No, ez is 2007-ben keletkezett cikk, de azóta van már Duna Haus ingatlaniroda, meg Suez Zrt...és ez csak ami látszik. Az idegenvezetők jól tudták már az ezredforduló környékén: az izraeli csoportoknak érdemes hagyni egy kis szabadidőt, hogy tájékozódhassanak a megvásárolható pesti lakásokról. Tavaly már izraeli tulajdonban volt a legnagyobb budapesti lakóingatlan-beruházó cégek fele. A magyarországi üzletben egy szupergazdag família tűnt fel, sokan a magyar ingatlanbizniszből szedték meg magukat. Az antiszemita összeesküvés-elméleteket szívesen gyártó szélsőjobb orgánumokon kívül más nem nagyon foglalkozott a témával. Kényes ügy.


Az izraeli befektetők budapesti aktivitásáról, a fővárosi ingatlanbizniszben elért részesedéséről eddig soha nem készült pontos kimutatás. Az elmúlt évtizedben egyetlen elemző cég sem vállalkozott erre, pedig nehéz elképzelni, hogy a magyar gazdaság bármely más szektorában bármely más náció hasonló mértékű befolyásáról a szakmai vagy a laikus közönség évekig csak bizonytalan szóbeszéd alapján értesüljün.
Kényes kérdésben ki akarna tévedni?

Pedig az izraeli ingatlanoffenzíva régóta közismert: születtek is piaci jelentések, amelyek említést tettek róla, de ezek többnyire más külföldi befektetők szerepével összemosva vagy csak általánosságban utaltak a jelenségre. A budapesti ingatlanpiac trendjeiről számos tanácsadócég publikál rendszeresen negyed- vagy féléves helyzetjelentést. Néhány elemző céget megkérdezve kiderült, tudatosan hallgatták el a dolgot. A budapesti ingatlanpiacon kialakult helyzetről, amellyel a bennfentesek közül mindenki tisztában van, lényegében politikai - legalábbis a politikai korrektségnek eleget tevő - megfontolások alapján nem kerültek a nyilvánosság elé adatok. Az érintett vállalkozóktól ugyan soha nem érkezett erre vonatkozó kérés, egy monográfia elkészítését mégis mindenki kockázatosnak ítélte, tartva attól, hogy zsidózás lesz belőle. Ez viszont a milliárdos tranzakciók árnyékában nehezen tolerálható egy ugyanabban az üzleti körben mozgó tanácsadócég számára.

Nemcsak azért nem készültek ilyen anyagok, mert az elemzők féltek volna attól, hogy antiszemitának bélyegzik őket, hanem egyszerűen nem álltak redelkezésre megbízható adatok. Az ingatlanpiaci szereplők gyakran offshore cégeken keresztül szereznek tulajdont, gyakran köztes (magyarul: stróman) cég szerepel a nyilvántartásokban. A tanulmányokban ezért kizárólag azokat a cégeket szokás izraeliként számon tartani, amelyekről közismert a tulajdonosok származása, vagy amelyek pr-anyagaikban, szájtjukon vallják magukat izraelinek. Ezeknél az elemzők is szerepeltetik az izraeli jelzőt, de áttekintő összesítés vagy mélyebb elemzés még az önbevallók adatai alapján sem készült.
50 százalék a top 10-ben

Az izraeliek szerepe kapcsán az Ecorys Magyarország nemzetközi tanácsadócég sem merészkedett túl messze, amikor a lakásfejlesztői piac 2006-os alakulását vizsgálva azt a megállapítást tette: "az eladási top 10-ben nagyrészt magyar és izraeli érdekeltségű fejlesztők találhatók, akik több projekttel vannak jelen a belvárosi társasházi és a zöldövezeti lakóparki piacon is". A cégek éves lakásértékesítéseiről idén januárban közzétett felmérés azonban többet nem árult el a két csoport közötti erőviszonyról, és csak két cégről emlékezett meg izraeliként.

