Készüljünk?
Férfiak és nők egyenlősége, nemzeti kisebbségek jogai, valamint állam és egyház különállása is felfüggeszthető lehet különleges helyzetekben az új alaptörvény szerint. Lehetséges, hogy ehhez még háború sem kell, elég egy vörösiszapömléshez hasonló ipari vagy természeti csapás.

Cáfolta a Honvédelmi Minisztérium csütörtökön, hogy a sorozásos hadkötelezettségre nézve bármilyen eltérést tartalmazna a jelenlegi szabályozástól a honvédségről és a különleges jogrendről szóló kidolgozását alatt álló új sarkalatos törvény. A törvénytervezet és a már elfogadott új alaptörvény azonban ezen kívül is bőségesen tartalmaz újdonságokat a különleges jogrenddel kapcsolatos szabályozásban, így például jóval bővebb az ilyen helyzetekben korlátozható állampolgári jogok köre.
Többek a nemzetiségek és etnikai kisebbségek „államalkotó” jellege is felfüggeszthető ezekben a speciális helyzetekben, ami igen távol áll az elidegeníthetetlen emberi jogokat érintő nemzetközi konszenzustól.

Mi az a különleges jogrend?
Különleges jogrendre akkor van szükség, ha olyan körülmények (például háború) merülnek fel egy ország életében, amelyek időlegesen szükségessé teszik a demokrácia békeidőkben kívánatos, ugyanakkor kissé nehézkes közhatalmi rendszerének megkerülését, a kihívásra adható minél gyorsabb és hatékonyabb válasz érdekében.
Jó példája ennek az eljövendő alaptörvényben „váratlan támadás”-ként jegyzett helyzet: ha Magyarországot területére idegen fegyveresek törnek be, a kormánynak kötelessége azonnal (vagyis parlamenti felhatalmazás nélkül) intézkedni a támadás elhárítása érdekében. A különleges jogrend folyamán ehhez a példához hasonlóan kapnak különböző jogállami szereplők „plusz” hatásköröket.
Ugyanakkor, - a Nemzetvédelmi Egyetem lapjában, a Bolyai Szemlében megjelent 2009-es tanulmány megfogalmazásában - „az alkotmányozó a különleges hatalmakat, a kivételes felhatalmazásokat, az átruházott hatásköröket a diktatúra veszélyétől félve — kontrollmechanizmusok alatt kívánja tartani”.
Ezért is szabályozza a vizsgálódásunk tárgyát képező mindkét alkotmány, a ma még hatályos 1949. évi XX. törvény, valamint a 2012. január elsejétől érvényes alaptörvénynek nevezett új charta az ilyen rendkívüli helyzetek típusai szerint a hatalommegosztási rend időleges átalakulásának módját és rendjét, valamint határozza meg azt, hogy a teljhatalom-közeli felhatalmazással bíró szereplők milyen korlátokat nem léphetnek át semmilyen körülmények között. A két charta közt azonban ebben e tekintetben is komoly eltérések figyelhetők meg.

Nem lesz mindenki egyenlő és jogképes
Az új alaptörvény érdeme, hogy világosabban írja le az ilyen helyzetek típusait. A „Különleges Jogrend” című részben leírt öt állapot mindegyikére található utalás a hatályos alkotmányban, de jóval kevésbé rendezetten.

Jogrendek
Mindegyik úgynevezett különleges jogrendre igaz, hogy ilyenkor a kiemelt szerepű közhatalmi szerv rendeletei eltérhetnek korábbi törvényektől, felfüggeszthetik azokat, vagy egyéb intézkedéseket vezethetnek be. Az alaptörvény és az Alkotmánybíróság nem függeszthető fel, bizonyos alkotmányos rendelkezésektől – például bizonyos, garantált jogoktól – azonban el lehet tekinteni. A különleges jogrend megszűnik, ha kihirdetési feltételei már nem állnak fenn.
Rendkívüli állapot: Háború vagy annak veszélye esetén kétharmados többséggel dönt róla az Országgyűlés. Megalakul a Honvédelmi Tanács, amelynek elnöke a köztársasági elnök, tagjai: az Országgyûlés elnöke, a parlamenti frakcióvezetők, a kormány tagjai és – tanácskozási joggal – a Honvéd Vezérkar fõnöke. Ez a szerv dönt gyakorlatilag mindenben.
Szükségállapot: Lázadás, puccs, vagy az „élet-és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető” fegyveres cselekedetek esetén kétharmados többséggel dönt róla az Országgyűlés. Belföldön bevethetővé válik a hadsereg. A parlament vagy annak honvédelmi bizottsági felügyelete mellett a köztársasági elnök rendeleti úton kormányoz.
Megelőző védelmi helyzet: NATO/EU-akcióban való részvétel vagy külső támadás veszélye esetén, kétharmados szavazással lép életbe. A kormány rendeletei kapnak „szupererőt”.
Váratlan támadás: Külső fegyveres csoportok betörésekor a kormány azonnal reagálhat, rendeletei erősebbek lesznek.
Veszélyhelyzet: Természeti vagy ipari katasztrófa esetén a bővülő jogsítványú kormány rendeleti úton intézkedik.
Az egyes események jogrendekhez „párosításában” egy változás van: ipari vagy elemi csapás már nem indokolhat szükségállapotot - ahogy ezt tavaly ősszel a vörösiszap-katasztrófa idején láthattuk. Kevésbé érthető azonban, hogy az eddigiekkel ellentétben megelőző védelmi helyzetben is lehetne alapjogokat korlátozni. Az sem világos, hogy a kormány veszélyhelyzetben hozott intézkedéseihez ezentúl nem szükséges a parlament jóváhagyása.
Erőteljesebb és emberi jogi szempontból komoly visszalépés, hogy a különleges jogrend során sem felfüggeszthető alapjogok listája jóval szűkebb az új alaptörvényben. Alapjogok korlátozására szintén lehet reális indokokat találni (mint a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása a katonai cenzúra révén), de a mostani változtatásokat nem előzte meg az okok közlése.
A most hatályos alkotmányhoz képest az új chartába egyetlenegy új jog kerül be a különleges jogrendben is érinthetetlenek közé (a kétszeres eljárás alá vonás tilalma), míg jóval több kimarad. Mindkét charta korlátozhatatlannak tartja a következőket: az élethez való jog, az emberi méltósághoz, bíróság előtti védelemhez való jog, valamint az ártatlanság vélelme, a "nincs büntetés törvény nélkül" elv, a valamint a kínzás - különösen a hozzájárulás nélküli tudományos, orvosi kísérletek - tilalma.

