Az évszázad pénzügyi csalása-Devizahitelezés-Egy Sorbonne prof véleménye

Egy kis saját élménybeszámoló: Tegnapelőtt egy lakás eladása miatt, melynek
2,5évvel ezelőtti vásárlásakor 10,8 millió hitelt kaptam lakásvásárlásra (5m
Ft,5,8m Euro) vissza kellett fizetnem a hitelt , hogy törölhessék a jelzálogot.
A két és fél év alatt havi 86e Ft törlesztővel kb. 2,4milliót fizettem be. A
hitel megszüntetésekor a 10,8milliós hitel 11,9 millión állt, azaz még 1,1
milliót kellett ráfizetni. Így összesen 2 és fél év alatt 3,5 milliós hasznot
realizált rajtam a legnagyobb "magyar" bank.
¤ Nagy naivan kérem a papírt, hogy mégis miket adtak össze, hadd kérdezzem már
meg...mert szerettem volna elvinni...
- Azt nem adhatjuk oda! - mondja.... - Akkor kérhetnék egy fénymásolatot?
- Másolatot sem adhatunk ki! - közli a hölgy.
........Ha ezek az uniós irányelvek....akor no comment

Mostanában a médiák nagyon elhallgattak a deviza-adósokkal kapcsolatban. Néha
szóba kerülnek a kormány végtörlesztési intézkedései kapcsán, de azon kívül nem
nagyon tesznek említést róluk.  Biztos minden rendben: a kormány megtette, amit
a haza megkívánt, aki tudott vég-törlesztett, és ezzel az ügy le van tudva…
Csak a tisztánlátás kedvéért:
"A hazai bankok semmiféle svájci frankot nem vásároltak Svájcból, hanem csak a
frank árfolyamát vették alapul és összejátszottak a svájci állammal és
bankokkal, hogy a frank árfolyamát srófolják föl minél nagyobbra, irreális
mértékig. Nálunk több főkolompos is van, akik erről a helyzetről tehetnek. Az
akkori PSZÁF is tudott mindenről, az akkori kormány és illetékesek is mindent
tudtak a bankcsalásokról. De tudtak erről a MNB-ben is, mégis hallgattak és most
is hallgat az MNB elnök. Most az MNB nem a forint árfolyam erősségén őrködik,
hanem éppen ellenkezőleg. Az MNB a külföldi maffiabankok pénzmosodája, hiszen
senki sem ellenőrzi az MNB belső működését."
A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával
nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések, de
előtte nézzük meg, mit mond a párizsi Sorbonne egyetem doktori iskolájának
kutató professzora Dr. Lentner Csaba:
"A hitelezés amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli
hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek. A rendszer
bedőlésért elsődlegesen ők a felelősek!
Kérdés: - A deviza hitelek drámája szinte sors tragédia lett. Hogy jutottunk idáig?
Dr.Lentner: - Tisztázzunk valamit mindjárt az elején! Teljességgel téves és
helytelen a szóban forgó problémakör esetében deviza hitelről beszélni. Ez
ugyanis nem az!
Kérdés: - Hanem mi?
Dr.Lentner: - Gigantikus átverés. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt
igazolják, hogy a külföldi bankok Magyarországon működő leánybankjai az általuk
nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós
bankközi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem.
A Svájci Nemzeti Bank pénzkibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben,
amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csereügyletekhez. Egyszerűen nincs
annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete kellene
legyen....
Az a hitelezés amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli
hazárdjáték volt.
Kérdés: -Akkor mire alapozták a bankok ezeket a hiteleket ?
Dr.Lentner : - Nagy valószínűséggel úgynevezett SWAP(csere) ügyletekre....

Meggyőződésem, hogy a szükséges átvilágítások olyan eredményeket hoznának,
melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét, sok esetben
akár büntetőjogi következményekkel is járhatnak a bankok vonatkozásában. A
rosszhiszeműség ugyanis nem győzőm hangsúlyozni, okkal vélelmezhető! Az ebből
fakadó banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell
orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az ügyfelekre, akik nem
tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket!
Tehát kedves átvert becsapott hitelesek robbant a bomba, mert nincs frank, nincs
CHF, nincs árfolyam kockázat!"
Egy példa:

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő
vállalkozás sikeresen megkörnyékezett, Rászedették tehát elhatározták, hogy 14
millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek
egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért
mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen
mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük.
Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre,
CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi
törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz.
Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent
meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és
törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették
természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a
horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!
A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 %
kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem
14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot
egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi
árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az
építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő
részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt – miért is lett
volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták – a bank a számláról
minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási
árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt
38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis
legfeljebb egy hónapig.
A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon
kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt,
akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240
lett, akkor 66.200 forintot.
De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis
Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő
részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett
értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy
svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert
azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet?
Másodlagosan, de elsődlegesen egészen más.
Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci
frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették – tudtukon kívül –
arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog
megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan
tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a
forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is
spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF
árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszá

lva ezzel 2.142
milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező
pénzekkel.

5 perc 19 mp és 6 perc 51 mp között
Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a
kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok
kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló
tényleges pénzeszköz hússzorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges
pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok
csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási
gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt
jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit
kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95
százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva
a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra,
(jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája
általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat
kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András
vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének (a legújabb
WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják
meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat”).
Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a
forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen
forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta,
hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel.
Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a
kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles
lakosságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni
lehetett, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat,
akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen
ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a
hitelügylethez. Nem vetem tehát el a sulykot, ha a csalás bűntettének alapos
gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik:
„Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz,
csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel
megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket
tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás
szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések
semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Egy kis érdekesség, de alapvető információ !!!

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – az
én szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert
hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten,
bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti
a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.
Forrás Forrás