ANTISZEMITA-KÁTÉ, 1884. (folytatás)

VII. FEJEZET.
A társadalmi gyógymódról.

69. Minthogy sem a törvényhozás, sem a kormány
nem teljesíti ebbeli kötelességét, ki van hivatva a megfelelő
cselekvésre?
Maga a vérig zaklatott közönség, társadalmi
szövetkezése és célszerű közreműködése által. Ezen
szövetkezés az antiszemitizmusban mutatkozik.

70. Meddig terjed az antiszemitizmusnak hatásköre?
Terjedelmét illetőleg az antiszemitizmusnak
nincsen szorosan körvonalozott hatásköre, mely
a szerint változik, amint kiterjesztése vagy megszorítása
a védelmi intézkedések tekintetéből szükségesnek
mutatkozik.

71. Tehát csupán csak védelemre szorítkozik az
antiszemitizmus?
Csupán védelemre szorítkozik ez, nem lévén
sem feladata, sem szándéka más, mint védelmi
küzdelmet vívni a fölülkerekedni vágyó zsidóság
hallatlan vakmerősége ellen, a keresztény többségnek
érdekében, hogy ennek az őt megillető helyzet
és befolyás az államéletben biztosítva legyen.

72. Miben áll az antiszemitizmus intézkedése?
Abban, hogy az államhatalmi tényezők által
nem ótalmazott társadalom, maga veszi kezébe a
védekezés ügyét, és saját körében, hatósági befolyás
nélkül alkalmazza a célszerüknek mutatkozó
eszközöket.

73. Mily eszközöket használ az antiszemitizmus?
Az antiszemitizmus kitűzött céljának elérésére
mindig csupán békés és törvényes eszközöket
használ; azonban gyakran megesik, hogy a zsidóság
túlkapásai, hetykélkedő és kihívó magaviselete
anynyira fölingerelnek egyes községeket, városokat,
vagy megyéket is, hogy a türelmét vesztett
köznépnek egy része, a méltatlan eljárás fölötti
elkeseredésében, maga szolgáltat igazságot; vagy
inkább megbosszulja azt, hogy az arra hivatottak
igazságot nem szolgáltatnak oly módon és eszközökkel,
melyeket józan ember nem helyeselhet.
Azonban a kétségbeesett kifosztottaknak ily kicsapongásai
onnét erednek, hogy senki sem vállalkozván
mentőnek, tapintatos vezetés hiányában az
ingerült nép könnyen tévútra lép, s izgatók által
még bátorítva is, oly tettekre ragadtatja magát, melyek
föltétlenül kárhoztatandók, és nemcsak, hogy célhoz
nem vezetnek, hanem még ártanak is a jó ügynek.

74. Hasznos-e az antiszemitizmus üldöztetése?
Az antiszemitizmus mint társulat vagy párt
soha sem fog erőszakot használni dicső feladatának
megoldására; s épen azért nemcsak nem kell
üldözni, hanem inkább előmozdítani és támogatni
mindazon tényezőknek, melyeknek érdekökben áll
a rohamosan fejlődő zsidókérdésnek békés megoldása.

75. Mily biztosítékot nyújt az antiszemitizmus
békés eszközeire nézve?
Kellő biztosítékul szolgálhat e tekintetben azon
erős meggyőződése, hogy a zsidókérdés helyes
megoldása erőszakos eljárással nem eszközölhető.
Ennélfogva sem nem igényli, sem nem engedi meg
erőszaknak alkalmazását.

76. Miért nem lenne erőszakkal megoldható a
zsidókérdés?
Azért, mert nem is képzelhető, hogy a föld
kerekségén mindenütt egyidőben törne ki a koldusbotra
juttatott népnek bosszúja zsidó kifosztói
ellen s hogy ezen heréket egy csapással kiirtsa a
munkára teremtett emberek sorából. Ha pedig csak
egy vidéken vagy országban pusztulnának el, csak
ideig óráig szabadulna meg tőlök azon vidék,
vagy ország, mert csakhamar máshelyről jönnének
helyökbe, valószínűleg még gonoszabb, sóvárgóbb
fajrokonaik, s elülről kezdenék a kizsebelési munkát
fokozott buzgalommal!

77. Miért remélhető békés, törvényes úton a zsidókérdésnek
helyes megoldása?
Mert az e végre teendő intézkedések csak
olyanok lehetnek, melyek a bajnak gyökeres orvoslását
célozzák, és azért mindjárt okaiban megszüntetik
azt és kiirtják mindenkorra.

