A tavalyi költségvetés zárszámadása kapcsán vádaskodás indult a politikai oldalak között, ki hazudik a büdzsé számairól. A magyar gazdaságpolitika visszatérő eleme, hogy a pártok felelőtlenségből, vagy akár fejlesztési szándéktól vezérelve, de rejtett adósságokat gyártanak.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a 2010-es költségvetés elszámolásában rögzítené, hogy év közben a Bajnai-kormánytól hamis adatokkal vehette át a büdzsét. Vagyis – szól ez az érv - ha nem avatkozott volna be villámgyorsan az új kormány 7 százalékos is lehetett volna a hiány, így végül 4,2 százalék, azaz 1121,5 milliárd forint lett a deficit – olvashattuk a hírt a napokban. „Még mindig hátrafelé mutogatnak, Matolcsy mondjon le” - jött a baloldali válasz. „Hazudtak mindig is, már megint lebuktak” – legyint a jobboldali. Valójában a folyó évi hiányadat mindig hazugság, hiszen megvannak a számviteli-könyvelési szabályok, de az igazi kérdés mindig az, hogy éppen milyen érdek mentén, mit szeretne a kormányzat kimutatni – szólhat a cinikus elemző.

Felelőtlen baloldal

A kellően hisztérikus magyar közéletben, különösen 2006 és 2010 között igencsak kijutott a kritikákból, olykor a komolyabb utcai megnyilvánulásokból is a baloldalnak. A jelzők szerint tolvaj, korrupt, hazaáruló, népnyúzó volt az elit, á azt kevesen vetették a szemükre, hogy laza fiskális politikájuk, fals kimutatásaik révén mennyire csúnyán éltük fel a jövőnket. Pedig, ha van téma, amiben rettenetes a 2002-től 2010-ig regnáló baloldal track recordja, vagyis múltbeli teljesítménye, akkor a költségvetési hiánnyal kapcsolatos közlésekben biztosan. Két epizódot biztosan érdemes itt megemlíteni, egyrészt a 2006-os hiányszámot, ami előtte, közben és utólag is sokat módosult, összesen kilenc eltérő, de hivatalos kormányközlés jelent meg az éves hiányszámról. Az persze külön szomorú, hogy úgy sikerült kétszámjegyű hiányt produkálni, hogy az egész világgazdaság dübörgött, ez volt az utolsó nagy boom-év a 2007-2008-ban induló válság előtt. A másik epizód az őszödi beszédhez kapcsolódik, vagyis amikor 2006-ban a regnáló kormányfő, Gyurcsány Ferenc arról is beszélt, ami Brüsszel felé talán a legkínosabb volt, hogy trükkök százait vetettük be, hogy átvágjuk Brüsszelt a költségvetési számokat illetően.

No, de minek emlékezünk ezekre a szépnek éppen nem nevezhető pillanatokra? Van bármi közük Bajnai Gordonékhoz?
Természetesen nem feltétlenül, akkor sem, ha a kormányzati stábok vélhetően teljesen nem is cserélődtek ki két azonos színezetű kormányzat közül. A konkrét 2010-es történetet az Állami Számvevőszék is vizsgálta, jó bíróként kicsit mindenkinek igazat adva. 2010-nek megvoltak a maga sajátságos környezeti paraméterei, év közben is minden változott, ez a tényező rosszabb, az jobb lett, a kellően elfogult, politikailag fűtött közgazdászok mindenre találnak magyarázatot. Nehéz megítélni a sok ismert változó, a szezonalitások, az árfolyam-változások és egyebek tükrében, hogy félidőben mi volt a realitás.

Randább volt a kép

Továbbra sem Bajnai Gordonék felelősségét fogja felvetni a következő gondolatsor, de ez bizony arról szól, hogy definíciószerűen hamisak voltak az Orbán-kormány indulásánál a GDP-adatok, az adósság-adatok, a költségvetési adatok, ha számszakilag akár teljesen meg is feleltek minden előírásnak.

