Mai aktuális - Roppantul izgalmas - Ármány szeremelem nélkül - aljas rágalom - hajt-Ó-hadMETROjárat... csupa izgalom az élet - Ártatlanul pellengéren - huderandaezavilág

B R I G A N T I K
von Gyurcsány Ferenc, Donnerstag, 1. September 2011 um 10:50

Ma délután megnéztem a Legfőbb Ügyészség által a Parlamentnek benyújtott iratokat.

Először tényszerűen:

1. 2011. áprilisában Polt Péter a Parlamenthez fordult, hogy adják ki mentelmi jogomat, mert az ügyészség hivatali visszaéléssel kíván meggyanúsítani.
2. Polt állítása szerint, amikor 2008. májusában a Parlamentben hivatalosan találkoztam a Sukoróra tervezett beruházás befektetőivel és a találkozó végén beruházás támogatásáról biztosítottam őket, akkor én végül is döntöttem arról, hogy támogatom a befektetők által kezdeményezett ingatlancserét, mi több, konkrét döntést is hoztam a konkrét ingatlancseréről, ezzel viszont túlléptem a hatáskörömet, tehát visszaéltem hivatali hatalmammal.
3. A Mentelmi Bizottság a Legfőbb Ügyész beadványát nem találta megalapozottnak, ezért hat különböző iratcsomag megküldését igényelte ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzon az üggyel. A Bizottság nem kért rendkívüli dolgokat: jegyzőkönyveket, kormányzati anyagokat.
4. Polt Péter kemény hangú, kioktató levélben visszautasította a Mentelmi Bizottság igényét.
5. A Bizottságnak sem kellett több, újabb levélben azt írta Polt Péternek, hogy márpedig követelik a kért anyagok átadást.
6. Polt 2011. július elején a hat iratcsomagból egyet, az ingatlancsere érvénytelenítése tárgyában folyó polgári per tárgyalási jegyzőkönyveit végül megküldte a Bizottságnak, de a maradék öt iratcsomag átadását visszautasította.
7. Ma átolvastam a Legfőbb Ügyész és a Mentelmi Bizottság közötti levelezést. Mint kiderült, a Bizottság és elnöke júliusig nagyon karakán módon viselkedett.
8. Aztán elolvastam a Legfőbb Ügyészség által átküldött jegyzőkönyveket is. Ezek a tervezett ingatlancsere érvénytelenítése céljából a Bajnai kormány által indított polgári peres eljárás dokumentumai.
9. A bíróság vagy tucatnyi tanút hallgatott meg eddig. Egy sor, az én gyanúsításom tekintetében nem érdekes részletkérdésről faggatták őket. Ezeken túlmenően minden tanút hosszasan nyaggattak arról, hogy mi történt azon a bizonyos miniszterelnöki találkozón. Jegyezzük meg, hogy ez egyébként teljesen érdektelen a per tárgya szempontjából, de a bírót láthatóan nagyon izgatta, hogy mi történhetett a Parlamentben 2008. májusában.
10. A tanuk, a jegyzőkönyvek szerint kivétel nélkül az mondták, hogy semmilyen döntés nem született azon a találkozón. A miniszterelnök megkérdezte, hogy jogszerű-e a földcsere, és lehet-e koncessziót kiírni egy casino üzemeltetésére. És miután minden kormányzati szereplő igennel válaszolt, azt mondta, hogy örülünk egy ilyen nagy beruházásnak, és mindenki tegye a dolgát a jogszabályokban előírtak szerint.
11. Nincs egyetlen tanú sem, aki azt mondaná, hogy a miniszterelnöki összefoglalót döntésként értelmezte volna. Senki nem állítja, hogy a találkozót követően akár egyetlen alkalommal tájékoztatást kértem volna az ügyről, mi több, sürgettem volna a döntést, vagy bárkit kértem volna annak támogatására.

Miután tehát a Legfőbb Ügyész nem adta át a Mentelmi Bizottság által kért dokumentumok összességét, amit meg átadott, az kifejezetten cáfolja Polt állítását, miszerint én konkrét döntést hoztam azon a találkozón, adódik a kérdés: mi a csuda bírta arra a Mentelmi Bizottság elnökét, hogy korábbi meggyőződését sutba vetve most már tárgyalásra alkalmasnak látja Polt előterjesztését. De erre a kérdésre én most nem is akarok válaszolni.

Ami meg a lényeget illeti: ez egy ocsmány koncepciós ügy. Először találtak bűnöst – ez most én lennék – és ehhez keresnek bűnt. Nagy összeesküvést nem tudtak kreálni, ez már nem Rákosi korszaka. Be kell érni kevesebbel. Polt teljesíteni akar, ha az én meggyanúsításom volt kinevezésének feltétele, akkor ő most teljesít. Silány ember. Ha majd egyszer nem lesz főügyész, utálni fogja magát. Sajnálni fogom, harag és megvetés nélkül.

Ami meg Orbánt illeti: azt hiszi, hogy ilyen fenyegetéssel eltántoríthat attól, hogy megvessem mindenét, egész politikusi lényét és politikáját? Ugyan. Kisfiú ő ahhoz. A magyar történelembe gazemberként fog bevonulni, egy szerencsétlen III. Richárdként, aki cselt vetett, de rajta vesztett. Hogy közben esetleg engem becsukat? Ugyan! Mit számít? Egyszer annak is vége lesz, és erősebben, bölcsebben jövök ki, mint ahogy bementem.

A franc se akar mártír lenni. Ki akar becsukva lenni? Én nem. De minden pátosz nélkül mondom, nyugodtan vállalom sorsomat ezekkel a brigantikkal szemben. Ármányuk nem fog rajtam.

ez után a hozzászólások következtek (érdeles elolvasni azokat is!)...

Forrás: Link