Akik a hazáért és akik pedig a hazából élnek 

Rozgics Mária

A folyamatos antiszemita bélyeget ránk sütve jó volna egyszer már higgadtan, a tényeket vizsgálva a dolgok mögé tekinteni. Kezdve azzal, hogy ha valami nincs, azt csak a bolond ember szokta cáfolni. Márpedig ha nincs szemitizmus, akkor antiszemitizmus sem létezhet, tehát elsőként is a szemitizmus fogalmát illenék meghatározni. Aki kíváncsi, üsse fel a lexikont, ahol a különböző magyarázatok közepette érdekes képet alkothat e fogalomról. A lényeg, a XVIII. század filológusai és történészei nem éppen pozitív hangnemben fogalmazták meg a szemitizmus  alapját, amelynek főbb jellemzője a kirekesztés, a más fajokhoz való negatív viszony. Ennyit a nyelvészkedésről, most pedig térjünk a lényegre: A két világháború között éltek és gazdagodtak itt szép számmal zsidó vagyonos családok, akik gazdagodásuk során fontosnak tartották, hogy a nekik dolgozókat is megbecsüljék, ezért köztiszteletben álltak. Bár tény, hogy milliárdosokká csak a sok-sok kis svindlijük, ügyeskedésük, adókijátszásuk juttathatta őket, de a mesés vagyon azonban nem vakította el többségüket, s igyekeztek e kincsekből valamennyit a nemzet javára visszajuttatni. S akkor tekintsünk egy röpke pillantást utódaikra, akiket nem faji alapon gyűjtöttünk össze, hanem önmaguk által nyilvánosságra hozott mesés vagyonuk szerint, amely adat ismeretében jogosan nevezhetjük őket az egykori Weiss Manfrédok, Ganz Ábrahámok, Goldbergerek és a többi tehetős vállalkozó utódainak. Itt van mindjárt a 100 leggazdagabb közül az első tíz: Csányi Sándor, Demján Sándor, Várszegi Gábor, Leisztinger Tamás, Bige László, Széles Gábor, Veres Tibor, Anka Márton, Wáberer György, Futó Péter, A sorrend sem fontos, hiszen folyamatosan cserélődik a névsor, változik a nemzeti vagyonból megszerzett összeg. Van akinél 30-40 milliárdnyi az éves gyarapodás, másoknál kevesebb. Amiben hasonlítanak, az a feltett kérdésre adandó válaszban keresendő: Vajon ők mit adtak a magyarságnak? Mit tettek Hazánk felemelkedéséért? Milliárdosságuk óta megszűnt valamennyi nagyüzemünk, szétverték a mezőgazdaságot, az állattenyésztést a feldolgozóipart. Cukorgyárainkat a földdel tették egyenlővé, jól működő állami gazdaságainkat is a többi termőfölddel együtt idegen kézre játszották át. Ugye elgondolkodtató a kép? Oda a MOM, a Műszertechnika, a Csepel Vas és Fémművek – azaz a Weiss Manfréd gyár, de bárhová is tekinthetünk, mindenütt csak a pusztulás nyomait láthatjuk. Vonjunk hát párhuzamot, hogy vajon a két világháború közötti időben itt élő, jó módú zsidóság hogy tekintett a magyar hazára, mit adott a nemzetnek, s mit adtak, adnak a jelenlegi utódok. Lássuk a párhuzamot. Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. Már a kezdetektől sajátos státuszt töltött be a magyar ipari és politikai életben. Az egymást követő politikai rendszerek fontosnak tartották, hogy a munkásságnak ez a fellegvára státuszszimbólummá váljon, ezért minden támogatást megadtak az itt dolgozóknak és az itt folyó ipari fejlesztéseknek. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. termékei korukban európai hírűek voltak. Ezt tükrözik a gyűjteményekben látható háztartási, közlekedési és ipari termékek fotói. Az I. világháborúban a Vasmű hadiüzemként működött. Az 1920-as években épült fel a gyártelep keleti részén a tisztviselőtelep, az iskola és Csepel első kórháza. Az 1929-ben megnyitott Szabadkikötő tovább növelte a település jelentőségét. A két világháború között Weiss Manfréd és utódai újabb vállalatain kívül számos új gyár és üzem is megtelepedett itt (Fésűsfonó, Posztógyár, Magtermelő Rt.).  A II. világháború bombázásai súlyos károkat okoztak az üzemekben, melyeket 1946-ban államosítottak, de a szocialista nagyipar egyik fellegvárának tekintették. 