A publikus cégadatok alapján azonban megállapítható: a száznál több lakást értékesítő vállalkozások tízes listáján szereplők közül ötöt izraeliek irányítanak. Ők a tavalyi eladási összesítőn a 2., 3., 4., valamint a 8., 9. helyet tudták megszerezni. Az Ecorysnál kérdésünkre elmondták, 50 százalékos részesedésük várhatóan az idén sem lesz kisebb, annak ellenére, hogy a lista részben átalakul, ismert cégek kiesnek, helyükre új szereplők jönnek. Erről 2008 elején új tanulmány kerül a nyilvánosság elé. Az ingatlanpiac más szegmenseiről viszont egyáltalán nem készült ilyen típusú összesítés, jóllehet, izraeliek adtak nagy lendületet a budapesti plázaépítéseknek, és - ha nem is döntő súllyal, de - megjelentek az irodaház- és logisztikai beruházások területén is.
Dollármilliárdok a ködben

Éppen az információáramlás élénkítése volt a célja annak a 2005-ben létrehozott, de rögtön el is tűnt szervezetnek, amelyet Kolber István akkori regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter nyitott meg. A Magyar-izraeli Ingatlan Együttműködési Fórumot húsz cég alapította, hogy kapcsolatot teremtsen a vállalkozói szféra és az illetékes kormányzati szervek között. Kolber akkor a magyar gazdaság húzóágazatának nevezte az építőipart, amelyben "jelentős szerepet játszanak az izraeli vállalkozók, akik már eddig egymilliárd dollárt meghaladó ingatlanpiaci beruházást valósítottak meg nálunk".
A nagy tranzakciók pilotprojektje: Duna pláza

A fórum a protokolláris megnyitó után eltűnt a porondról, olyannyira, hogy Kolber az Index kérdésére fel sem tudta idézni, mi történt az eseményen, és az sem került nyilvánosságra, hogy mely cégek tömörültek ebbe a nemzeti lobbiszervezetbe. Két évvel később, 2007 októberében Szilvan Salom izraeli külügyminiszter budapesti látogatásán mindenesetre már kétmilliárd dollárnyi Magyarországra hozott tőkéről beszélt, amelynek nagy részét az ingatlanbefektetések teszik ki. Az izraeli politikust és üzletemberekből álló kíséretét fogadó Kiss Péter kancelláriaminiszter lelkesen bátorította a további invesztíciókat, amelyek a II. Nemzeti Fejlesztési Terv működésében is jelentős szerepet játszhatnak.
A nagy betelepítési elmélet

A politikusok kincstári lelkesedésével szemben azonnal megjelentek a látványos piaci térnyerést sajátosan interpretáló írások is, amelyek természetesen nem az ingatlanpiaci szaksajtó hasábjain láttak napvilágot. 2003 végén egy Londonból importált elmélet adott sokak számára kielégítő magyarázatot az izraeliek itthoni aktivitására. Az elméleti fejtegetés hosszú távra meghatározta a magyar szélsőjobb kapcsolódó gondolatmenetét. A Jane's kutatóinak tulajdonított gondolatmenet szerint az állandósult háborús helyzet miatt biztosan egyre több magasan képzett, 30-40 év körüli személy távozik a zsidó államból, és egyik célállomásuk Magyarország lesz. A hír nyomán az ilyen típusú elméletekre fogékony orgánumok terjeszteni kezdték, hogy a lakóparkok tulajdonképpen az anyaországot érintő fegyveres konfliktusokban megfáradt izraeliek számára épülnek.
Az ötcsillagos befektetés: Le Meridien

A biztonságpolitikai szaklap hipotézisét a megjelenése óta eltelt négy év nem igazolta, a gondolatmenet azonban azóta is kitartóan felbukkan a kérdést feszegető írásokban, ahol az antiszemita felhangok az izraeli cégek üzleti vitáiról vagy szabálytalanságairól kikerült információkkal is rögtön összekapcsolódtak. A Magyar Demokrata például "Kivérzett magyar vállalkozók - Kíméletlen izraeli ingatlanfejlesztők a piacon" címmel közölt hosszú cikket a G. B. Európa Kft. és az alvállalkozók vitájáról. Politikailag jól értelmezhető éllel indított a zsidóellenes sajtóban újabb hullámot, amikor kiderült, hogy Izrael budapesti nagykövete, David Admon, aki néhány hónapja az ellene hazájában felhozott korrupciós vádak miatt volt kénytelen távozni posztjáról, szintén érintett az ingatlanüzletekben, és éppen az említett cégnek próbált személyesen is segítséget nyújtani a konfliktusok elsimításában. A legnagyobb felhördülést Simon Peresz keltette, aki az izraeli kereskedelmi kamara ülésén szónokolva azzal próbálta ecsetelni országa példátlan gazdasági eredményeit, hogy kijelentette, az izraeli vállakozások virágoznak és terjeszkednek, lassan fölvásárolják Manhattant, Magyarországot és Lengyelországot is.
Szupergazdag klánok, decens családok

