Szia Imre,

ismét egy nagyon jó írásra bukkantam, ami mindenre választ ad a zsidók viselkedésével kapcsolatban! Egyszeriben az egész teljes és kerek lesz.
Az írás a zsidókkal a természetben előforduló parazitákkal van párhuzamot, mint a kampósféreggel, ami az élő szervezet tápcsatornájában eleszi a tápanyagot a gazdaszervezet elől, és ahogy a kampóját beleereszti a szervezetbe, úgy mélyen a társadalomba is gyökeret ver, hogy már az eltávolításuk csak a teljes boncolással érhető el, ami szintén károsítja az élő szervezetet, mivel olyan szinten összenő vele. Bebizonyítja, hogy nincs kultúrájuk, és múltjuk sem, mindent tőlünk vettek át.
Az elvéreztetéses zsidó szeánsz is a parazita jellegre utal, mivel a paraziták is addig szívják az áldozatot, amíg elfogy a vére, és még rengeteg ilyen összefüggés :))
Ezt az írást egy külföldi oldalon találtam, de szerencsére magyarul is fent van a neten, mert nagy munka lett volna lefordítani:


Eustace Mullins: A biológiai zsidó.

Első fejezet

A PARAZITA

Legtöbbünk úgy véli, hogy a parazita gusztustalan valami, melynek az a szerepe az életben, hogy valaki más költségén táplálja magát. Ennek eredményeképpen ez a fogalom emberekre alkalmazva mindig undort hív elő. Az állati és növényi világban a parazitákat szintén nem kedvelik. Az Oxford angol szótár (1933) a parazitát
1. olyan lényként határozza meg, mely mások asztalánál vagy azok költségén táplálkozik, mindig szégyentelenül kihasználva a másikat.
2. Biológiában olyan állat vagy növény, mely más szervezeten élősködik (melyet a gazdának neveznek), és élelmét direkt a gazdából szerzi. 3. Általánosan olyan személy, akinek a tevékenysége egy állati parazitára emlékeztet.
Tehát azt találjuk, hogy a parazitát nem szeretik, aki más rovására tartja el magát, és amely más szervezetben él, melyet gazdának neveznek. Azt is mondja, hogy a fogalom alkalmazható olyan személyre, aki a parazita klasszikus példáját követi.
Tanulmányozva az emberiség történetét észrevesszük, hogy van egy csoport, amely állandóan megjelenik a nagy kultúrák irataiban. Soha nem szeretik őket, de megmaradnak azok között, akik nem szeretik őket, és ha kiűzik őket, ragaszkodnak a visszatéréshez, függetlenül attól, hogy ezért mit kell tenniük. Megfigyelhetjük, hogy mindig megtalálják a módját, hogy mások rovására éljenek.
Az Encyclopaedia Britannica a parazitizmust így határozza meg: A parazitizmus egyoldalú élelmezési kapcsolat két különböző szervezet között, mely többé-kevésbé hátrányos, de nem mindig végzetes a gazda számára. Olyan kapcsolat, mely megszabadítja a parazitát az élelemszerzés gondjától, és amely emiatt bizonyos mértékig leegyszerűsödik, visszafejlődik és degenerálódik.
Sok kultúrában azt találjuk, hogy a parazita csoport jelenléte végzetes a gazdanép számára, mert az alapvető életkörülményeket megváltoztatja, és alapvető energiájukat a paraziták élelmezésére fordíttatja. Ez a változás a gazdanép létezését minden tekintetben befolyásolja, és elkerülhetetlenül addig gyöngíti őket, amíg megszűnnek létezni. Mivel az Encyclopaedia Britannica a tisztán biológiai parazitizmussal foglalkozik az állatvilágban és a növényvilágban, igaz, hogy a parazita kapcsolat lehet hátrányos, de nem végzetes egy darabig, de még az említett területeken is sokféle növényt és állatot találunk, melyet parazitái megölnek, és érdekes módon ezt a tudós emberek, akik az Encyclopaedia Britannica cikkét írták, nem tudták.
Azt is látjuk, hogy a parazita csoportot a gazdanép erkölcsösebb tagjai folyamatosan leleplezik, mert a paraziták minden fajta degenerációba beleesnek. Ennek okai nyilvánvalók. Mint az Encyclopaedia Britannica cikke kimutatja, a parazita jelenléte degenerációhoz vezet. Mert a parazitának nem kell aktívan dolgoznia az élelem megszerzéséért, sok ideje és energiája van a leggonoszabb tevékenységekre és a gazdanép fiainak megrontására.
Az Encyclopaedia Britannica egy fontos faktort emel ki tanulmányában, a parazita fölismerését a gazdanépben. A Britannica cikke kimutatja, hogy a paraziták gyakran találhatók egy bizonyos helyen a gazdán belül. Mivel a parazita egyetlen életcélja a gazdában maradás és az annak a költségén való élet, olyan helyet kell keresnie, ahol ezt meg tudja valósítani. Olyan helynek kell lennie, ahonnan a gazda nem tudja könnyen kitessékelni, valamint olyannak, ahol erőfeszítés nélkül ehet. Ezért a parazita gyakran választ olyan helyet, mely a gazda reprodukciós szerveinek vagy kiválasztó szerveinek közelében van. Legtöbb esetben ez abban nyilvánul meg, hogy a paraziták a gazdák nagy városaiban telepednek meg, noha alapvetően mezőgazdasági országokban a paraziták a falvakban oszlanak el.
Webster harmadik nemzetközi szótára a parazitát olyan szervezetként határozza meg, mely egy másik élő szervezetből él, táplálékát részben vagy teljesen a gazdától szerzi, és általában bizonyos fajta szerkezeti változásokat eredményez


A változtatás képessége.