78. Mit kell tenniök az antiszemitáknak, hogy a
zsidókérdés mielőbb kellő megoldást nyerjen?
Főképen arra kell törekedniök, hogy antiszemita
képviselők menjenek az országgyűlésre. De
azalatt is minden erejökből oda kell működniök,
hogy táisadalmi úton is, minden lehető megtörténjék
a zsidóság hatalmának megtörésére.

79. Mi volna a teendője az antiszemitikus szellemű
törvényhozásnak?
Ily törvényhozásnak föladata lenne megfelelő
törvények hozása által tántoríthatatlanul oda hatni,
hogy minden honpolgár lehetőleg védve legyen a
körülmetélt csalók fosztogatásai ellen mind személye,
mind vagyona, mind keresete tekintetéből;
aztán meg a keresetforrásokat úgy szabályozni,
hogy a forgalomban lévő pénz ne szivárogjon mindenfelől
egy sehonnai faj zsebeibe.

80. Megoldaná-e a törvényhozás a zsidókérdést ezen
föladatának teljesítésével?
Nálunk ezzel nem lenne a zsidókérdés megoldva,
csupán enyhülne a baj és a haldokló vonaglása
tartana tovább; minthogy nálunk már oly
idült és elmérgesedett e baj, hogy óvintézkedések által
már nem lehet célt érni. Visszaható, illetőleg előbbi
mulasztásaink sajnos következményeit jóvátevő intézkedésekre
van szükségünk, melyek a törvényhozásnak
eddigi hibáit, káros következményeikkel
együtt utólag helyre hozzák.

81. Miképen tehetné meg ezt a törvényhozás?
Ha például oly törvényeket alkotna, melyek
a fölszabadítási törvény bolygatása nélkül az ingatlan
birtoknak szerzését és megtartását azon föltételhez
kötnék, hogy
1-ször a keresztény csupán keresztény mun-
kások által, nem keresztény pedig csakis nem keresztény
munkások által végeztesse rajta a szükséges
munkát.
2-szor, hogy cselédek tarthatására is ugyanazon
szabály legyen alkalmazva.
3-szór, hogy keresztény többségű országban
csak keresztény viselhessen közhivatalt, vagy oly
állást és üzletet, mely kiváló bizalmat igényel,
mint az ügyvédi, orvosi és gyógyszerészi állás,
meg étel és italárulási üzlet. Mészáros- és pékmesterség;
valamint a lisztnek és egyéb könnyen
hamisítható tápszereknek árulása csak keresztényeknek
legyen megengedve.

82. Miért nem orvosolható nálunk a baj különleges
törvények nélkül?
Mert azon hatalom megtörése, melylyel nálunk
a zsidók rendelkeznek, csupán óvszerekkel már meg
nem törhető; minthogy a földbirtoknak jelentékeny
része, a kereskedés csaknem egészen, a pénznek
zöme, a sajtónak kilenc tizedrésze az ő kezökben
lévén, oly hatást gyakorol a társadalmi viszonyokra,
mely mindenütt a zsidók előnyére válik, és lehetetlenné
teszi, hogy a keresztények bármily irányban
versenyezhessenek velők, s igy nem csak nem orvosolható
a baj, hanem még növekszik is.

83, Mikében lehetne a zsidókérdést társadalmi úton
megoldani?
Úgy, ha például a keresztények mit sem adnának
el a zsidóknak s nem is vennének tőlük
semmit; ha sem szolgai, sem egyéb munkát nem
végeznének számukra. Ezen esetben a zsidókat
nem kellene kikergetni az országból, mert önkényt
mennének el föltartóztathatlanul. Ily móddal képes
őket hazánkban is némely község maiglan is kö-
rétől távol tartani; más országokban pedig a zsidók
távoltartására elégségesnek bizonyult a község
lakosságának oly megegyezése, hogy zsidótól nem
vásárolnak legcsekélyebbet sem. És ez nyilván
mutatja, hogy mily hazugság van bizonyos zsidó
képviselőnek azon hencegő állításában, hogy ha
nekünk keresztényeknek nem tetszik hazánkban a
zsidóság igáját viselni, mi költözzünk ki; ők itt
maradnak. Pedig dehogy maradnának, ha megkötnék
is, ha nem lenne kit fosztogatni.

