Miket nem mond? Köztük volt. Tudhatja, hogy ezek maffiózók, no meg zsidók, de erről csitt!
Föld, föld, föld - helyben, hálózatban, szövetségben - szövetségbe gazdák, magyarok!
Ángyán József volt a vidékfejlesztés utolsó bástyája?

Kedves Barátaim!

Mindenek előtt engedjétek meg, hogy - megkésve bár, de -

hálás szívvel ezúton mondjak köszönetet azért a

sajtónyilatkozatért, amellyel felajánlott lemondásomat

követően nyilvánosan kiálltatok mellettem és a Nemzeti

Vidékstratégia irányvonala mellett. Ez a kiállás és egyenes

beszéd segíthet csupán a viszonyaink megváltoztatásában. Ez

adott nekem is erőt e számomra nehéz időszakban, és ad erőt

a folytatásra is. Ennek önmagáért való értékéből mit sem von

le a folyamat ma látszó végeredménye.



A felém irányuló - meg nem szolgált, ki nem érdemelt -

szeretet egyúttal rámutat a felelősségemre és arra is, hogy

döntésemet illetően magyarázattal tartozom mindazoknak, akik

bíznak bennem és számítanak rám. A találgatások,

csúsztatások, időnként rosszindulatú indoklások helyett

jobb, ha magam adom magyarázatát elhatározásomnak.



Ami a lemondásom felajánlását és annak elfogadását illeti,

azt kell mondanom, hogy jó lelkiismerettel nem tehettem

mást, Miniszterelnök Úr pedig sajnos nem adott lehetőséget a

számomra egyre növekvő lelki válságot okozó problémák és a

hónapok óta érlelődő végső döntésem okainak személyes

megbeszélésére. Ez utóbbit - nem kis szomorúsággal bár, de

természetesen - tudomásul vettem, ám ettől világlátásom, a

magyarság és a magyar vidék, a helyi gazdaság, a helyi

közösségek és családok iránti elkötelezettségem mit sem

változott.



Anélkül, hogy lemondásom felajánlását itt részletesen

indokolnám, kérem engedjétek meg, hogy az alapvető okokról

és körülményekről az alábbiakban tájékoztassalak Benneteket.



Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti

Vidékstratégiában megfogalmaztunk, amelyet a társadalom

túlnyomó többsége - a fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap

széleskörű társadalmi vitái során megtapasztaltak szerint -

teljes mértékben támogat, és amelynek végrehajtására

szegődtem, nos ezzel a programmal szemben mohó,

zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam

"maffiacsaládok", spekuláns nagytőkés "oligarchák" és a volt

TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló

nagybirtokos "zöldbárók" koalíciója jött létre.



Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt

"maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az

erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni

akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam,

munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott

Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk.

Elérte hát ezen érdekcsoport, hogy - amint mondani szokták -

elfogyott körülöttem a levegő, ellehetetlenült a közös

vidékstratégiánk megvalósítása, elkezdődött annak gyökeres

átalakítása, adott gazdasági érdekcsoportok üzleti tervévé

züllesztése, és megindult az állami földterületeknek a

meghirdetett birtokpolitikai irányelvekkel gyakorta össze

nem egyeztethető bérbe adása .



Ezzel a körrel és az általa kikényszerített irányváltással -

amely meggyőződésem szerint Dél-Amerikába vezet - jó

lelkiismerettel közösséget vállalni nem tudok és nem is

akarok! Maradásommal a bennem bízó emberekben nem tarthattam

fenn tovább azt a tévképzetet, hogy a közösen meghatározott

irányba rendben mennek a vidékfejlesztés ügyei. Én nem

csaphatom be az embereket! Soha sem tettem, és ezután sem

fogom senki kedvéért sem megtenni! Jeleznem kellett hát a

fenti helyzetet és irányváltást, és erre nem maradt más

eszközöm, mint lemondásom felajánlása.



