A lehető legszigorúbb védelem alá helyezték a mondák turulmadarával azonosított kerecsensólymot és a kék vércsét.

A vándorló, vadon élő állatfajok védelméről egy nemzetközi egyezmény (angolul Convention on Migratory Species, vagy CMS) gondoskodik, amelyhez a világ 110 országa csatlakozott. A Bonni Egyezményként is ismert dokumentum hatálya alá tartoznak halak, madarak, emlősök, mindazok a fajok, amelyek egyedei országhatárokon keresztül vándorolva élik életüket. Érthető módon, ezek megóvásához határokon átívelő összefogásra van szükség. A CMS különböző listákon, veszélyeztetettségük foka szerint rangsorolja a védendő fajokat, és az itt elfoglalt helyük alapján határoz a megóvásukhoz szükséges tennivalókról és anyagi eszközökről.eszközökről.

Most a kerecsensólyom és a kék vércse is a „II. számú listáról” az „I. számúra” került, azaz besorolásukat kedvezőtlen védelmi helyzetűről – magyar javaslatra - veszélyeztetettre változtatták. Miután a kerecsen állománya világszinten minimum 32 százalékkal csökkent az elmúlt 19 évben , természetesnek tűnik, hogy a legszigorúbb védelmet kell számára biztosítani – gondolhatnánk kívülállóként. Önmagában azonban a faj egyharmadának ilyen rövid időn belül történt elvesztése még nem elég ok…

Nem jár „alanyi jogon”

Az I. listára felkerülni a gyakorlatban kiváltságot jelent, hiszen ezen fajok esetében, egyrészt egy globális védelmi tervet kell készíteni, amelyet az érintett országok szakemberei közösen dolgoznak ki, másrészt az egyes országoknak külön-külön is ki kell dolgozni a védelmi intézkedéseket – magyarázza az FN24-nek Prommer Mátyás, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársa. Azoknál a fajoknál azonban, amelyeket az ember valamilyen módon „hasznosít”, az egyes országok érdeke igen eltérő lehet. Ebből adódik, hogy minden egyes faj védelmének szigorítását komoly harcok, érdekütközések és lobbiérdekek mentén kell érvényesíteni.

A kerecsen esetében különösen bonyolult volt a helyzet, hiszen számos közel-keleti országban a madarat „gazdaságilag hasznosítják”, magyarul solymásznak vele – így ezek az országok nem akarták támogatni a faj magasabb védelmi kategóriába emelését. A fiatal madarakat a természetből fogják be, hogy aztán eladják őket. Az élőhelyek eltűnése, az áramütés, a mérgezés, az illegális lelövés, és egyéb tényezők mellett, ez már szó szerint az utolsó szög a kerecsensólyom koporsójába – fogalmaz a szakember.

Eleinte az Európai Unión belül is akadt ellenzője a magyar javaslatnak, mivel egy-két ország – amelyeknek mintegy érdekes véletlenként, nagyon jó, régi kapcsolatai vannak a Közel-Kelettel – nem látta azt indokoltnak. Végül győztek a magyar érvek, amit a természetvédelmi szervek és az MME szakértői közösen dolgoztak ki. A közös álláspont elfogadása után, a mostani norvégiai tanácskozáson az EU már teljes mellszélességgel kiállt a kerecsenért.

Gyakorlati lépések indulnak

2008-ban Horvátország próbálkozott a faj védelmének szigorításával a CMS-en belül, de akkor az arab államok elsöpörték a felvetést. Az elmúlt időszakban többször előfordult, hogy az EU más kérdésekben képviselt álláspontja is alulmaradt a CMS konferenciákon. Ebből a szempontból is különös jelentősége van ennek a mostani eredménynek. A kerecsensólyom és a kék vércse sikere Magyarország kitartásán és érdekérvényesítő-képességén múlott, bár az EU nélkül nyilván sokkal kisebb lett volna az esély a sikerre. Komoly presztízsgyőzelem ez a hazai természetvédelem számára is – jegyzi meg Prommer Mátyás.

A gyakorlati eredmény pedig az, hogy a döntés után végre tényleg elindult valami a két faj védelmében. A CMS tízezer dollárt különített el a kerecsensólyom-védelmi tevékenységre, az Egyesült Arab Emírségek pedig pénzügyi felajánlást tett, amely az Abu Dhabi-i, ragadozómadár-védelmi CMS irodán keresztül, közvetve támogatja a kerecsensólyom védelmét. Győzedelmeskedett tehát az elv: aki „használja” a sólymot, annak nagyobb terheket kell vállalnia, hogy a faj fennmaradjon a természetben.

Miért turul a kerecsen?

És miért beszélünk turulról a kerecsensólyom kapcsán? Mert történelmi források és természettudományos tények alapján, vele azonosíthatjuk a magyarság mitikus madarát. Egy monda szerint a még a Kárpátokon kívül élő magyarok marháit egyszer hatalmas sasok prédálták, és eleink sehogy nem tudták elűzni őket. Egyszer csak az égből egy turul csapott le, levágta az egyik sast a földre, mire a többi elmenekült. A turul eztán azt mondta a magyaroknak, kövessék őt asszonyaikkal, állataikkal együtt, amíg csak látják az égen. Új, biztonságos hazába vezeti a népet.

Ez volt a Kárpát-medence, ahova megérkezve a turul eltűnt a magyarok szeme elől. Na, de hol van itt a kerecsen? Egyrészt a kerecsennek – csakúgy, mint az összes sólyomfélének – az a „szokása”, hogy nem épít magának fészket, hanem más madarak, például a nálánál jóval termetesebb sasok fészkét foglalja el. Méghozzá úgy, hogy a tulajdonosokat gyakori és agresszív légitámadásokkal űzi el otthonukból… Emellett a kerecsensólyom elterjedési területének a Kárpát-medence a legnyugatibb csücske, vagyis ezen túl a magyarok már tényleg nem láthatták az égen a kerecsensólymot – sorolja Prommer Mátyás.

Kissé prózaibb magyarázat, de idevág, hogy a kerecsen általában is a pusztai állattartó, legeltető népek egyik fontos segítője. Ezek ugyanis valóban e madarak röptét megfigyelve kutatnak fel újabb legelőket. Nincs semmi varázslat: a kerecsen legfőbb prédája az ürge és a különböző kisrágcsálók, amelyek élőhelye egyben jó legeltető terület is.

Magyarországon egyébként a kerecsensólyom ma a legszigorúbb védelemben részesül, és a világon egyedüliként a Kárpát-medencében, a magyar és a szomszédos államok – elsősorban Szlovákia - védelmi erőfeszítéseinek köszönhetően nőtt az állomány. Hazánkban 1980-ban már csak 13 pár fészkelt, míg idén már 220 párról tudnak a szakemberek. A faj világállományát a legoptimistább becslések is csak mintegy 17 ezer párra teszik, a pesszimisták szerint azonban ez a szám nem éri el a 10 ezret.

Forrás: Link