„Ez az embercsoport – úgy tűnik – olyan különleges, olyan nagyszerű, olyan csodálatra méltó, olyan hihetetlen, olyan védett és talán olyan erős, hogy a nyugati világban furcsa helyzet állt elő. Mi, nem-zsidók írhatunk bármely embercsoportról, de nem írhatunk a „zsidó”-nak nevezett csoportról úgy, hogy ne kavarnánk vele vihart. Vannak kivételek. Írhatunk „zsidókról” ha szolgai, rajongó stílusban tesszük, ami hangsúlyozza, hogy ez a csoport mennyire csodálatos, különleges, tökéletes és bámulatra méltó”

Robert Lindsay, Szent faji háborúk, valóság és képzelet (Racial Holy Wars, Real and Phantom)

„Úgy gondolom, hogy néha a zsidók között a legerősebb az antiszemitizmus. A mai napig gyakran előfordul, hogy egy
német zsidó gyűlöli az orosz vagy lengyel zsidókat. Vannak ebben az országban olyan német-zsidó klubok, amelyek
induláskor nem engedték, hogy orosz vagy lengyel zsidók belépjenek. Néhányan időközben lazítottak ezen, de nem
mindegyik. Biztos vagyok benne, hogy amikor Hitler elindult, sok német zsidó nem bánta, amit más zsidókkal tett.
Nem gondolták, hogy majd ellenük fordul. Hát nem nevetséges? De ha a zsidók között lehet antiszemitizmus, miért
ne lehetne mások között is?

Kirk Douglas színész (született Isszur Danyielovics, orosz-zsidó emigránsok fia), Az ócskás fia – Önéletrajz, 23. old.
(Pocket Books: New York, 1989)

„Az antiszemitizmus betegség – amit a zsidóktól kap el az ember.”

Ügyvédi munkám első hónapjában egy nyugdíjba vonuló bíró azt a tanácsot adta: „Sose hunyászkodj meg a
győzelemért”. Ez az egyik legjobb tanács, amit valaha kaptam. Ha figyelmen kívül hagyom, úgy tűnik, végül mindig
megbánom. Azonban ma engedek a kísértésnek, mert ezt a fontos leckét lehet belőle tanulni:

Sose bízz egy zsidóban.

Minél öregebb leszek, annál kevésbé hiszek a véletlenekben. Mit gondolnak, milyen gyakran fordul elő, hogy
valóban a véletlen felelős valamiért? 5%? 2%? Kevesebb? Én az életem során gyűjtött személyes megfigyeléseimre
támaszkodva úgy hiszem, valójában kevesebb, sokkal kevesebb.

A véletlen egybeesés természetesen csak annyit jelent, ami a nevében is benne van: olyan eseményeket, melyek
egymástól teljesen függetlenül következnek be, de látszólag kapcsolatban állnak egymással, például az idejük, helyük
stb. egyezése miatt.

Egyszer volt egy ügyfelem, aki három éven belül négyszer keresett meg, hogy képviseljem olyan autóbalesetekkel
kapcsolatban, ahol beléhajtottak hátulról. A negyedik balesetnél a másik fél, a biztosító ügyintézője nem hitt a
véletlenekben és ragaszkodott hozzá, hogy az ügyfelem volt a hibás, annak ellenére, hogy ő a második, harmadik és
negyedik balesetben csak utas volt. Gondolom, a gondatlan utazás vétségét akarta felróni az ügyfelemnek. Ezek a
balesetek nyilván egyszerű véletlen egybeesések. Vannak véletlenek.

Hosszú jogászi pályafutásom során több ezer ügyfelem volt, így nagy volt a valószínűsége, hogy legalább egy ilyen
esettel találkozom. Ez volt az egyetlen ilyen esetem, bár több ügyfelemmel is előfordult, hogy kétszer belehajtottak
hátulról, és végül lényegében mindegyikükről kiderült, hogy nem hibásak a balesetben (pl. nem fékeztek egymás után
többször, anélkül, hogy hátranéztek volna). Így néz ki egy véletlen egybeesés.

