Valami bűzlött Magyarországon és Türkmenisztánban 2008 elején, legalábbis erre lehet következtetni azokból az amerikai nagykövetségi táviratokból, amelyeket a Wikileaks tett közzé augusztus utolsó napjaiban. A budapesti és az asgabati nagykövetség szerint ugyanis egy rejtélyes offshore vállalat, a Millander International a Gyurcsány-kormány nevében harminc évre előre lekötötte volna Türkmenisztánban Magyarország teljes gázigényét, ezzel pecsételve meg hazánk energetikai kiszolgáltatottságát.

Titokzatos szereplők, titokzatos ügyletek

2008 februárjában rövid időn belül több amerikai követségi távirat is foglalkozott egy rejtélyes gázüzlettel, amely állítólag Magyarország és Türkmenisztán között jött volna létre, egy ismeretlen offshore cég, a Millander International segédletével. Az ügy első említése február 7-én Reuben Jeffery amerikai külügyi államtitkár budapesti látogatásának felkészítő anyagában található, amikor a többek között az energiaügyekkel is foglalkozó külügyi vezető figyelmét az amerikai követség arra hívta fel, hogy napokon belül aláírhatják azt a harminc évre szóló megállapodást, amely szerint hazánk a Gazprom hálózatán keresztül harminc éven át vásárolna türkmén gázt. Az ezzel foglalkozó bekezdés az „averting disaster” (elkerülni a katasztrófát) címet kapta, és Jeffery-t arra kérik benne, gyakoroljon nyomást a magyar kormányra annak érdekében, hogy az üzlet ne jöhessen létre, ugyanis az lehetetlenné tenné az amerikaiak által prioritásként kezelt Nabucco megépítését, illetve három évtizedre konzerválná Magyarország egyoldalú függőségét az orosz gáztól.
Kattintson és nézzen szét Moszkvában, ahonnan a szálakat mozgatták!

Az ügylet háttere egy szintén február 7-én kelt táviratban olvasható. Az USA asgabati követségének sikerült a türkmén kormánytól további információkhoz jutnia az üzlettel kapcsolatban. Forrásaik elmondták, hogy Asgabat csupán napokra van annak az egyezménynek az aláírásától, amely harminc évre előre lekötne évi 10-15 milliárd köbméter gázt, amelyet Kazahsztánon, Oroszországon, Ukrajnán és Szlovákián keresztül szállítanának Magyarországra, az offshore-hátterű Millander International segítségével. A Millander ebből a mennyiségből elégítette volna ki Magyarország gázigényét, a maradékból pedig az Ercsi mellett tervezett, 1000 megawatt kapacitású erőművüket is el akarták látni. A távirat szerint ügylet eredete sokkal régebbre nyúlik vissza, ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint a tárgyalások legalább harminc hónapig tartottak.

„Sürgős iránymutatást kérünk”

Nem csoda, hogy az amerikai követségek ilyen kiemelt figyelemmel kezelték az ügyet. A Gyurcsány-kormány Oroszország-politikája, illetve a kormányfő Nabuccóval és az energiabiztonsággal kapcsolatos szeszélyes csapongása már korábban is sok fejfájást okozott az összes európai energiaügyekkel foglalkozó amerikai külügyi vezetőnek. Egy ilyen hosszútávú megállapodás az amerikai diplomaták szerint több problémát is jelentett volna Magyarország és Kelet-Európa számára. A legnagyobb gondot szerintük az jelentette volna, hogy hazánk ezzel harminc évre teljesen kiszolgáltatottá válik Oroszországnak, effektíve elveszítve szuverenitásának egy jelentős részét. Másrészt a megállapodás nem segítette volna Türkmenisztán diverzifikációs törekvéseit sem, ugyanis a Millander-féle ügylet a Gazprom meglévő gázvezetékeit használta volna. Harmadrészt, azt is aggályosnak tartották, hogy a harmincéves szerződésben kiemelt szerepet kapott volna egy olyan offshore-cég, amelyről semmit sem tudni, és valószínűleg a Gazprom egyik fedővállalata.
Washingtonban is sokan aggódtak - kattintson, és nézze meg galériánkat!

A budapesti követség táviratából kiderül: a diplomaták komolyan aggódtak a tervezett megállapodás miatt. Táviratukban „sürgős iránymutatást” kértek Washingtontól annak érdekében, hogy megakadályozzák a tervezett üzletet. A nagykövetség ezért engedélyt kért arra, hogy a magyar kormány legfelsőbb döntéshozóinak nyomatékosan a tudtára adják, hogy a tervezett megállapodás nem szolgálja Magyarország érdekeit, mert harminc évre konzerválja a Gazpromtól való függőséget, teljesen hiteltelenné teszi a Gyurcsány-kormány energetikai diverzifikációra irányuló, amúgy meglehetősen vérszegény törekvését, illetve a Nabuccót is ellehetetlenítené a türkmén források lekötésével. A követség odáig is elment volna, hogy nyilvánosan megkérdőjelezze a Gyurcsány-kormány elkötelezettségét a Nabucco mellett, ami rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta volna az akkori magyar kormányfőt, mert ekkor már az EU is prioritásként kezelte a gázvezeték megépítését.

