Ha a szegénység visz közelebb Istenhez, akkor inkább legyek szegény. Ez nagyon sok ember, vallás, közösség gondolkodásának alapja. Miért is nem értjük ezt? Hogy lehet az, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy a Karácsonyt békében, nyugalomban, szeretetben kell eltölteni, közben egyebet sem tesznek, mint vásárló körutakat rendeznek, az ünnep helyett isznak, esznek (bocsánat, sokan zabálnak) élvezik az életet.

Mióta az MNA tagja lettem, sok mindent másképpen látok

Ez így igaz. Én is úgy éltem, hogy a szeretetet, a boldogságot tartottam fontosnak, mégis vásárolgattam, amennyit csak lehetett, mert abban a tévhitben éltem, hogy a kettő összefügg. Az agyondíszített ház milyen szép, a horror összegekért feldíszített nappali szobák milyen hangulatosak, a sok ajándék mennyi örömet szerez. Csalfa álmok, melyekért soha nem fogsz kapni semmit. Mióta ide kerültem, megláttam valami mást. Valamit, ami máshonnan hiányzik, inkább azt mondhatnám kiveszett. Egymás szeretete, és tisztelete. Hihetetlenül más életvitel, mert amire eddig azt hittem jó úton járok, kiderült vakvágány, ami sehova sem vezet. Honnan tudom ezt? Mert éreztem, hogy valami elveszik, szépen és lassan. Újabb nyaralások, melyek egyre kevesebb örömöt adnak, újabb karácsonyok, melyek mind kevesebbet adnak vissza emlékezetem szép karácsonyaiból. Hogy lehet ez? Nem találtam választ sehol. Mikor ide kerültem megváltozott körülöttem minden. No nem egyszerre, csak szépen lassan. Megtanultam áldozatokat hozni másokért. Áldozatokat hozni másért, egy nemes célért, a hazámért. Mit találtam meg, ami minden más szervezetben hiányzik, amelyben megfordultam? A lelkiség! Ennek a szervezetnek lelke van!

Azonnal világos volt számomra, miért történik a most fellángolt rágalomhadjárat az MNA ellen. Mert a lelketlenek mindenhol egyformák. Mindegy milyen mázzal, látszattal, zászlóval borítják nyakon magukat, egy tőről valóak. Lehet jobb, vagy bal oldalon, a lelketlen mindig támadja azt, ahol lelkiség van. Mert veszélyes számára. Mert ha teret kap, akkor rávilágít a lelketlenség sötét bugyrára. Számomra világos, mindenki aki a lelkiség ellen támad a sátánt szolgálja. Akár így, akár úgy, szembe, vagy áttételesen, de így van.

Sosem tudhatod mikor találkozol szembe Jézussal

"Enni kértem és ennem adtatok, inni kértem és innom adtatok". Sosem tudhatod, hogy amit teszel, mikor, hol, és hogyan fogják elbírálni. Ha szembejön veled valaki, sosem tudhatod mikor futsz össze magával Jézussal. Áttételesen így van. Valójában minden egyes alkalommal vele találkozol. Mert lehet, hogy a tudatod azonnal elfelejti mit tettél vagy mondtál a másiknak, de a lélek jegyez mindent, mert abból tanul, mert ha felelnie kell, akkor ezeket a tetteket fogja elővenni. Azóta, mióta megértettem hogyan lehet küzdeni szeretetből és nem gyűlöletből, mióta tudom, hogy számíthatok másokra, bajtársaimra, máshogy látom az életet. NEM VAGYOK EGYEDÜL! Nem vagyok bezárva a kis világomba, sem a családom világába. Kitárult előttem egy új világ! Más lettem! Máshogy viszonyulok másokhoz is. Azóta ha valaki segítséget kér, nem azért segítek, mert emberi kötelességem, hanem mert szeretettel fordulok felé, és megértem a baját. Szinte sokszor úgy érzem, mintha a problémája velem történne meg. Hamarabb nyúlok a pénztárcámhoz, ha egy koldust látok, mert úgy érzem adnom kell, mert kérte. Ha tudok adok. Persze nekem sincs mindig. De ha van valami apró a zsebemben, akkor odaadom. Mióta idekerültem, úgy érzem az ember életében lépcsők vannak. Mindig feljebb kell lépni, és ha feljebb lépsz, akkor visszanézve látod a lépcsőket. Velem is ez történt. Feljebb léptem egyet, és érezhetően megváltoztam, máshogy érzem magam a bőrömben. Most már értem, mit ad az embereknek a közösség, ha tartozik valahová. Szeretetet!

Add meg az Istennek ami az Istené, a császárnak ami a császáré

A szeretet segít a harcban. Megláttam, hogy nem a gyűlölet a motiváció. Nem gyűlölni kell az ellenséget, hanem szeretni a bajtársaimat, a nemzetemet, a hazámat. Megadom az Istennek ami az Istené. Tisztelem, elismerem, szeretettel fordulok felé, mint a szülőm felé. Gyerekeimet is erre szeretném tanítani. És megadom a császárnak, ami a császáré, de csak érdeme szerint. A földi létben nem jár semmi csak úgy. Ha a császár úgy teszi a dolgát, hogy szereti a népét, és jót tesz neki, akkor ugyanezt kapja vissza. Ha nem, akkor csak megvetés és utálat jár neki. Ezek alapján az egész politikai világot megvetem, lenézem, és lehetőségeimhez mérten ott teszek be neki, ahol csak lehet. Úgy, mint ő énnekem. Mindezt úgy, hogy a lelkiismeretem tiszta, nem gyűlöltem senkit sem.