Miről is van szó? Kezdjük egy érthető példával. Orbán Viktorék a magánnyugdíjpénztári tagoktól elszipkáztak úgy 2700 milliárd forintot. Minden pengő forintnak megvolt a helye, ebből mégis csak 1370 milliárd forinttal, azaz 4 százalékponttal volt csökkenthető az államadósság. 81 százalékról, 77 százalékra csökkent az adat. A többivel mi lesz? Kiosztják? Nem, az is államadósságra megy el, csak az olyan államadósság, ami nem tűnik annak. A MÁV és a BKV adóssága, az előnytelen PPP-konstrukciók felbontásának vesztesége. Vagyis olyan mínuszok, amelyek nincsenek benne még a folyó évi hiányban, nincsenek benne az államadósságban, de egyszer úgyis belekerülnének. Implicit adósság – mondhatja a szakember.

Nem Bajnaiék kezdték

Továbbra is elrugaszkodva a Bajnai-kormány hamis, vagy valós adatközlésétől, ebben igazán nagy a magyar államigazgatás. „Dőljön rátok az egész tákolmány, hol leszünk mi már akkor!” – nagyjából így foglalható össze az a mentalitás, amely rövid távon pozitívnak gondolt intézkedések miatt rejtett hiányt generál, a későbbi kormányok és ami szomorúbb a későbbi generációk életét nehezítve.

Ne csak szegény baloldal 2002 és 2010 közötti nagy futását ekézzük, jöjjön egy példa régebbről. Állami lakástámogatás – Orbán Viktoréktól – az adott évi hiányt nem is rontja igazán, tömött sorban szaladhatnak a családok az új lakásuk felé – kevés sikeresebb, szebb program képzelhető el, no persze randa mínuszt kódol a következő évek büdzséjébe. Később talán a legvadabb gyakorlat az állam és a magánszféra együttműködése volt, PPP-konstrukcióban épült az autópálya, a börtön, a művelődési központ. Az állam és a magánszféra összefogott – jaj, de szép! Végül valahogy mégis mindig az adófizetők közössége járt rosszul. Talán a lefizetett állami bürokraták lopnak is, meg hazudnak, de az is lehet, hogy csak a célfüggvény más. „Az állami vagyonnal nem vagyok annyira felelős, de most, a következő választásokig legyen eredmény. Támogassuk nyakra-főre a Malévot, majd tíz év múlva ránk dől a tiltott piacbefolyásolás, de a mi kormányunk még megmentette a nemzeti légitársaságot.” Így gondolkodik a politikus. Akadnak erre egészen vad példák, a 2-es és 4-es metró borzasztó metrókocsi-szerződése, a Budapest Airport eladása, mindig az állam jár rosszul, na nem rögtön, hanem a következő kormány idején. Nincs benne a folyó évi hiányban, de csak ráeresztettünk a magyar állampolgárokra valamilyen vérlázítóan felesleges milliárdos közpénzelfolyást.

Epilógus

Az, hogy Bajnai Gordonról mi kerül be a zárszámadási törvénybe, talán nem is annyira izgalmas, igaz, a volt miniszterelnököt is kerülgetik már büntetőjogi eszközökkel is. Rövid regnálását többféleképpen lehet értelmezni. Viszonylag bevett a szakértő hozzáállás, ezalatt a rövid idő alatt megtette, amit megtehetett – értékelés.


Mások meg azt mondják, mivel ő volt a miniszterelnök – felelőssége van abban, hogy Magyarország tovább vesztegette az időt a béna kacsa politikai irányítás alatt. Egy biztos, a rövidtávú, szavazat-maximalizáló, de a hosszabb távú nemzeti érdekeket sértő politizálást nem ő találta ki. Sokat feszegettük ebben a baloldal szerepét, zárjuk egy frissebb, a másik oldalhoz köthető felvetéssel!

A "nyugdíjeinstand" a 2011-es éven, a költségvetésen, az adósság-szolgálaton, Magyarország sérülékenységén rengeteget segített, rettentő jól jött a 2700 milliárd. A nagyon távoli költségvetéseknek viszont majd több emberről kell száz százalékos mértékben gondoskodni, nagyon sok év költségvetésében helyeztünk el egy tollvonással sok-sok mínuszt. Ez persze még nagyon messze van. Hazudott, vagy nem az adatokról Bajnai Gordon, ezért már biztosan nem ő lesz a felelős.
Link