A semmiből indult, több akadályba ütközött, nemrég azonban már egy kemény hatalmi játszmában is megmutatta az erejét. A Fidesz politikusai két évtizeddel ezelőtt nyíltan beszéltek arról, hogy meg kell teremteni a párt gazdasági hátterét, a kulcsszereplők azonban a birodalom épülésével együtt egyre rejtőzködőbbé váltak. Az [origo] kétrészes cikkben mutatja be az építkezést, amelyet állami megbízásokon felduzzadt cégek és kormányzati konfliktusok is kísértek.

Január második hetében megjelent egy addig ismeretlen autó a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Vám utcai épületének parkolójában. Kevesebb mint húsz hely van kialakítva, amelyeket elsősorban a szolgálati Skodáknak tartanak fenn, így az Audi márkájú terepjáró feltűnő jelenség volt közöttük. A minisztérium egyik dolgozója a rendszámról látta, hogy az autó Szolnokról származik, és ebből azt gondolta, hogy igazak lehetnek azok a híresztelések, amelyek egy fontos új tisztviselő érkezéséről szóltak. A tavalyi év utolsó napjaiban ugyanis olyan információk terjedtek, hogy a decemberben a minisztérium éléről lemondott Fellegi Tamás helyére kinevezett Németh Lászlóné stábjának tagja lesz egy Nyerges Attila nevű szolnoki állatorvos.
A rendszámra felfigyelő minisztériumi dolgozó sejtése megalapozottnak bizonyult, az autó Nyerges Attiláé volt, aki január közepétől politikai főtanácsadóként kezdett dolgozni a minisztériumban. Ez a belső hierarchiát tekintve nem feltétlenül számít kulcspozíciónak, Nyerges Attila érkezését mégis nagy érdeklődés kísérte, a testvére ugyanis az a Nyerges Zsolt, aki szoros kormányzati kapcsolatairól és kiterjedt üzleti érdekeltségeiről vált ismertté az elmúlt néhány évben. Ő az elnöke az elmúlt években számos állami megbízást elnyerő építőipari óriáscégnek, a Közgép Zrt.-nek, de vannak médiavállalkozásai is, és üzleti viszonyban áll a Fidesz több politikusa által is a párt legfontosabb gazdasági háttéremberének tartott Simicska Lajossal. Korábban volt egy cégük Svájcban, és van érdekeltségük a reklámpiacon is.
A magyar gazdaság szempontjából kulcsfontosságú szerepet betöltő, az uniós források elosztását és az állami vagyont felügyelő Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban (NFM), a hozzá tartozó intézményekben és cégekben már korábban is jelen volt több olyan vezető beosztású tisztviselő, aki ehhez a két üzletemberhez, illetve gazdasági érdekeltségeikhez kötődött, az elmúlt hónapokban lezajlott változások azonban azt mutatták, hogy még tovább nőtt a befolyásuk. Nemcsak Nyerges Attila érkezése utalt erre, hanem már maga a miniszterváltás is, a kiszivárgott információk szerint ugyanis Fellegi távozásában jelentős szerepet játszott az, hogy több konfliktusa is volt ezzel a gazdasági érdekcsoporttal. Beleillett ebbe a sorba a közéleti vagy politikai múlttal nem rendelkező Németh Lászlóné kinevezése is, aki a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgató-helyettesi tisztségéből érkezett a miniszteri székbe. Az állami tulajdonú bank elnök-vezérigazgatója Baranyay László, aki - a kettejük kapcsolatát ismerő források szerint - régóta bizalmi viszonyban van Simicskával.



Németh Lászlóné, az új fejlesztési miniszter
Ezek a változások egy, a politikához szorosan kötődő gazdasági birodalomnak a látványos megerősödéséről tanúskodnak, amely több jel szerint egy tudatos, két évtizedre visszanyúló építkezésnek az eredménye. Az [origo] ennek a folyamatnak a hátterére volt kíváncsi, és ezért az utóbbi hónapokban két tucat olyan emberrel folytattunk hosszabb beszélgetéseket, akiknek rálátásuk volt a Fidesz körüli gazdasági erő formálódására. Ezek mind háttérbeszélgetések voltak, így az interjúalanyoknak megígértük, hogy nem közöljük a nevüket.
"Csak otthon csinálhattak fekvőtámaszokat"
Az erős gazdasági háttér kialakulásához hosszú út vezetett, az 1988 tavaszán a Bibó Istvánról elnevezett jogász szakkollégiumban megalapított Fidesz ugyanis meglehetősen gyenge pénzügyi alapokról indult. "Nagyon szegény volt kezdetben a párt. Tagdíjakból, külföldi alapítványok támogatásából tartottuk fenn magunkat" - idézte fel a Fidesz egyik vezető politikusának korábbi tanácsadója, hozzátéve, hogy legtöbbször a külföldről kapott segítség sem pénzt jelentett, hanem valamilyen eszközt, például fénymásoló gépeket. A helyzet nem sokat változott az 1990-es választáshoz közeledve sem, a Fidesz kampányközpontja például egy alagsori helyiség volt a budapesti Kosztolányi Dezső téren. A párt egyik akkori tisztviselője szerint a "120 négyzetméteres, szuterén jellegű" helyről sokat elárult az, hogy a helyi tanács sem használta másra, csak szociális adományok raktározására.
