A „Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége szakmai csoportja tájékoztatni kívánja az egész Nemzetet kiemelten a „deviza” hitelnek csúfolt, - hitelt felvett embereket megtévesztő -, és az összes hatóságot, aki tétlenül nézte végig a bankok embertelen nyereségvágyból elkövetett bűncselekményeit.

A kihelyezett „deviza alapú” hitelek nem voltak egy pillanatig sem deviza alapú, (svájci frank, jen stb.) hanem egyszerű forint hitelek voltak, amire ráaggatták a devizás elszámolás külső mázát, majd a megváltozott kamatok, árfolyamok, és kockázati felárak alapján elképesztő profitot akartak bezsebelni rajta a bankok. Mindezt egy hatalmas társadalmi méretű csalásra alapozva. A hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek, és a rendszer bedőlésért elsődlegesen ők a felelősek! Másodlagosan a Kormány is felelős az egész társadalmat elszegényítő bankok bűncselekményei végett, amiért engedte és még asszisztált hozzá, hogy gazdasági válságot okozva kisemmizzék az egész Nemzetet.

A bankok egy gigantikus átveréssel teljesen eladósították az egész társadalmat az extra profit reményében. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi Bankok Magyarországon működő leány bankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bank közi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem. A Svájci Nemzeti Bank pénz kibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csere ügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete kellene, legyen.

Az a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt.

Amennyiben a nyomozó hatóságok felé tett jelzéseinkre, ha vennék a fáradságot és elrendelnék már végre a bankvezetők ellen a nyomozást a szükséges átvilágítások olyan, eredményeket hoznának, melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét. A rosszhiszeműség a bankok részéről okkal vélelmezhető! Az ebből fakadó Banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az Ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket! Egyértelművé vált, hogy nincs frank, nincs CHF, nincs árfolyam kockázat!

A magyar joggyakorlatban már megszületett az 1995. évi 414-es jogeset, amely úgy döntött, hogy a hitelezőnek, ha egyoldalú módosítást köt ki, annak mértékét a szerződésben meg kell határozni.

A magyar joggyakorlatban létezik a BH 2000. 247 §. -a, amely tiltja a nyilvánvalóan egyoldalú előny kikötését. Az egyoldalú és mértéktelen, az adós hitel képességét meghaladó módosítás ilyen a Hpt 213.§. b.) pontja 1996-tól kötelezővé teszi a becsléses és nem általánosságban, hanem pl. % - ban kifejezve, ha a szerződés megkötésekor pl. az árfolyamváltozást, mint költséget, nem lehet pontosan meghatározni. Ez egyetlen egy hitelszerződésben sem szerepel.

Egyedi bírósági perekben a hitelintézeti munkatárs tanúnyilatkozata - amely bírósági jegyzőkönyvbe van foglalva - állítja, hogy a bankok hivatalból ismerték a devizaárfolyam adósokra jelentős hátránnyal járó trendjét,- azaz előre látták-, de elhallgatták. Ez véleményünk szerint előre megfontoltan elkövetett csalás.

Az EU jog Irányelvet a tagállamnak így a bíróságoknak is kötelezően át kell venni. Ha nem veszi át a tagállami bíróságnak az Irányelvet, akkor is kötelezően alkalmazni kell.

A jelzálogjoggal garantált ingatlangaranciás és bármilyen célú kölcsönszerződést az EU Joga - Irányelv, alapján nem lehet egyoldalúan módosítani. Mint ismeretes az EU Joga erősebb a tagállam jogánál, ha azzal ellentétes, tehát az alkalmazandó a tagállamban is.

 Pest Megyei Bíróság (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) által az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be a Luxemburgi Európa Uniós Bíróság felé, melyben 2011. december 6-án hozta meg az ítéletet. Pest Megyei Bíróság több kérdést tett fel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv értelmezése tekintetében. A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy értelmezési hatáskörét gyakorolva további jogkérdéseket tisztázzon ezzel az irányelvvel kapcsolatban. Annak ellenére ugyanis, hogy ezen irányelv a kibocsátása óta nagyrészt változatlan maradt, máig összetett anyagi és eljárásjogi kérdéseket vet fel, amint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tekintélyes száma is mutatja. E vonatkozásban megjegyzendő, hogy az Európai Parlament és a Tanács által 2011. október 25 én elfogadott, a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv, amely a nemzeti fogyasztóvédelmi rendelkezések teljes harmonizációjának szándékán alapul, csak szórványosan módosította a 93/13 irányelvet, amely módosítások az itt felvetett jogkérdések megoldását nem befolyásolják.

