Beláthatatlan következményei lehetnek a Fidesz frakcióvezetője által ma ismertetett, lakossági devizahiteleseket érintő javaslatnak. Lehet, hogy a frakció célja csupán az, hogy legalább a jómódúak tartozásával csökkenjen a tetemes hazai devizahitel-állomány, amennyiben azonban forinthitelből tennék lehetővé a csökkentett árfolyamú végtörlesztést minden devizahiteles számára (ahogy ez Lázár János mai nyilatkozatából kiderült), azzal akár a teljes magyar bankszektor tőkéjének fele is odaveszhetne. Nem konvencionális jellege miatt egy ilyen gazdaságpolitikai lépés inkább növelheti, mint csökkentheti a devizahitelesek összességének terheit.

Véleményünk szerint első formájában a javaslat teljes nonszensz, szakmai megítélhetőségét mindennél jobban tükrözik a piac első reakciói. A Fidesz-frakció javaslata jelenlegi formájában komoly veszélyt jelenthet a magyar pénzügyi stabilitás számára. A végtörlesztések két forrásból történhetnek:

- megtakarításokból vagy
- új forinthitelekből.

Tömeges méretekben a háztartások alacsony megtakarításai miatt csak ez utóbbi következhet be, ennek hatásai gyakorlatilag megegyeznek annak költségeivel, melyet a devizahitelek tavalyi tervek szerinti tömeges forinthitelre váltása okozott volna. Azzal a különbséggel, hogy a piaci és a csökkentett árfolyam közötti különbség egy az egyben a bankszektor leírási vesztesége lehet.

Rövid távon a javaslat:

- rontja Magyarország és a bankszektor kockázati megítélését
- ezáltal növeli az ország és a bankszektor finanszírozási költségeit
- leértékelődési nyomást helyez a forintra

Közép- és hosszú távon:

- a csökkentett árfolyamú végtörlesztéssel élő ügyfelek esetében az árfolyamkülönbség automatikus leírási veszteségeket jelent a bankok számára

- a leírási veszteség mellett lejárati feszültségekkel, ráadásul a betétállomány gyors olvadásával járhat a bankok számára, amennyiben a végtörlesztés nagy tömegben megtakarításokból történik

- a fenti kettő hatás nagyságrendje és aránya kiszámíthatatlan

- mindez jelentősen rontja a bankok különadó által amúgy is komolyan sújtott likviditási és tőkehelyzetét, rombolja eredmény- és tőkeképző képességüket

- akárkik is törlesztenek elő, bizonyosak lehetünk benne, hogy ők a legjobb ügyfelek közül kerülnek ki. A hitelportfólió átlagos minősége ezáltal is tovább romlik, a bankok sérülékenysége nő

- a forint szempontjából mindez azt jelentené, hogy a kereskedelmi bankoknak nagy összegű devizát kell beszerezniük forint ellenében, hogy a hitelszerződést a külföldi partnerekkel ténylegesen le tudják zárni. Ez tehát nagy volumenű forinteladásokat, így a magyar fizetőeszköz gyengülését okozná a hitel volumenek miatt elsősorban a svájci frankkal szemben. Ez azokat a devizahiteleseket hozná kedvezőtlenebb helyzetbe, akik nem választják a közeljövőbeli végtörlesztést, ez a kilátás pedig a most rendelkezésre álló információk szerint egy "öngerjesztő folyamatként" egyre többeket sarkallhat arra, hogy vagy megtakarításai feléléséből, vagy új forintalapú hitel felvételéből rendezze devizaalapú tartozását. Lázár János jelzése szerint 200-300 ezer ügyfél helyzetén javít a javaslat, de meglátásunk szerint akár ennél is nagyobb tömegeket (ha mindenki racionálisan cselekszik, talán mindenkit) arra késztethet, hogy emiatt forinthitelre váltson

- az ország és a bankszektor finanszírozási költségeinek megemelkedése azonban magasabb forinthitel-kamatokat eredményezhet, így a javaslat könnyen azzal járhat, hogy a devizahitelüket végtörlesztő, de forinthitelbe menekülő ügyfelek még rosszabbul járnak

- a szabályozás akár arbitrázs-lehetőségeket is teremthet egyes devizahitelesek számára: erős frankárfolyamon most külföldön felvett frankhitelekből törleszthetnék elő a korábban gyenge frankárfolyamon felvett hiteleiket. Azon kisebbség számára pedig ajándék arbitrázs, akik 180 forint felett vették fel hitelüket: az ügyfelek árfolyamnyereségét a bankok saját veszteségükből állnák

A bankszektorra nehezedő nyomás nagyságrendje:

A magyar bankszektor deviza alapú lakossági jelzáloghitel-állománya július végén (236 forintos frank- és 270 forintos euróárfolyam mellett) 6980 milliárd forint volt. A legnagyobb kérdés, mekkora leírási veszteségeket okozhat a bankszektor számára egy tömeges végtörlesztés. Az alábbiakban azzal számolunk, hogy a devizahiteleket 180-as frank- ill. 250 forintos euróárfolyamon forinthitelek váltják fel, és az árfolyam-különbözet miatti követelésleírásokat a bankoknak kell veszteségként elszenvedniük. Ez a jelen helyzetben azért valószínű forgatókönyv, mert racionális ügyfélmagatartás mellett könnyen a forinthitelből történő végtörlesztés válhat tömegessé.

Jól látható, hogy a bankszektor potenciális veszteségei a deviza alapú jelzáloghitelek tömeges, csökkentett árfolyamon történő forinthitelre váltása mellett óriásiak. Mindez olyan eszközoldali leírás, mely a bankok tőkéjét automatikusan olvasztaná. A részvénytársasági hitelintézetek saját tőkéje június végén 2583 milliárd forint volt, amennyiben 100%-os átváltással számolunk, ennek csaknem fele (a júliusi adatokkal számolva 1167 milliárd forint) tűnne el.

A fenti számok alapján egy ilyen döntés a kormány elmúlt több mint egyéves gazdaságpolitikájának legkockázatosabb döntése lenne. Éppen ezért nem tartjuk valószínűnek, hogy a pénteki nyilatkozatokból kiolvasható módon az állam olyan szabályozást hozna, mely a bankszektor 100%-os kockázatvállalásával és a devizahitelek több százezres vissza- illetve átváltásával járna. Nagy kérdés, a bankokat köteleznék-e arra, hogy új forinthitelekkel refinanszírozzák a végtörlesztett devizahiteleket. Ha nem, az jelentősen csökkentené a lépés kockázatát, hisz csak egy szűk kör esetében tenné lehetővé a végtörlesztést, ugyanakkor méltánytalan lenne a többséggel szemben.

Hogy azonban mi következik ez után, az alapjaiban határozhatja meg a következő hónapok piaci hangulatát, a Magyarországgal kapcsolatos híreket.