Azért tettem ki, mert lehet, hogy így eljut a tartalma a zOrbánhoz is. Válaszra persze nem számítok, pedig bereggelhetne ide. Igaz én se olvasom az "orbánviktor"-t. Elég annyi amennyit hallok :(

A levél:

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Szociális konzultáció keretében Ön megkeresett engem, hogy találjuk meg a válaszokat mindennapi életünk fontos kérdéseire.
Ahhoz, azonban, hogy válaszokat tudjak adni, először a jelenleg felmerülő kérdések körét kellene tisztáznom, elsősorban magamban.

A legnagyobb kérdés MIT RONTOTTAM EL?

44 éves leszek, három gyermeket nevelek (egyedül), van két diplomám, és ugyanennyi folyamatban lévő peres ügyem, ami nincs az a kilátás egy jobb jövőre, de ez engem-személyemet érintően már nem is érdekel, ami azonban igen az az, hogy nincsenek jó tanácsaim gyermekeim részére.
Mert azt mégsem mondhatom felelős szülőként, hogy tanuljanak és dolgozzanak becsülettel, fizessenek adót, mert az nyilvánvaló, hogy így csak megvetésben üldöztetésben, megaláztatásban lesz részük, ilyet ugye egy szülő nem akarhat a gyermekének?!

Azt tetszik gondolni, hogy túlzok?

Vegyünk át röviden egy életpálya modellt, az enyémet.

Az ország egyik legszegényebb régiójában a Beregben születtem, Szatmárban nőttem fel, édesapám az egyszerű szatmári falusi környezetből kiemelkedve gyógyszerész végzettséget küzdött ki magának (megélhetése érdekében a mai napig is dolgozik, egy maga építette falusi gyógyszertárban).

A példát látva tanultam, és a közt szolgálni állt szándékomban.
1985-ben felszereltem a pénzügyőrséghez (újsághirdetés alapján, mert akkor a pálya annyira volt népszerű, hogy újsághirdetésben kellett hivatásosokat toborozni) előtte raktári segédmunkásként dolgoztam, ha jól emlékszem 1800.- Ft-ért havonta, a pénzügyőrségnél 2000.- Ft körül volt az első havi fizetésem.

Végigjártam a szamárlétrát, és természetesen tanultam a pénzügyőr tanfolyamokon, ezek elvégzését követően két diplomát is szereztem (munka mellett, a másodikat már úgy, hogy a három fiamat egyedül neveltem).

A pénzügyőrségen belül a Gergely és a Gvadányi utcai szolgálatom talán mond valamit a rendszerváltást megelőző és azt követő eseményeket figyelő embereknek. Igen a magánforgalmi és a gépkocsi vámkezelési szolgálati helyek voltak ezek, ahol megfordult az akkori magyar közélet, politikusok és természetesen az ügyeskedők, a bűnözők is. Átállhattunk volna a másik oldalra (hívtak is rendületlenül, az autó nepperek, ügyeskedők stb.) nem kevés pénzért.

Miniszterelnök Úr!
Az ország lakosainak egy része akkor a szemünk előtt gazdagodott meg!
Kezdjem sorolni? Számítógép alkatrészek behozatala, csempészete, gépkocsi üzérkedés (rokkant kedvezmény gusztustalan módon történő kihasználása, bevándorlók vámmentességének gusztustalan kihasználása, ez utóbbi ügyben talán Ön is meglepődne, ha a környezetében körbekérdezne tud-e valaki ilyen ügyekről?), apport vámkezelések, olaj ügyek stb.stb.
Volt kísértés, és voltak olyanok is, akik engedtek ennek (ma már úgy gondolom helyesen tették), de mi neveltetésünk okán nem. Mi szolgáltunk tovább, mert hittük, hogy igaz ügyért dolgozunk, harcolunk.

Később a pénzügyőrségen belül a belső ellenőrzési területre kerültem, mert azért azt lehetett látni, hogy van itt teendő, később a cégek utólagos ellenőrzése kapcsán részt vettem a kockázatelemzés hazai megvalósításában.

1990-ben megnősültem, örökbe fogadtam volt feleségem előző házasságából született gyermekét, és született két közös gyermekünk is. Volt feleségem 2002-ben újabb kapcsolatot létesített, amelyből az óta megszületett negyedik gyermeke.
Az örökbe fogadott és két saját gyermekemet ez időtől fogva egyedül nevelem (ugye azért tetszik érteni, az örökbe fogadás az én életfelfogásom szerint örökre vonatkozik, a haza szolgálata egy életre vonatkozik, a becsület egy életre vonatkozik).
Egy dolog kívánkozik még ki belőlem a gyermekekkel kapcsolatban, második fiam éppen egy napos volt, amikor Záhonyba vezényeltek meghatározatlan időre a közbiztonság fenntartása érdekében szükséges nem tudtam a kórházban meglátogatni, haza vinni, mert elszólított a szolgálat.
Tudja Ön milyen feladat három fiúgyermeket (9, 11, 13 évesek) egyedül felnevelni, úgy, hogy közben főiskolára jártam és a munkahelyem Budapest másik végén volt található, ahova természetesen úgy kerültem, hogy az én véleményemet nem kérték ki, áthelyeztek, mert
ez egy ilyen szolgálat.
Reggel hatkor indultam, este hatkor értem haza, ezután főztem stb-stb.
Ja és mellékesen 20-25 ember osztályvezetőjeként folyamatosan szerveztük, átszerveztük a csalás elleni küzdelmet irányító kockázatelemző tevékenységet, rettegtem attól, nehogy valamelyik kollégám begőzöljön, és eladja például a nagyon könnyen pénzzé tehető ellenőrzési terveket.

