(Nem csak dumálni! Végrehajtani!)
Mély mínuszban zárt a tőzsde, elszállt a svájci frank, mégis eddig egész jól megúsztuk a pánikhullámot. Az adósságválság eddigi legnagyobb, múlt csütörtök óta tartó pánikhullámában egyelőre nem alakult ki olyan helyzet, mint 2009 tavaszán, amikor a világgazdasági válság újabb hullámában a magyar piac meredekebb zuhanásba fogott, mint a régiós országoké. Akkor ez azért történt, mert a piaci szereplők felismerték, hogy nálunk nagyobb a baj, sokkal sérülékenyebb a gazdaság és a költségvetés, mint például Lengyelországban (amely még a válság alatt is képes volt növekedésre). Sok jel ugyanakkor arra figyelmeztethet, hogy ha igazán elszabadulna a pokol, akkor a feltörekvő országok közül az elsők között lennénk, akiket lekaszabolna a piac.

Az első sorban állunk

A kockázatosságunkat jelző magyar CDS-felár (vagyis az adósságtörlesztésünk leállásának kockázatára köthető biztosítási ügyletek ára) megugrása figyelmeztető jel lehet: a júliusi 310 bázispontról 415 bázispontra emelkedett, ami a régiós országokhoz képest pontban és százalékban is a legnagyobb ugrás. Ez jelentheti azt, hogy a piac Magyarországot érzékeli a legkockázatosabb, legsebezhetőbb országnak a piaci pánik idején – magyarázta a hvg.hu-nak Moró Tamás. Mint a Concorde elemzője elmondta, az elmúlt egy hónapban a román CDS-felár 16 százalékkal 299 bázispontra emelkedett a pánikban (Románia tehát kevésbé kockázatos nálunk), a lengyel CDS-felár 26 százalékos emelkedéssel 199 bázipontra nőtt. Emiatt esélyes, hogy ha megismétlődnek a 2008-09-eshez hasonló tőzsdei-állampapírpiaci mélyrepülések, azt megint mi érezzük meg az elsők között.

A hazánkhoz kapcsolódó befektetői kétségeket erősítheti, hogy a költségvetési és az adósságpályánk sem alakul túl fényesen, ha a magyar gazdaságot húzó export is belassul, és a kormány által tervezett 3-4 százalék közötti GDP-növekedés helyett például csak 2 százalékkal nő a gazdaság (az elemzők többsége már le is szállította e szintre a következő évek növekedési kilátásait) – mondta Vizkelety Péter, a Generali Alapkezelő makrogazdasági elemzője. A magas magyar államadósság csökkentése ugyanis arra a forgatókönyvre van elképzelve, hogy 3 százalék feletti gazdasági növekedés lesz. Ha ezt nem érjük el, akkor a kormány tervezett költségvetési pályája sem lesz tartható, és a piacon kétségek merülhetnek fel a beígért megszorító intézkedések, vagyis a Széll Kálmán-terv megvalósításával kapcsolatban.

Márpedig a rendszerben nincs tartalék: ha egy újabb recessziós hullám miatt nem teljesülnek a növekedési számaink a következő években, a kormánynak újra megszorításokat kell foganatosítania, hogy egyensúlyban tartsa a költségvetést (már csak azért is, mert jövőre például már nem lesznek nyugdíjpénztárak, amiket államosítani lehet, és a bank-, illetve a válságadókat is csak azon az áron tarthatja meg a kabinet a büdzsét kiegyensúlyozó bevételként, hogy ezzel közben fékezi a gazdasági növekedést).

További komoly kockázati tényező a lakosság magas svájcifrankhitel-állománya, ami az egyébként is gyenge belső keresletet még jobban visszafoghatja, és a svájci frank elszállása miatt akár fél százalékkal is lassabb lehet az éves növekedésünk, ugyanis a lakosság ahelyett, hogy fogyasztana, a megemelkedett törlesztőrészleteire költi a pénzét.

Egy jó adat viszont várható az idei évben: a mezőgazdaság valószínűleg jól teljesít majd, már csak azért is, mert tavaly nagyon rossz volt, így alacsony a bázis.

A tőzsdénk még a többiekkel esik

Az elmúlt egy hónapban a részvényindexeink teljesítménye alapján nagyjából a régiós középmezőny közepén voltunk: a lengyel tőzsde jobban, a cseh kevésbé esett nálunk, és a román tőzsde is jobban teljesített.

A tőzsde szerdai teljesítménye ugyanakkor nem volt ilyen megnyugtatóan közepes. Meredek zuhanással kétéves mélypontra jutott a Budapesti Értéktőzsde részvényindexe (BUX), és 6,75 százalékos mínuszban zárt keddi záróértékéhez képest. Az OTP és a Mol délután 10 százaléknál is többet esett, a kereskedésüket fel kellett függeszteni.

A lengyel tőzsdét is jól elpáholták, de kevésbé, mint a miénket: a top 20 vállalatot tartalmazó WIG20 index 6 százalék feletti mínuszban zárt. A cseheknél csak 2 százalék feletti esés lett nap végére. Ehhez képest a Bukaresti Értéktőzsde egyik leginkább figyelt részvényindexe, a BET 3 százalék feletti pluszban zárt.
Fotó: MTI / Máthé Zoltán

A frank ellen nem tehetett senki semmit

A forint teljesítménye első látásra még csúfosabbnak tűnhet a részvénypiacinál, hiszen a svájci frank még soha nem volt ennyire drága forintban, másképpen kifejezve a forint még soha nem volt ennyire gyenge a frankkal szemben. A svájci frank elszállása azonban olyan eseménysorozat volt, ami ellen senki nem tehetett semmit Közép-Európában, ugyanis az alpesi deviza az euróval szemben erősödött meg annyira, hogy már csaknem ugyanannyiba kerül, és ez automatikusan maga után vonta a közép-európai devizák leértékelődését is a frankkal szemben.

Ezért a forint teljesítményét jobban jelzi, hogyan áll az euróhoz képest. Az elmúlt hónap nagyjából ugyanazt a képet mutatja, mint a tőzsde elmúlt egy hónapja: az euróhoz viszonyítva a cseh koronához és a román lejhez képest jobban estünk (mintegy 2 százalékos volt a forint gyengülése), a 2,5 százalékkal gyengülő zlotyhoz képest viszont valamivel jobb volt a devizánk. A török líra és az orosz rubel velünk szemben 6 százalékot veszített értékéből az euróhoz képest.
Link