Fontos jellemzője a parazita csoportnak az emberiség történelmében. Bámulatos képességet fejlesztett ki önmaga változtatására parazita céljai eléréséhez. Rendkívül kifinomult technikákat alakított ki a gazdán maradására, és fejlett módszereket saját táplálására a gazda költségén. Sokféle álruhát alakított ki, és hatalmas méretű alkalmazkodóképességet alakított ki saját formáinak változtatására, hogy helyén maradhasson.
Folytatva Webster harmadik nemzetközi szótárával, a parazita olyan valami, mely hasonlít a biológiai parazitához abban, hogy mástól függ létezésében, és semmiféle hasznos vagy megfelelő ellenszolgáltatást nem nyújt (Lásd Francois Bondy művét, a nagyváros a vidék parazitája).
Ez az utolsó fontos kulcsa problémánk, az emberi kultúra lehanyatlásának vizsgálatánál. A parazita mástól függ és nem szolgáltat semmi hasznos vagy megfelelő ellenszolgáltatást. A történelmet tanulmányozva azt tapasztaljuk, hogy a parazita csoport soha nem nyújt semmiféle ellenszolgáltatást vagy mutat hálát azért, mert a gazda eteti őt.
A parazita jelszava "mindig vegyél el". Lepjen meg bennünket, ha ezt a jelszót megtaláljuk a parazita csoport irodalmában? Most megkérdezzük az olvasót, melyik csoport jelenik meg újra és újra a történelemben, egyik kultúra után a másikban? Melyik csoportot utálta a gazdanép mindig? Melyik csoport szerepe volt gyakran meghatározó a kultúrák hanyatlásában és tönkremenésében? Melyik csoport kedvel és támogat mindenféle degenerációt? Melyik csoport foglal el mindig bizonyos pozíciókat a gazdanépben? És melyik csoport utasít el mindenféle alkotó tevékenységet bármely kultúrában, és ehelyett hű marad jelszavához" "Mindig csak vegyél"., és elutasítja, hogy hasznos vagy megfelelő ellenértéket nyújtson?
A zsidók ismertek a fentiekről.
Ez a csoport, ahogy az olvasó már sejtheti előző olvasmányaiból, a fentiek igazak a zsidókra egész történelmük során. A jelenlegi tanulmány előtt embereket és emberek csoportjait, melyek mások költségén élnek, parazitáknak neveztek, de ez az elnevezés csak társadalmi értelemben volt használatos, mindenfajta biológiai utalás nélkül. Az ültetvények tulajdonosait parazitáknak nevezték, mert ezek rabszolgáik költségén éltek, a nemeseket parazitáknak nevezték, mert ezek a nép költségén éltek, a hadseregeket parazitáknak nevezték, mert ezek a dolgozók költségén éltek.
De minden esetben az állítólagos paraziták bizonyos feladatokat elláttak és bizonyos szolgálatokat tettek a társadalomnak. így tisztán társadalmi szempontból lehetséges, hogy sok csoportot parazitának neveznek, mint gyerekeket vagy öregeket. Ezek valóban mások költségén élnek, nem végeznek hasznos munkát és nem nyújtanak megfelelő ellenszolgáltatást. De ezek a csoportok vagy a múltban végeztek hasznos munkát, vagy a jövőben fognak. Így ezekre nem igaz a paraziták biológiai meghatározása. Ebben a munkában észre fogjuk venni, hogy a biológiai jellemzők meglepően jól illeszkednek történelem során egyfajta parazita csoportra, a zsidókra, és bebizonyítjuk, hogy ezekre teljes mértékben igazak a biológiai paraziták jellemzői.

Más biológiai szempontok.

A természetben gyakran látjuk, hogy a parazita el akarja rejteni parazita életvitelét, és úgy szeretne megjelenni, mint a többi növény és állat. A "paraziták körülményei az ültetvényeken" D. T. MacDougal és W. A. Cannon művében (Carnegie intézet, Washington, 1910) ezt írja: "A nyugati Egyesült Államok sivatagi bozótjában a Krameria parazita néhány fafajtán. Az első pillantásra a Krameria nem tűnik parazitának, mert nem nő közvetlenül a gazdanövényen, hanem gyökerei vannak közvetlen a föld alatt a gazda gyökere fölött, és abból szívják ki a táplálékot. Kedvenc gazdanövénye a Covillea tridentata, de az akácon és más fákon is parazitáskodik. Parazita voltát akkor fedezték föl, amikor a kutatók keresték annak okát, hogy miért nincs mélyre menő gyökere. Szürkés bozót, melynek gyümölcse és levele is van bizonyos évszakokban.
A természetben a parazita gyakran kényelmesnek találja sajátmaga és céljai elrejtését, és arról akarja környezetét meggyőzni, hogy ő valami más, hogy kivitelezze parazita küldetését. A parazita nem faj, hanem egy életforma, mely sokféle fajt kínoz. A zsidó ilyen szemmel nézve nem annyira faj, mint egy olyan típus, mely más fajokat használ áldozatként.
Geoffrey LaPage kimutatja összefoglaló munkájában "parazita állatok" (Cambridge egyetemi nyomda, 1951, 1. oldal): "A parazita állat nem egy bizonyos állatfaj, hanem olyan állat, mely bizonyos életvitelhez szokott hozzá." Összehasonlítva a Krameriassal, mely nem tud mély gyökeret ereszteni, mely nem szükséges parazita létéhez, a zsidó soha nem növeszt mély gyökereket a gazdanép kultúrájában, ehelyett elkülönül a legfelszínesebb és leggyorsabban kifizetődő üzletágakba. Ezért a zsidó nem annyira külön faj a kultúrvilágban, hanem olyan típus, mely egyfajta parazita életvitelre állt rá, és gazdáján akar élősködni, aki megtermeli számára az élelmet.
LaPage így folytatja: "Másként, mint és biológiai fogalmak, a parazita szó és annak melléknévi alakja, a parazita részei a mindennapi szókincsnek, és olyan hangulati és erkölcsi mellékértelmet kaptak, melynek semmi köze nincs a tudománynak, így a biológiának sem. A biológusok tudományosan foglalkoznak a dolgokkal, és azért megpróbál tanulmányaiból minden olyat eltávolítani, amit az ember szeret vagy nem szeret és minden erkölcsi ítéletet. Se nem vet meg, se nem csodál, nem ítél el vagy fogad el parazita szervezeteket. Tanulmányozza magát a szervezetet, annak életformáját olyan szenvedélymentesen, amennyire csak lehet, a parazitákat egyfajta életformaként tekinti, melyet különféle állatok gyakorolnak."