Bár több egykori és mai fideszes politikus szerint akkoriban a pártban meghatározó emberek többségét elsősorban elvi jellegű politikai kérdések és programok érdekelték, már az első években többször téma volt különböző fórumokon a gazdasági háttér megteremtése is. Ez legtöbbször úgy merült fel, hogy a fideszesek úgy érezték, nagy lemaradásban vannak nemcsak az előző rendszer utódaival, hanem a többi ellenzéki párttal szemben is. Az MDF kormányzati pozícióban volt, és a Fidesszel kezdetben szövetséges SZDSZ helyzete is jobbnak tűnt. "Az SZDSZ-nek jók voltak a nemzetközi kapcsolatai, és akkor még vidéken is erős bázisa volt. Önkormányzatokat vezetett, és abban az időben az önkormányzatoknak még rengeteg tulajdonuk volt" - magyarázta a Fidesz egyik akkori meghatározó politikusa.

A Fidesz politikusai egy 1990 márciusi rendezvényen
Leginkább azonban a szocialistákkal szemben érezte magát hátrányban a párt. "A pozícióját tekintve behozhatatlannak tűnő előnye volt az előző politikai elitnek" - mondta a Fidesz egyik alapítója, aki egy sporthasonlattal írta le, milyennek látták a helyzetet. "Az volt a kérdés, lesz-e úgy versengésen alapuló pártrendszer, ha az egyik szereplő végig sportolhatott, végig doppingolhatott az elmúlt negyven évben" - mondta a szocialistákra utalva, majd ehhez képest az ellenzéki pártok pozícióját úgy írta le, hogy azoknak a rendszerváltáskor "ugyan azt már megengedték, hogy edzzenek, de csak otthon csinálhattak fekvőtámaszokat".
"Nem értettük, hogyan működik egy párt"
A gazdasági értelemben is vett önállóság a Fidesz több akkori politikusa szerint akkor vált igazán fontos kérdéssé, amikor a párt az első parlamenti ciklus közepén elkezdett távolodni az SZDSZ-től. "Számos olyan figyelmeztetés, óva intő jelzés volt, hogy nem fog jót tenni a Fidesz kapcsolatainak, ha nem ugyanabból a kottából játszunk" - mondta a párt egyik meghatározó politikusának akkori tanácsadója, arról azonban nem kívánt beszélni, hogy kiktől érkeztek ezek az állítólagos figyelmeztetések. Más is megerősítette azonban, hogy a gazdasági függetlenség kérdése része volt az SZDSZ-hez való viszonyról szóló vitáknak. "Önálló párt mögé kell gazdasági holdudvar. Erről voltak beszélgetések akkoriban" - mondta egy veterán fideszes politikus. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem ez volt a központi téma, mert a "többségünket ez nem izgatta, nem értettük, hogyan működik tartósan egy párt".
A Fidesz gazdasági ügyeivel így két olyan ember foglalkozott, akik a nyilvánosságnak szóló politikai munkában egyáltalán nem vettek részt. Az egyikük Simicska Lajos volt, aki a Fidesz legismertebb alapítóihoz hasonlóan a Bibó szakkollégium tagja volt, a másik pedig egy Varga Tamás nevű korábbi közgazdász hallgató, aki szintén gyakran megfordult a szakkollégiumban. Mindketten középiskolás koruk óta baráti viszonyban voltak a Fideszben kezdetek óta meghatározó szerepet játszó Orbán Viktorral, de ezen az ismeretségen túl közös volt bennük az is, hogy a legtöbb akkori fideszessel ellentétben értettek a pénzügyekhez. Varga közgazdászhallgatóként tanulta is ezt, Simicskánál pedig adottság volt. "Joghallgatók voltunk, nem foglalkoztatott bennünket az üzlet, de ő más volt. Nagyon tájékozott volt, és jó kombinálóképességgel rendelkezett" - magyarázta Simicska egyik kollégiumi társa.
