Rendkívül nagyratörő elképzelésekre tesz javaslatot az épületek energiahatékonyságára vonatkozó irányelv megújítása kapcsán az EP ipari szakbizottsága. A téma jelentéstevője, 2020-tól csak nulla CO2-kibocsátású új építésű házak építését engedélyezné, miközben ma még szinte mindenhol a támogatási rendszerek alacsony hatékonysága a legnagyobb akadálya az energiahatékony épületek érdemi terjedésének.

„A lakosság nem energiát akar spórolni, hanem jobb életminőséget, hatékonyabb működést és olcsóbb fenntartást szeretne” - közölte elöljáróban Herbert Greisberger a holnap épülete osztrák kutatási program (ÖGUT) vezetője, aki szerint ennek megértetése a politikusokkal alapvető a megfelelő szabályok megalkotásához.

Az osztrák szakértő szerint az információk terjedésének lassúsága és az áttekinthetetlen finanszírozási feltételek a fő akadályai a nagyléptékű hatékonyságnövekedés beindulásának. Greisberger állítása szerint ugyan az új lakások hatékonnyá tétele sokkal könnyebb első pillantásra, de a régi épületek felújításával lehet igazán sokat elérni egy-egy állam energetikai céljainak megvalósítása kapcsán, hiszen a régi épületek alapos felújítása nyomán, 80-90 százalékos javulás érhető el például a fűtés terén. A jövő háza projekt keretein belül 2 év alatt 1000 épületet építettek át energiahatékonnyá. Ezek közül sok a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években épült ház, melyeknél nem eredményezett többletköltséget a tulajdonosnak egy normál felújításhoz képest az energiacélok figyelembevétele.

Általános vélekedés azonban az EP ipari bizottságának képviselői között, hogy az irányelv megújítása kapcsán a legkritikusabb pont az eddigieknél jóval hatékonyabb pénzügyi keretek biztosítása. A brit liberális Fione Hall szerint mindenekelőtt ez az akadálya annak, hogy a hatékonyságnövekedés átlépjen bizonyos határokat. Greisberger azonban hozzáteszi, nem is igazán az a fontos, milyen pénzügyi eszközök állnak rendelkezésre, annál sokkal fontosabb, hogy a kiválasztott eszközt széles körben tegyék ismertté és könnyen hozzáférhetővé az államok, megértetve polgáraikkal ezen átalakítások előnyeit és hasznát.

A finanszírozás kapcsán több képviselő a válság és a felújítások viszonyát firtatta. Erről szólva a téma jelentéstevője, Silvia-Adriana Ticau román szocialista képviselőnő emlékezetett, az energiahatékonyság nem csak tetemes spórolást eredményez a lakosság számára, de a felújítások és az újfajta szakértelem rengeteg új munkahelyet is teremt az államokban.

A válság és a felújítások viszonyára reagálva, Andrew Warren az energiahatékonysággal foglalkozó európai cégeket képviselő EuroACE-től a meghallgatás résztvevőit arra figyelmezette, hogy a hatékonyság növelésének folyamata rendkívül széles körben értelmezendő. Az energiahatékonyság növelésére fordított támogatások és az erre költött lakossági pénzek halmozottan térülnek meg, a lakosság energiaszámlájának csökkenésétől kezdve a széndioxid-kibocsátásra költött kompenzációk mérséklődésén át a kivitelezést végző vállalatok fejlődésén és munkahelyteremtésén keresztül az európai energia-hatékony termékek iránti globális érdeklődés növekedéséig számtalan síkon. Warren felszólalásában a társadalmak elköteleződésének fontosságát hangsúlyozta, mely szerinte olyan piaci ösztönzőkkel érhető el, melyek képesek az épületeket felújító vállalatokat és a megoldások gyártóit a hatékonyságnövelés mellé állítani.

Gyakorlati példát hozott a lakásfelújítások kapcsán Wolfgang Feist, a darmstadti egyetem Passzívház Intézetének professzora (a passzív házak olyan épületek, melyek CO2-kibocsátása közel nulla, de legalábbis töredéke a hagyományos épületekének), aki a szokásos energiaigények töredékével üzemelő épületeket valósít meg. Szerinte az apró részletekben bújik meg az ördög, így például a jól szigetelt falakban, a szuperablakokban és a hő visszanyerés technológiájában. Az utóbbi példájánál maradva Feist elmondta, hogy ha egy család belefog háza átépítésbe, akkor a normál duplaüvegű ablaknál körülbelül 20 százalékkal drágább rendkívül hatékonyan hőszigetelő szuperablak beépítése nyomán a hőveszteséget 40 százalékkal csökkenthetjük, mely jelentős fűtési energiát spórol meg. A passzív ház szakértő a meghallgatáson közölte, a Factor 10 Intézet által javasolt megoldásokkal tizedére csökkenthető a házak fűtésszámlája, ő maga is több olyan épület felújítását készítette elő, melynek évi fűtési költsége 250 euróra csökkent.

