Az MTA szükséges reformjáról

Az MTA intézményei a tudomány művelését az emberiség javára, a nemzet felemelkedése érdekében végzik. A kutatás eredményeivel a nemzetet szolgálják. MTAtv. 2. §. Asz. 1. §. (2) pontja.

Az Akadémia közfeladata: f.) Segíteni a magyar nyelv fejlődését és a tudomány magyar nyelven való művelését. MTAtv. 3. §. (1) pontja.

Nos, lássuk hogyan próbálja megakadályozni az MTA Elnöksége, hogy kutatásainkkal a magyar nemzetet, ezen keresztül az egész emberiség javát szolgáljuk:

A magyar agrártudomány működésére szánt milliárdokat hosszú évek óta azoknak a biotechnológiával (génmódosítással) foglalkozó kutatóknak és intézményeknek juttatja, melyek itthon a nemzetközi biotechnológiai ipar kiszolgálói. Lásd az OTKA adatbázisát, valamint az MTA Elnökének legutóbb tartott beszámolójának eredményközlését, grafikáit.

Az MTA Alelnöke szerkesztésében olyan ingyenes propaganda folyóirat is megjelenik és széleskörűen terjesztett, mely egyoldalúan és gátlástalanul a génmódosítást hirdeti a magyar közvélemény és a kormány elutasításával szemben.

Az előző MTA vezetés megkísérelte jogutód nélkül felszámolni agrárkutató intézeteit és vagyonukat a biotechnológiai ipar érdekeit képviselő nemesítő intézeteknek átadni. A titkos terv kitudódott, botrányba fulladt és megbukott. Lásd: Akadémiai terv dokumentációi, visszhangja MTA-n belül!

Az új MTA vezetés most készül éppen „integrálni” hagyományos agrárintézeteit (talajtani, állatorvosi, növényvédelmi) a korábban kiszemelt nemesítő, biotechnológiai irányultsággal megáldott intézetébe.

Megjegyezzük, véleményünk szerint hibás döntésnek bizonyult, hogy jó fél évszázaddal ezelőtt az MTA javaslatára két hatalmas agrár-biotechnológiai központot (Szeged, Gödöllő) is létrehoztak és a mai napig fenntartanak - hagyományos agrárkutató intézetek hálózata folyamatos leépülése árán. Zsákutcának bizonyult a döntés, hiszen egyetlen fajtát sem állítottak elő. A búza azóta sem köt nitrogént, ahogy pl. minden évtizedben ezzel a várható „áttöréssel” érveltek. Ezek az intézmények, illetve vezetőik mind a mai napig idegen érdekeket tartanak szem előtt, a nemzeti érdekek és a hazai agrártudományok prioritásával szemben. Ráerőltették az MTA segédletével az úgynevezett impakt faktort az agrártudományokra. Az uralkodó szemlélet szerint csak az olyan idegen nyelvű publikáció lehet „tudományos”, mely nem a nemzeti problémák megoldására irányul. Tehát, amely az akadémiai törvénnyel ellentétben, eredményeivel nem a magyar gazdaság érdekeit szolgálja és nem segíti a tudomány magyar nyelven való művelését.

Elterjedt kutatóintézeti körökben, hogy az akadémiánkat, akadémikusainkat az intézetek, kutatók valódi teljesítménye, hozzájárulásuk a nemzetgazdaság fejlődéséhez nem is érdekli. Legfeljebb a zavaros, manipulatív impakt faktor (IF), melynek valójában semmi köze hasznosítható eredményeinkhez. Arról az Akadémián szó sem esik, hogy mi a valódi impakt, a valódi hatás.

Az a megfogható érdemi hatás, amit gyakorolunk a tudományra, oktatásra, nemzetgazdaságra. Tevékenységünk tudományra gyakorolt hatását a megjelent munkáinkra való hazai és nemzetközi hivatkozások jelzik. Ez mérhető és a kutató az évi jelentésében közzé teszi. Az oktatásban is megjelenik az impakt. A tankönyvek beépítik kutatási eredményeinket, részben mi írjuk a jegyzeteket vagy tankönyveket. A szaktanácsadó vagy a gazda általában nem ír tudományos műveket. Munkánk hatása itt közvetlenül jelenik meg a szaktanácsadásban, termelésirányításban, Környezetvédelmi Felügyelőségek tevékenységében. Amennyiben mi állítjuk össze a Földművelési vagy Környezetvédelmi hatóságok, hivatalok számára a kézikönyveket, szakmai útmutatókat (Lásd: MÉM NAK szaktanácsadási kiadványok, KTM Kármentesítési Módszertani Kézikönyv, Miniszteri vagy kormányrendeletek szakmai előkészítése stb.)

