1988-ban az Economist magazin megjelentetett egy cikket, ami előrebocsátotta, hogy 30 év múlva valószínűleg minden ország azonos pénznemet fog használni fizetésre minden termékért, szolgáltatásért, ami egyben globális fizetőeszközként fog szolgálni. Akkor ezt az új fizetőeszközt főnixnek nevezték.

A cikk szerint ez venné át valamennyi nemzeti valuta helyét, ez lenne a dollár, a jen, az európai fizetőeszközök, az euró helyett, és mind a vállalatok, mind a vevők előnyben részesítenék, mert biztosítaná az árak stabilitását. Az írás szerint az ehhez vezető út lenne, hogy előbb csoportosítani kell a nemzeti fizetőeszközöket, mint például az euró, az ameró, ami egyesítené az észak-amerikai és dél-amerikai fizetőeszközöket, az afrikai, illetve később az ázsiai unió által használt egységes pénz. Azt követően ezek a monetáris uniók egyesítenék saját pénzügyi szabványaikat, és létrehoznák a főnixet, az egyetlen, globális fizetőeszközt. Természetesen, hogy senki ne panaszkodhasson a globális elit pénzügyi magándiktatúrája miatt, létrehoznák a globális központi bankot, és a globális kormányzatot, amit természetesen demokratikus úton választanának, hogy senkinek ne legyen kifogása ez ellen.

Érdemes figyelni a jelenlegi pénzügyi válság kezelésének módjait: milyen jelek vannak, milyen mérvadó vélemények vannak, amik a pénzeszközök központosítását sürgetnék?

Egy ilyen globális pénzügyi rendszer egy a jelenleginél központosítottabb pénzügyi rendszert jelent, ami után fél lépés a globális pénzközpont, majd a globális kormányzat. De elég a jelenlegi Európára és az Európai Unióra nézni, hogy láthassuk, mennyire nem működik az ilyen jellegű központosítás, pénzeszköz-csoportosítgatás. A demokratikusnak mondott Európában a soha meg nem választott eurokraták egymás kezébe adják a pénzt és a hatalmat, az államadósságok növelésével játszanak, miközben a nagy terv láthatóan nem működik és az Európai Unió néhány tagja nemsokára elhagyja a valutauniót. Mert az Európai Unió vezetésének semmi köze Európához.

Görögország ki fog lépni az unióból, visszaáll a drachmára. Ez már csak idő kérdése. Az Egyesült Királyság bár tagja az Európai Uniónak, nem része az eurózónának, és úgy tűnik ráfázott arra, hogy a hanyatlóban lévő euró megmentése helyett élt a vétójogával és inkább saját pénzügyi érdekeit védte. Az unió egyszerűen figyelmen kívül hagyja a vonakodó tagállam döntését, és a fennmaradó 26 tagállam szavaz az új szabályozásról. Az Egyesült Királyság válaszul tárgyalásokat folytat Kínával, London lesz a kínai valuta új kereskedelmi központja. Jelenleg ezt a szerepet Hong Kong tölti be.

Közben a dollár hegemóniája egyre erősebb nyomás alatt van. Miközben Kína ázsiai kereskedelmi partnereivel átáll a jüan mint fő fizetőeszköz használatára, Oroszország is hasonlóképpen jár el. Tény, hogy néhány héttel ezelőtt az orosz és iráni elnökök megállapodtak, hogy a kétirányú kereskedelmi kapcsolatok már csak az iráni vagy az orosz fizetőeszköz használatával folytatódnak. Ahogy Irán teret nyer az ázsiai energiapiacon, a keleti blokk megdönti a dollár hegemóniáját, miközben épp a dollár volt az a fizetőeszköz, ami az eddigiek során központosította a globális piacot.

Tény, hogy a pénznem csak egy egység, aminek folyamatosan változó értéke van. A pénzmozgásokat meghatározza, hogy az üzlet hol zajlik le, és ahogy az ázsiai piacok nőnek, az egyes országok közötti közvetlen kapcsolatok aránya is nő, miközben a dollár és az euró használata háttérbe szorul, és a helyét nem feltétlen veszi át újabb közös valuta. Ez inkább jelent decentralizációt, mint centralizációt. Ami formálódik, az nem egy közös világvaluta, hanem egy közös pénzügyi szabvány, amitől világszerte csak az árak stabilitását várják el, főleg az élelmiszer és az energia terén, mivel a jelenlegi pénzügyi rendszerben már az élelmiszer és energia is egyre megfizethetetlenebb. Az árak stabilitása nem a fizetőeszközök függvénye. Csakis a gazdaságot ellenőrző monopólium által beiktatott szabályozóktól függ, nem magától a fizetőeszköztől. Hogy az árak emelkednek, az csakis annak köszönhető, hogy a mai pénzügyi rendszerben a pénzügyi érdekeltségek hatalmas nyereségre tesznek szert az árak ingadozásából.

Ez így együttesen nem egy világvaluta bevezetése felé mutat, hanem egy félúton megakadt tervezet látszik kibontakozni. Az országok közti, saját valutával folytatott közvetlen kereskedelmi kapcsolatok lassan háttérbe szorítják a globális állam igénye felé kialakított kényszert, és ilyen feltételekkel egy globális központi bank létrehozására sem lesz kényszer, annak ellenére, hogy a nyugati fővonalú média ebbe az irányba terelgetné a folyamatokat.

Nyugaton mindig megfeledkeznek arról, hogy a pénz nem cél, csak eszköz. Hogy ez az eszköz hogyan és mire van felhasználva, az a mindenkori elit döntéseitől és cselekedeteitől függ. Ebben egyben jellemük is megnyilvánul. Egy egyesített globális pénzügyi rendszert fel lehetne használni az életkörülmények javítására, de fel lehet használni a lakosság megnyomorítására is - ahogy az országonként különböző pénzügyi rendszereket is fel lehetett használni a lakosság országonként változó módszerekkel történő kizsákmányolására, de fel lehetett volna használni akár az életkörülmények javítására is, ha megvan rá a politikai akarat. Hogy erre nem volt meg a politikai akarat, az nem a pénzügyi rendszer, hanem a pénzügyi rendszert uraló elit bűne. A gazdasági gondok nem oldódnak meg egyszerű gazdasági szerkezetváltással. Bárhogy is alakul, az elitváltást ezzel nem fogják megkerülni akkor sem, ha a hétköznapi gazdasági terhek egy kierőltetett átalakulás után mérséklődnek. A bűnös múlt ki nem törölhető a "kisebbik rosszra" hivatkozva.

Végvári Ákos - Jövőnk.info