"Lajosnak annyi esze van, mint tíz professzornak"
Simicska nem csak a gazdasági kérdésekhez értett, egykori szakkollégiumi társai egybehangzóan úgy írták le, mint aki általában is kivételes szellemi képességekkel rendelkezett. "Lajos rendkívül értelmes ember, a zseni kategóriába tartozik" - mondta egy korábbi diáktársa, egy másik pedig megjegyezte, hogy voltak ugyan hiányosságai például viselkedésben vagy öltözködésben, de így is komoly tekintélyt vívott ki magának. "Előfordult, hogy a kollégiumban egy előadásra mackónadrágban és papucsban jött le. Úgy nézett ki, mintha ő lenne a gondnok, de amikor hozzászólt az előadáshoz, akkor mindenki elhallgatott" - idézte fel az egykori kollégista. Azt is többen elmondták azonban róla, hogy barátságtalan természetű volt, nyers volt a modora, a vele vitába szállókat ellenségként kezelte, és ezért nehezen lehetett vele kijönni. Erre a kettősségre egyszer a Simicskával baráti viszonyban álló Orbán is utalt, a Fidesz egyik korábbi tisztviselője szerint ugyanis a 90-es évek elején egy magánbeszélgetésben megjegyezte, "Lajosnak annyi esze van, mint tíz professzornak együttvéve, csak az a kérdés, hogy mire használja".

Simicska Lajos egy 1998-as képen
Simicska a kilencvenes évek elején tanácsadóként dolgozott a Fidesz mellett, 1993 tavaszán azonban hivatalos pozíciót is kapott. Az előtte testületileg irányított pártban akkor hozták létre az elnöki posztot, amelyre Orbán Viktort választották meg, és ő kérte fel Simicskát a gazdasági igazgatói tisztségére. Erre az időszakra esett a Fidesz addigi történetének legnagyobb vihart kavart ügye, amelynek Simicska is meghatározó szereplője volt. Ez volt az úgynevezett székházügy, amelyről 1993 május végén jelentek meg az első újságcikkek. A részben Simicska részvételével lebonyolított ügy lényege az volt, hogy az ellenzéki Fidesz és a kormányzó MDF egy titkos kormányhatározat értelmében hozzájutott egy közös ingatlanhoz, amelyet aztán a pártok eladtak, és így pénzhez jutottak. A Fideszt egyrészt azért érték támadások, mert ellenzéki pártként a háttérben együttműködött a kormánypárttal, másrészt pedig azért, mert az államtól kapott ingatlanrészt pénzre váltotta.
A Fideszben addigra meghatározóvá vált, a kezdeti liberális vonaltól konzervatívabbra forduló Orbán-féle politikai irányhoz tartozó politikusok igazságtalannak tartották a támadásokat, és úgy érezték, hogy ezekkel épp az önállósági törekvéseiket akarják megtörni. A párt politikusai akkoriban több jelét adták annak, hogy a székházügyletből befolyt pénzt a Fidesz gazdasági építkezésére akarták fordítani. Áder János például 1993. június elsején írt egy levelet az üggyel kapcsolatban a párt országos tanácsának, és ebben úgy fogalmazott, hogy "a fő cél az volt, hogy se külső, se belső források ne jelentsenek számunkra olyan függő helyzetet, amikor a pártnak csak korlátozott mértékben van módja arra", hogy önállóan politizáljon. "Így tudtuk elkerülni, hogy bármilyen gazdasági vagy más érdekcsoport zsebébe kerüljünk" - tette hozzá Áder az Élet és Irodalom által 1999 novemberében idézett levél szerint.
"Mi csak magunkra számíthatunk"
Nem Áder volt az egyetlen, aki összekötötte a székházügyletet az önállósági törekvésekkel, Orbánnak is voltak ilyen megnyilvánulásai. "Én a székházeladásról szóló vitában azt az álláspontot képviseltem, hogy a pártot gazdasági értelemben is a saját lábára kell állítani. A törvényes tulajdonunkkal úgy kell gazdálkodni, ahogy az a Fidesz számára a legelőnyösebb" - mondta Orbán abban az interjúsorozatban, amelyet 1993-94-ben készített vele egykori kollégiumi tanára, Kéri László. Orbán az interjúnak ebben a részében nyíltan utalt arra a hátrányos gazdasági helyzetre is, amelyről a párton belül már korábban voltak beszélgetések: "Mi csak magunkra számíthatunk, nekünk csak az van, amit magunk megszerzünk. Szemben ellenfeleinkkel, akik az elmúlt negyven évben megszedték magukat, bespájzoltak a nehéz időkre, vagy jelenlegi kormányzati pozíciójukat használhatják fel gazdasági alapjaik megteremtésére. Ha nem leszünk velük versenyképesek, nem tudjuk eljuttatni elképzeléseinket a választópolgárokhoz. Nem lesznek kiadványaink, irodáink és alkalmazottaink, s hiába miénk akár a legjobb program is, alul fogunk maradni."
