Amikor még Jobbik tag voltam, jó érzéssel töltött el járni az utcákat a tagtársaimmal. Majdnem minden hétre jutott valami feladat. Szórólapoztunk, terjesztettük a Jobbik anyagait, ahol csak lehetett. Standoltunk a forgalmasabb helyeken, osztogattuk a régi Barikádokat, melyeket már nem tudtak eladni és más anyagokat.

Ezek mellett akadtak más fontos teendők is. A taggyűléseken megvitattunk a teendőket, előadásokat hallgattunk meg és beszélgettünk. Beszélgettünk sok mindenről, többek közt a vezetőségről, hogy nem annyira figyelnek ránk és kiemelten egy személyről, Novák Elődről. A tagságon belül sokaknak nem tetszett Novák Előd, aki egy sunyi, alattomos és gyáva ember (pont olyan, mint a többi politikus). Igyekeztünk ott keresztbe tenni neki, ahol csak lehet, de a vezetőség gyakorlatilag érinthetetlen onnan lentről. Feleségül vette Duró Dórát, aki a koránál (tapasztalat hiányánál) fogva alkalmatlan a feladata elvégzésére.

A parlamenti választások eljöttével győzködtük az embereket, hogy mi vagyunk a mentőöv és ránk szavazzanak. Házról-házra, lakásról-lakásra járva gyűjtöttük a kopogtatócédulákat a hidegben és esőben, így segítettünk. Mindenki sok energiát és időt adott bele. Volt aki az utakat járva, saját benzin költségen a plakátokat ragasztgatta fel az arra kijelölt területre, volt aki a szórólapokat szórta és volt ki az adminisztratív teendőket végezte. Mindenkinek megvolt a maga feladata. Gyakorlatilag a tagságból mindenki be lett osztva egy körletbe, s önkéntes módon részt vett a szavazatszámlálásban, így jó magam is. Az irodában aznap este mindannyian összegyűltünk és megünnepeltük a választási eredményt. A kerületünkben élő emberek többsége az MSZP és FIDESZ szavazóbázisából kerül(t) ki, így a kerületi eredményhirdetésnél nem volt kétséges, hogy toronymagasan ők vezettek, de ez nem zavart minket. Büszkeséggel töltött el, hogy bejutottunk a parlamentbe és megelőztük az LMP-t.

Azonban a választások lecsengésével - amikor már minden ránk bízott feladatot elvégeztünk, - észrevehető volt, hogy a tagságot elhanyagolta a pártvezetés. „Többé itt nincsen ránk szükség, eldobtak, akár egy darab rongyot”, ez az érzés töltött el engem és többek közt e-miatt döntöttem úgy, hogy kilépek a pártból. A választásoknak vége, nem jött több feladat, több kampányolás, csak a nagy semmittevés.

Mióta tagságomat megszüntettem, már másképp nézek a Jobbikra. Elemző szemmel; látom, hogy itt a vezetésnek nem az az érdeke, hogy tényleg jobb legyen az embereknek, hanem az, hogy kialakítsanak egy olyan tömeget, amit könnyen tudnak kontrollálni, befolyásolni, és üzletet tudnak csinálni belőlük.

Sör napja, Bor napja....

Elég volt elmenni a trianoni tüntetésre, a fél társaság hullarészegre itta magát a különböző sátraknál, úgy vonaglottak végig a megmondó kocsi mögött.

Vagy vessünk egy pillantást az úgynevezett Magyar Szigetre. Üzlet az egész, olyan zsibvásárt csináltak oda, amilyet még a világ nem látott. Aki „nagy magyarnak” érezi magát, az ott elélvezett a gyönyörtől.