84. Miért nem alkalmazzák tehát ezen békés módot
a zsidósággal szemben?
A szomszéd országokban alkalmazzák is látható
sikerrel e módot, mit sem vásárolván zsidótól,
s így megfosztják őt keresetének kiváló fórrá •
sától, tehát nyereményének nagy részétől is; minthogy
saját hitfeleiktől vásárolják be szükségleteiket.

85. Miért nem történik ez nálunk is?
Egyes községek nálunk is vannak, melyek a
zsidó tolakodásnak maiglan is ellenállának leginkább
azáltal, hogy a községbe furakodott zsidótól
semmit sem vesznek; még borát, pálinkáját is megvetik,
ha korcsmát bérel. Pedig már ez is jó kezdeménynek
s utánzásra méltó; de elszigetelve csupán
az illető községnek van hasznára, nem sokat
lendítvén a zsidókérdés megoldásán.

86. Nem alakulhatnának ily szövetkezetek az egész
országban?
Miért nem alakulhatnának? s voltaképen erre
törekszik az antiszemitizmus társadalmi körben. De
az üdvös eszmének megvalósítása csaknem elháríthatatlan
akadályokkal találkozik egyrészt azért,
mert arra kényszeríteni senkit sem lehet; az ön-
kényti kötelezettség pedig nehezen létesíthető
egyes községekben is, anynyival kevesebbé egész országban.
Sőt igen sok helyen ki sem vihető anynyiból,
hogy kis községben nem is vállalkozik keresztény
ember a csekély szükségletek árulására;
mert abból meg nem élhet, ha csak ezen mellékes
kereset mellett a csalást nagyban nem űzi, mint
ahogy a zsidó tesz. Továbbá azért is, mert a
szegényebb községekben igen sokan, kivált asszonyon:
egész télen át hitelben vásárolnak s aztán
csépléskor fizetnek, ahogy tudnak, bőven ugyan,
de titkon, s félig-meddig lopva. Ily elárusítás mellett
a zsidó ugyan meggazdagszik, de becsületes,
keresztény ember tönkre jutna.

87. Hogyan lehetne mégis ily móddal az ügyön
valamit lendíteni?
Úgy, hogy legalább a nagyobb községekben
közös megállapodás folytán gondoskodni kellene
arról, hogy legyen keresztény üzlet, melyben a
helybeliek bevásárolhassák szükségleteiket; s ha
kivihető, kötelesek is legyenek ott vásárolni be.
A kötelezettség esetére bizonyosan akad vállalkozó
az üzlet létesítésére. Ε nélkül azonban csupán
a vagyonosabbak szövetkezete és előlegezése
által jöhet létre ily üzlet, milyennel más országokban
majd minden község el van látva lakosainak
nagy hasznára.

88. Kiket illetne meg a kezdeményezés az önsegélyezés
terén?
Mindenesetre a nagybirtokosokat, kivált az
italmérési jog, tulajdonosait, kiknek a zsidó haszonbérlő
nem csupán azért fizeti a túlságos haszonbért,
hogy italt mérhessen, hanem inkább azon tetekintetből,
hogy amellett alkalma legyen a köz-
ségbelieket különbféle módon kizsebelni. Pedig a
regálé-jogban nincs benne a kizsebelési jog; de a
zsidónál ez együtt jár, egy üzletet képez, melynek
fő ága a kizsebelés. Ennélfogva a közjó érdekében
a korcsmák kiadásánál a zsidókat ki kell
zárni a bérletből.

89. Ki kárpótolja a regale tulajdonosokat az ebből
származó veszteségért?
Leginkább saját helyeslő öntudatukban találnak
ezek kárpótlást; aztán meg abban is, hogy a
községbeliek magok is jólétre jutván, nem néznék
irigy szemmel a nagybirtokosoknak jobb sorsát;
nem okoznának nekik számtalan károkat; valamint
saját cselédjeik is megmenekülvén ekképen az őket
szopó pióczáktól, hívebben szolgálnának, s nem
lennének kénytelenek meglopni uraikat, hogy a zsidó
korcsmáros hálójából kivergődjenek. Tehát az italmérési
bérletnél mutatkozó veszteség inkább csak
névleges, s a valóságban még nyereségnek is beillik,
ha tekintetbe veszszük azt, hogy a keresztény
bérlő is megad anynyit, a menynyit az italmérési
üzlet fosztogatási melléklet nélkül megér.