Kimaradt viszont az, hogy "mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz" (mivel a két charta alapjogi katalógusa nem egyezik meg, ezért az alkotmányban védettnek minősülő alapjogoknak az új alaptörvényben felismerhető megfelelőjét említjük). Felül lehet majd írni azt, hogy senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
Különleges jogrendben pedig a jövőben nem lesz kötelező minden embernek egyenlőnek és jogképesnek lennie. Az országnak pedig ilyen helyzetben nem kell feltétlenül külön intézkedésekkel védenie a gyermekeket, a nõket, az idõseket és a fogyatékkal élõket. Ami a legfurcsább, hogy különleges jogrend életbeléptekor az anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség által érintett emberek állami támogatása is megszűnhet.
Az alapjogok védelmének ilyen megcsonkítása több esetben nem tűnik indokoltnak: ezek közé tartozik az állam és az egyházak elválaszását kimondó passzus, vagy a magyar állampolgárok külföldi tartózkodásakor élvezett állami védelemhez való jog felülírhatóvá változtatása. Egyes tételek kiemelése pedig nem pusztán az ésszerűség követelményeit, de a nemzetközi jogi közvélemény minimumtörekvéseit is figyelmen kívül hagyja.

Mindig az a fránya külföld
Magyarország által is aláírt nemzetközi szerződések ugyanis feltételeznek egy olyan emberi jogi kört, amelytől egy szuverén állam sem tekinthet el saját hatáskörében, bármilyen körülmények között is legyen. Noha tételes listája ezeknek az elidegeníthetetlen jogoknak nincsen, de a nemzetközi szakma eszmecseréjében gyakran felmerül a férfi-női egyenlőség kérdése, ahogy a faji megkülönböztetés kapcsán a kisebbségi jogok is (előbbi tételesen, utóbbinál a nemzeti kisebbségek kollektív jogai kerülnek ki a listából).
Az új alaptörvény szerint azonban különleges jogrendben korlátozható lehet a nők és fériak egyenjogúsága, valamint az is, hogy a Magyarországon élõ nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvû oktatáshoz. Ez a hiány semmiképpen sem tesz hozzá az alaptörvény nemzetközi szalonképességéhez.
Azért is érthetetlen, hogy a jobboldali többség különleges jogrendben felfüggeszthetőnek tartja a nemzetiségek jogait, mert a Fidesszel amúgy jó viszonyban lévő Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs éppen a kisebbségi jogok érinthetetlenségét emlegetve tiltakozott a közelmúltban is a román elnök ellen. Az elnök ugyanis nem támogatja az etnikai alapú erdélyi autonómia-törekvéseket – csak ő éppen a román alkotmányra hivatkozik.

Volt már ilyen nálunk is, máshol is
Az Ajka melletti vörösiszap-katasztrófa után több megyében szükségállapotot léptettek életbe (az új alaptörvény szerint ez veszélyhelyzet lenne). A régióban Szlovákiában 2009 januárjában az ország szűkös földgáz-ellátás miatt, 2003-ban Szerbiában Zoran Djindjics meggyilkolása után, Moldovában pedig 1992-ben, a román-orosz etnikai villongások következtében volt szükség különleges jogrendre. A ma is szükségállapotban lévő országok között a természeti csapásokkal sújtott vagy az arab felkelések által érintett államok dominálnak, de Izraelben például az 1948-as arab-izraeli háború óta él speciális jogrend.

Forrás: Link