Egy tisztességes magyarral kevesebben vagyunk !!!

Újabb gyanús haláleset?

In memoriam

Pallag László
 

Elment Pallag László, kiábrándulva a világból, megundorodva a politikától, megbántva baráttól - ellenségtől. Halála azonban nem gyanús!

2011.szeptember 22-én csütörtökön a lakásán lett rosszul. Szivpanaszai voltak. Fia Péter mentőszolgálatos. Ő szállitotta be a Békéscsabai Réthy Pál kórház sürgősségi osztályára. Szombatig éjjel nappal mellette volt. Szombat ra a beteg állapota javult. Úgy látszott túl van az életveszélyen. Péter hazain dult. Úton érte a hír: apja meghalt. A halál oka szívembólia. A közvetlen halál ok tehát rendben lenne.

[A halál körülményeiről a közvélemény azért tud keveset, mert maga a család zárkózik el mindenfajta közléstől, követve az elhunyt gyakran hangoztatott kivánságát: nem akarok tudni a világról, a világ se tudjon rólam.]

A halál közvetett oka viszont ismert. A gyilkos az olaj és a neki szolgálók!

Amit most írok - nekrológ. Annyit írhatok tehát ami ebbe a műfajba belefér. Belefér a személyes emlékezés az elhunytról. Ez következik.

Lacit személyesen már mint bukott megyei főügyész ismertem meg. Az ő csillaga ekkor a zeniten volt (legalábbis ott látszott), a híres - hírhedt parlamenti Olajbizottság elnöke volt. Az ismerkedést ő kezdeményezte. Tanácsokért fordult hozzám, mint az olajügyek jogi "szakértőjéhez".

Hát persze hogy rendelkezésére álltam. Azt reméltem segíthetem a tisztánlátásban, különös tekintettel a buktatókra.

Laci értelmes, becsületes ember volt, nem több. Jogi ismeretek és vizsgálati praxis hiányában "szakértőkre" kellett támaszkodnia. Nos, kapott szakértőket... Én nem voltam köztük, hiába hozta javaslatba személyemet, mert kilőttek azzal, hogy az Olajbizottságnak adatokat szolgáltattam (összeférhetetlenség).

Persze azért tartottuk a kapcsolatot. Ennek során többször felhívtam a figyelmét egy működési anomáliára. Arról volt szó, hogy a Bizottság óriási adattömeget halmoz fel, de nincs kapacitása az anyag feldolgozására. A Bizottság mandátum ideje drámaian rövid volt. A kormányzat, jelesül Orbán Viktor miniszterelnök, kezdettől fogva ellenszenvet tanúsított mind a Bizottsággal, mint a bizottság elnökével szemben. A bizottság jóformán meg sem alakult, amikor Orbán nyilatkozatot tett közzé arról, ha a Bizottság Pintér Sándort próbálná "kompromittálni", ezzel nem lesz sikere, mert ő jól megnézte az emberét és úgy találta, minden gyanú fölött áll. Már kiderült azóta, mire gondolt. Két bagolyról van szó, akik azt mondják egymásnak - egymásról: kicsi a fejed (mint egy verébnek...).

Pallagot, mint a Bizottság elnökét, direkt módon nem támadhatták. Mint politikus viszont Torgyán József alárendeltje volt. Torgyán kapta a feladatot, fékezze Pallagot. Fékezte is. [Néha kihallatszott...] Ez azért nem volt akkor érthető, mert nemrég azelőtt Torgyán azzal vádolta Pintért, hogy meg akarta öletni. Ezt négy rendőrtiszt közjegyző által hitelesített vallomásával igazolta [lobogtatta] a Parlament előtt. Aztán jött a fordulat. Torgyán kijelentette, hogy Pintér tulajdonképp jóbarátja... Szép csöndesen elaludt az ügy. Senkinek se lett baja, Pintérnek se, a "négyeknek" se. Legjobb a békesség. Ez persze szegény Pallagra nem vonatkozott.

Dacára a tiltásnak mégis tudtam segíteni rajta egy kényes helyzetben. A legfőbb ügyész bizottsági meghallgatásáról volt szó. Annyit már tudott Györgyi Kálmánról, hogy képes hülyét csinálni minden képviselőből, aki interpellálja.