1950. január 1-jén Csepelt több peremvárossal és településsel együtt Budapesthez csatolták. A Vasművet 1950-56 között Rákosi Mátyásról nevezték el, majd 1991-ig Csepel Vas- és Fémmű volt a neve. A 90-es évek elejétől az egyre erősödő gazdasági nehézségek miatt az üzemek fokozatosan eltűntek illetve átalakultak.(Így magyarázták a privatizációt, azaz fosztogatást, míg teljesen ki nem fosztották az óriási iparközpontot, s ma már csak egy fura szellemváros, lepusztult épületek, fabarakkok és raktárként ideiglenesen hasznosított építmények képe fogadja az ide érkezőket.) A régi fotók még őrzik, hogy az egykor virágzó Weiss Manfréd Művek vezetői dolgozóik munka és életkörülményeivel mennyire törődtek. Munkáskolóniákat hoztak létre, a hozzájuk tartozó kis kertekkel, zöldövezettel, a dolgozók gyermekeinek elhelyezésére színvonalas óvodákat, bölcsődéket építettek,  a szociális feladatokat ellátó orvosi rendelők, majd kórházat és a tömegszórakoztatás igényeit kielégítő sportesemények épületeit (labdarúgás, birkózás stb.). A Csepel Művek termékeivel, a világhírű Csepel biciklivel, P-20-as Pannónia motorkerékpárral, repülőgépmotorokkal, mezőgazdasági eszközökkel (eke, traktor stb.) szerte a nagyvilágban lehet találkozni. Az HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1920-as_évek" 1920-as évek elején a Weiss-művek a Witkoviczi Acélművekkel együttműködve meghonosította Csepelen a csőgyártást. Miután Weiss Manfréd HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1922" 1922-ben meghalt, a gyár vezetését fiai és egyik veje folytatták. HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1929" 1929-ig a tű-, bergmanncső-, a kályha- és a tűzhelygyártást is megszervezték. Az évtized vége felé indult meg a repülőgépmotor-, kerékpár-, varrógép- és traktorgyártás is. Kétütemű autómotorokat is kikísérleteztek, de a gyártás nem valósult meg. Az új gyártási ágak beindításáshoz több külföldi licencet szereztek be, a repülőgépgyártáshoz a HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gnome-Rhône&action=edit&redlink=1" Gnome-Rhône, a HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Heinkel&action=edit&redlink=1" Heinkel, a HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Fokker" Fokker és a HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Caproni&action=edit&redlink=1" Caproni, a kerékpárgyártáshoz a HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Puch&action=edit&redlink=1" Puch, a varrógépekhez a HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Pfaff" Pfaff licenceit. Az értékesítésre kiterjedt hálózatot hoztak létre. Megalapították az Agrár-, Ferró-, Metalló- és Termo-Globus kereskedelmi vállalatokat. Ezek több fővárosban állandó képviseleteket nyitottak és Európa, Afrika és Ázsia nagyobb városaiban bizományosi hálózatot működtettek. A Weiss-műveknek még bérelt tengerjáró szállítóhajója is volt.Az HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/1930-as_évek" 1930-as évek közepén a gyár már 15 ezer embert alkalmazott.Lehetne tovább is folytatni, hiszen felbecsülhetetlen értéket hoztak létre, sok ezer magyar család megélhetését, pihenését, egészségügyi és oktatási ellátását biztosították, miközben az állami kasszába is tisztességesen adóztak. És akkor tegyük fel ismét a kérdést: mit adott a magyar honnak Csányi Sándor, Demján Sándor, Várszegi Gábor, Leisztinger Tamás, Bige László, Széles Gábor, Veres Tibor, Anka Márton, Wáberer György, Futó Péter? Mit a szintén hasonló jómódban élő „politikus” társaik, a Kókák, Veresek, Acél-Appelek, Apró-Kleinek, az Antall-, Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány- és Orbán-kormány milliárdosai?Az összehasonlítást a jövő héten folytatjuk, addig ki-ki önmagában is végezze el a számvetést. Talán segít a tisztán látásban.