Orbán tehát létfontosságúnak tartotta a gazdasági háttér megteremtését, és a pártot ért támadások ellenére folytatódott is az építkezés, amelynek egyik fontos állomása volt az állami tulajdonú hirdetési vállalat, a Mahir privatizációja. A kampányokban jól hasznosítható hirdetési felületekkel rendelkező cég többségi tulajdonrésze az 1994 tavaszi parlamenti választások előtt került egy B-Reklám Kft. nevű céghez, amelyről tisztviselői alapján már akkor sejteni lehetett, hogy kötődik a Fideszhez, nem sokkal később pedig nyilvánvalóvá is vált ez a kapcsolat. A továbbra is a párt gazdasági igazgatójaként dolgozó Simicska 1994 júliusában bekerült a cég igazgatóságába, majd később tulajdonrészt is szerzett a B-Reklámban.
Bár előtte is voltak a Fideszhez kötődő cégek, a Mahir már egy valóban komoly üzleti érdekeltséget jelentett a párt környezetében. A további építkezést azonban jócskán megnehezítette, hogy a párt csúnyán leszerepelt az 1994-es parlamenti választáson. A ciklus közepén ugyan még a legnépszerűbb párt volt a Fidesz, és így a pártvezetés tagjai már azzal számoltak, hogy kormányra fognak kerülni, végül csak a szavazatok 7 százalékát kapták meg, és így mindössze 20 képviselői helyet szereztek a parlamentben. Ez azonban ismét csak megerősítette a Fidesz irányítóinak elhatározását abban, hogy a túléléshez és a sikerhez szükség van a gazdasági erősödésre. "A '94-es választási sokk konzekvenciáit a pártvezetés csak később vonta le, és az egyik ilyen tanulság az volt, hogy gazdasági önállóságot kell teremteni" - mondta a Fidesz egyik vezető politikusának akkori tanácsadója. Egy másik akkori fideszes tisztviselő pedig úgy emlékszik, hogy az 1995-96-os, polgárinak nevezett irányváltás meghirdetésekor voltak olyan vezetői megbeszélések, amelyeken szó volt arról, hogy a politikai térfoglalás mellett "saját média- és gazdasági birodalmat kell építeni".
"Ezek a lobbik nem karitatív szervezetek"
Ezek nem nyilvános beszélgetéseken hangzottak el, de hasonló gondolatok fogalmazódtak meg abban az interjúban is, amelyet Simicska adott 1994 októberében a Népszabadságnak. A gazdasági igazgatói munkáról ugyanis azt mondta, ennek tétje az, hogy biztosítania kell "a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön külső erőforrásoktól", például pénzügyi csoportoktól. "Mivel ezek a lobbik nem karitatív szervezetek, a Fidesznek a megalakulásától kezdve nem voltak külső támogatói. El akartuk tehát kerülni mind a belföldi, mind pedig a külföldi csoportok gyámkodását, viszont így saját forráshoz kellett jutnunk" - magyarázta a ritkaságnak számító interjúban Simicska, hozzátéve, hogy "a politikához ugyanaz a három dolog szükséges, mint a háborúhoz".

A Fidesz alapítói a Bibó Szakkollégiumban, a párt 20. születésnapján
Épp ezzel a dologgal - nevezetesen a pénzzel - voltak azonban problémái a Fidesznek ezekben az években. A bukott választás után több addigi szakértő és tanácsadó is eltávolodott az akkoriban nem túl fényes jövőjűnek tűnő párttól. "Aki képviselő lett, az be tudta mérni az egzisztenciáját. Aki azonban nem, annak végig kellett gondolnia, hogy miből fog megélni" - mondta egy üzletember, aki ismerte a Fidesz több akkori tanácsadóját. "A 90-es évek közepén mindig pénzgondok voltak. Nem tudták például rendesen megfizetni az embereket" - idézte fel a Fidesz egyik akkori vezető politikusának munkatársa, hozzátéve, hogy egyedül a Mahir volt az a cég, ahol tudomása szerint különböző tisztségekért lehetett kiegészítő jövedelemhez jutni.
Ezek a szegényes körülmények azért is okoztak nehézségeket, mert a gazdasági önállóság megteremtéséhez egy politikai erő esetében többre van szükség, mint hogy a pártszervezet pénzügyei rendben legyenek. "Ez nemcsak a pénzről, hanem az erőforrásokról is szól" - mondta egy korábbi cikkhez folytatott háttérbeszélgetésen egy lobbitevékenységgel is foglalkozó üzletember, utalva arra, hogy egy politikai formáció erejét az is mutatja, hány olyan embert tud magához kötni, akik a saját területükön szaktudással bírnak, illetve hány olyan vállalkozásra tud számítani, amelyek támogatják a céljait.
