December 13-a Luca napja, amely jeles nap a naptárban, a legtöbb magyar néphagyomány és népszokás ehhez a naphoz kötődik. Ez az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája. Azért is misztikus nap ez még, mert az év utolsó havának 13. számú napja. Luca napjához oly sok népszokás kapcsolódik a magyar hagyományokban: Luca-naptár, Luca-járás, Luca-búza, Luca-szék.

A karácsonyi ünnepkör egyik érdekes napja december 13-a, vagyis Luca napja. De mi is ennek a világszerte ismert, de részben egyedinek tekinthető magyar népszokásnak a története.. Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Krisztus után a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte.. Lucia neve összekapcsolódik a fénnyel, ő a fényhozó, latinul és olaszul Lux és Luce a fény. Őt így elsősorban a szembetegek és vakok védőszentjének tartják, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak is ő a védője: a földművesek, kézművesek, varrónők, párnakészítők, nyergesek védőszentje is ő. Ünnepnapja december 13.

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző. Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok. Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítés. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elovadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.

Luca-naptár

A Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme, amely nap az időjárás előrejelzésre használt, ami szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz átlagosan, mint Luca napján december 13-án, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal majd.

Luca-járás

Luca napjának hajnalán a gyerekek, esetenként kísértetnek öltözve körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak majd ajándékot.

Luca-búza

A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza keltetéssel. Luca napján búzaszemeket kezdtek el csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.

Luca-szék

Magyar nyelvterületen „gonoszjáró nap”-nak is tartják december. 13-át, ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. Számos népszokás alakult ki erre, melyek közül a Luca szék készítése az egyik legismertebb.. A Luca szék hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma vagy pentalfa, magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag. A Luca széke készítését december 13-án kezdik el és többféle fát használnak fel az elkészítéséhez, leginkább akácot, csert, fenyőt, rózsát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”. A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December-26-án az éjféli misére a „mesterek”, rendszerint fiatal emberek, a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette.Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia, a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen.A Luca ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok..

Bíró Csaba