Dolgoztam, tanultam, gyermeket neveltem, háztartást vezettem stb. mert bíztam abban, hogy még életben talál a nyugállományba helyezésem időpontja. Ne tessék gondolni, hogy ezek megint csak nagy szavak, tessék megkérdezni V. Lívia családját, G. Évi családját, T. Dezső tábornok úr családját S. Béla családját stb-stb akik már nem lehetnek a hozzátartozóikkal, ezek az emberek a közvetlen munkatársaim, főnökeim, barátaim voltak és igen meghaltak mielőtt egy percig is élvezhették volna az irigyelt nyugállományukat.

Miniszterelnök Úr! MIT RONTOTTAM EL?

Mit mondjak a gyermekeimnek? Dolgozzanak?

Látták ők, hogy az apjuk dolgozik, a konyhában bénázás (amelyet nagyképűen főzésnek neveztem) után éjszaka még leül tanulni, hogy szolgálhasson és most abba a helyzetbe kerül, hogy közmunkás lesz?
visszahelyezik pénzügyőrnek? mert az állam 25 éven keresztül hazudott neki, azt hazudta, ha szolgálsz és még életben vagy nyugállományba kerülhetsz..

Mit mondjak a gyermekeimnek? Szolgáljanak?

Miért? Inkább mondjam azt, hogy menjenek Hódmezővásárhelyre, kezdjenek táskákat cipelni, mert így meg lehet gazdagodni, lehet közel egy millió forintot havonta elkocsikázni és számon kérni a köznépen, hogy elherdálták az ország pénzét. Ilyet sem mondhatok gyermekeimnek, mert annyi jóérzés még szorult belém, hogy az ilyen táskacipelő nagyképű fickókat mélységesen megvessem, és ilyen jövőt ne kívánjak gyermekeimnek.

Mit mondjak a gyermekeimnek? Tanuljanak?

És akkor lehet belőlük egy jó közmunkás, vagy munkafelügyelő? Azt azonban kell mondanom, hogy készüljenek fel arra, hogy az állam vezetői évtizedekkel később majd azt mondják jogaik érvényesítése során:"csak vicceltünk, neked csak kötelezettségeid voltak, jogod, az nincs"

Valóban el kell mennem utcát söpörni, úgy, hogy az ablakból a 4 általános iskolával rendelkező, bűnöző életmódra berendezkedett honfitársaim röhögnek majd?

Tessék már megmondani, ha az én apám a mai napig dolgozik, én meg magam után kifizettem a járulékokat (igaz csak 25 évre, tehát ezen idő elteltével engem jogszerűen homlokon lőhetnek), mégis kinek a nyugdíját, járulékát nem fizettem meg, hogy engem akarnak közmunkára osztani? Miért vállaltam a szolgálatot, miért nem szólt egyik beterjesztő úr 20 évvel ezelőtt menjek el autóneppernek, mert nem esek, különb elbírálás alá hiába maradok, miért nem szólt másik beterjesztő úr legyek korrupt, mert amíg élek dolgoznom kell, hiába szolgálok becsülettel.

Valamit elrontottam:

Dolgoztam, tanultam, adót vontak tőlem az utolsó fillérig, nem hagytam el sem a hazámat, sem a gyermekeimet, sem a becsületemet, most mégis megvetés tárgya vagyok, kiröhög, packázhat velem egy táskacipelő, havonta milliomos. Nem lehet, hogy Önök rossz helyen keresik az elfolyt pénzeket?

Miniszterelnök Úr!

Az jól van, ha egy családban a döntéshozó családfő elissza az összes bevételt, még kölcsönt is vesz fel, hogy mulasson, akkor a gyermekek, a nagyszülők ne kapjanak enni, hogy pl., ő még mindig kocsikázhasson egy Audival?

Nincs egy táskacipelő, aki viccből megkérdezné a rendszerváltás óta eddig volt összes parlamenti képviselőt, ki hozott olyan döntéseket, ami az országot ide vezette, hogyan halmozódott fel a 20 ezer milliárdos államadósság és a pénz hova lett? Miniszterelnök Úr, itt hiába keresi, nálam nincs, már megnéztem mindenütt.
Önök a jogszabályokra, mint az erkölcs minimumára elég kreatívan tekintenek, mibe kerül egy olyan alkotmánymódosítás, hogy a 20 ezer milliárdos államadósságot osszuk fel az eddigi parlamenti képviselők, kormánytagok és mondjuk államtitkárok között egyenlő részben, hogy vita ne legyen, és kérjük meg őket legyenek szívesek visszafizetni, vagy legalább az ország lakossága részére a rájuk eső részt kiosztani?

Viccesnek tűnő felvetések? Szerintem NEM, ha ön elég bátor kezdeményezzen ez ügyben népszavazást?

Balogh István jelenleg még nyugállományú pénzügyőr őrnagy