Kétségtelenül népes a táboruk azoknak az izraeli állampolgároknak, akik az elmúlt 10-12 évben a magyarországi bizniszben kötöttek ki. Az összetétel viszont korántsem olyan, amilyet az összeesküvés-elméletek hívői szeretnének feltételezni. Az ingatlanos köröket jól ismerők egybehangzó megállapítása, hogy az ideérkezők nem keresik a kapcsolatot a szociológiailag amúgy is nehezen megfogható magyarországi zsidósággal.
Az időben elkapott presztizs: Cézár ház

A Budapesten működő jelentősebb befektetők közül szinte egyiknél sem a magyarországi családi gyökerek diktálták a választást. Általában nem tartják a kapcsolatot a magyar zsidó vallási szervezetekkel sem. Vannak gazdag famíliák, amelyek a magyar fővárosban is kialakítottak saját rezidenciát, és akár több európai városban, valamint Tel-Aviv-ban is otthon vannak, sőt az egyik legnagyobb magyar portfolióval rendelkező család a Forbes listáján is előkelő helyen szokott szerepelni. Vannak olyanok is, akik itt csináltak vagyont és itt alapítottak családot, de a legnépesebb csoport nem ebből az Izraelben is tehetősnek számító rétegből kerül ki. A többség bérből és fizetésből élő alkalmazott, akik tipikusan család nélkül, kizárólag a munka miatt érkeznek Budapestre. Többségüknek van itt lakása, de csak a hétköznapokat töltik Magyarországon, hétvégére visszautaznak Izraelbe.

Budapest számukra rendkívül olcsó, az izraeli árak töredékéért tudják szabadidejüket a város legmenőbb éttermeiben és szórakozóhelyein eltölteni. Túl azon, hogy egy-egy projekt kapcsán keresztezik egymás útjait, éveken keresztül ugyanazokban a budapesti és tel-avivi repülőtéri kávézókban várják a járatokat, aztán három órát ülnek egymás mellett egy repülőn. Nem maradnak tehát titokban az új projektlehetőségek, az éppen megnyílt divatos éttermek, az, hogy mit érdemes ajándékba vinni a feleségeknek, gyerekeknek, vagy hogy kitől érdemes jogi, esetleg pénzügyi tanácsot kérni.
A nagykövet kedvence: Silverside

Szép számmal akadnak olyanok is, akik családostul érkeznek. Nekik általában több gyerekük van, a feleségek nem dolgoznak, végzik a család körüli teendőket. Az asszonyok kisközössége szintén aktív, gyorsan terjed a híre egy kellemes konditeremnek, játszóháznak, kávézónak, ahova utána csapatosan járhatnak az anyák és gyerekek. Egy gyerekes üzletember szempontjából teljesen logikus lépésnek tűnik családja ideiglenes átköltöztetése, hiszen olcsón tud magas életszínvonalat biztosítani számukra, amire Izraelben a sokáig döcögő gazdaság mellett sokkal kevesebb esélye lenne.
Nem ma kezdték

Bár a köztudatba csak az utóbbi években kerültek a Magyarországon jelen lévő izraeli befektetők, a komolyabb csoportok már a kilencvenes évek legelején megjelentek. Az első próbálkozások eredménye volt több, a 90-es évek közepén megnyitott pláza. Addigra az ország már túl volt a második demokratikus választáson, a befektetők szempontjából stabilnak tűnt a piaci környezet, és az EU-tagság is egyre elérhetőbb közelségbe került. A Plaza Centers például 1996-ban fektetett be először Magyarországon, és 10 év alatt elérte, hogy tulajdonában van a nagyvárosokban épült bevásárlóközpontok zöme.
Méretes termék: Aréna pláza

Több nagybefektető részt vett a privatizációban, valamint az állammal közös beruházásokat hajtottak végre ppp (public private partnership) konstrukcióban. Így épült az országban több kollégium, egyetemi szárny, amelyekhez az épp aktuális kormány garanciát nyújtott, a hiányzó tőkét azonban a befektető vagy valamelyik magyar bank biztosította.