Ebben némileg javultak a Fidesz kilátásai azzal, hogy a 90-es évek közepén a megroggyant jobboldali pártok helyét elfoglalva az ellenzék vezető erejévé vált, illetve hozzájárult a talpra álláshoz az is, hogy már akkor is volt néhány olyan önkormányzat, amely fideszes irányítás alatt állt. "Ezek is segítenek a gazdasági háttér építésében" - magyarázta a Fidesz egyik meghatározó politikusának korábbi munkatársa. Hozzátette, ez a segítség úgy működik, hogy helyi vállalkozók kapják az önkormányzati megrendeléseket, majd cserébe támogatják a várost uraló politikai erőt. Ez nem feltétlenül jelent pénzmozgást, hanem sokszor egyszerűen csak arról van szó, hogy egy vállalkozás hirdet a párthoz kötődő újságban vagy rádióban, illetve szponzorál valamilyen, az adott politikai erőnek fontos eseményt vagy szervezetet.
"'98-ban már Volkswagen Golfjaink voltak"
Ezeknek a tényezőknek az eredményeként az 1998-as választásoknak már anyagilag biztosabb lábakon indult neki a Fidesz, amit a párt egyik politikusa szerint jelzett az is, hogy míg "korábban Ladákkal jártunk, amelyek mindig le is robbantak, '98-ban már Volkswagen Golfjaink voltak". A választást végül meg is nyerte a Fidesz, és ezzel minden korábbinál nagyobb lehetőséghez jutott a gazdasági építkezésben, hiszen kormányzati pozícióban jóval komolyabb források váltak számára hozzáférhetővé, és sokkal több folyamatra lett befolyása. Egyrészt élt azzal az elődei (és utódai) által is kihasznált lehetőséggel, hogy állami megbízásokhoz juttatta a kampányban a pártot segítő tanácsadókat, és hirdetések révén támogatta a vele szimpatizáló lapokat. Másrészt pedig egy gazdasági területen is mozgó fideszes politikus szerint ekkor fogalmazódott meg az a cél, hogy ki kell építeni a hálózatát olyan cégeknek, amelyek versenyképesek a Magyarországon jelenlévő külföldi és hazai tulajdonú vállalatokkal.
Ez a törekvés azonban az első Fidesz-kormány alatt felemásra sikeredett. Bár megfelelt ennek a cégfelépítési modellnek az, hogy az akkoriban megindított autópálya-építési munkákra pályázat nélkül választották ki a Vegyépszer nevű céget, ez a próbálkozás hosszú távon végül zsákutcának bizonyult. A cég tulajdonosa, Nagy Elek ugyan nem titkolta szimpátiáját a Fidesszel, ez a viszony később hűvösebbé vált. A Vegyépszer tényleg versenyképesnek bizonyult, és a 2002-es kormányváltás után is sorra kapott állami megbízásokat, korábban befolyásos pozíciót betöltő építőipari források szerint azonban Nagy Elek kapcsolata ebben az időben megromlott a Fideszhez kötődő gazdasági háttéremberekkel. Ennek a törésnek a részletei nem ismertek, de a kapcsolat meggyengülésére utal, hogy a cégnek láthatóan nem kedvezett a párt 2010-es visszatérése a hatalomba, és tavaly csődeljárás indult az egykor hatalmas, az utóbbi években azonban már pénzügyi problémákkal küszködő építőipari vállalat ellen.
"A munka azért folytatódott"
A cégépítési lendületet ugyan megtörte a 2002-es választási vereség, de egy fideszes politikus szerint "a munka azért folytatódott". Ehhez ismét az adta a lehetőséget, hogy az önkormányzatokban sikerült megőrizni néhány fontos pozíciót, ami a politikus szerint "jó hátteret adott ahhoz, hogy ez a stratégia kipróbálásra kerüljön". A cégépítés legismertebb példája a Közgép nevű építőipari vállalat, amelynek történetét az [origo] egy 2010 decemberében közölt cikkben feldolgozta. Az akkori kutatásokból kiderült, hogy a cég ugyan már az első Orbán-kormány idején Fideszhez kötődő üzletemberek érdekeltségébe került, de csak 2004 után kezdett el megerősödni, amikor új menedzsmentet kapott, és tőkeemelést is végrehajtottak benne. Igazán látványos felfutása pedig 2006-ban kezdődött, amikortól a cég egyre több közpénzből finanszírozott megbízást - köztük többet fideszes vezetésű önkormányzatoktól - nyert el. A vállalat közben terjeszkedett, és szert tett energetikai érdekeltségekre, valamint az út- és hídépítések mellett beszállt az ígéretes üzletnek tűnő vasúti fejlesztésekbe is. (Hasonló terjeszkedés zajlott a médiapiacon is, erről részletek a cikk alján található keretes írásunkban.)