Kizárólag a vita kedvéért (arguendo, ahogy mi, jogászok fellengzősen mondanánk), tegyük fel, hogy valódi véletlen
egybeesések vannak, mondjuk, az esetek 1%-ában. Ez azt jelenti, hogy azok, akik „megelőlegezik a bizalmat”
másoknak, „kivárnak”, vagy „megvárják, mi lesz a dologból”, az esetek 99%-ában tévednek! Gondolkodjanak el ezen
egy pillanatig.

A bizonytalanok például nem hiszik, hogy a feketék erőszakosabbak, mint a fehérek. Úgy gondolják, kizárólag a
véletlen műve, hogy az egyéni fekete bűnelkövetők 50-szer annyi erőszakos bűncselekményt követnek el (nemi
erőszak, gyilkosság, testi sértés), mint az egyéni fehér elkövetők (a csoportos elkövetés a feketéknél 7-szer
gyakoribb, pedig az összlakosságnak csak 7%-át teszik ki – számolják csak ki Önök is!

„Bizonyítsd be!” – követelik, miközben figyelmen kívül hagyják a statisztika és a valószínűség számítás bizonyító
erejét. Így gyanútlanul lehajóztak New Orleans-ba és csodálkoztak, hogy aligátor-eledel lett belőlük.

A bizonytalanok azt hiszik, puszta véletlen, hogy mind Geroge W. Bush-t, mind az édesapját megválasztották
elnöknek. „Dubya” (Dupla W) az apja nélkül is elnök lehetett volna. Hát peeeeersze …

Tehát, a bizonytalanok bármiben 100-ból 99-szer tévednek. Hányszor kell valakinek tévedni ahhoz, hogy Önt ne
érdekelje többé a mondanivalója? Fogadok, hogy 99%-nál jóval kevesebbszer.


Nem véletlen, hogy az emberek modora öreg korukra kérgessé válik: a tapasztalat azt mutatja, hogy a véletlenek
nagyon ritkák. Ezért nem lehet egy idősebb emberrel bármit elhitetni. Hiszik vagy sem, még a tinédzsereknél is
rosszabbak vagyunk.

Majdnem biztos, hogy az élete egy pontján Ön is úgy gondolja majd, hogy torkig van azzal, hogy legtöbbször nincs
igaza. Ekkor az ember végleg elveti a véletlen egybeesést, mint bárminek a magyarázatát. Ezért mondom most
én is, hogy nem hiszek a véletlenben. Mióta erre rájöttem, rengeteg dolog sokkal egyszerűbb lett számomra és
sok erőfeszítéstől megkímélem magam. És csak nagyon ritkán tévedek. Ha a fenti elméletet alkalmazzuk, százból
egyszer, de a saját tapasztalataim szerint sokkal, sokkal ritkábban tévedünk. Ezért szinte lehetetlen nekem bármit
beadni. Kibírom, hogy az esetek egy százalékában tévedek. Higgyék el nekem, jobb, mint 99%-ban tévedni.

Ezért mondom ma Önöknek: Sose bízzanak egy zsidóban.

Vannak megbízható zsidók? Persze. De nem sok. Az én tapasztalatom mást mutat. Nem véletlen, hogy a zsidók
kapzsik, ravaszak, jól forgatják a szót, és mindig rést keresnek, lehetőséget, hogy mások fölé kerekedjenek. Pontosan
mit sugall Önöknek az, hogy „megszerzem magának nagyker áron?” Természetesen azt, hogy aki ezt mondja, zsidó.
Ennek oka van, mint ahogy annak is, hogy a zsidó szó melléknévvé vált, például mikor azt mondjuk, „ne légy olyan
zsidó”.

Zsidónak lenni genetikai és kulturális tulajdonság, ami ugyanaz. A kultúra elég sokáig való gyakorlása a gyakorolt
viselkedés természetes kiválasztódásához vezet. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a hanyatló kultúrának genetikai
oka van.

