A média számos módon manipulálhat bennünket, befogadókat, s a kísérletek egy része átlátszó. Akadnak azonban finomabb nyelvi módszerek. Cáfol, tagad, megállapít és rámutat - ezek a hétköznapi szavak észrevétlenül is fegyverként használhatók, ha ez kevés, hát új szót alkotnak.

A média manipulációs lehetőségeinek tárháza szinte végtelen. Akadnak egészen nyílt manipulációk – például vágással azt a benyomás kelthető, hogy egy adott személy nem válaszolt az újságíró kérdésére, hanem kimenekült a teremből, még ha nem is ez történt. Ilyesmi az egyéni stratégia szintjén hasznos lehet, mert még elő is léptethetik az újságírót, hiszen látványosan demonstrálta pártelkötelezettségét, ami bizonyos médiumoknál
követelmény. A tömeghatás szempontjából ez persze nem működik, mert idővel kiderül, visszafelé sül el, stb.

Akadnak azonban finomabb módszerek is - ilyen például szakértőként idézni egy-egy párt, vagy érdekcsoport felé elhajló szakembert. A manipuláció gyakran nem is szándékos, csak egyszerűen kevés Magyarországon a „szabadon lebegő értelmiségi”, aki ha nem is érték-, de érdekmentesen, hatalmi körökön kívül állva lenne képes nyilatkozni.

Néhányan úgy gondolják, hogy egy „balos” és egy „jobbos” szakértő szerepeltetése egy cikkben megoldja ezt a gondot – az írás ugyan bizonyos szempontból kiegyensúlyozottabb lesz, de gyakran az olvasó csak több oldalról lesz tájékozatlan. Ha a kormánypárti szakértő azt mondja, hogy a magyar lovaknak immár átlagosan 6 lábuk van (hála a tudatos agrárpolitikának), míg az ellenzékhez kötődő szakértő szerint csak 2 (mert a többit a kormány ellopta), akkor szerencsénk van, mert az igazság épp a két állítás között található van. Ha a kormánypárti viszont 8 lábat mond, az ellenzéki 3-at, már helytelen eredményre juthat az befogadó. Ha a két szakértő pedig – sajátos érdekeik mentén – arról vitázik, hogy a ló tengeri vagy édesvízi állat, akkor az olvasó a közelébe se juthat az igazságnak (maradva olyan példánál, amelyből biztosan nem lesz sajtóper).

A sajtó végső fegyvere a nyelv manipulatív használata. Hogy a befogadónak esélye legyen védekezni az éberségét kijátszó meggyőző üzenetek ellen (mind a hír-, mind a reklámműsoroknál), azt már bizony az általános iskolában érdemes lenne külön tantárgyként tanítani. Ezt elintézni nincs módunk, viszont legalább egy rövid cikk erejéig fölhívjuk a figyelmet – a teljesség igénye nélkül – a legalattomosabb nyelvi módszerekre.

1. Cáfol és tagad
Bemelegítésképpen kezdjük egy viszonylag széles körben ismert trükkel. Az elkötelezett sajtó cikkeiben a barátok mindig cáfolnak, az ellenfelek mindig tagadnak. Valójában gyakran mindkét esetben egyszerűen csak annyit tesznek, hogy az ellenkezőjét mondják annak, amivel éppen vádolják őket. A cáfol pedig valójában azt jelenti, hogy bizonyítékokkal dönt meg egy állítást, nem pusztán annyit, hogy ellene szól.

Micsoda különbség, hogy a minisztérium tagadta az újság értesüléseit, avagy a minisztérium cáfolta az újság értesüléseit.

2. Megállapította
A megállapította semleges szónak tűnik, gyakran találkozhatunk vele cikkekben, hírügynökségi tudósításokban, a mondta szó szinonimájaként.

„Z. hibázott, amikor azzal az indokkal rendezett agyaggalamb-lövészetet, hogy a galambok nagyon elszaporodtak – állapította meg G.” (kitalált példa, a sértődések elkerülése végett).

