezetett kormány neoliberális és lakosságellenes szellemisége, valamint mérhetetlen hozzá nem értése okán is követi a „hagyományokat”, mely a cionisták megfogalmazásában a nem „minőségi emberek” kifosztásán, rabszolgaszolga sorba, kiszolgáltatottságba taszításán alapul.

Vagyis a rezsim fenti adófajtái és hasonló megszorító agymenései szépen illeszkednek ebbe a módszerbe, céljuk azonos.

Az ország helyzetének javítás, a kifosztás megszüntetése természetesen egyik rezsimtől sem várható, épp ellenérdekeltségük okán.

A valódi megoldást és a felemelkedést, csak egy gyökeres váltás hozhatja meg, egy olyan munkásállam létrehozásával, mely érdekelt a termelőerők nemzeti kézben tartásában, a létbiztonság megteremtésében, magyar lakosság felemelésében, munkához juttatásában, egy élhető élet kialakításában.

Szegedi Bori - Szabad Riport Tudósító Iroda