Egy feltörekvő cég
Az építkezésnek ezek a szakaszai azonban már a nyilvánosság számára sokkal kevésbé követhetően zajlottak, és a háttérben meghúzódó politikai, illetve személyes kötődések is egyre kimutathatatlanabbá váltak. A Fidesz politikusai ekkor már nem beszéltek nyíltan a gazdasági önállóság megteremtéséről, és a 90-es években időnként még nyilvános szerepléseket is vállaló, a párthoz kötődő gazdasági szakemberek is a háttérbe vonultak. Fideszes politikusok szerint Orbánra eleve jellemző, hogy még szűk körben sem beszél üzleti ügyekről, Simicska pedig ugyan az 1998-as kormányváltás után befolyásos állami pozíciót kapott azzal, hogy kinevezték az APEH elnökévé, de alig több mint egy évvel később le is mondott. Rengeteg támadás érte, miután kiderült, hogy több, korábban az érdekeltségébe tartozó cég később köztartozást halmozott fel, majd aztán ezeket a társaságokat akkori tulajdonosaik tisztázatlan körülmények között eladták. Simicska ezeknek a szerinte alaptalan támadásoknak tudta be apjának és apósának a halálát, ezért a lemondását közvetlenül megelőző nyilatkozatában azt üzente a bírálóinak, hogy "az Úristen irgalmazzon néktek!"
Azóta csak kevés nyilvános megszólalása volt, de azok is hasonlóan szenvedélyesek voltak. A 2002-es választási kampányban például fizetett hirdetést jelentetett meg, amelyen egy hatalmas felkiáltójel volt látható azzal a felirattal: "Tiltakozom az emberi mivoltából teljesen kivetkőzött szocialista és szabad demokrata politikusok személyem és családom ellen irányuló, a tényeket, az igazságot és az alapvető emberi értékeket semmibe vevő, mocskolódó kampánya ellen." A 2006-os kampányban pedig arra reagálva adott nyilatkozatot, hogy otthoni címére kapott egy levelet, amelynek feladója arról érdeklődött, nem akarja-e átadni a vállalkozásait. A levélben volt egy olyan kérdés is, hogy "családi utód híján mit szólna egy fizetőképes befektetőhöz?", amit Simicska a gyerekei ellen szóló fenyegetésként értelmezett, és közölte, "üzenem az uraknak, hogy ha a legkisebb bántódás is éri őket, elvágom a torkukat". Ez azonban felesleges keménykedésnek bizonyult, ahogy arra ugyanis az Index akkor rámutatott, a levél valójában egy körlevél volt, amelyet egy cégfelvásárlásokkal foglalkozó cég küldött szét Simicska mellett sok más vállalkozónak.
"Egy szolid irodaház, konzervatív bőrgarnitúrával"
Ezektől a nyilatkozatoktól eltekintve Simicska elzárkózott a nyilvánosságtól, és nemcsak a sajtóban nem szólal meg, hanem tartózkodik a szűkebb értelemben vett közélettől is, és nem jár el olyan rendezvényekre, amelyeken más, Fideszhez kötődő üzletemberek feltűnnek. "Az életformája nem fennhéjazó, hanem inkább szürke. Nyáron a Balatonra megy, nem pedig a Maldív-szigetekre" - mondta egy fideszes politikus, aki többször tárgyalt Simicskával az elmúlt években is. Egy másik, az üzletembert a szakkollégiumi idők óta ismerő fideszes szerint Simicskát a személyes érintkezésekben is az jellemzi, hogy "nem egy szószátyár típus". A politikus szerint az üzletember "hihetetlen koponya", de "ha ott ül egy megbeszélésen, akkor nem hallatja a hangját, hanem figyel a többiekre, majd aztán elmondja, hogy ő mit gondol ezekről a kérdésekről. Akkor jössz rá, hogy ez az ember tényleg tud valamit."
Simicska nemcsak a nyilvános szerepléseket kerüli, az üzleti tárgyalásait is legtöbbször az általa vezetett Mahir Zrt. Radóc utcai központjában bonyolítja le. A XI. kerület kertvárosi részének egyik szűk utcájában áll az átlagos családi háznak kinéző épület, amely egy korábban ott tárgyaló üzletember szerint "belül is nagyon egyszerű". Hasonlóan számolt be benyomásairól egy fideszes politikus, aki szerint a Mahir központja "egy szolid irodaház, puritán, konzervatív bőrgarnitúrával".
"Amikor meglátta Tibort, megállt"
Simicska háttérbe vonulásával párhuzamosan megfigyelhető volt az is, hogy korábbi környezetének tagjai közül többen eltávolodtak tőle. Ezek különböző okokra vezethetők vissza, a kezdetben a Fidesz pénzügyeit vele együtt intéző Varga Tamásnak például már a 90-es évek elején megszakadt a kapcsolata a párttal, és később több eljárás indult ellene csempészés, csalás és más bűncselekmények gyanúja miatt (jogerős ítélet azonban a fellelhető bírósági hírek szerint még nem született az ügyében). Eltűnt Simicska mellől a 90-es évek elején még több cégben vele együtt feltűnő, a Bibó szakkollégiumban egy alsóbb évfolyamba járó Kövér Szilárd (a jelenlegi parlamenti elnök, Kövér László testvére) is, bár egy akkori fideszes tisztviselő szerint ő egyébként sem volt "hangadó".