Kifordult világ

Viszont érdekes folyamatra lettem figyelmes. Az emberekben kicsit ugyan, de változott a Karácsony hangulata. Több embernél látom a befelé fordulást, többen mondják, hogy a belső dolgokkal többet akarnak foglalkozni. Senki ne higgye, hogy valami rendkívüli felismerés történt, Egyszerűen fogy a pénz, szegényebbek lettek. Nincs pénz költekezni, és egyre nehezebb hitelt kapni. Az üzletekben sokkal kevesebb az áru, főleg a luxustermékekből. Szegényebbé kell válni ahhoz, hogy boldogabbak lehessünk, hogy ne csak ünnepeljük, hanem megéljük a Karácsonyt?

Van egy érdekes összefüggés. Amíg sokat dolgozik az ember, és viszonylag szerény igények és körülmények között él, akkor sokkal bensőségesebb életet él. Amint megnőnek az igényei, elkezd hajtani, megváltozik minden. Nincs idő bensőségesnek lenni, mert hajtani kell. Amikor megvan a "színvonal" (ha bele nem pusztult addig) egyre több hülyeséget kezd hajkurászni. Extra nyaralás a karácsonyi szünetben, színházi estek, drága vacsorák, házimozi, és a bensőség ugyanúgy elmarad. A nagy luxusban nem is érdekli már az embert, élvezi az életet, megy az a Jóisten nélkül is. Ebben veszett el a karácsonyunk lényege is. Ezek szerint a tisztes szegénység nem is átok, hanem ajándék. Sok olyan csoport van a földön, amely erre a tisztes szerénységre, szegénységre tette fel az életét. Ezt éreztem meg itt is. Az MNA-s bajtársaim pont ebben a tisztes szegénységben élnek. Nem hajkurásznak felesleges dolgokat, nem építenek emeletes luxusházakat. Nem általános a plazmatévé, a külföldi nyaralás, a luxusautó. Viszont általános a hatalmas anyagi tehervállalás a közösségért, annak céljaiért, a hatalmas munkabírás a kitűzött célokért, melyek a végeredménye hitük szerint a haza megmentése.

Köszönet

Ez az életfelfogás valóban közelebb vitt Istenhez. Gyerekkoromban templomba jártam. Majd elmaradoztam, hajtottam, 'ciki' volt még egy imát is elmondani. Most imádkozom, ha bajom van azért, ha örömöm van azért. Hálát adok az Istennek a családomért, a bajtársaimért. Hálát adok, hogy terelte lépteim, hogy méltónak talált arra, hogy ilyen erős hittel rendelkező csapatba segített. A hitük nekem is hitet adott, és már én is másokra próbálom átsugározni ezt a hitet.

Nem félem, szeretem az Istent

Ezt ebben a közösségben hallottam, és sokat gondolkoztam rajta. Annak idején mást hallottam a papoktól. Persze jó emberek voltak ők is, de én itt megtanultam, lehet sokkal nagyobb mestertől is tanulni, magától Krisztustól. Ő sosem monda, hogy féljetek tőlem, hanem azt, szeressetek úgy, ahogy én szerettelek benneteket. Ha szeretjük az Istent, és ő is szeret minket, miért kellene félnem tőle? Mert nagyobb a hatalma? Miért kellene a hatalmát gyakorolnia felettem, amikor igyekszem tisztes gyermeke lenni? Ha pedig néha hibázom, akkor remélem éppúgy jó szülőként viseltet, és megbocsát, ahogy azt Jézus ígérte, mint ahogy én is megbocsájtok a gyerekeimnek ha rosszalkodnak. Most már én sem félek az Istentől, hanem remélem, ha egyszer mennem kell ebből a világból, akkor visszatalálhatok hozzá, keblére ölel, és azt mondja: hazajöttél. Én ezt a szeretetet élem meg a Karácsonyban. Ennek a megélésnek a kezdete, amely körforgásban évente visszatér, és felhívja a figyelmünket, az Úr szeret minket.

Amit egy katolikus pap mond a Karácsonyról

Megkértem az MNA egyik katolikus pap mentorát, mondja el pár mondatban, mi a Karácsony lényege, vagy lényegi kérdései. Ő a következő pár soros levelet küldte nekem:

A Karácsony Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának a születése napja. A Mennyei Atya végtelen szeretete nyilvánul meg az Ő földre jövetelében, aki a legdrágábbat adja oda az emberiség üdvösségéért. Istennek kellett lennie, hogy végtelen értékű legyen az áldozat, embernek kellett lennie, hogy bennünket képviseljen. Minden kor minden emberének bűnétől képes megszabadítani. Az eredeti bűntől, és a személyes bűnöktől. Bennünk lakozik a megszentelő kegyelem révén, hogy a halál ellenére örök életünk lehessen. Kiüresítve önmagát emberré lett, hogy bennünket üdvözítsen. Végtelen Szeretet aki közénk jött, hogy gondoskodjék rólunk.

Jézus Krisztus mellett vagy ellen mindenkinek döntenie kell. Döntésünk a sorsunkká válik. Ha mellette döntünk, értékes, ha ellene, értéktelenné válik. Az istennélküliség nem erény, valósággal félni kell tőle, mert kiszámíthatatlan. Parancsait aki nem akarja egészen megélni, azzal nem lehet megélni se családban, se társadalomban. Földi életünk, és örök boldogságunk alapja ez.

(2010.12.12.)

K. István - MNA-tag