Nos azt ötlötem ki, hogy egy kérdés - felelet forgatókönyvet állítok össze, vagyis olyan hálót készítek, amelyből ez a piperkőc - mandzsettás angolna nem bújhat ki. Pallagnak nem nagyon tetszett a dolog. A meghallgatás azonban nagyon rosszul indult. A Bizottság tagjainak döntő többsége nem olvasta el Györgyi beszámolóját (amire nézve Györgyit kérdezhették volna). De kérdezgetni, szembefordulni egyiküknek sem akarózott. Pallag egyedül maradt - a forgató könyvvel. Vett egy mély lélegzetet és hozzákezdett, a kérdések beolvasásához... Az lett a nóta vége, hogy Györgyi valami olyasmit mondott a végén: vádlottnak érezte magát.

Ezt mástól, olyantól hallottam, aki az ülésen résztvett. A formális logikából ezután az következett volna, hogy "gyümöl csöző"  informális kapcsolatunk kiterebélyesedik. Pallag ezután sohasem fordult hozzám tanácsért. Érthető ez? Azt hiszem igen, de ez most nem ide tartozik.

Elkerülhetetlen volt viszont az Olajbizottság általi meghallgatásom. Pallag elnökölt. Egy vastag dossziéban adtam át neki az olajüggyel kapcsolatos bizonyítékaimat a kamerák kereszttüzében. Átvette. Most hol van? Mi lett belőle? Mit vizsgáltak meg belőle? Semmit!

A nevezetes esemény 2000. május 8-án (hétfõn) 14 órától került megrendezésre. A jegyzőkönyvet elolvashatja, akit érdekelnek a régmult unalmas eseményei.

Pallag megadta a szót. Én letettem magam elé a saját olaj-aktámat és mintegy másfélórás szabadelőadásban szórakoz tattam a nagyérdemű közönséget. Kurvára egyedül voltam. Voltak akik frocliztak, voltak akik csak fintorogtak. Pallag pedig ült mint a bálvány. Nem volt ellenem, de nem tudott, nem mert segíteni sem. Pedig vártam volna néhány mentő kérdést, mint a hülye diák a vizsgán.

Amikor Pallag lefujta a meccset, egyikünk sem láthatta a következményeket. A következményeket, amelyekbe Pallag belerokkant idegileg, egészségileg és anyagilag.

A folytatás ismert. Lesték, rögzítették minden szavát, majd pereket akasztottak a nyakába és megdarálták. [Lezsák amiatt került a "tablóra", mert ő jelentette be bánatosan a halálhíredet. Akkor is bánatosnak mutatta magát, amikor nyolcszázezer forintra beperelt, hogy becsületesnek láttsszon...]

Ketten várták nehezen, hogy az Olajbizottság mandátuma [2000. novemberében] leteljen: Orbán és Pintér. Orbán kijelentette hosszabbítás pedig nem lesz egy milliszekundum sem. Lehet, centit is vágtak közben... Aztán hova lett a sok papír? Aztán hány olajost csuktak be az Olajbizottság adatai alapján? Egyet se'? Nagyon úgy néz ki. Sok hűhó semmiért. Ez a való világ rendje.

Ami szerénységemet illeti, a számomra kijelölt futópálya azonos volt a Pallagéval. Györgyi Kálmán feljelentett rágalma zásért. El is ítéltek mint a pinty. Ráadásul beperelt és Bánáti János segítségével cca. másfélmilliót gombolt le rólam, becsületét helyreállítandó. Sőt megfejt lesipuskás helyettese is, ugyanennyire. Aztán fizettem cca. félmilliót a Belügy minisztériumnak is. Ezekre a mókákra elment szülői örökségem, így anyagilag nem rokkantam meg. Idegileg, egészségileg meg pláne nem. Ezt tapasztalhatták üldözőim a multban és tapasztalni fogják a jövőben is. Dehát nem magamról, hanem Pallag Laciról írok most nekrológot...

A dolog azáltal van egyenesben, hogy az "olajhistória" nem írható meg Pallag László nélkül, de nélkülem sem. A hivatalos olaj történetírás ugyan mostanában "Sándor Papával" kezdődik, aki több évvel utánam kezdett "olajozni". [1997. márciusában hozták létre az olajügyekkel foglalkozó speciális csoportot, amelynek a "Papa" is tagja volt.]

Ami engem illet, 1992 decemberében adtam az első olajjelentést a legfőbb ügyésznek és 1993 januárjában fogtam egy 66 tartálykocsiból álló álló szerelvényt. 1993 októberében meg már nyugdíjba is vágtak. Sebaj! Majdcsak kiigazodnak az időbeli és fontossági sorrendek. A személyes hiúság és az ebből fakadó sértettség mitsem számít.

Ami a lényeg - ezért írom ezt a nekrológot - a következő.