A tudományos szemlélet.

Teljes mértékben egyetértünk LaPage professzor intésével, hogy maradjunk tisztán tudományosak, és a megoldást keresve ne befolyásoljanak érzelmi ítéletek. Pontosan ilyen szenvedélymentes tanulmány során jutott el ez az író a biológia zsidó meghatározásához. Csak szenvedélymentes tanulmányozás útján, mint biológiai jelenséget, remélhetjük, hogy megtanuljuk, hogyan győzzük le a káros hatást, melyet a parazita jelenléte elkerülhetetlenül mutat a fejlettebb emberi kultúrákban.
LaPage kimutatja, hogy általában kétféle állati közösséget találunk, az egyik féle egyfajta fajú állatokból áll, mint csordák vagy korallkolóniák, méhcsaládok, stb., a másik féle különféle fajok együttélése ugyanazon a területen, A második csoportra jellemző a parazitizmus, mert ilyenekben találunk olyan egyedeket, melyek az adott területeken honosak, és parazitákat táplálnak, melyek nem honosak az adott területen.
A parazitizmus egyik érdekesebb vonása, hogy a parazita olyan életet él, mely gyakran túllépi a természet és az emberi élet szokásait. Úgy tűnik, mintha a parazitát nem kötnék a klíma, a földrajz és más határoló szabályok, melyek a legtöbb csoport életében parancsoló módon irányítanak. Ennélfogva a parazita képes túlélésre olyan területeken, ahol nincsenek gyökerei, ha gazdájának gyökerei vannak ott és már jó ideje él ott.
Nincs biológiai asztalközösség (kommenzalizmus)
LaPage megjegyzi, hogy a parazitizmus eltér az asztalközösségtől, mely gyakran megfigyelt biológiai jelenség, és az azonos asztalnál való evést jelenti. Példa rá az ökörcsípő madár, mely rinocéroszok, elefántok és más nagy afrikai állatok hátán él. Ezek a madarak nemcsak megeszik az atkákat, tetveket és más parazitákat, melyek megtámadják az állatokat, hanem figyelmeztetik is a gazdát veszély esetén. Angliában látjuk, hogy a seregélyeknek és a juhoknak hasonló életközössége van.
Létezik egy másik életközösség is, a szimbiózis, ez "együttélést" jelent. Ez még szorosabb együttélés, mint az asztalközösség, mert a partnerek fiziológiailag is függnek egymástól. Mindegyik szerez élelmet a másik számára, amely nélkül mindkettőjük élete sokkal nehezebb, esetleg lehetetlen lenne, és egyik sem él független életet. A parazitizmus, ahogy LaPage meghatározza, ezzel szemben hasonlít az asztaltársasághoz és szimbiózishoz, amennyiben a közösség a táplálék megszerzésének függvénye. Szerinte a parazitizmus az egyik partner, a parazita és a másik, a gazda közti közösség, melynek során a parazita számtalan különféle módszerrel szerzi élelmét a másik partner testétől. LaPage megkérdezi, hogy vajon a gazda partnernek valaha is van-e haszna az együttélésből? A válasz az, hogy soha. A parazita mindig károsítja a gazdát.
Így a parazitizmus két szempontból különbözik az asztaltársaságtól és a szimbiózistól: Először, hogy nem mindkét partner, hanem csak az egyik nyer élelmet a kapcsolatból, másodszor, hogy csak az egyik félnek van haszna a kapcsolatból, a másik fél mindig károsodik emiatt.

A szervezet változtatása.

LaPage azt gyanítja, hogy az első parazita nem-parazita szervezet lehetett, mely valamilyen úton behatolt egy másfajta állat testébe, ott talált élelmet, például vért, mely tápláló volt és könnyen emészthető, és a fejlődés során az első parazita utódai megszerették ezt a fajt életet, és ugyanilyen kapcsolatot építettek föl más állatokkal is. Végül a parazita teljesen függővé vált a parazitizmustól, és nem tudott túlélni nélküle. Így testileg teljesen függővé lett gazdájától. Mint LaPage utal rá, a gazda nem tűri passzívan kapcsolatát a parazitával, és reagál a behatolásra, mely miatt szenved.
Azt mondja: "A gazda és a parazita közt az evolúció törvényei szerint folyt a harc, és ma is folyamatosan vívják. A parazitizmus nagyon különbözik az áldozat és a ragadozó harcától, ahol a ragadozó élelmét az áldozat megölése és testének elfogyasztása útján szerzi. Itt a támadó mindig nagyobb és erősebb mint az áldozat, míg a parazita mindig kisebb és gyöngébb, mint a gazda.

A természet szabályainak megsértése.

