Tisztelt Államtitkár Úr!

Alulírott Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (székhelye: 7100 Szekszárd, Tanya u. 4.) – a továbbiakban: TMRSZ – főtitkára, a szervezet törvényes képviselője – tájékoztatom Önt, hogy szakszervezetünk megvizsgálta a Munka Törvénykönyve Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján közzétett Tervezetét (a továbbiakban Javaslat).

Tájékoztatom, hogy semmiképpen nem tartjuk elfogadhatónak a kormánynak az Mt. módosításra vonatkozó javaslatát. Úgy érezzük, hogy a jelen helyzetben, mi, mint szakszervezet, kötelesek vagyunk a munkavállalók 3,7 milliós tömegéért felemelni a hangunkat, és felívni Önöket, mint törvényalkotókat arra, hogy gondolják még egyszer végig az új Mt. tartalmát. A munka törvénykönyvének tervezett módosítása ugyanis teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítené ezt a társadalmi réteget.

A társadalmi igazságosság a jogászoknak is sokszor sajnos megfoghatatlan fogalom. Nem igazán tudnak vele mit kezdeni, különösen nehéz azt a jogszabályokba átültetni. Megfoghatatlan, definiálhatatlan, ám hiányát illetve meglétét mindenki érzékeli. Álláspontom szerint törekedni kellene az igazságosság, a méltányosság, és az egyenlőség elveinek a beépítésére, különösen olyan jogszabályok esetén, mint a munka törvénykönyve, amely alapvetően befolyásolja a társadalom rendjét, az emberek életét. A jelenlegi kormánynál alkalmasabb nem is lehetne erre a feladatra. Megvan hozzá minden eszköze, és indíttatása is, mivel alapjaiban kívánják átalakítani Magyarország jogrendjét, társadalmi felépítését, nem mindegy azonban, hogy a régi, valóban sok helyütt elavult, és rosszul működő intézmények felszámolása után milyen lesz a kialakított új rend. Ez most a jelenlegi Kormány felelőssége, feladata. Próbáljanak emberként, olyan módon eleget tenni ezen feladatuknak, hogy annak idején unokáik előtt is büszkén jelenthessék ki:

Ehhez az új Magyarországhoz, az emberek jólétéhez és boldogulásához mi teremtettük meg az alapokat, mi fektettük le az elveket.

מנא ,מנא, תקל, מנא ,מנא, תקל, ופרסין (Mene, mene, tekel, ufarszin…megmérettél és könnyűnek találtattál) mondta Isten Baltazárnak. Kérem, ezt a kijelentést semmiképpen sem vegyék fenyegetésnek, csupán véleménynek. A TMRSZ nincsen abban a helyzetben, és nem is szándékozik tagjait az utcára hívni, vagy bármely módon a kormány ellen ellenségességet szítani, de mint ahogy eddig is, igyekszünk a rossz döntésekkel szemben felhozható érvekre rámutatni, igyekszünk azon lenni, hogy a munkavállalók érdekeit képviselve a döntéshozók jelek szerint szunnyadó lelkiismeretét is felébreszteni. Mi rendőrök vagyunk, szeretjük az országunkat, a hazánkat és próbálunk tisztességgel helyt állni, teljesíteni kötelességünket, mindazt, amire esküt tettünk. Védelmezzük az ország lakosságát, a munkavállalókat, és Önöket, mint kormányt szintén. Jelen esetben is ez a célunk: megkíséreljük Önöket megmenteni, még Önmaguktól is.

„Megméretett és könnyűnek találtatott…számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Elosztatott a Te országod és adatott a médeknek és persáknak…Isten törvénye, aki Ő ellene vét, az elvész.”

Aki az ország ellen, és saját népe ellen, az igazságosság ellen vét, visszaél azzal a hatalommal, amit Isten adott a kezébe, az felelni fog a tettéért. Mindannyian Isten kezében vagyunk, és az Ő törvényei vonatkoznak ránk. Akár elfogadjuk azokat, akár nem. Azok ellen senki, a rendvédelmi szervek sem tudják megvédeni Önöket. Az Önök feladata, felelőssége hatalmas, és nehéz. Próbálják azt méltósággal viselni, és az ország jóléte érdekében munkálkodni.

A kormány terhe súlyos, és a munkája nehéz, a nép felhatalmazása által legitimált hatalma csupán egyetlen hajszállal van hozzá kötve. Az ottomán birodalom alapítójának tanítója az alábbi tanácsot adta:

„Te vagy az uralkodó. Mi az alattvalóid vagyunk a harag a mi jogunk, a türelem a tiéd…a mi szívünk összetörik, és te majd meggyógyítod, de fordítva nem lesz így. Mi vádolni fogunk, te pedig elviseled. Miénk a tehetetlenség és a hibák, a tiéd ezek elviselése. miénk a vita és a félreértés, az ellenségeskedés, tiéd az igazság kötelessége. Miénk a rossz szavak, az alaptalan gyanúsítgatás és a félreértelmezés, tiéd a megbocsátás…Mostantól miénk a széthúzás, és a te feladatod az egyesítés. Miénk a lustaság, tiéd az intés, serkentés és megváltoztatás feladata. Azért kell dolgoznod, hogy valóra válthassuk azt, amit Isten ígért.”