A megállapít igében rejtetten benne van, hogy az állítmány tárgya igaz. A nyelvészek az ilyen igéket faktív igéknek nevezik.

A Z.-vel rokonszenvező újságban lehetséges, hogy azt fogjuk olvasni: „Az egyetlen helyes megoldás az agyaggalamb-lövészet megrendezése volt – állapította meg N.”

A megállapít szó kiválóan használható arra, hogy tényszerűbbnek tűnjön egy adott vélemény – persze e célját csak akkor érheti el, ha a befogadó nem figyel eléggé.

3. Rámutatott
Hasonló módon működik, mint a „megállapította”. Rámutatni csak olyasmire lehet, ami létezik, így ezzel az igével máris némi hitel kölcsönözhető az idézett megállapításnak. Tehát egy újabb olyan faktív igéről van szó, amellyel bizony rendszeresen találkozhatunk objektívnek tűnő tudósításokban.

„Az agyaggalambok áfájának csökkentésével dinamizálható lenne az ágazat – mutatott rá X.”

Akadnak még faktív szerkezetek, igék. Persze, ha sziklaszilárd tényekkel kapcsolatban használják azokat, akkor nincs szó manipulációról.

4. Új szó alkotása
Óriási kommunikációs előnybe kerülhet, aki elsőként ad nevet egy újdonságnak vagy terjeszt el egy új kifejezést valamely létező (vagy éppen nem létező) jelenségre. Ezzel a technikával a PR szakemberek szívesen élnek, a sajtó pedig olykor engedelmes, öntudatlan eszközül szolgál nekik.

Ilyen volt például a kulturális járulék esete. Az alapötlet arról szólt, hogy kulturális járulék terhelje az internetes tartalomfogyasztást, éppen úgy, mint például a könyveket, újságokat. Az érintett vállalkozásokat képviselő szövetségek PR szakemberei közleményeket adtak ki, amelyben a kulturális járulék kiterjesztését „internetadónak” nevezték el (és természetesen nem írtak arról, hogy e logika szerint beszélhetnénk könyvadóról, újságadóról, stb.). A kifejezés elterjedt, és ezzel az ügy nagyjából el is dőlt.

Kálmán László nyelvész arra hívta föl a figyelmünket, hogy ilyen új kifejezéseket „importálni” is lehet. A haláladó kifejezést először az amerikai neokonzervatívok alkalmazták, amelyet az MDF vett át, s használt az örökösödési adó elleni érvelésében.

5. Pozitív és negatív hangulatú szavak
Akadnak szavak, amelyeknek nagyjából ugyanaz a jelentésük, mégis eltérő hangulatot keltenek, más gondolattársításokat idéznek föl, ahogy a nyelvészek mondják: eltérő a konnotációjuk.
Reform? Megszorítás? Megújítás? Racionalizáció? Ugyanarról beszélünk, a szavak mégis más hangulatot keltenek.
A pozitív/negatív hangulatú szavak használata talán közelebb áll a nyílt befolyásoláshoz (pozitív, semleges hangulatú szó), mint a célját rejtegető manipulációhoz (negatív hangulatú), hiszen végső soron könnyen észrevehető a közlő szándéka. Arról se feledkezzünk meg, a közlőnek egyszerűen választani kell a kifejezések között, amelyek között talán nincs is igazán semleges töltetű.

Mindemellett azért észre kell vennünk, hogy a szavak megválasztásával hatást gyakorolnak ránk.
Aki mester akar lenni az ilyen típusú befolyásolásban, annak ajánlható a következő nyelvi játék. Néhány példa alighanem többet mond minden magyarázatnál.

Én: szeretem a vidámságot. Te: kicsapongasz. Ő: éjjel-nappal részeg.
Én: megfontolt vagyok Te: óvatos Ő: gyáva

Aki komolyan akar politikával foglalkozni, annak kötelező minél többet játszania.

Köszönet a cikk elkészítéshez nyújtott segítségért Kálmán László nyelvésznek.

Forrás: Link