Így azt vesszük észre, hogy itt még egyszer a parazita megsérti a természet alapvető törvényét. A természetnek az a törvénye, hogy az erősebb a túlélő, a legalkalmasabb a túlélő, és a gyengébbet megeszik, hogy élelmet adjon az erősnek. A parazita jelenségének esetén a gyengébb a túlélő az erősebb rovására, és az erősebbet legyőzik. "
Ez is alapvető a biológiai zsidó életében. A történelem során mindig kisebb és gyöngébb volt, mint nemzsidó gazdája, de gyakran sikerült neki legyőzni azt. A vézna gyönge figura, ahogy a zsidó komédiás, Charlie Chaplin be szokta mutatni, mindig túljár az erősebb nemzsidó ellenfél eszén és legyőzi azt. Úgy látjuk, hogy ez a bemutató alapvető eleme minden zsidó humornak, irodalomnak és művészetnek. A kis Dávidot mutatják, aki legyőzi a nagyobb Góliátot, a dörzsölt Mardokeust mutatják, aki legyőzi az erősebb tisztet, Hamant. Dávid természetesen a kis parazita és Góliát a nagy gazda, akit messziről leütnek, mielőtt használni tudná erejét a gyönge kihívóval szemben.

Ideiglenes paraziták.

LaPage "ideiglenes parazitáknak" nevezi azokat a rovarokat, melyek a gazda vérét szívják, mint a moszkitók, vagy a vérszívó piócákat. Ektoparazitáknak (külső parazitáknak) nevezi őket, mert nem kerülnek be az gazda testébe. Más tetveket, melyek a gazda bőre alatt élnek, andoparazitáknak neveznek. Vannak hiperparaziták, akik más parazitákon élősködnek (ezek a rabbicsaládok nemzedékei), és fészek vagy társadalmi paraziták, melyek hangya vagy méhcsaládokban élősködnek, s melyek a közösségen kívül élnek.

Evolúció és a paraziták.

LaPage hangsúlyozza, hogy minden állat, függetlenül életmódjától fokozatosan változott az evolúció folyamán. Azt mondja, hogy a parazita sem kivétel e szabály alól, sőt példa erre. Fogak alakulnak ki nála, melyek a gazda szövetei rágcsálják, szívókészülékek, melyek nedveit szívják, véralvasztó szerek, hogy tartsák a gazda testén. Néhány vérszívó denevér figyelemre méltó ravaszsága áldozatuk becserkészésében és vérük kiszívásában szintén a változások közé sorolandó, melyeken az ideiglenes paraziták átestek. Desmodus vámpír fajok megtámadják a marhákat, lovakat és más állatokat, az embert és a baromfit éjjel alvás közben. Megfigyelik áldozatukat, és ha az elalszik, mellé kerülnek és olyan ügyesen harapnak ki egy darab húst belőle, hogy az sokszor csak reggel veszi észre a vérzést.
A zsidó egyik legtipikusabb változása az a képessége, hogy úgy szívja áldozatai vérét, és gyengítse azt, hogy észrevétlen maradjon, és a zsidó eszközei és technikái erre a célra az idők során egyre finomabbak lettek, és ezekre nincs példa más élőlényeknél. Tekintve ezeket a technikákat meg kell-e lepődnünk azon, hogy néhány nemzsidó, akiket a legjobban gyöngített a zsidók vérszívása a legelszántabb zsidóvédők, és képesek halálos csatákat vívni zsidó "jótevőik" javára? Teljesen képtelenek arra, hogy fölismerjék a veszélyt, vagy a parazitatámadás alattomos voltát.

Specializálódás a paraziták között.

LaPage leírja a nyálkás angolnát, ami a ciklosztómák családjába tartozik, melyek neve a szájukban levő kör alakú gödörre utal. Ezt mondja: "Mindezeknek a halaknak fúrószerű alakuk van, és az orsóhal talán legismertebb tagjuk. A nyálkás angolnának két sor foga van erős nyelvén, és egy középső foga szájának csúcsán. Szemei nagyon fontosak, bőre eltakarja őket, valószínűleg azért, mert a nyálkás angolna mélyen befúrja magát a megtámadott hal bőrébe, és így nem tudná használni szemét. Ugyanezért kopoltyúnyílásait hosszú csövek kötik a felületén egyetlen nyíláshoz, a nyílások sokkal hátrább vannak, mint az orsóhalnál, így a nyálkás angolna akkor is képes a víz alatt levegőzni, ha feje mélyen be van dugva a gazdahal testébe.
Néhány nyálkás angolnafaj olyan keményen bele tud akaszkodni szívó szája segítségével az élő halakba, hogy ezek ritkán tudják lerázni őket. Aztán lereszelik a hal húsát és szívják a vérét. Néhány fajuk addig fogyasztja a hal izmait, amíg az élő halból csak csontok és zsigerek maradnak, és a hal megdöglik.
Így Lapage teljesen ellentmond az Encyclopaedia Britannica tudóskodó cikkének, mely azt állítja, hogy a parazita soha nem öli meg gazdáját. A nyálkás angolna tevékenységei, az élő hal vérének ivása kifejezetten emlékeztet az ősi zsidó rituális gyilkosságokra, melyek során az élő nemzsidó áldozatot egy asztalra teszik, húsát rituálisan bevagdossák, és az ünneplő zsidók megisszák kifolyó vérét, mely parazita létezésük egyik legfontosabb szimbólikus tette. A vérivás az áldozat haláláig folytatódik, és ez a nyálkás angolna viselkedésének társadalmi tükre.
Látjuk a szoros rokonságot a növényi és állati paraziták között, és az emberi kultúrákban az évszázadok során kifejlődött parazitizmussal. LaPage szerint sok vérszopó esetében a fogás szerve összekombinálódik a szívás szervével, de másoknak csak fogási szerveik vannak, például sok parazita fejleszt ki kapcsoló kampókat, melyek vagy belülről vagy kívülről akaszkodnak a gazda testére. Éppen így, amikor a gazdanép megpróbál megszabadulni a zsidó közösségtől, észreveszi, hogy a paraziták a gazdanép életét minden vonatkozásban behálózzák kampóikkal. Ezek a kampók olyan mélyen be vannak gyökerezve, hogy az eltávolítás nemcsak nehéz, de olyan mély és fájdalmas operációval jár együtt, hogy az eltávolítás végzetes lehet a gazdára nézve.
A gazda látja, hogy hiteleit zsidó bankárok adják, gyerekeit zsidó tanárok tanítják, kormányát zsidó tisztviselők irányítják, akiket tanácsadóknak vagy konzultánsoknak is hívnak, és noha nem választott képviselők, mégis fontos elhatározásokat ültethetnek át a gyakorlatba. A vallásukhoz fordulnak megnyugtatásért, és azt látják, hogy zsidó kikeresztelkedettek, akik megfelelő pénzbeli ajándékok révén léptek be a felekezeti hivatalokba, addig szaporodtak, míg megváltoztatták a vallási hitet, és oda is bevitték a parazita zsidók kapaszkodó kampóit. Mi maradt meg a nemzsidó gazdának? A látszólag elkerülhetetlen végzet, hogy lassan meghal, mert kiszívták vérét, és csak azután hagyják ott a paraziták, hogy más gazdát keressenek.