A társadalmi igazságosság másként nem értelmezhető, mint akként, hogy igazságosnak lenni másokkal. Erkölcsi és etikai, és vallási normák alapján tölthető ki ez a fogalom tartalommal. A társadalmi igazságosságnak három aspektusa lehet:

1. igazságosnak lenni azokkal szemben, akik a társadalmi ranglétrán alattunk állnak. A munka világában tehát ez a munkáltatóknak a munkavállalókkal szembeni igazságosságát jelenti, vagyis azt, hogy tisztelik az alárendeltjeik vagy beosztottaik jogait, megadják nekik a kellő tiszteletet, és azt a bért, ami a munkájuk után őket megilleti. Nem parancsolnak nekik olyasmit, ami nagy nehézséget okoz.

2. igazságosnak lenni azokkal, akik felettük állnak. A nép kormánya iránti igazságosságot engedelmességgel fejezheti ki. Ez azonban csakis akkor lehet elvárás a kormány részéről, ha az őszintén, engedelmesen, bőkezűséggel és szeretettel bizonyítja igazságosságát.

3. igazságosság azokkal szemben, akik velünk egyenrangúak. Nem mutatunk feléjük fennhéjázást, nem untatjuk őket felesleges beszéddel, nem mutatunk olyan viselkedést, ami nekik nem tetszik, nem bánunk velük megalázóan.

A legrosszabb ember Isten kinyilatkoztatása szerint az, „aki egyedül eszi az ételét, aki leszokik az adakozásról és a jóságról, és aki igazságtalanul megüti a szolgáját. És van még ezeknél is rosszabb: azok, akik rossz szándékkal viszonyulnak az emberekhez, pedig a rossz szándékuk saját magukra száll vissza.”

Jogász szemmel nézve a munkaviszony speciális viszony, amennyiben alapvető természete, hogy a polgári jogtól eltérően nem mellérendelt, hanem alá-fölérendelt felekről van szó. Elhibázott, veszélyes, és igazságtalanságot szül ezért minden olyan kísérlet, amely ezt a speciális viszonyt figyelmen kívül hagyva, egyoldalúan kívánja a munkaviszonyokra a polgári jog szabályait ráhúzni.

Önök célként fogalmazták, meg, hogy polgári jogi szabályok alkalmazását kívánják megvalósítani Javaslatukban. Ez az egész Javaslat egész szövegén érződik, rányomta a bélyegét. Olyan nagy mértékű torzulást eredményezett a munkáltató és munkavállaló viszonyában, amely elfogadhatatlanná teszi az egész jogszabályt. Általánosságban elmondható, hogy a fő probléma az, hogy a munkáltatói utasítási jogot szélesebb körben szabályozza, a munkáltatói főkötelezettségek körét ugyanakkor szűkíti. A munkavállalói oldalon pedig a kötelezettségeket szigorítja, valamint a munkavállalókkal szemben alkalmazható hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásának lehetőségét az eljárási garanciák biztosítása nélkül tágítja.

Ilyen körülmények között könnyen belátható, hogy sem a munkavállalók, sem a szakszervezetek részéről nem várható el – a javaslat jelenlegi formában történő elfogadása esetén – a jogkövető magatartás. Ugyanis az az eset áll fenn, hogy a jelenleg rendelkezésünkre bocsátott törvényszöveg olyannyira eltér az emberekben élő erkölcsi, etikai és vallási elvektől, hogy nehezen várható el tőlük a jogkövető magatartás. Hangsúlyozni szeretném azt a néhány évvel ezelőtt a magyar állampolgárokban tudatosított ellenzéki vezetői álláspontot, amely jelen helyzetben a Magyar Köztársaság miniszterelnökének a hivatalos, milliók számára egyértelműen megfogalmazott álláspontja, amely szerint azt az országvezetőt, aki saját népe ellen kormányoz, azt a nép jogszerűen elkergetheti. Ezzel a miniszterelnöki jogértelmezéssel magunk is azonosulni tudunk. Azt, hogy mi szolgálja egy nép javát, azt pedig maga a nép jogosult eldönteni. A szólás és véleményszabadság jogsértő korlátozása ideig-óráig elodázhatja ugyan a népe ellen kormányzó vezető futását, de meg nem akadályozhatja.

A nép felhatalmazásából eredő lehetőségük nem korlátlan. A népet nem lehet következmények nélkül félrevezetni, becsapni egy demokráciában. Önök a választásokat olyan kormányprogrammal nyerték meg, amelyhez képest homlokegyenest ellenkező döntéseket hoznak. A munkavállalók helyzetének nehezítése, a visszamenőleges jogalkotás, a törvényesített rekvirálások, a társadalom egyes csoportjaival szembeni gyűlöletkeltésre a nép, szavazóik nem adtak Önöknek felhatalmazást és ezt figyelembe kellene venniük. A társadalmi párbeszéd kiüresítése, a formálissá alacsonyított „Nemzeti Konzultáció” a nép szavának a semmibe vételével egyenértékű, amelytől minden alázattal bíró hatalomnak illene tartózkodnia. Aki pedig jobbító szándékkal bírál azt nem megfélemlíteni, nem börtönbe záratni, nem koncepciós perekbe rántani kellene, hanem elgondolkodni az érveken, meghallgatni azokat és keresni egy olyan közös utat, amelyben valóra válnak, vagy legalábbis közelítenek egymáshoz a különböző társadalmi csoportok érdekei. Jelenleg nem ez folyik és az Önök hangzatos kommunikációjával ellentétes folyamatok, jogalkotások zajlanak.

Bővebben >>

tmrsz.hu