Ezzel eljutottunk egy Henry Makow nevű emberhez és az Etherzone című internetes fórumhoz, ahova Makow
rendszeresen ír. Gondolják, a véletlen műve, hogy Makow írásai rendre megjelennek az Etherzoneon, az enyéim
pedig soha? Tulajdonképpen az Etherzone tulajdonosa kitiltott a fórumáról, csak azért, mert pár éve válaszoltam az
egyik beírónak, aki engem támadott.

Makow épp most írt egy engem támadó írást az Etherzone-ra, a címe: „Edgar Steele rasszizmusa – miért szeretik a
zsidó bankárok az antiszemitákat.” Vajon egyszerű véletlen, hogy nem tudok válaszolni Makow vádjaira „ Az értelmes
alternatívá”-ban (ahogy az Etherzone magát nevezi)? Mellesleg, minek az alternatívája? A szólásszabadságnak?
Vajon csak véletlen hogy Makow zsidó? Persze hogy nem.

Amerikában a szólásszabadság a zsidóknak és az ő politikailag korrekt birkáiknak van fenntartva, és csak igen ritkán
terjesztik ki olyanokra, mint én. Kérdezzék csak meg Cindy Sheehan-t, akit elhallgattattak, és akinek néhány követőjét
nemrég letartóztatták New York-ban azért, mert felemelték a hangjukat az iraki háború ellen, egy olyan háború
ellen, amit zsidók találtak ki, zsidók finanszíroztak és zsidók erőszakoltak ki más zsidók érdekében, de nem zsidók
vívtak meg, hanem a mi fiaink és lányaink őértük. Olyan fiúk, mint Ms. Sheehan fia, aki életét adta Izraelért az arab
pokolban.

Makow szereti úgy beállítani magát, mint jó zsidót, aki a jó amerikaiakkal együtt szemben áll a rossz zsidókkal, –
akikre a legjobb példa a bankár-elit soha meg nem nevezett tagjai. És szeret ujjal mutogatni olyan emberekre, mint
én, mondván, hogy mi vagyunk a rossz amerikaiak, mert a cionisták kezére játszva megijesztjük az összes zsidót,
akik aztán a cionista bankárelit oltalmazó karjaiba menekülnek. Makow szerint, ha nem mondanának az emberek
olyanokat, mint én, egész Amerika egyetlen nagy, boldog multikulturális család lenne. Ó, és persze úgy gondolja,
hogy nincs genetikai alapú zsidó viselkedés – csak véletlen egybeesés. . . folytatta: „Nem tudom, hogy az, aki látta
ezt a felvételt, hogyan képes továbbra is tagadni a bűnösséget”.

Nos, csak véletlen, hogy minden nagy média kibocsátó zsidó kézben van? Nem csak néhány. Nem is a legtöbb.
Minden egyes darab, úgy értem: minden egyes darab. Csak véletlen, hogy gyakorlatilag minden nemzetközi
bankárcsalád zsidó?

Csak véletlen, hogy a majdnem félmillió amerikai fiú és lány közül, akiket Irakba küldtek, csak négy volt zsidó?

Csak véletlen, hogy azok, akik kitalálták és kierőszakolták az Öböl-háborút, mind zsidók?

Csak véletlen, hogy a zsidók a közigazgatás minden szintjén tízszer-hússzor annyi tényleges hatalmi pozíciót
birtokolnak, mint amennyi az összlakosságon belüli arányuk (2%)?

Csak véletlen, hogy a történelem során minden egyes olyan országból, amit a zsidók úgy az ellenőrzésük alá vontak,
mint ma Amerikát, tömegesen űzték el őket?

Hisznek Önök a véletlenben?

Makow olyan zsidó, aki, úgy tűnik, áttért a keresztény hitre és úgy véli, ez az egyik fő oka annak, hogy ő „jó zsidó”.


Makow lényegében azt mondja, hogy a hozzám hasonló rossz rasszisták és antiszemiták (tehát Önnek, Mr. Makow,
Mr. Antiszemita) a rossz zsidók kezére játszanak, míg az őhozzá hasonló jó zsidók csak meg akarják javítani a
társadalmat. Természetesen rasszizmus alatt az antiszemitizmust érti. Elvégre miért csak egy jelzőt használjon, ha
kettőt is használhat? Végül is zsidó.