Varga Tamás egy 2005-ös képen
Ugyancsak Simicska környezetéhez tartozott a Kövér Szilárddal egy évfolyamba járó Győri Tibor, aki 1995 és 2002 között a Mahir vezérigazgatója volt, jelenleg azonban nem visel semmilyen komolyabb céges tisztséget. Egy vele munkakapcsolatban álló forrás szerint Győri ugyan néha elejt olyan megjegyzéseket, hogy "találkoztam Lajossal", de nincs már szorosabb viszonya Simicskával. Győri ugyanakkor így is a hatalom közelében maradt, egyike a miniszterelnök személyes tanácsadóinak, és a forrás szerint ebben a minőségében "bizalmi ügyeket" intéz. "Például ha egy magát fontosnak érző ember ír egy levelet a miniszterelnöknek valamilyen javaslattal, akkor Orbán őt kéri meg, hogy járjon utána, meg lehet-e ezt valósítani" - magyarázta a Győrit ismerő forrás, hozzátéve, hogy a tanácsadónak látványosan jó a kapcsolata a miniszterelnökkel. "Egyszer sétáltam Tiborral a parlamentben, és arra járt a miniszterelnök is. Szokás szerint százhússzal rohant, nagy kísérettel, de amikor meglátta Tibort, megállt az egész pereputtyával. Kezet fogott vele, és kérdezte tőle, hogy mi a helyzet, pedig akárkinek nem szokott megállni" - idézte fel a forrás.
"Vége lesz annak, hogy százalékokkal húzzák le a cégeket"
A régi társak háttérbe vonulásával párhuzamosan érkeztek azonban új emberek is, akik közül a legmeghatározóbb szereplővé Nyerges Zsolt, az egykor ügyvédként dolgozó üzletember vált. Ő az első Fidesz-kormány idején tűnt fel, amikor 2001-ben kinevezték a Dunaferr igazgatósági tagjává, majd később a háttérből segítette a Közgép felépítését, ahol tavaly június óta hivatalosan is betölti az elnöki posztot. Nyerges Szolnokról érkezett, amely az első fideszes vezetésű önkormányzatok közé tartozott, így egyfajta bázist is jelentett a párt számára, és kormányra kerülve mindkét alkalommal érkeztek onnan vezetők fontos tisztségekbe (például a Magyar Villamos Művek mostani vezetője, Baji Csaba).
Sokáig nem is volt közvetlenül kimutatható üzleti kapcsolat Simicska és Nyerges között, 2010-ben azonban alapítottak egy céget Svájcban (ez azóta érdemi tevékenység nélkül megszűnt), illetve közös érdekeltségükbe került a közterületi reklámpiacon erős pozícióval - és számos állami megrendeléssel - rendelkező Publimont Kft. A hivatalos cégadatokból ennél többet nem is lehet kikövetkeztetni a két üzletember kapcsolatáról, a kettejük viszonyát ismerők szerint azonban a felállás úgy néz ki, hogy Simicska a stratéga, Nyerges pedig az operatív dolgokért felel. Ez passzol a kettejük természetéhez is, mert ugyan Simicskához hasonlóan Nyerges sem nyilatkozik soha az üzleti ügyeiről, rá kevésbé jellemző, hogy rejtőzködne a nyilvánosság elől. Az ismerői szerint általában jó kedélyű, gyakran viccelődő üzletember szintén szokott tárgyalásokat folytatni a Mahir Radóc utcai központjában, de sok találkozót tart a BAH-csomópontnál található Novotel szálloda bárjában is.

Nyerges Zsolt
A negyvenes éveiben járó, a Figyelőben róla megjelent portré szerint fiatalabb korában vízilabdázó Nyerges kiválóan beszél angolul, és ismerői szerint büszke arra, hogy ügyvédként multinacionális cégeknek dolgozva tanult bele az üzleti életbe. A kormányváltás előtti években többször tárgyalt állami cégek akkori vezetőivel, és ezekben a beszélgetésekben jelezte azt is, hogy számára idegen az a gyakorlat, amely a szocialista kormányok alatt jellemezte a politika és a gazdaság kapcsolatát. Ahogy az az [origo] egy 2009-es cikkéből is kiderült, az állami megbízások esetében általánossá vált az, hogy a nyertes cégek felé elvárás volt, hogy valamilyen szívességet tegyenek a politikai szereplőknek. Ez nem szükségszerűen azt jelentette, hogy közvetlenül pénzt kellett juttatni bárkinek is, helyette ugyanis ennél kifinomultabb technikákat alkalmaztak: például a nyertes vállalkozásnak szerződést kellett kötnie olyan cégekkel, amelyeket a politikai szereplők jelöltek ki, és ők ezen keresztül jutottak forrásokhoz.