A parazita felnőtt fázisai.

LaPage kimutatja, hogy sokszor felnőttkorában a parazitának nincs sok köze a gazda szervezetéhez, mivel körül van véve élelemmel, és ezt a gazda segítsége nélkül el tudja érni. Emiatt látnivaló, hogy a zsidókat nem érdekli túlságosan a szállítási ipar, az ülő foglalkozásokat részesítik előnyben. A parazita közösség teljesen mozdulatlanná válik a gazdában hosszú időre, évekig meg sem mozdulva, de erejéből semmit sem vesztve. A fertőző betegségek szállítói, úgy gondoljuk, száz évig is láthatatlanok lehetnek, de amikor feljönnek még mindig terjesztik a betegségeket. Zsidó közösségek évszázadokig éltek nemzsidó népek között, és nem mutatták veszélyességük jeleit, de amikor a nemzsidó gazda megpróbál megszabadulni tőlük, rögtön válaszolnak a kihívásra, és különleges változásaikat hozzák játékba, hogy megmaradhassanak a gazdában.
LaPage kimutatja, hogy a paraziták természettől fogva hajlamosak az ülő életmódra, és ennek megfelelő változások történnek rajtuk. Parazita életmódjuk miatt a zsidó közösségeknek ehhez mért szokásai vannak, melyek bizonyos betegségekhez vezetnek, melyek az ülő életmód következményei, s melyek igen gyakoriak zsidók között. Például a cukorbetegség sok szótárban zsidó betegségként van megemlítve. A cukorbetegség akkor alakul ki, amikor a parazita ülő életmód miatt nem ég el a fogyasztott cukor, melynek közvetlenül energiát kellene szolgáltatnia. Ez cukortúltengést okoz a szervezetben, mely miatt kialakul a cukorbetegség.
Ülő életmódot folytató személyeknél gyakori a hasnyálmirigy folyamatos gyöngülése, és más olyan szerveké, melyek a vércukor beállítását végzik. Így a cukorbetegség öröklődő lesz az ülő életmódot folytatók között. A zsidó közösségben sokféle degeneratív betegséget ismeretes, vér-rendellenességek, különféle rákfajták, és másféle testi degenerációformák, melyek közvetlenül visszavezethetők parazita létükre, és a testi degenerációkra, melyeket ez okoz. Ahogy együtt élnek a nemzsidó közösséggel, és ahogy elterjed ülő életmódjuk, ezek a degeneratív betegségek átterjednek nemzsidó környezetükre is.
Az egyik legfontosabb fizikai korrelációra a zsidó közösség és az ismert parazita szervezetek között a növény és állatvilágban világít rá LaPage: "Többek között az idegrendszer az, mely csökken vagy elvész, ha parazita életmódot folytat egy szervezet. Lecsökkenhet, vagy részben lecsökkenhet, például a szem és más szervek működése csökkenhet. Az érzékelő szervek jól fejlettek az aktív állatoknál, melyek más állatokat fogyasztanak el, és védekezniük kell ellenségeikkel szemben. De nem szükségesek a parazita állatok számára, akik viszonylag védve élnek gazdáik testében, élelemmel viszonylag gazdagon ellátva."
A parazita lét hatása az idegrendszerre, mely sokféle parazitánál megfigyelhető, különösen figyelemre méltó a zsidó esetében. Az idegrendszer degenerációját komoly szellemi betegség állapotába a zsidók harminc százalékánál a szociológusok sokáig a zsidó közösségben levő beltenyészetre vezették vissza, de a nemzsidókkal házas zsidók ugyanilyen magas arányban idegbetegek, mint a zsidókkal házasok. Ez a betegség kifejezett biológiai okára utal, és azt sugallja, hogy a parazita lét elkerülhetetlenül az idegrendszer csökkenéséhez vagy degenerációjához vezet.

Változások a csontvázon.

LaPage megfigyeléseinek egyik legmeglepőbb eredménye, hogy "életmódja miatt hajlamos annak a képességnek elvesztésére, hogy csontváza elég ellenálló legyen ahhoz, hogy kövületként föntmaradjon, így kevés múltbeli tanúnk van a parazita állatfajok múltjáról. De azért hatféle megkövült körférget írtak le, kettő ezek közül a Hydonius antiquus és H. matutinus az eocén lignitben, a másik négy balti borostyánkövekben. A terméktelen élet nemcsak a parazita idegrendszerére hatott ki, amely mint bármely más fizikai tulajdonság, elcsenevészesedésre hajlamos, ha az állat nem használja vagy nincs rá szüksége, de egy idő után lényeges változásokat eredményez a csontozatban, a csontok meglágyulnak és szivacsosakká válnak, és a parazita halála után gyorsan felbomlanak.
Itt a másik korreláció a parazita és a zsidó életciklusa között. Parazita létük miatt a zsidóknak nincsenek szerszámaik melyeket fölfedezhetnénk az ősi kultúrák romjai között, noha ismert, hogy hosszú ideig jelen voltak a kultúrákban. A leírások ellenére, melyek tanúsítják jelenlétüket, nem találunk szerszámokat vagy műalkotásokat, melyek igazolnák létezésüket.