A fent leírtak után úgy gondolom, nem kell külön indokolnom,

hogy mélységesen egyetértek Miniszterelnök Úrnak az utóbbi

hetekben több fórumon elmondott azon tételmondatával, hogy

"a gazdasági elitet távol kell tartani a politikai

döntéshozataltól!" Örömmel és bizakodással ám egyúttal

türelmetlen várakozással is tölt el, hogy e mondat tanusága

szerint Miniszterelnök Úr is látja a problémát. Éppen ezért

ehhez a megítélésem szerint igen fontos tételmondathoz magam

csupán két kisebb, szerény megjegyzést tennék.



Egyrészt a nevezett kör egy részét én nem számítom a szó

igazi értelmében vett "elithez" tartozók közé, sokkal inkább

az elmúlt zavaros évtizedeink gátlástalan, mohó, másokon

átgázoló, zsákmányszerző haszonélvezőinek tartom őket.



Másrészt ahhoz, hogy távol tudjuk e kört tartani a

döntéshozataltól, ahhoz előbb el kell őket onnan távolítani,

hogy a közpénzek és a nemzet közös vagyona valóban a közjót

szolgálhassa. Arról nekem sajnos nincsenek információim,

hogy mikor és milyen eszközökkel kezdődik el e körök

eltávolítása a hatalomból, de türelmetlenül várom ennek

bekövetkeztét. Meggyőződésem ugyanis, hogy erkölcsi

megújulás nélkül nincs felemelkedés a magyarság számára!

Ahogy látom nem lesz egyszerű a folyamat, de e valódi

rendszerváltó, nyíltszini küzdelemben magam is szivesen

részt veszek, erre készen állok! Abban a Korten által

megfogalmazott "modern kétpártiságban", amelyben az egyik

oldalon a spekuláns multinacionális nagytőke és helyi

rezidenseinek érdekei, a másik oldalon pedig az emberek, a

helyi közösségek érdekei és értékei állnak, én ez utóbbiak

pártján állok és ott is maradok! Meg vagyok győződve arról,

hogy az emberek is ezt várják tőlünk, és a két oldal

birkózásában velünk vannak. Velük, az emberekkel és nem az

oligarchákkal kell szövetséget kötnünk! Ezzel a belső

összefogással leszünk kifelé is erősek!



Addig azonban, amíg mindez - rossz előérzeteim szerint

komoly megrázkódtatások és katartikus kijózanodások után

bár, de törvényszerűen - bekövetkezik, addig is Sík Sándor

és Teréz Anya tanácsait követve igyekszem "tenni a jót ott,

ahol lehet, úgy, ahogy lehet. Tekintet nélkül arra, hogy

másoknak tetszik-e, vagy nem, hogy mások látják-e, vagy nem,

hogy lesz-e sikere, vagy nem." A lemondásom kapcsán

kialakult - állásfoglalásra késztető, éles - helyzetben, a

számomra is meglepő és megindító, felém irányuló - meg nem

szolgált - szeretet láttán úgy érzem, hogy sokan

gondolkodunk ugyanígy, és ez ad számomra hitet, reménységet

a világunk változtathatóságában. E cselekvés terepeit ma

számomra ismét az Egyetem, az Országgyűlés és a civil

nyilvánosság fórumai jelentik.



Kedves Barátaim!



Kérlek Benneteket, hogy a fentiekről az általam igen nagyra

becsült szervezetetek tagságát és civil szerveződéseitek

minden résztvevőjét is tájékoztassátok, és nekik is adjátok

át hálás köszönetemet, szeretetteljes, baráti üdvözletemet.

Remélem lesz még alkalmunk közösen tenni hazánk, nemzetünk,

a magyarság és annak vidéki közösségei megmaradásáért,

felemelkedéséért.



Erőt adó állásfoglalásotokat, kiállásotokat ismételten

hálásan megköszönve, "a világ fölött őrködő Rendben" és

összefogásunk erejében változatlanul bízva őszinte

tisztelettel és baráti szeretettel üdvözöllek Benneteket:



Ángyán József