Magyar feltámadás?

Akik a hazáért és akik pedig a hazából élnek (3.) 

Rozgics Mária

Sorozatunk következő részében bepillantunk a hazai bankárvilág életébe, azokra az esztendőkre tekintve vissza, amikor még a bankárok is a Hazáért éltek, s lelküket teljesen nem adták el a Mammonnak. Aztán sétát teszünk a magyar sörgyártás hőskorának kezdeteinél, hogy utána egy röpke percet elidézzünk a sok-sok lerombolt, szétvert és szétlopott magyar ipari fellegvárak egyik legfájdalmasabbikánál a MOM-nál, a máig világhírnevét őrző Magyar Optikai Műveknél, amelynek helyén mostanság a liberális fertő egyik otromba „alkotása” csúfoskodik.Sorra vesszük azokat a magyarrá lett zsidó vallású polgárokat, akiket a meggazdagodási vágyuk nem a Haza kifosztására sarkallt, hanem az élni és élni hagyni örök érvényű igazsága mentén megpróbáltak tisztességesen gazdálkodni. Talán fölösleges is említeni, hogy sorsuk éppen ezért megpecsételődött. De mielőtt a múltba kalandoznánk, ismételjük csak át a száz leggazdagabb „magyar” cím alatt sütkérezők közül az eddig közre adottak neveit, kiegészítve újabb tízzel. S miközben ezeket a neveket tanulmányozzák, gondolják el azt is, hogy havi fél milliónyi tiszta jövedelemmel 190 évig kellene dolgozniuk azért, hogy egy milliárd forintot össze tudjanak kaparni, természetesen igen takarékos életmóddal. Vajon tíz és százmilliárdok összeharácsolásához hány emberöltőnyi élet szükséges? És hány ember életét rövidítették meg, tették tönkre, lelki nyomorulttá, hány kisgyermek sorsát pecsételték meg, s hány százezer meg sem születhetett azért, hogy ezek – az őket garázdálkodni engedő politikusokkal egyetemben – a tőlünk elorozott milliárdokból mesés vagyont halmozzanak fel?! S ha ezért bárki szólni merészelne, azonnal rásütik az antiszemita, rasszista bélyeget, ez sem véletlen. De, hogy Hazánkban az antiszemitizmust éppen az a fajta zsidóság gerjesztette és terjesztette, aki a zavarosban halászik, az remélhetőleg ma már a Napnál világosabb. Éppen e tények ismeretében fontos, hogy néhány tisztességes, a magyar földet valóban Hazájaként szerető és népéért tenni is akaró zsidó ember múltját felemlegessük, azért, hogy lássák: így is lehet, sőt csak így szabadna bármiben is munkálkodni. Továbbra is távol áll tőlünk, hogy azt sugalljuk, netán Magyarországot csak a zsidóság virágoztatta fel, csupán a világuralomra törés véghajrájában ők kaptak nagyobb lehetőséget és ezzel együtt nagy nyilvánosságot, de azért most is és mindenkor szép számmal voltak és remélhetőleg ma is vannak, akik igyekeznek megőrizni és megóvni a hazát, annak minden értékével együtt.S vajon mai utódaik, akiket nem faji alapon gyűjtöttünk össze, hanem az önmaguk által nyilvánosságra hozott mesés vagyonuk szerint, vajon ők mit adtak ennek a Hazának, amelyben milliárdjaikat összeharácsolhatták? Vajon nevezhetjük-e őket az egykori Weiss Manfrédok, Ganz Ábrahámok, Goldbergerek és a többi tehetős vállalkozó utódainak? Ismételjük csak meg a 100 leggazdagabb eddig közreadott nevét, kiegészítve újabb tízzel: Csányi Sándor, Demján Sándor, Várszegi Gábor, Leisztinger Tamás, Bige László, Széles Gábor, Veres Tibor, Anka Márton, Wáberer György, Futó Péter, Nagy Elek, Tolnay Lajos, Szeremley Huba, Erdős Ákos, Kristyán Judit (Fenyő özvegye), Lakatos Péter, Sinkó Ottó, Kovács Gábor, Tamás István, Hegedűs István, Kenyeres Sándor, Dunai György, Temesfői István, Varga Jenő, Bojár Gábor, Vermes András, Bartha Ferenc, Kovács Gáspár, Magyar József, Zwack Péter, Bleuer István, Somody Imre, Hirschler Rezső, Kapolyi László, Petró Sándor, Székely Péter, Bálintffy Gábor, Botos Attila, Kovács Dezső, Nobilis Kristóf.Vonjunk tehát párhuzamot, hogy vajon a múlt században és az azt megelőzőek közötti időben itt élő, jó módú zsidóság hogy tekintett a magyar hazára, mit adott a nemzetnek, s mit adtak, adnak a jelenlegi utódok, a vállalkozók mellett azok az