Kulturális alkotások.

Mivel hallottunk és ma is sokat hallunk a múlt nagy zsidó kultúráiról, az archeológusok sok munkát fektettek be abba, hogy megtalálják a zsidó művészet, szobrászat és építészet nyomait az ősi kultúrákban, a rideg tényeket, melyek túlélik az idő rombolásait és a természeti katasztrófákat. De semmit sem találtak. Ezeknek a kutatásoknak egyetlen eredménye pár egyszerű vizesedény volt, melyet agyagból készítettek, és amelyet a kőkori ember elő tudott állítani puszta kézzel, mert nem ismerte a fazekaskorongot, mely jelen volt a korai kultúrákban. A nagy zsidó múlt gyér maradványai tanúsítják még egyszer, hogy a zsidó mindig is biológiai parazitaként élt, lágy, formátlan és gyökértelen figura volt, aki mások költségén evett és nem hagyott konkrét műveket maga után, hogy emlékek maradjanak jelenlétéről.
LaPage ezt mondja: "Emberi írások bizonyos parazita állatfajtákról léteznek az emberiség hajnaláról. egy Kr. e. 1600-ban íródott egyiptomi papirusz megemlékezik az ember szalagférgéről, vérmételyéről és kampós férgéről." Így a biológiai parazita az írott történelem legelejétől számítva probléma volt. Noha az emberek tudták, hogy milyen testi kényelmetlenségeket és veszélyeket hordoznak az állati paraziták, következetesen nem volt képes felismerni a zsidók hordozta különleges veszélyeket mindaddig, amíg már késő volt.
LaPage ezt mondja: "a parazita állatnak nehézségekkel és kockázatokkal kell megküzdenie, melyekkel a nem paraziták nem találkoznak. Lehet hogy van szállása és bőségesen élelme, de ezeket annak árán szerezte, hogy részben vagy teljesen függővé vált gazdájától. A parazita állatnak meg kell találnia a gazdát, felületére vagy belsejébe kell mennie és meg kell őriznie pozícióját."
Így a zsidó olyan veszélyekkel néz szembe, melyek nem veszélyeztetik más közösségek tagjait. Ezek között első a tömeggyilkosság, azaz közössége elleni akció, mikor a gazda észreveszi, hogy a parazita jelenléte veszélyezteti egészségét. A zsidó az egyetlen emberi csoport, mely ismételten őt veszélyeztető csoportos akciók, pogromok alanya volt. Parazita léte miatt a zsidó közösség nem fáradozott nemzet vagy független állam létrehozásával írt történetének évezredei alatt. Ezt azt jelenti, hogy a zsidóságnak nem volt hadserege saját védelmére ellenségekkel szemben. A zsidó állam, Izrael megalapítása után a nemzet költségvetése azt a parazita közösség kiterjesztéseként értelmezte, mert nemzeti bevételének hetven százaléka külföldről ered, és harminc százaléka kötvények eladásából, melyek természetesen értéktelenek, és soha nem fizetnek semmit.

Gyűlölet.

Mivel teljes mértékben függ a nemzsidó gazdától, a zsidó parazita mélységes gyűlöletet és lenézést alakít ki azok iránt, akik élelmét és szállását biztosítják. Ez a gyűlölet védőkeret, mely pajzsként védi a zsidó közösséget, és megelőzi azt, hogy elfogadja a gazdanép életét és célját sajátjaként. Herbert Spencer valószínűleg a zsidó parazitizmusra koncentrált, amikor ezt írta: "Amikor egy csoport a gyűlöletet díjazza a barátság helyett, egy bűnöző típus fejlődik ki." Mivel a zsidók az egyetlen olyan csoport, mely a gyűlölet minőségét díjazza, Spencer burkolt célzása csakis a zsidó parazitára vonatkozhat. A gazda szempontjából a zsidó minden cselekedete bűnözés, de a parazita szempontjából ő csak többezer év alatt kialakult életmódját folytatja.
Az ellentmondás két különböző, összeegyeztethetetlen erkölcsi elv találkozásából ered, a gazdáéból, aki a szolidság, becsület és önmagára támaszkodást részesíti előnyben, a parazita pedig a parazitizmus megalapozott túlélési módozatait gyakorolja. A zsidó állandóan attól retteg, hogy a gazda kitaszítja, ami éhenhalását és halálát jelentené. Ennek eredményeképpen a zsidó mindent annak fényében néz, hogy ő hogyan viszonyul a gazdához, vagy hogyan ápolja parazita helyzetét.
Alkalmazkodó változások.
A parazita alkalmazkodó változásai kísérletek a gazda változásainak felbecsülésére. LaPage ezt mondja: "más paraziták összefüggésbe hozzák életük történetét a gazdáéval. Az egynemű lepényhal, a Polystoma integerrimum, mely a béka hólyagjában él, figyelmen kívül hagy minden olyan ebihalat, mely még nem érte el azt a fejlődési fokot, ami biztosítja az ő túlélését, de ha talál egy ilyet, akkor megszűnik látszólag nemtörődöm viselkedése: úgy tűnik szünetet tart, várva az alkalomra, hogy dárdát vessen annak csőszerű nyílására a belső kopoltyúnyílások közti térben. Hogy honnan tudja, hogy az ebihal elérte ezt a fejlődési fokot, nem ismeretes, lehet hogy szeme segítette hozzá, vagy idegrendszere fölfogja a vegyi anyagokat, melyeket az ebihal bocsátott ki a lárvák számára. A parazitáknak ez rendkívüli érzőképessége a megfelelő gazda érzékelésére mindig jellemző volt a zsidókra. A legkorábbi történelem óta hibát kizáróan a legfejlettebb és legsokatígérőbb kultúrákat célozta meg, és nem csatlakozott a hátul levő fejletlen csoportokhoz. Nem látunk zsidót, aki a pigmeusok spártai életmódját osztaná meg az Uturi dzsungelben; kényelmes lakásban él New-Yorkban, kaviárt és pezsgőt iszik.