A magyar kormány mindent tagad…

A budapesti amerikai nagykövet, April Foley február 12-én találkozott Banai Károllyal, Gyurcsány Ferenc külpolitikai tanácsadójával, hogy további tájékoztatást kérjen az érzékeny ügyről. Banai a megbeszélésen elmondta, hogy a magyar külügy illetve a nemzetbiztonsági szolgálatok információi alapján a Millandert vezető Kálmán József „őrült”, de egyébként jól ismert a magyar hatóságok előtt, ugyanis az adócsalástól kezdve az ittas vezetésig számtalan eljárás folyt már ellene. Banai felidézett egy korábbi esetet is, amikor Kálmán a magyar kormány nevében Malajziának próbált meg eladni nagy tételben búzát, noha erre semmilyen felhatalmazása vagy megbízása nem volt Budapest részéről.

Banai utalást tesz egy bizonyos levélre is, amelyet Göncz Kinga akkori külügyminiszter írt alá, valószínűleg Kálmán számára, de erről a távirat nem tartalmaz több információt. Az említett levél viszont minden bizonnyal fontos volt, mert Banai „nagyon aggasztónak” és „nagy-nagy problémának” nevezte. Gyurcsány tanácsadója megerősítette, hogy Kálmán semmilyen felhatalmazást sem kapott a magyar kormánytól a tárgyalások lefolytatására, de azt ő sem tudta kizárni, hogy a kormány egy-egy tagja nem állt ki mellette, vagy nem adott ki részére bármilyen támogató megbízást. Banai kifejezte, reméli, hogy Göncz „nem volt teljesen tisztában az ügy érzékenységével és fontosságával”, is ismét megerősítette, Magyarország továbbra is elkötelezett a Nabucco megépítése mellett.

…ahogy a türkmének is

A magyar szállal párhuzamosan Asgabatban is folyt a nyomozás, az amerikai követség ügyvivője február 11-én találkozott Rasid Meredov türkmén külügyminiszterrel, hogy tisztázzák a részleteket. Az amerikai diplomata bemutatta azt a háttéranyagot, amely szerint közel a türkmén-magyar megállapodás, amire a miniszter röviden csak úgy válaszolt: „ne higgyen el minden pletykát”. Mikor az ügyvivő bemutatta a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azt a választ kapta „nagyon sok ilyen tervezet kering a minisztériumokban, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyik kezdeményezés komoly lenne”. Azért, hogy megnyugtassa partnerét, a külügyminiszter hozzátette, hogy egy ilyen nagy horderejű üzlet semmiképpen sem jöhetne létre egy kormányközi egyezmény aláírása nélkül (bár épp ekkor zajlott a Gyurcsány Ferenc vezette magyar delegáció asgabati látogatásának előkészítése, amelyre végül 2008 nyarán került sor). Ugyanakkor amikor később az amerikai ügyvivő a több vezető európai diplomatával találkozott, és érdeklődött az üzletről, az ukrán nagykövet, Viktor Majko megerősítette, hogy hazája részéről a RoszUkrEnergo venne részt a szállításban.

Amúgy sem szerették az amerikaiak Gyurcsányt

Mint az a nemrég nyilvánosságra került amerikai diplomáciai táviratokból kiderült, Gyurcsány Ferenc nem volt a washingtoni vezetés kedvence, többek között megbízhatatlan külpolitikája miatt. A szocialista miniszterelnök hetente váltogatta véleményét a Nabuccóval és a Déli Áramlattal kapcsolatban, és látványos érdeklődést mutatott Oroszország iránt is, ami természetszerűen felkeltette az amerikaiak gyanakvását. Az ehhez hasonló titkos ügyletek sem igazán növelték Gyurcsány reputációját a Szabadság téren dolgozó diplomaták előtt.

A türkmén ügy külön érdekessége az a Göncz-levél, amelyet Banai is „rendkívül aggasztónak” nevezett. Nagy kérdés, hogy miként írhatott alá a külügyminiszter egy olyan levelet, amelyet a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója nem látott, és utólag ilyen súlyos szavakkal minősített. Még aggasztóbb kérdés az, hogy ilyen érzékeny, a nemzetbiztonságot is érintő ügyekben miképpen fordulhatott elő, hogy egy olyan jól ismert szerencsevadász, mint Kálmán József magas szintű kormányzati támogatást kaphatott saját terveihez a miniszterelnök legközelebbi tanácsadóinak tudta nélkül.

A most napvilágra került táviratokból sajnos nem lehet rekonstruálni a teljes történetet, amelynek összes részletének megismerésére még valószínűleg éveken keresztül várni kell majd. Azok a részletek azonban, amelyek napvilágra kerültek rendkívül aggasztóak, még akkor is, ha a megállapodás legjobb tudomásunk szerint nem jött létre.
Link