Nem kell választania.

Makow elfelejti megemlíteni, hogy az én „rasszizmusom” csak 3 vagy 4 faji csoportra terjed ki, azokra, akik
bizonyítottan hajlamosak ártani nekünk: a feketék, a meszticek, a zsidók és néhány csendes-óceáni. Az
én „rasszizmusom”, ami csak védelmi céllal javasolja a fajok elkülönítését, arra szolgál, hogy megelőzze, hogy a
lányainkat megerőszakolják és megöljék, a közigazgatásunkat és az iparunkat kirabolják, miközben ma Amerikában
mindez nagy méretekben történik. Valójában készséggel elfogadom, hogy az emberi lények több mint 90%-a
ártalmatlan és nem okoz problémát számomra mellettük élni, de Makow nem akarja, hogy erről Önök is tudomást
szerezzenek.

Mert a faji elkülönítésnek két oldala van: először is, lehetségesnek kellene lennie, hogy az ember bármely vagy
akár mindegyik másik fajtól is elkülönüljön, ha így kívánja, anélkül, hogy ezt meg kéne indokolnia (amit korábban
az amerikai alkotmány az „egyesülés joga” néven garantált). Másodszor, kénytelenek vagyunk elkülönülni
némelyik fajtól, a saját védelmünk érdekében. Az, hogy nekem „nem okoz problémát mellettük élni” nem azt
jelenti, hogy ezt részesítem előnyben, csak azt, hogy én nem félek, hogy megerőszakolják a lányomat. És nem
szükséges hangsúlyozni, milyen nagy különbség van aközött, hogy valaki elkülönítés-párti, és aközött hogy faji
felsőbbrendűséget hirdet. Hiszen a judaizmus és a cionizmus szól a felsőbbrendűségről.

Állítólag azzal, hogy Makow „öleljük át egymást és énekeljük együtt a Kumbaya-t” típusú együttélési modellje helyett
amellett foglalok állást, hogy fajilag különüljünk el azoktól, akik veszélyesek ránk nézve, a globalisták (Önöknek
és nekem ez zsidót jelent) kezére játszom. Én vagyok a megosztó. Makow úgy véli, azzal, hogy feloszt minket
fehéreket rasszistákra, antiszemitákra és jó fiúkra, valamiféle „egyetemes testvériséget” alkot, ami aztán majd
megküzd az „igazi ellenséggel: egy sátánista szektával, amit mögött egy bankmonopólium áll és ami behatol a
nyugati társadalom és kultúra minden részébe”, hogy a saját szavait idézzem. Nem pont ugyanígy pusztítjuk el az
iraki falvakat azért, hogy megmentsük őket? Makow abbéli igyekezetében, hogy egyesítsen minket az „egyetemes
testvériségben”, mindent megtesz, hogy megosszon bennünket?

„Az antiszemiták olyanok, mint a kutyák, akik a zsidó nyájat a bankárok karámjába hajtják” – mondja Makow. Csak
szabaduljunk meg a hozzám hasonló gonosz antiszemitáktól és az alapvetően jólelkű és jóindulatú zsidók majd
helyre teszik a dolgainkat. Makow nem említi, hogy nincs-e véletlenül egy kiváló fekvésű eladó telke New Orleans-
ban. „Kumbaya, Uram, Kumbaya ….”

Ha, ahogy Makow gondolja, az antiszemiták kulcsszerepet játszanak a rossz zsidók, bankárok és globalisták
terveiben, akkor vajon miért próbálják ezek a bankárok és globalisták olyan elszántan törvényen kívül helyezni
az antiszemitizmus mindenféle megnyilvánulását a nyugati világban? Nálunk Amerikában a Rágalmazásellenes
Liga (ADL) épp most fogadtatta el a Képviselőházzal a legújabb és legátfogóbb „gyűlöletellenes” törvényt, ami
büntetendőnek nyilvánítja az antiszemitizmus kifejezését. Nincs értelme, ugye? Talán ez is csak egy újabb véletlen
egybeesés.