Az egyik állami cég akkori vezetőjével folytatott beszélgetéseinek részleteit ismerő forrás szerint Nyerges a választások előtt néhány hónappal jelezte, hogy ők nem fognak ilyen technikákhoz folyamodni. "Kimondta azt, hogy vége lesz annak, hogy százalékokkal húzzák le a cégeket" - idézte fel a forrás, aki szerint Nyerges tett egy olyan megjegyzést is, amely rímelt a fideszes körökben már tíz évvel korábban megfogalmazódott célokra. Hozzátette ugyanis, az ő tervük az, hogy valódi tevékenységet végző, hatékonyan működő cégeket építenek, és így válnak erős gazdasági szereplővé.
Ez a kiterjedt építkezés az erős médiapiaci és építőipari cégeket látva már a választások előtt kezdett beérni, azóta pedig még látványosabb az erősödés, és egy ősfideszesnek számító parlamenti képviselő szerint ez jelentős változást hozott a Fidesz pozíciójában is. "A tartós uralomhoz három dolog kell: pártszervezet, pénz és média. 2006-ig, de talán 2010-ig is az volt a feltevésünk, hogy pénzben és médiában nem tudunk versenyezni, és ezért is hoztunk létre egy olyan pártszervezetet, amely talán a leghatékonyabb Európában" - magyarázta egy tavaly őszi háttérbeszélgetésen a politikus, hozzátéve, hogy most már más a helyzet, és nemcsak erős szervezettel rendelkeznek, hanem "talán megvan a másik kettő is".
Építkezés a médiában
A Fidesz történetét végigkísérte a médiával való ellentmondásos viszony. A rendszerváltás idején ugyan általában barátságosan viszonyult a sajtó nagy része a Fideszhez, ez az első parlamenti ciklus közben megváltozott. "A székházügy kirobbanása után érzékeltük, hogy kritikusan viszonyult hozzánk a szoclib sajtó" - idézte fel egy akkori vezető fideszes politikus tanácsadója, hozzátéve, hogy emiatt erősödött a párt vezetésében az a szándék, hogy saját médiahátteret építsen ki. Az 1994-es privatizációja után a Fidesz környezetébe került Mahir egy időre meg is szerezte a többségi állami tulajdonban lévő Hírlapkiadótól a Magyar Nemzet kiadási jogát, de ezt végül fél év után - az akkori szocialista kormány nyomására - kénytelen volt visszaadni. Hat évvel később, 2000 tavaszán ugyanakkor újra a Mahir tulajdonába került a Magyar Nemzet, és akkor össze is vonták a cég által tulajdonolt Napi Magyarországgal. Ezzel egy erős, a Fidesz-kormányt támogató lap jött létre.
A 2002-es választási vereség okait a Fidesz politikusai részben ismét a szerintük gyenge médiaháttérre vezették vissza, így megújult lendülettel kezdtek további építkezésbe. 2002 decemberében el is indult a Hír TV az Orbán-kormány szóvivőjének, Borókai Gábornak a vezetésével, és ugyan akkor még a tulajdonosokról csak annyit árult el a csatorna vezetése, hogy "magyar szálloda- és vendéglátó-ipari befektetők állnak" a televízió mögött, 2004-től már megjelent a cégben a Magyar Nemzet kiadójában is tulajdonrésszel rendelkező Pro Aurum Vagyonkezelő.
Más szálon indult a mára szintén komoly médiapiaci szereplővé vált Infocenter története. A Fidesz alapítóit még a nyolcvanas évekből ismerő Fellegi Tamás üzletember által alapított cég 2009-ben vásárolta meg az első Orbán-kormány által elindított Heti Válasz nevű hetilapot. Az Infocenter a Nyerges Zsolt által tulajdonolt Advenio nevű céggel együtt sikerrel szerepelt a 2009 őszén lebonyolított frekvenciapályázaton, és elindították a Class FM nevű rádiót. Miután Fellegi Tamás felkérést kapott a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium élére 2010 tavaszán, Nyerges Zsolt vette át tulajdonrészének túlnyomó részét az Infocenterben, amelynek érdekeltségei közé tartozik a Lánchíd Rádió is.

A cikksorozat második részében bemutatjuk a további építkezést, illetve hogy mi köze volt a Fideszhez kötődő gazdasági érdekcsoportnak a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium körül kirobbant konfliktusokhoz, és milyen szerepe volt ezeknek abban, hogy tavaly decemberben távozott posztjáról Fellegi Tamás miniszter.
Link