A “választás” napja előtt hirdettek győztest az Izrael-csatlós gengszterállamban. Az Alfahír szabadnépes hangon ünnepel – meg az azeri állami média. Mi aztán igazán nem vagyunk a demokráciásdi hívei, de a feltétlen Izrael-bérenc muszlim Azerbajdzsánt, a Szíria és Irán elleni agresszió egyik bástyájának ülepét nyalogatni felettébb gusztustalan egy “keresztény nemzeti radikális” párttól. Jó ha tudjuk, hogy Azerbajdzsán és Törökország nem teremt munkahelyeket sem Magyarországon, így tövig bevenni a félholdas lompost “racionális gazdasági érdekekkel” sem magyarázható meg. Érkeznek viszont drogszállítmányok, kezelhetetlen muszlim bevándorlók, baltás gyilkos és más “finomságok”. De ne legyünk igazságtalanok: ha nemzetünknek nem is, néhány jobbikos vezetőnek jó üzlet a törökökkel és azeriekkel való seftelés.

Tíz jelöltből ismét a régi-új elnök, az Azerbajdzsán elképesztő ütemű fejlődését vezető Ilham Alijev nyerte a tegnapi elnökválasztást a kaukázusi országban” – írta a bakui állami média helyett az alfahir.hu tudósítója, aki kitudja kinek vagy kiknek a pénzéből a helyszínen izgulhatta végig a versenyt.

 

Vona cimborája az ő nagy cimborájával – Alijev elnök Peresz zsidó elnökkel

Mint ismeretes, a nemzetközi sajtó vezető híre volt, hogy az azeri választási bizottság valamiért egy nappal korábban közölte a végeredményt, mint hogy a választásokat egyáltalán megtartották volna. Az adatokat gyorsan visszavonták. Bagatell :)

A hivatalos magyarázat szerint véletlenül a legutóbbi, 2008-as információkat küldték ki újra a rendszerbe. Ez azért hihetetlen, mert a kiszivárgott eredmények az idén induló jelöltekről szóltak. Az alfahir.hu újságírója teljesen más magyarázatot tolmácsolt a magyarországi olvasóknak. Szerinte az azerbajdzsáni választási bizottság egy nappal a voksolás előtt tesztelt egy mobiltelefonra letölthető rendszert, ahol egy hiba miatt az interneten is hozzáférhetővé vált egy teszteredmény.

A rendszerhiba oka teljesen mindegy. Alijev, a kommunistából cionbaráttá vált basadinasztia feje az állami médián kívül nem tűr meg más sajtót az országában (az alfahir.hu oldalát úgy látszik, hogy mégis). Újságírókat tartóztat le, ellenzékieket üldöztet és számos jelentés érkezett a szólásszabadság korlátozásáról is. Egyszóval senki nem remélt tiszta választásokat, hiszen Azerbajdzsánban kaukázusi állapotok uralkodnak és nem csak az Eurovíziós dalfesztivált képes manipulálni.

Ez önmagában még a “kit izgat, messze van” kategória, csak érdekes annak tükrében, hogy a Jobbik rendszeresen és szisztematikus állást foglal a magyarországi un. demokrácia sokszor meghaladott játékszabályai mellett. De, hagyjuk, hogy az alfahir.hu tudósítója az ötvenes éveket időzően saját maga számoljon be az azerbajdzsáni közpolitikai állapotokról: „A hagyományos európai választási kampánystílusnak semmi nyoma nem volt a fővárosban, Bakuban a választás előtti napokban. Standok, egymásra ragasztott plakátok és kampányoló politikai kufárok helyett keleties szolidsággal csak néhol lehetett felfedezni egy-egy papirost.”

Alijev basa hazánk felvásárlójával

Érdekes azért is, a baltás gyilkost nemzeti hősként ünneplő ország iránti jobbikos rajongás, mert Azerbajdzsán Izrael megbízható partnere a térségben. Ezzel ellentétben ma még páran gondolják, hogy a szegedicsanádos Jobbik nem az.

Azerbajdzsán, törökök, Izrael és a Jobbik

Törökország és Azerbajdzsán területe kiindulási állomása egy esetleges Irán-elleni hadműveletnek, de már ma is terepe a Szíria elleni rablóháborúnak. Izrael modernizálta Azerbajdzsán harckocsiijait és nyugati források szerint is légi bázisokat tart fenn, bár ezt a bakui basa és izraeli gazdási hivatalosan nem ismerik el (de ez nem sokat jelent, az atombombáikat is letagadják). Számtalan példával lehetne illusztrálni még a minden felületes civódás ellenére szilárd, több mint száz éves történelmileg kialakult zsidó-török barátságot, melynek egyik mozgatórúgója a keresztény örmények elleni szövetség.

Azerbajdzsán népe ugyanis egy nem létező nemzet, ténylegesen a törökség egyik ágát képviseli, amit a Szovjetunió bolsevikjai szerveztek egységes államba. Törökország a nyugati hatalmak által pénzelt lázadókat támogatja a szír kormány ellenében.

A Jobbik külpolitikusai részben a Hitgyülekezetből igazoltak át, ez azért tágabb összefüggésekre világít rá. Mit is várhatunk olyan politikusoktól, akik az Észak-ciprusi Török Köztársaságot legitim államként emlegetik vagy a menekülttáborok Magyarországra telepítése ellen képtelenek lenyomni a nem gombot.

Kapcsolódó: Nem szavazta le a Jobbik a harmadik világbeliek betelepítését hazánkba

Nem csoda, hogy az európai, nemzeti radikális pártok többsége a Jobbikot nem tekintik partnernek (igaz, előbbiek közül többen nyíltan cionisták). Ez a görög Aranyhajnal esetében különösen érhető (az Arany Hajnal ráadásul, igen helyesen egyszerre anticionista és antimuszlim)

Ugyanezen politikusok néha teljesen más nemzetközi irányelvek mellett sorakoznak fel, ezért azt is feltételezni lehet, hogy a nemzeti radikális párt külpolitikáját, amire Vona Gábor annyira büszke, valójában kóklerek, hozzá nem értők irányítják, akik gyaníthatóan csak a saját pénztárcájukat gazdagítják.

B. G.