A téma jelentéstevője arra emlékeztette a meghallgatás résztvevőit, hogy az épületek energiaszükségletei az EU összes energiafogyasztásának 40 százalékát teszik ki. Eközben a decemberben jóváhagyott klíma- és energiacsomag értelmében az épületek energiahatékonyságát legalább 20 százalékkal kell fokozni 2020-ig. Ticau ennek tükrében tesz javaslatot jelentésében arra, hogy 2020 után a tagállamokban csakis alacsony vagy nulla széndioxid-kibocsátású új építésű épületekre adjanak engedélyt, míg a középületek esetén ezen szabályt már 2015-től kötelezővé tennék.

A jelentéstevő az irányelv átdolgozásának egyik fő céljaként a hatékonyabb finanszírozást tűzte ki, mely szerinte a legnagyobb gátja ezen felújítások dinamikus terjedésének és az új normák széles körű térhódításának. A helyzet előmozdítására jelentésében adókedvezményekkel ösztönözné az energiahatékonyságba fektetőket, létrehozna egy Európai Energiahatékonysági és Megújuló Energia Alapot és háromról tizenöt százalékra növelné az ezen célokra a Regionális Fejlesztési Alapoból hozzáférhető összegek arányát. A brit néppárti Den Dover határozottan kiállt Ticau adókedvezményekre vonatkozó elképzelése mellett, mely szerinte is elengedhetetlen a lakosság és a vállalatok hatékony ösztönzésére.

Hasonlóan látja a zöldpárti Claude Turmes, aki szerint az energiahatékonyságba fektetés a lehető legjobb megoldás a gazdasági válsággal való megbírkózásban. Turmes szerint az Ticau által vázolt alapnak még idén létre kell jönni 30 milliárd euróval, melyből épületek felújítását támogatnák. A zöldpári képviselő egyben elkeseredettségének adott hangot, hogy a Bizottság gazdaságélénkítő csomagjából éppen az energiahatékonyságot növelő megoldásokra szánt pénzek kerültek ki – melyek szerinte azonnali gazdaságélénkítési hatást vonnának maguk után – míg a hosszú távon is bizonytalan CCS (széndioxid megkötés és geológiai tárolás) projektek finanszírozása a csomag része maradt.

A spanyol néppárti Alejo Vidal-Quadras aggodalmának adott hangot a Bizottság azon javaslata kapcsán, mely szerint 2014-től minden olyan támogatást és ösztönzőt megszüntetnének, mely nem teljesít minimális energiahatékonysági feltételeket. Hozzátette, szerinte jogi nehézségekbe ütközhet az épületek energiahatékonyságára vonatkozó irányelvben a finanszírozási feltételek elfogadása.

A lengyel szocialista Adam Gierek az épületek szigetelésében és modernizációjában rejlő óriási megtakarítási potenciálról szólt: „az összes európai épület 40 százaléka előre gyártott panelház, melyek óriási hőveszteséggel fűthetőek, négyzetméterenként 400 kilowatt energiát emésztve fel.

Fiona Hall egy önkéntes európai energia teljesítmény tanúsítvány megalkotását javasolta, melynek segítségével például a multinacionális vállalatok összevethetnék a különböző tagállamokban működő irodáik és gyárépületeik energiahatékonyságát.

Az eredeti irányelv hatása

Eredetileg 2002-ben született az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv, melyet az AEA Technology elemzése szerint a 17 tagállam alkalmazott teljesen, 3 tagállamnak (Magyarország, Görögország, Bulgária) komoly gondot okoz bizonyos részeinek átültetése saját jogrendszerébe, 7 állam pedig nem vett át minden szabályt. A jelentés szerint Magyarországon a hatékonysági számításokra vonatkozó szabályok 2006 szeptembere óta vannak élrvényben, melyekhez van hozzáférhető hatékonyság számítására alkalmas szoftver is. Az érvényes szabályok szerint kötelező hatékonysági célokat kell teljesíteni nem csak az új házak, de a jelentős felújítások esetén is, melyek mind építési engedélykötelesek. Legutóbb az ezer négyzetméter fölötti épületekre vonatkozóan fogadtak el a kisebb épületekkel megegyező szabályokat, de tavaly még továbbra is vita tárgyát képezte a középületek definiálása. További magyar elmaradás, hogy szabályozás híján nem született még az energiahatékony épületek tervezését elismerő építészeti vizsga, annak ellenére, hogy erre felkészítő képzésben több mint 1500 építészhallgató részesült már.

Jo-Anne Arbon az AEA elemzője szerint számos tagállamban szükség lenne az hatékonyabbá tett épületek monitorozására és a hatékonyságnövelés átfogóbb ellenőrzésére: „sokkal inkább mennyiségi, mint minőségi az ellenőrzés az energiahatékonyság terén”. Arbon emellett a tudás megosztás és az energiahatékony épülettervezést segítő szoftverek népszerűsítését nevezte kritikusnak, melyekkel párhuzamosan több képzett szakértőre és szakemberre lenne szükség szerinte.

A jelentésről az EP ipari bizottsága várhatóan március 9-én szavaz majd Strasbourgban, a plenáris ülésre pedig április 21. és 24. között kerülhet első olvasatban.