90. Hajlandók-e erre a regálé-tulajdonosok?
Még most csak gyéren mutatkoznak ily derék
s bölcs hazafiak, de szép példájok bizonyosan
számtalan követökre fog találni; s már ez is letörné
egyik szarvát a zsidóknak. Azért minden magyar
ember már messziről kalapot emeljen oly nagybirtokos
előtt, aki sem korcsmáját, sem földjét, sem
egyéb jószágát nem adja zsidónak haszonbérbe.

91. Hová lesznek aztán a zsidók, ha legjövedelmezőbb
üzleteiktől elesnek?
Az már az ő gondjok. Midőn a mocsár vizét
lecsapoljuk, nem igen törődünk azzal, hová lesznek
aztán a benne lakmározó vartyogók! Különben
is, a zsidók sem törődnek azzal, hová lesz a kifosztott
magyar nép, a földönfutóvá tett régi keresztény
birtokos.

92. Nem ellenkezik-e ilyen előírás a szabadság,
egyenlőség és testvériség magasztos elvével?
A szabadkőművesek, a zsidók és ezeknek uszályvivői,
meg a zsidó zsoldon élősködő sajtó, természetesen
azt kiabálják teli torokkal, hogy ellenkezik
amikor a zsidóság üzelmeinek korlátozására irányul;
de ha keresztények ellen fordul a koczka, akkor a
legméltatlanabb eljárás sem ellenkezik azzal.

93. Mi hát tulajdonképen az a nagy zajjal kürtölt
szabadság?
A szabadság határozatlan fogalom, melylyel
egyik ember a másikat ámítja, holott ennek a valóságban
semmi sem felel meg. Az a kincs, melyből
mindenki sokat igényel magának, másnak pedig
igen keveset ad; az a gyümölcs, melyből
a ki mohón eszik, megcsömörlik tőle, megdőrül
és lázong.

94. Tán nem is igaz tehát, hogy századunk a szabadság
kora?
Nevezze akinek hogyan tetszik. Anynyi bizonyos,
hogy évezredek előtt is nagy híre volt ezen
idegen virágnak, s illatától annyira elkábultak az
emberek, hogy roppant birodalmakat is megsemmisítettek.
Ezidő szerint is nagy zajt ütnek
vele a hiszékeny emberek előtt; pedig lépten nyomon
oly jelenségekkel találkozunk, melyek a szabadságból
inkább gúnyt űzni látszanak; beigazolván
azt, hogy sem személyével, sem vagyonával,
sem beszédével, sem indulatival szabadon nem
rendelkezhetik az ember. Mindenét ellenőrzik, meg-
adóztatják, megvámolják, megfelezik; még a munkát
is mások ízlése, parancsa szerint kell végeznie
legtöbb embernek, s keserves keresményéből itt
is ott is elcsípnek valamit, hogy, alig marad belőle
kóstolónak. A ki ezekben helyezi a szabadságot,
az bizony fejelágyára esett.

95. Hát az egyenlőséggel nem ellenkezik-e a zsidó
ellenes mozgalom?
Az egyenlőséget őrlik ugyan minden szélmalomban,
de a világ nagypiaczán senki sem találkozik
vele. Sőt tiltakozik ellene maga a természet
is, mely bámulatos nagyszerűségében nemcsak
nem mutathat fel két teljesen egyenlő lényt vagy
tárgyat sem, hanem például az áldott kenyérfa
mellett gyilkos mérgű bürköt is termeszt, melyet
csak a dőre ápolna egyenlő gonddal más hasznos
növények között.

96. De a testvériséggel hogyan fér meg a zsidók
üldöztetése?
Üldözésről szó sincs a zsidóellenes eljárásban;
mert az már nem volna önvédelmi harcz, mely az
antiszemitizmusnak feladata. Egyébiránt a testvériségnél
is mindenki saját malmára hajtja a vizet.
Az ál-liberalizmus, a szabadkőművesség és a zsidóság
sértegeti, üldözi, csöndes lakásaikból kikergeti
az államnak leghasznosabb polgárait, akik
soha sem álltak a bíróság előtt mint vádlottak, s
ezt megegyezőnek tartja a testvériséggel; de ha
egy csalót, tolvajt, vagy gyilkost valaki nyakon
üt, kivált ha a gazember zsidó, az ál-liberálisok
és a zsidók tele lármázzák a világot a testvériség
megsértésével, embertelenséget, barbarizmust emlegetve.
De különben is a mostani szabadelvűek
testvérisége abból áll, hogy a gonosztevő rabok-
nak akasztani valóknak palotákat építnek, fürdőket
rendeznek be, élelmökről, ruházatukról feltűnően
gondoskodnak, mintha saját érdekökben tennék
de azzal vajmi keveset törődnek, ha a becsületes
munkás család munka hiányakor, vagy
más baleset folytán éhen hal is. Sőt a haldokló
szegény családfőnek feje alól is kihúzzák az árvák
könnyeitől nedves párnát, hogy dobra üssék a lelketlen
uzsorások követeléseinek kielégítésére.
Tehát az efféle szabadelvű testvériségre sem lehet
nagy súlyt fektetni.