Szaporodási fázisok

LaPage megfigyeli, hogy a parazita állatok szaporodási fázisainak időzítése olyan, hogy az utódok is megfertőzzék a gazdát. Ezt mutatják bizonyos véglények, melyek a béka végbelében élnek. Itt is észrevesszük a parazita kapcsolódását a kiválasztó szervekhez, az előbb említett Polystoma integerrimum a béka hólyagjában él, és a véglény, mely a végbélben él, mint a legmegfelelőbb életterületen.
LaPage azt állítja, hogy a paraziták alvása folyamatosan megfigyelhető jelenség, és képességeiket megőrzik sok évnyi tétlenségben és elszigeteltségben is. Így egy zsidó csoport élhet tétlenül gettójában évszázadokon keresztül, látszólag önmagával elfoglalva saját egyházközségében, és lehet ezalatt kevés hatással nemzsidó gazdájára, míg az események valamilyen kombinációja megindítja tomboló tevékenységét. Rövid időn belül áthatja a gazda nép létének minden területét és a tönkremenés szélére viszi azt.
A frankfurti zsidó közösség jól mutatja be ezt a parazita alvásfajtát. Háromszáz évig aludt, és egyetlen nemzedék alatt bankárok és kereskedők csoportját termelte ki, akik hamarosan ellenőrzik a nyugati kultúra sorsát.

Védekező reakciók.

LaPage szerint paraziták védekező reakciót váltanak ki a gazdában a parazita ellen, pl. a parazita káros hatásának helyhez kötését és annak semlegesítését, megkísérli a kár helyrehozását és a parazita kiirtását vagy az attól való megszabadulást. Ő ezeket szöveti reakcióknak nevezi, ezek elsősorban helyi reakciók, de lehet, hogy a gazda fejlettebb reakciókat is mutat, például immunitást, mint a teljes szervezet reakcióját. A szöveti reakciók szerinte gyulladások, melyeket baktériumok, vírusok és élettelen behatások hoznak létre, és lehetnek akutok vagy krónikusok. Ezek a sebek vagy zavarok következményei, melyeket a parazita szervei vagy fogai okoznak, amikor átvonul ezeken a szöveteken, vagy vegyi anyagok miatt, melyeket a parazita beenged vagy beürít a gazda testébe.

A parazita kártevése.

LaPage ezután hosszasan sorolja a károsítások fajtáit, melyeket a parazita okoz a gazdában. Azt mondja, hogy a szöveti károsodás mellett a paraziták másféle parazitákat is behozhatnak a gazdába, és veszélyes vírusokat. A paraziták káros anyagokat termelhetnek, különféle mérgeket. Ezek miatt a parazita veszélyes hatása sokkal nagyobb fokú, mint az eredeti célja, azaz a gazdában való bennmaradás és a gazda költségén való élelmezés.
Hogy a parazita szándéka volt-e, ezt vagy nem, fokozatosan a legfontosabb hatás lesz a gazda életében. Az újságok az Egyesült Államokban tipikus példái ennek. Száz éve kevés és jelentéktelen példányszámú újság létezett ebben az országban, és az újságírói hivatás elismerése kevéssé állt a patkányfogás és a szemétgyűjtés fölött. Amikor a zsidók szerepe nőtt a nemzsidók között, úgy látták, hogy az újságok alapvető mozgatói céljaiknak. Elkezdtek mindenki számára ontani az újságokat, és az újságok vírushordozókká váltak, szellemi méreggé, mellyel megbódították, összezavarták vagy beteggé tették a nemzsidó gazdát, elevenségét lefojtották, ameddig ez a mérget beadható neki.

Más paraziták

Mint LaPage kimutatja, a parazita más parazitatípusokat is bead a gazdának. Láttuk, amikor az 1890-es években a zsidók átvették az Egyesült Államok bevándorlási irodájának irányítását a zsidó komisszárokon keresztül, mint Straus és Cohen, kinyíltak a kapuk az Európai gettóiból özönlő zsidó bevándorlók előtt, akik legtöbbje azelőtt nem tudott beutazni írástudatlansága, bűnöző múltja és különféle ragályos betegségek vagy szellemi fogyatékosság miatt. LaPage ezt is mondja: "A paraziták biológiai változásokat is előhívhatnak, mint azok a fajok, melyek a szaporodási szervekben okoznak változásokat, parazitikus kasztrációt, mint a páncélos Sacculina, amely tönkreteszi a gazda szaporodószerveit, a rövidfarkú pók, az Inacus mauritanicus, melyet a Sacculina neglecta szokott megtámadni. A Sacculina károsító hatása abban áll, hogy a hímnemű rákok hetven százaléka női másodlagos jellegeket kap. Altestük szélesebb lesz, és férfi jellegük mellett petetartó függelékeik fejlődnek ki, ollójuk pedig kisebb lesz.
Elkerülhetetlen, hogy a parazita hatalmas befolyása a gazdán ne okozzon biológiai változásokat, mint a sacculina az Inacus mauritanicus-on. Láttuk Amerikában az utóbbi negyed évszázadban, hogy párhuzamosan a zsidó befolyásnak az élet minden területén való növekedésével az amerikai férfiak küllemének és viselkedésének rémítő változásait és a férfi homoszexualitás hatalmas növekedését. Amerikai férfiak női másodlagos nem jellegeket mutatnak, és alapvető férfiasságuk megdöbbentő módon lecsökkent az energiát, támadóképességet és testi erőt illetően.
A nemek hagyományos szerepe szintén folyamatosan változik elsősorban a kúszó zsidó agitáció miatt a nemi egyenlőséget pártolva. A kampány nem okozott nemi egyenlőséget, mivel ez csak a nemi különbségek megszüntetésével érhető el. Azonban lecsökkentette a férfias vonásokat az amerikai férfiban, és pszichológiai zavart okozott saját szerepe felismerésénél. Ez a fejlődés azonosnak vehető a parazita szerepével, ahogy azt LaPage leírja a sacculina és az Inacus mauritanicus esetén. Itt újra észrevesszük a parazita figyelemre méltó aktivitását és hatását a gazda szaporodó és kiválasztó szerveire.