Luxemburgi Európa Uniós Bíróság Főtanácsnokának az indítványa előterjesztése határozott szándéka az volt, hogy az Európa Uniós Bíróság olyan döntést hozzon, hogy az Európa Unióhoz tartozó országokban egységesen, teljes harmonizációban alkalmazzák a 93/13/EGK tanácsi irányelvet. Mely irányelvnek megfelelő, 2006. március 1-től hatályos belső jogszabályok Magyarországon is irányadóak annak a jogi problémának rendelkezésében is, hogy a 2006. március 1. napját követően megkötött, devizaalapú kölcsönszerződés egésze, vagy annak egyes részei milyen körülmények esetén tisztességtelenek és semmisek.

Luxemburgi Európa Uniós Bíróság által a devizaalap kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan a következők állapíthatók meg:

a./ a bankok egyoldalú szerződésmódosítási jogát a 93/13. sz. Irányelv 3. cikkének 3. bek-hez kapcsolódó melléklet 1. j. pont alapján kell vizsgálni,

b./ a nemzeti bíróságoknak – magyar bíróság – egyes konkrét ügyben kell az előzőek szerinti vizsgálatot végezni és az adott szerződési feltétel tisztességtelen jellegét megítélni.

Tényként állapítható meg az, hogy

Magyarországon eddig megkötött valamennyi devizaalapú kölcsönszerződésbe foglalt, az ár emelésére vonatkozóan bankok számára egyoldalúan biztosított szerződési feltétel azért is semmis, mert tudomásunk szerint egyetlen szerződésben sem rögzítették az ennek megfelelő felmondás jogát a fogyasztó, az adós számára.

Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

EU irányelvből kiindulva helyesen a bankok általi egyoldalú áremeléseket figyelmen kívül hagyva a szerződés tartalmából kiindulva kell teljesíteni a szerződést.

65. Az irányelv e rendelkezéséből másrészt az következik, hogy a meghozandó intézkedéseknek „általános használatra kidolgozott” tisztességtelen feltételek ellen kell irányulniuk. Ennek megfelelően egyedül az számít, hogy a feltétel megalkotója azt egy bizonyos lehetséges használatra tekintettel fogalmazta e meg. Így tehát nem követelmény, hogy valamely általános használat már konkrétan vagy bizonyosan megtervezett legyen.(36) Az irányelv e rendelkezésének célja, hogy a lehetséges érintettek számára jövőbeni jogsérelmek esetére jogvédelmi lehetőséget teremtsen. Az, ahogyan ez a rendelkezés az irányelv egyes nyelvi változataiban megfogalmazásra került („általános használatra”)(37), alátámasztja ezt az értelmezést. Arra utal ugyanis, hogy megelőző intézkedéseket kell elrendelni annak megakadályozása érdekében, hogy az eladó vagy szolgáltató egy bizonyos tisztességtelen feltételt a jövőben, az üzleti forgalomban használjon.

66. Ezen támpontok alapján a jogsértés megszüntetésére irányuló keresetek bevezetése nemcsak hogy megengedhetőnek tűnik uniós jogi szempontból, hanem az irányelv céljának elérése szempontjából egyenesen eljárásjogi szükségszerűségnek tűnik.(38) Az egyéni szintet meghaladó jogvédelem, amelyet a 93/13 irányelv 7. cikke a tagállamoktól megkövetel, e szabályozás céljára és tartalmára tekintettel nem volna teljes, ha mindössze egy adott időpontban létező tisztességtelen feltétel kiiktatásának megengedésére szorítkozna, anélkül azonban, hogy előírná az e feltétel használatára vonatkozó általános tilalom elrendelésének, és megsértése esetén e tilalom alkalmazását szolgáló intézkedések meghozatalának a lehetőségét.

67. E szükségszerűség tudatában bocsátotta ki az uniós jogalkotó a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 2009. április 23 i 2009/22/EK európai parlamenti tanácsi irányelvet(39). Ezen irányelv – amely 2009. december 29 i hatállyal az azt megelőző, 98/27/EK irányelv(40) helyébe lépett – célja, hogy közelítse a fogyasztóknak az I. mellékletben felsorolt irányelvekben foglalt kollektív érdekeinek védelmét célzó, jogsértés megszüntetésére, irányuló eljárásokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Ennek a belső piac zavartalan működését kell biztosítania. E vonatkozásban hangsúlyozni kell azt a körülményt, hogy a jelen eljárás szempontjából releváns 93/13 irányelv is az I. mellékletben felsorolt irányelvek, közé tartozik. A 2009/22 irányelv kiegészíti a 93/13 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése által nyújtott eljárásjogi jogvédelmet.(41)

    A „Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetség szakmai csoportjában is megfogalmazódtak a kérdések:

Felmerül az előzőekben leírtak alapján, a Fehér Kéményseprők 2010 év elején kiadott felhívásaiban, nyilvánosságra hozott szakmai véleményében „Bankvezetők becsapták a hitelt felvett adósokat” és az óta is hangoztatott deviza hitel csalás ügyében miért nem jártak el a nyomozó hatóságok és a kormány a bankvezetők ellen?

