Nemrég egy budapesti Fidesz irodában pofozta le az ott tartózkodókat egy ember, tegnap pedig a független polgármester munkáját ellehetetlenítő, és a várost tönkretevő esztergomi fideszes képviselők menekültek rendőrsorfallal körülvéve a nyílt önkormányzati ülésről. Természetszerűen törnek elő a jogos indulatok, válaszul az államvezetés tevékenységére. Nem csupán a mostani diktatórikus intézkedések és sarcolások kerülnek díjazásra, hanem az elmúlt két évtized vetésének gyümölcsét arathatja le a politikai elit.

Rohamosan csúszunk lefelé a lejtőn, aminek velejárói a szélsőséges indulati megnyilvánulások is. A kilakoltatásokra adott drasztikus és elkeseredett válasz, a saját élet eldobása, de várhatóak a végrehajtók, az intézkedő rendőrök elleni támadások is, vagy a kormánypárt tagjai (idővel akár minden politikus) elleni fizikai megnyilvánulások, támadások, lincshangulat.

Nem Szima Judittal, Dabasi Tamással, egyik vagy másik szervezettel lesz itt probléma, hanem a népharaggal. A tömegnek nem céljai vannak, hanem indulatai. Kezdetben reakcióként, célért, valamit követelve. Később a célok másodlagossá vállnak, nem marad más, csak indulatok kiélése, a harag tombolása. Az érzelmi-indulati alapokon állókat (egyén vagy tömeg) irányítani lehet – ahogy lehetett 2006. őszén is – ezért igyekszenek eltakarítani az arra képes személyeket, csoportokat, és nyilván a hatalomnak is van egy (vagy több) forgatókönyve arra, mit kezdjen a számíthatóan bekövetkező tömeg megnyilvánulásokkal.

A tömeg indulatai sokkal rosszabbak és drasztikusabbak lehetnek, mint egy-egy céllal rendelkező, hideg fejjel gondolkodó személy vagy csoport, szervezet ellenállása. Utóbbiaknak kitűzött céljaik vannak, rendezettségük, irányítottságuk és (jó esetben) morális korlátaik. A tömegnek csakis indulata van.

Az irányítók ezzel persze nem meghatározó és befolyásoló tényezőként számítanak, hanem mint körülmény, terelhető vagy akár felhasználható képlet. Gondolják, hogy a tömegindulat hozzájuk úgysem ér el, a többi meg beáldozható. Székház, irodák, helyi képviselők, párttársak.

Annak idején az Államvédelmi Hatóság sérthetetlennek és érinthetetlennek hitte magát. A nép kezébe kerülve még kínzás és akasztás előtt bevizeltek. Az ÁVH egy végrehajtó szerv volt, de a nép szemében a közellenséget testesítette meg. A közellenség ma az államvezetés. Az ebből a célból szabad témává tett cigánykérdés fej-fej mellett halad, és az etnika feszültség robbanásával további súlyt kaphat, de korántsem biztos, hogy a cigányság elég lesz bűnbaknak – bár mindent megtettek ennek érdekében. Az ÁVH mintájára a rendőrség néppel való szembeállítása (melyre szintén alaposan kidolgozott munkaterv volt) sikertelen volt – nem számoltak azzal, hogy ez a rendőrség a nép része. A megosztott zsidóság alsó rétegei pont olyan közönyösek a politikai történéseket illetően, mint a magyarok, látványosabb szolidaritást az irányítókkal nem vállalnak, ezúttal rájuk sem húzható a vizes lepedő – az Athena Intézet és hasonszőrű társaik minden igyekezete ellenére sem.

Lehet itt letartóztatgatni, meggyilkolni embereket, a népharag ezúttal nagyon közel van, és korántsem biztos, hogy a kisebbik rossz lesz!

Bánfalvi Béla – Jövőnk.info