Gondolják végig: Makow Kanadában él és a weblapja is ottani tárhelyen van. A kanadai kormány a nyugati világ
kormányai közül az erősebb elnyomók közé tartozik, üldözi és bebörtönzi az embereket már azért is, ha a holocaust-
hazugságok valótlanságát bebizonyítják.

Álljon fel valaki Kanadában, és mondja hangosan, hogy „nem halt meg 6 millió zsidó a holocaustban,” és látni fogja,
milyen gyorsan elítélik „gyűlöletbeszédért”. Nem érdekes, hogy az auschwitz-i emléktáblát többször kicserélték, az ott
elpusztult zsidók számát 4-ről 1, 5 millióra csökkentve. Furcsamód ez a csökkenés nem érintette a 6 milliós számot.
Valószínűleg ez is véletlen.

Mi több, Makow a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” hitelessége mellett érvel – ez antiszemita írás és a politikai
korrektség zsidó erőinek talán legnagyobb ellensége.

Nem pusztult el Auschwitzban 6 millió zsidó. Hiszik vagy sem, Kanadában nem mentség, hogy ez az állítás teljesen
és tagadhatatlanul igaz. Én pedig – csak, mert ezt kimondtam – már be se merek lépni Kanadába. Mégis, a
kanadai Makow-nak valahogy sikerül azt állítani, hogy az Új Világrend cionista összeesküvés, amiben „sátánista”
és „szabadkőműves” zsidók működnek közre, nem is szólva arról, hogy reklámozza a „Cion bölcseinek
jegyzőkönyvét”.

Csak véletlen, hogy Ernst Zündelt Kanadában börtönbe zárják a Makowénál enyhébb állításokért és ráadásul azokat
Zündel felesége mondta egy amerikai website-on? Elgondolkodtató, hogy Makow miért ússza meg, ugye? Csak
véletlen, hogy zsidó? Hisznek Önök a véletlenben?


Vagy, ha Makow valamelyik kirohanását olvassák egy hozzám hasonló ellen, miközben ő úgy tesz, mintha közénk
tartozna, gondolkodjanak el ezen: Milyen jobb módja van annak, hogy megosszanak minket, mint éppen az olyan
cikkek, amilyeneket Makow írt?

És ne felejtsük el, hogy Makow az ő kis dezinformációját az Etherzone-on, egy zsidók által ellenőrzött website-on tette
közzé, amelyről engem már régen kitiltottak. Hisznek a szólásszabadságban, ha egy olyan zsidó, mint Makow támad
engem, de megtagadják tőlem az összes lehetőséget, hogy megvédjem magam pontosan úgy, ahogy a zsidók által
ellenőrzött The Free Republic is működik. Hát nem különleges?

Hölgyeim és Uraim, ezért adtam ennek a cikknek azt a címet, hogy: „Sose bízz egy zsidóban”.

Makow az a fajta zsidó, akiben a legkevésbé lehet megbízni; olyan zsidó, aki úgy tesz, mintha közénk tartozna.
Egyfelől meg akar osztani minket, másfelől arra akar kényszeíteni, hogy együtt éljünk a feketékkel és a „jó zsidókkal”
(ne aggódjanak, majd Henry Makow megmondja, kik azok) az „egyetemes testvériségben”.

Akárcsak az ügyvéd, aki azt mondja, „bízzon bennem”, Makow is azt várja, hogy Önök felsorakozzanak a
gyűlölködése mögé, ami gyanúsan hasonlít az ősrégi zsidó gyűlölködésre és megosztó taktikára.

Hisznek Önök a véletlenben?

Sose bízzanak egy zsidóban. Ritkán fognak tévedni.

Edgar J. Steele
Szittyakürt
2006. szeptember-október

[Ugye, nem gondolja a tisztelt olvasó, hogy a fenti amerikai „jó zsidó” csak merő véletlenből pont olyan,mint a magyar
nemzeti és jobboldali tábor hangadó „jó zsidói”? A szerk.]

(Fordította: Lesetár Péter)