Reakciók a parazita ellen.

LaPage följegyzi a parazita és a gazda szerepét tanulmányozó írásában, hogy a gazda védelme a parazita ellen mindig reakciós természetű, mint ahogy a marha legyezi magát farkéval, a hal hirtelen csavarodó és forgó mozgásokat végez és hasonló akciók a parazitától való megszabadulásra. Az ötezer év alatt, melynek során a történelem följegyezte a parazita jelenlétét a civilizált közösségekben, egyetlen olyan esetet sem jegyeztek fel, hogy a gazdanép aktív módon törekedett volna a parazitától való megszabadulásra, a mód mindig nem önkéntes és inkább tudat alatti volt a parazitától való megszabadulásra. A gazda ösztönösen reagál a parazita jelenléte ellen, mert tudja, hogy valamilyen módon megtámadta a fura lény másfajta életmódjával és céljaival. A zsidók ezért nevezik a nekik ellenállókat "reakciósoknak", azaz olyanoknak, akik reagálnak a parazita jelenlétére. Következésképpen a parazita egyik fő feladata a potenciálos "reakciósok" megtalálása a gazdanépben, és ezek kiirtása.

A parazita ismerése.

Mert a vak, nem gondolati reakció ritkán képes hatásosan eltávolítani a parazitát, LaPage ezt mondja: "Alapvető a parazita elleni harcban annak életének minden fokozata, és kapcsolatai minden gazdával, melyekkel élhet. Minden gazda ismerete szükséges, mert némelyikük tartó gazda lehet, ahol a parazita addig tartózkodik, míg megtámadja az embert. Ezzel a tudással felfegyverkezve ki tudjuk választani a parazita leggyöngébb pontjait életében és biológiájában támadásra. A kutatás és oktatás az eszközök, melyek a veszélyes parazita hatása elleni ellentámadáshoz szükségesek. Mindenek előtt el kell kerülnünk a vak, ösztönös reakciót, mert a parazita régen megtanulta, hogy hogyan lásson előre és hogyan irányítsa az ilyen reakciót, mi több, hogyan használja fel saját javára.

Mindig ellenség.

LaPage kimutatja, hogy "Gazdákat és parazitákat mindig együtt kell vizsgálni, mert a parazita, mint minden más élőlény szorosan kapcsolódik környezetéhez. A tény, hogy a környezet, mely részben vagy teljesen életének alapja, egy másik állat felülete vagy belseje, nem jelenti azt, hogy a parazitológus elvetheti a szokásos biológiai módszert, és nem kell az állatot és környezetét egyetlen egységként vizsgálnia. A bemutatás második célja annak bemutatása, hogy némely parazita állat az emberiség és annak kultúrájának leghatalmasabb ellensége."
A paraziták foglalkozása környezetükkel a modern ember egyik legfontosabb szellemi fejlődésére vet fényt, a felvilágosodásra, melynek forradalmi ereje támadó fegyverként szolgált a parazita befolyásának megnövelésére gazdája felett. A felvilágosodás előtti századok az ember környezetét másodlagos dolognak tekintették, mert hittek az egyénben és abban, hogy az egyén képes környezetét legyőzni. Hirtelen francia intellektuelek, mint Jean Jacques Rousseau úgy vélték, hogy az ember nem olyan fontos, mint környezete. S ekkor vezető gondolkodóink úgy döntöttek, hogy a környezet a legfontosabb az életben. És a parazitát tekintve ez igaz is, mert annak a környezete a gazda, aki eteti őt. De a gazda számára, aki önálló életet él, a környezet nem elsőrangú szempont fejlődésében.

A parazita számára a környezet minden. Minden szocialista gondolkodó, és a különféle szociológiai iskolák, melyek ebből a fejlődésből jöttek ki, elsőrangúan fontosnak vélik az ember környezetét, és elhanyagolják az ember erejét környezete kialakítására és saját élete alakítására, ahogy eléri élete céljait. Ha megértjük a parazita elméletét., akkor meg tudjuk érteni, ÉLETÜNKBEN ELŐSZÖR az összes modern szocialista gondolkodási iskolákat, mert fel tudjuk ismerni, hogy a környezeti pszichológiát a parazita fejlesztette ki saját életciklusa köré. És mint ilyen, tagadja a gazda gondolkodását, céljait és kultúráját. LaPage sürget bennünket, hogy gondoljunk arra, hogy a parazita az ember és az emberi kultúra legerősebb ellenségeinek egyike. Úgy tűnik, megint érinti a zsidó problémát, de visszariad attól, hogy elméleteit az emberi társadalomra is alkalmazza.
Biztosan nem mondhatná azt, hogy a parazita vírusok vagy a vérszívó moszkitók valamilyen emberi kultúra bukását okozták, noha hátráltatták pl. a Panama-csatorna építését. Mire másra gondolhat, mint a biológiai parazitára, mely az írott történelem kezdete óta ellepte az emberi kultúrát, és egyik birodalom bukását okozta a másik után. Talán ezért javasolja "a parazita állat életének és biológiájának a leggyöngébb pontját megkeresését."