Miért áll még mindig a bankok mellé a kormány és kiemelten a Miniszterelnök is?

Miért védi az uzsorás bankvezetőket, ha a teljes magyar társadalmat ilyen rossz gazdasági helyzetbe hozták a fedezet nélküli hazárdjátékukkal?

A kormány miért a teljes magyar lakossággal akarja kifizettetni a bankvezetők által okozott több milliárdos kárt az adó forintokból?

A Miniszterelnök úr és a Matolcsi Miniszter úr miért a bankvezetőkkel (Patai) tárgyal a megoldásról, ha a bankvezetők büntetőügyi felelőssége is szóba jöhet?

Ha tisztességtelenek voltak a bankvezetők a hitelezés területén, akkor miért nem a szakmai hozzáértőkkel konzultál a kormány a valódi megoldás kidolgozásában? Miért azon személyekkel egyeztet, akik büntetőjogi felelősséggel tartoznak a kialakult helyzetért, az egész társadalom el szegényesítéséért?

A kormány miért nem a valódi és konkrét megoldáson dolgozik, melyet több alkalommal a kormány elé tártak a szakmai civil szervezetek mellett tevékenykedő közgazdászok, jogászok?

A legfontosabb kérdés!

A bankvezetők és a Bankszövetség minden tagja miért nincs még előzetes letartóztatásban és a teljes vagyona zár alatt? Miért engedik még mindig tovább folytatni a magyar gazdaság tönkretételét és a teljes magyar társadalom kifosztását?

Minek és hány halálesetnek (öngyilkosságnak) kell még történni ahhoz, hogy felnyíljon a kormány szeme és megtegye végre a szükséges büntetőjogi intézkedést a bankvezetők ellen az anyagi és erkölcsi felelősségre vonásukkal?

Mire vár a kormány akkor, amikor több éve feltárt tisztességtelenül tevékenykedő követeléskezelők tevékenységét nem szüntette meg? Mire vár a kormány és miért nem vonja vissza a 12/2003. (I. 30.) kormányrendeletet, ami megengedi a mindenféle elnevezésű követeléskezelő Kft részére a pénzbehajtási tevékenységet, jogosulatlan árveréseket, alvilági módszereket alkalmazó nagy értékű tulajdonszerzéseket? Miért hagyják, hogy a bankok, bankvezetők összejátszanak e tisztességtelenül tevékenykedő adósokat kifosztó, zaklató, sanyargató követeléskezelő, behajtó cégekkel?

Szövetségünk nyomatékosan kéri a nyomozó hatóságokat, kiemelten a Legfőbb Ügyészséget, hogy soron kívül kezdjék meg a bankok, bankvezetők által elkövetett, egész társadalmat érintő nyereségvágyból elkövetett bűncselekményekben a nyomozást, kiterjesztve a bankszövetség összes munkatársára.

Kérjük, külön vizsgálni a bankok részéről megvalósult előre megfontolt szándékot, a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján. Folyó bírósági perekben a hitelintézeti munkatárs tanúnyilatkozata - amely bírósági jkv-be van foglalva - állítja, hogy a bankok hivatalból ismerték a devizaárfolyam adósokra jelentős hátránnyal járó trendjét,- azaz előre látták-, de elhallgatták. Ez véleményünk szerint előre megfontoltan elkövetett csalás.

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 39. § ának (1) bekezdése szerint az ellen, akinek jogszabályba ütköző tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti, vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a fogyasztóvédelmi hatóság, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, vagy az ügyész pert indíthat a fogyasztók széles körének védelme, illetőleg a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében. Ilyen per akkor is indítható, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg.

Kérjük továbbá azt is vizsgálni, hogy a kormány vagy valamely kormány tagja mennyiben, felelős, a bankok egész társadalmat érintő el szegényesítésében, mivel asszisztáltak a bankok által elkövetett bűncselekményekhez.

Külön kérjük megindítani azon követeléskezelő, pénzbehajtó vállalkozások ellen a nyomozást, akik az elmúlt években a bankoktól, engedményezés útján szereztek ingatlan vagy gépjármű tulajdont, amit azután magán árverésekkel értékesítettek, adómentesen és az illetékek megfizetése nélkül. Kiemelten kérjük az OTP Faktoring Követeléskezelőt vizsgálni, mely cég és további részünkről is nyilvánosságra hozott társai, véleményünk szerint még további bűncselekményeket (uzsora, zsarolás, csalás, kényszerítés) is elkövettek.

Budapest, 2012. január 17.