antall-boross-horn-orbán-medgyessy-gyurcsány-orbán-féle politikusi bandatagok, akik bár nagyobb vagyont halmoztak fel, mint a bemutatandó személyek, de nincs tudomásunk róla, hogy akár csak töredékét is megcselekedték volna annak, amit ők tettek.Nézzük elsőként a hazai sörgyártás egyik legkiemelkedőbb alakját, Dréher Antalt, akinek vállalkozását Schmidt Péter, a pesti születésű, Bajorországban tanult sörfőzőmester alapozta meg. Ő volt az, aki elsőként ismerte fel, hogy az akkori Kőérfölde (a későbbi Kőbánya) területén lévő, kiegyenlített hőmérsékletű, egyenletes páratartalmú pincejáratok kiválóan alkalmasak sörraktározás céljára. 1844-ben nyitotta meg üzemét, majd - példáját követve - 1854-ben Barber Ágost és sógora, Klusemann Károly építtettek üzemet a külső Jászberényi úton a pincék fölé. Barber és Klusemann Serfőzőház néven kezdték meg működésüket, 1855-ben pedig megalakult a Kőbányai Serház Társaság.Ez utóbbit vette meg 1862-ben Dreher Antal, az osztrák schwechati serfőzde tulajdonosa, s a cég ezután "Dreher Antal Serfőzdéje Kőbányán" néven működött tovább. Fia, ifjabb Dreher Antal 1870-ben vette át a négy Dreher serfőzde (Kőbánya, Michelob, Schwechat és Trieszt) vezetését. Korszerű gyárában az első világháború előtt már 800 munkást alkalmazott és termelése elérte az évi egymillió hektolitert. Az 1907-től Dreher Antal Serfőzdéi Rt. néven működő cég 1923-ban létrehozta a Dreher és Maul Kakaó és Csokoládégyárat, ott készült először csokis parány.A Barber és Klusemann Serfőzőházból 1867-ben alakult az Első Magyar Részvényserfőződe, melynek vezető részvényese volt a svájci származású Haggenmacher Henrik. Az akkor már Budafokon is sörgyárat üzemeltető üzletember 1907-ben megalakította a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt-t., amelynek kőbányai gyára a Maglódi út 25. sz. alatt 1912-ben kezdte meg a termelését.első világháborút követő erőteljes kereslet-visszaesés kivédésére az említett három vállalat előbb az 1920-as években kartellbe tömörült, majd 1933-ban egyesült Dreher-Haggenmacher Első Magyar Serfőzde Rt. néven. A cég 1938-ban alaptőkéjét tekintve a 8. legnagyobb hazai ipari vállalkozás volt sörgyárral, pamutfonodával, csokoládé-, szénsav-, szesz- és jéggyárakkal, s érdekkörébe tartozott több nagy szálloda is (például Hungária, Nemzeti, Ritz). 1949-ben - egy évvel az államosítás után - a Dreher-Haggenmachert további 3 kőbányai sörgyárral összevonva hozták létre a Kőbányai Sör- és Malátagyárat. A gyár adta akkor a hazai sörtermelés 87 százalékát, s az 1980-as évek elejéig meg is tartotta ezt a nagyságrendet. A Kőbányai Sörgyár az első hazai licencsört - a Tuborgot - 1982-ben kezdte el gyártani. 1992-ben részvénytársasággá alakult, 1993-ban a világ harmadik legnagyobb sörgyártója, a dél-afrikai South African Breweries (SAB) többségi tulajdonába került, s az addig Kőbányai Sörgyár néven működő vállalat 1997-ben megvásárolta a "Dreher" nevet a családtól, azóta Dreher Sörgyárak Rt.Az 1893-ban alapított Nagykanizsai Sörgyár Rt.-t, később Király Serfőzde Rt-t a Dreher-Haggenmacher 1928-ban megvásárolta, majd öt évvel később leállította. A második világháború után újraindított gyárban - 1959-től a Söripari Vállalat egységeként - készítették a Balatoni világost. A Kanizsa Sörgyár 1997-ben ismét elveszítette önállóságát: a Dreher tulajdonába került, amely 2000-ben ismét leállította a gyárat.Az 1895-ben alapított Soproni Serfőzde és Malátagyár Rt., később Sopron-Kőszeg Polgári Serfőzdék Rt. a szocializmus idején szintén a Söripari Vállalat részeként üzemelt, majd 1992-ben az osztrák Brau AG érdekeltsége lett, itt készül a Soproni Ászok. HYPERLINK "http://hvg.hu/magyarmarka.aspx" Most pedig pillantsunk be a bankárvilág kezdeti időszakába, amikor még nem a nemzet kifosztása volt az elsődleges céljuk a pénzcsinálóknak. Szászbereki báró Kohner Adolf, HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Pest