97. Hát a humanizmus, vagyis: az emberiesség
elfajul az antiszemiták kezében?
Marad az, a mi ez ideig volt mások kezében,
t. i. a szabadság, egyenlőség és testvériség öszszege
a maga helyes értelmében. Voltaképen pedig
ez is csupán hangzatos szólam, melylyel a ravaszság
jégre vezeti az együgyűséget. A jelenkori
humanizmus, miként virága és gyümölcse mutatják,
édes fivére a föntebbi testvériségnek. Szinte aggódva
fáradozik a méltatlanok jólétének biztosításán,
a valódi érdemet pedig, mint ellenségét gyűlöli
s hálátlansággal jutalmazza.

98. Nemde Krisztus is azt parancsolja: szeresd
felebarátodat, mint tennenmagadat?
Ez való; és ehhez is kell magát tartani minden
kereszténynek, tehát az antiszemitának is. De
igen helytelenül értelmezné e fönséges parancsot,
aki felebarátjának túlságos, önző kívánatait saját
létérdekeinek rovására teljesítené; mert úgy jobban
szeretné felebarátját, mint önmagát, ezt pedig
Krisztus urunk nem parancsolja. Nem is egyez az
sehogy az Isten törvényével, hogy azoknak, akik
vesztünkre törnek, még alkalmat szolgáltassunk,
eszközöket nyújtsunk gonosz szándékuk végrehajtására.
Sőt szoros kötelessége a kereszténynek
tehetsége szerint a rossznak elkövetését akadályozni,
meggátolni. Pedig csupán ezt teszik az antiszemiták
a zsidókkal szemben.

99. Nem találkozik-e a zsidók között is olyan, aki
becsületes munkával keresi élelmét?
Elvétve akad köztük is jóravaló iparos, aki keze
munkája után él; de az ilyen, legalább nálunk soha
sem gazdagszik meg; tagadhatlan bizonyságául
annak, hogy a rohamosan gazdagodó zsidók aligha
igaz utón jutnak vagyonukhoz.

100. Ezer évig megéltünk a zsidókkal békeségben,
mért nem élhetnénk most is?
Igaz, hogy megéltünk velők sokáig békeségben;
s ez leginkább bizonyít a mellett, hogy nem
mi vagyunk okai a jó egyetértés felbomlásának;
mert ha bántalmazni akartuk volna őket, akár vallásuk,
akár társadalmi különcködésök, akár egyéb
hibáik miatt, könyebben tehettük volna azon időben,
midőn még kevesen, és szegények voltak.
De nem tettük, mert nem veszélyeztették létérdekeinket.
Azonban az időviszonyok változtával, kivált
a jobbágyság megszűnése, és a zsidók felszabadítása
óta, anynyira nyakunkra nőttek, hogy
vesznünk kell, ha nem védekezünk kellően ellenök.
S minthogy a törvényhozás nem gondoskodik megfelelő
intézkedésekről, társadalmi úton kell veszélyeztetett
létérdekeink megóvására törekednünk
azalatt is, míg sikerül úgy átalakítanunk a képviselőház
többségét, s vele a kormányt is, hogy
azok által végeztessük vallási s nemzeti érdekeink
biztosításának bölcs védelmi munkáját.