A természeti erőforrásokhoz (talaj, víz, éghajlat, föld), illetve a bioszféra elemeihez kapcsolódó kutatások bizonyos specifikumokkal rendelkeznek, a nemzeti tudományok (Hungaricum) körébe tartoznak. Létezik ugyanis magyar talaj, valamint földtani, hidrológiai, éghajlati, agronómiai, gazdálkodási környezet. Az eltérő körülmények között nyert összefüggések, kutatási eredmények nem vihetők át közvetlenül más helyre, mert adataik részben érvényüket vesztik és félrevezetők. A természeti erőforrásokhoz kapcsolódó hazai kutatások helyettesíthetetlenek, másutt és mások által nem végezhetők. Ezzel szemben a „tiszta alaptudományok” törvényszerűségei (matematika, fizika, genetika stb.) bárhol megismerhetők és feltárhatók, igazságai általános érvényűek. A nemzetközi IF (impakt faktor) ezeket a tudományterületeket jellemzi érthetően. Művelésük élvonalában természetesen a nagy és gazdag országok kutatói jeleskednek. A kadmium pl. ugyan úgy hatol át a sejtmembránon Tokióban vagy Pécelen, a jelenség nem hordoz lokális jelleget, nagy IF-ral kutatható. A természeti erőforrásainkkal összefüggő kutatásaink eredményeire viszont gazdasági döntések, hazai szabványok, környezetvédelmi előírások, hasznosítással kapcsolatos szaktanácsadás, miniszteri és kormányrendeletek épülnek. A vizsgálatok eredményei közvetlenül hasznosíthatók, illetve az alkalmazott kutatások minősége, mélysége és mennyisége határozza meg a gazdasági döntések, a szaktanácsadás, összességében a gazdálkodás hatékonyságát és ezzel az ország anyagi jólétét.

Az MTA tudományellenessége még egy ponton tetten érhető. Intézményeire, kutatóira hivatali szellemet erőltet, növeli a bürokráciát. Az elmélyült kutatói munkát burkoltan úgy lehet közismerten akadályozni, hogy folyamatosan "átszervezzük". Minden átszervezés egy tatárjárással ér fel. De ha még ez sem elég hatásos, akkor 30-50 oldalas „iratkezelési” és számos egyéb szabályzatot telepítünk vagy írunk elő a szerencsétlen intézeti vezetőknek és beosztottjaiknak. A kutatói alkotó szabad szellemet a hivatalnoki szellemmel helyettesítjük, melyek egymást kizáró kategóriák, mint a tűz és víz. A 2011. évben az intézetünk dolgozói aláírásukkal vették tudomásul, hogy a 47 db szabályzat „naprakész ismerete munkájuk ellátásához elengedhetetlenül szükséges, azok tartalmáról naprakész ismerettel rendelkeznek.”

Az MTA új tagjait maguk az akadémikusok választják. Választás az MTA Doktora fokozattal bírók közül történik. Ez az utolsó tudományos fokozat, mely teljesítményhez kötött. A választást korrupttá teszi a pénz, a vele járó nagy tiszteletdíj. Nincs teljesítményhez kötve. Döntő szerepet itt már nem a tudományos érdem, hanem a hűbéri attitűd, illetve az érdekszférák „maffia” kapcsolatai játsszák. Egyébként aránytalanság is fellelhető a tudományterületek között. Van ahol szinte minden 3-4-ik jelöltből (MTA Doktora fokozattal bíróból) akadémikus válhat. És van olyan tudományterület, ahol 15-20 MTA Doktora közül jó, ha egy bejuthat. Érvényesül a tudományterületek diszkriminációja.

Célszerű volna mihamarabb megszüntetni a tiszteletdíjak rendszerét, mely a magyar tudomány egészséges fejlődését gátolja, korrupt, igazságtalan és nemzetközileg is egyedülállóan abnormális. Más államokban vagy csupán jelképes tiszteletdíjat kapnak (pl. az itthoni 1/10-ét jövedelemarányosan), vagy nem kapnak, illetve a választott tagok fizetnek hozzájárulva a tudóstársaság működéséhez (Thaer Gesellschaft, Liebig Gesellshcaft, New York Academy stb.).

Itthon általában egy tucat tagot számlálnak a nemzet sportolói, színészei. A nemzet tudósai már 365-en vannak, mindenféle teljesítménykényszer nélkül. Úgy tűnik kissé elszaladt a ló. Az akadémiai törvény jelentős része már nem a magyar tudományról és intézeteiről szól, hanem az akadémiai tagság és hivatala előjogait, járandóságait részletezi. Az MTA vezetésének mohósága már nem ismer józan határt. Sokan felveszik teljes fizetésüket „munkahelyükön”. Nyugdíjukat kapják a nyugdíjintézettől. Tiszteletdíjukat az Akadémián. Mindezt általában - ismételjük - mindenféle teljesítmény nélkül.

Az MTA Elnöke legutóbb bevezette a „professzor emeritus” intézményét is, alapvetően a tagjai számára, hogy még egy címen jövedelemhez juthassanak „munkahelyükön”, valamelyik egyetemen. Emellett különböző címeken évente kitűntetéseket, tekintélyes pénzjutalmakkal járó oklevelet stb. adományoznak egymásnak az MTA bő kereteiből. Mindezt olyan országban teszik, ahol a népesség 1/3-a már a létminimum alatt él, a gyermekek alultápláltak, az ország eladósodott és az MTA kutatóhálózata folyamatosan leépül.

A fenti gondolatok alapján kérjük a Kormány felelős vezetőit, hogy az MTA működésével kapcsolatos észrevételeinket megvizsgálni szíveskedjék. Amennyiben a felvetéseink helyénvalónak bizonyulnak, az Akadémia működésének visszásságait felszámolni segítsenek. Felvetéseink a köztestületi tagság sokezres tömegének véleményét tükrözhetik. Sőt, négyszemközti beszélgetéseken az akadémikusaink jelentős része is elvi egyetértését hangoztatja. Hiszen mindnyájunk érdeke, hogy az Akadémia betöltse méltó helyét a tudományban és a társadalomban. Váljon igazi feladatává a nemzet szolgálata, ne pedig feudális előjogokkal körülbástyázott klubként működjön, mely élősködik a nemzeten.

Prof. Dr. Kádár Imre MTA Doktora

Budapest, 2011. augusztus

Forrás: paradoomer.blogspot.com