De ne hagyjuk ki a fiatalokat se. Miből áll ma egy jobbikos buli a korosztályomnak? Íme, az összetevők:

- Pia, pia, pia és még egy kis pia,

- előadások, melyekben hirdetik a párt céljait, hogy mégis ne legyen olyan egyhangú az egész,

- valami kis ajándék, ami ösztönzően hat (nem kell csodálkozni, a nagy cégek is így biztosítják rajongótáborukat, amúgy nagyon lassan gyűlne össze a kellő létszám, ahonnan már magától megy),

- és ami nem maradhat ki, az a BULI! Ott már nagyon nagy baj van, ha minden napot egy italról neveznek el.

Sajnos ez kell a fiataloknak. Így lehet megfogni a többséget.

A Jobbiknál minden megtalálható, ami „nemzeti”. Jól csengő szó. Azokat az embereket, akik szeretik a hazájukat és büszkék is arra, hogy magyarok (jogosan!), könnyen elcsábulnak és elmennek rá.

De most térjünk vissza a Jobbik politikájához. Azt tudjuk, mindegy, hogy az ember kire szavaz, úgy is az lesz, amit a cionista érdekek diktálnak. Az új szezon kezdetén, az egykoron szebb időket megélt, dicső Parlamentbe besétáltak a politikusok, többek közt az újdonságnak számító Jobbikosok. Naivan talán azt hihették, hogy itt most rendszert váltunk. Azonban, ahogy telt-múlt az idő, a komoly megmondó emberekből színészek, bohócok és szavazógépek lettek. Sajnálatos módon a Parlament, amolyan luxus melegedőnek számít, ahová csak hazaárulók tehetik be a lábukat. Mindegy, hogy nem önszántukból, de hazaáruló mind!

Szomorú és egyben szánalmas az, ahogy kezelik a tagságot ma. Azokba az emberekbe rúgtak bele egy nagyot, akiknek köszönhetik azt az eredményt, amit elértek. Sokan kiábrándultak és ott hagyták az egész kócerájt. Reményvesztettek lettek és már semmiben sem tudnak megbízni. Sok értelmiségi (pedagógusok, közgazdászok, jogászok és a többi), akik közös erővel dolgozták ki a párt választási tervezetét, egyszerűen el lettek dobva. Még a munkájukat se köszönték meg nekik. Azok a tagok, akik meg még bent vannak, bíznak abban, hogy ha egyszer a Jobbik majd hatalomra kerül (mint ahogy soha nem fog), akkor kisegíti az országot a bajból és vele együtt őket is. Ki kell, hogy ábrándítsam őket: késő, vége van! A Jobbik eljátszotta a kártyáit. Volt lehetősége a változtatásra, de nem élt vele, s ezzel behódolt a cionistáknak.

Mit érnek el azzal, hogy kivonul pár ezer szerencsétlen, kétségbeesett ember az utcára? – Semmit!

Mit érnek el azzal, hogy EU-s zászlót égetnek - Elnézést, próbálnak elégetni Emőkéék? –Semmit!

Nem érdeke a Jobbik vezetőségének a változás. Ha érdeke lett volna, akkor most már nem itt tartanánk. Nem jöhetnek olyan kifogásokkal, hogy meg van kötve a kezük, hogy nem ők diktálnak. Az SZDSZ is meg tudta csinálni azt, hogy beültessék az emberüket a legjobb pozíciókba, így tönkretéve az országot. Igen, teljesen más eset, de megcsinálták! Így sikerült egy alig 5%-ot elérő zsidó pártnak átvennie az irányítást az ország felett. Akkor a Jobbiknak miért nem sikerült? Miért nem sikerült egyszer sem elérnie a kitűzött célt? Elmondom. Azért, mert a saját zsebük fontosabb. A cionista rezsim megengedte nekik, hogy részt vegyenek a különböző színdarabok játszásában, de nem csinálhatnak semmi olyat, ami ténylegesen ártana a hatalomnak. Cserébe magas fizetést kapnak, amiből mindenre telik. Ez ma a Jobbik.

Bánki Tamás - volt jobbikos

(Megjegyzés: a nevet a cikk írójának külön kérésére közöljük)