101. Más országokban is veszélyeztetik-e a zsidók
a többi polgárok létérdekeit?
Nem anynyira mint nálunk. Sőt vannak egyes
országok és egész birodalmak, melyekben alig
érezhető a zsidóság csalfa működésének káros hatása;
mert számarányuk a keresztényeké mellett
csaknem elenyészik, s így káros hatásuk is igen
megoszolván, eltűnik. Ezen hatás már magában
véve is csekélyebb oly országokban, a melyeknek
népe műveltebb, gazdagabb és a kereskedésben
gyakorlott volt már akkor, midőn ott a zsidókat
fölszabadították. Ellenben nálunk a népnek
zömét készületlenül érte a nagy változás, és mivel
tudatlan és szegény is volt, csakhamar oly helyzetbe
jutott, melyből már most a tanulás, óvatosság
és igyekezet sem képes a nyomorultat kiszabadítani,
csak rendkívüli intézkedések tehetik tán
még jóvá az államéletben elkövetett nagy hibákat.

102. Honnan van az, hogy a zsidóellenes mozgalom
miatt a külföldön barbároknak nevezik a magyarokat?
Az onnan van, mert a külföldön igen sokan
nem ismerik viszonyainkat, s igy nem képesek helyesen
megítélni sem terjedelmét, sem horderejét
azon bajnak, melyet a zsidók nálunk okoznak. Ennélfogva
a józanul gondolkodók is azt hiszik, hogy
méltatlanul bánunk zsidainkkal. Továbbá nem ismerik
zsidainkat, ezeknek számát és kártékony működését;
mindig a hazájokbeli csekély számú, és
komolyabb színezetű zsidók lebegnek szemeik előtt,
holott nálunk az ország fővárosának egyik választókerületében
még választópolgár is több van
zsidó, mint keresztény és számuk még folytonosan
szaporodik is, mert Gácsországból még mindig
több-több özönlik be. A külföldön leginkább a
zsidók és szövetségeseik verik a nagy dobot ellenünk,
csupán az ö sajtójuk vádol bennünket barbársággal;
holott az előkelő körökben méltányolják
magunktartását, s a főúri családok, a melyeknek
Magyarországban is vannak birtokaik, teljesen
mellőzik a zsidókat üzleteiknél, s földjeiket, korcsmáikat,
ha olcsóbban is, csupán keresztényeknek
adják haszonbérbe.

103. Igaz-e, hogy az antiszemiták irigylik a zsidók
tömérdek vagyonát és azért szövetkeznek ellenök?
Nem igaz, mert úgy általán a vagyonos osztály
ellen szövetkeznének és egyéni hasznot várnának.
Az antiszemiták pedig nem magánérdek és egyéni
haszon tekintetéből működnek, hanem a közjóért;
nem irigység, hanem igazságosság, és hazaszeretet
által ösztönöztetvén honvédelmi munkájokban.
Azonban lehetséges, hogy némelyeket a fölfuvalkodó
zsidók boszszantó henczegése, meg ezek által
koldusbotra juttatott ős magyar családok siralmas
sorsa is az antiszemiták táborába terel; azonban
a pártnak zászlaja körül rendszerint csupán a
közjóért önzetlenül buzgólkodó hazafiak védelmi
serege sorakozik.

104. Nem kell-e attól tartani, hogy a zsidók ellen
fölizgatott néptömeg erőszakoskodásra, rablásra vetemedik,
s aztán a nem-zsidók vagyonát is megtámadja?
Az antiszemiták nem izgatják a népet a zsidók
ellen, sőt kellő fölvilágosítás által még mások
izgatásait is sikeretlenekké teszik, komolyan intve
a hevesebbeket, hogy rendzavaró tüntetések, erőszakoskodások,
rablások által ne szennyezzék be
az antiszemitizmus tiszta zászlaját; ne veszélyeztessék
biztos diadalát.

105. Nem kell-e üldözni és elnyomni a zsidóellenes
mozgalmat?
Minthogy ezen mozgalom sem magában véve,
sem célja tekintetéből nem ártalmas, sőt hasznos
a közjó szempontjából, villámhárítóul szolgálván
magoknak a zsidóknak is, okszerűen nem üldözhető;
sőt pártolandó és fejlesztendő az e végre
alakult szövetkezet; hogy megbízható vezérlet
alatt a nép ne csatangolhasson, tévedezhessen a
féktelen indulatok dühöngő tengerén, hanem bújában
bizalommal forduljon a sértett fél jóakaró és
befolyással bíró elvtársaihoz jó tanácsért.

106. Ha mégis üldöznék, mi lenne az eredménye?
Az lenne az eredménye, amit rendesen szokott
eredményezni az igazság üldözése: az izgalom
növekedése, és a szövetkezet gyarapodása.


folytatása a III. részben