Az izraeliek befektetési kedve részben menekülés is volt. Erős lökést adott a zsidó államban felhalmozott tőkék kihelyezésének a 2000-ben kezdődött al-Aksza intifáda, a bizonytalanság jelentősen lelassította az izraeli gazdaságot. Az egyik legjelentősebb bevételi forrás, a turizmus gyakorlatilag megszűnt, a hozzá kapcsolódó iparágakat is a csőd fenyegette. Drasztikusan csökkent az izraeliek életszínvonala, ami - különösen a kilencvenes évek kiugró gazdasági eredményei után - érzékenyen érintette a lakosságot.
Megérkeztek a kisbefektetők is

Egyre többen menekítették külföldre megtakarításaikat, és kedvelt célpontjuk lett Magyarország. Az újságokban magyar befektetési lehetőségekről, izraeli üzletemberek sikersztorijairól lehetett olvasni. Mindenkinek volt ismerőse, aki vett már lakást Budapesten. Ezzel párhuzamosan fellendült a turizmus, az ezredforduló környékén Magyarország volt az egyik legnépszerűbb utazási célpont Izraelben, ha néhány napos olcsó pihenésre vágytak. A programjukba a városnézés, kirándulás mellett belefért még néhány lakás megtekintése, a befektetési lehetőségek helyszíni felmérése is.

Először csak a kisbefektetők jöttek, ők egy-két lakást vásároltak, de hamarosan megjelentek azok a cégek is, amelyek sok kisbefektetőt fogtak össze. Ezzel a módszerrel kedvezőbb pénzügyi konstrukciókat tudtak elérni, és helyismeretet adtak azoknak, akik nem beszéltek magyarul és nem rendelkeztek semmiféle információval a magyar közigazgatásról. Egy otthoni képviselet megnyitásával könnyen elnyerték a megbízható partner imidzsét, és viszonylag gyorsan sikerre tudták vinni vállalkozásaikat.

2003-ra a kisbefektetők gyakorlatilag el is tűntek a piacról, addigra az izraeli gazdaság elmozdult a mélypontról. A CIA Factbook szerint 2003 volt a fordulat éve, amikor Izraelben a recesszió évei után újra növekedés kezdődött, adataik szerint 2003 és 2005 között évi 4-5 százalékkal fejlődött a gazdaság. Ehhez hozzájárult az izraeli költségvetési politika átalakítása, valamint a strukturális reformok bevezetése a verseny és a piaci hatékonyság serkentésére.
Budapest Torontó után a második

A Jediot Ahronot, Izrael egyik legnagyobb példányszámú napilapja egy 2003-ban megjelent cikkében publikált adatai szerint 1998 és 2003 között az izraeliek 3,2 milliárd dollárt fektettek lakásokba külföldön, ami több tízezer lakás megvásárlását jelenti. A lap szerint az izraeli befektetők körében a legnépszerűbb város Torontó volt, a második helyet pedig Budapest nyerte el.

Ez lehetett az egyik oka annak, hogy az izraeli adóhivatal figyelme Magyarország felé fordult. A sajtóhírek szerint ezért látogatta meg az APEH-et Joni Kaplan, az izraeli adóhivatal elnöke és Joram Sidlo a nemzetközi adóztatási részleg vezetője, Izraelben ugyanis külön csoportot hoztak létre a pénzmosók kelet-európai üzleteinek ellenőrzésére. Az ügyeskedők ugyanis hosszú ideig azt tapasztalhatták, hogy a földrajzi távolság miatt az adóhivatal figyelmét elkerülik a külföldön megvásárolt ingatlanok bérbeadásából származó jövedelmek.

A következő részben bemutatjuk, kik a legfontosabb szereplők, milyen milliárdos cégek mozgatják a piacot.

Izraeli pénzek a magyar ingatlanpiacon II.

* Spirk József,
* Zsolt Melinda

2007. december 12., szerda 13:46

Egész városrészek arculatát határozzák meg hosszú időre Budapesten azok a milliárdos projektek, amelyeket izraeli tulajdonban lévő vállalkozások irányítanak. Lakóépületek tömege, bevásárlóközpontok, irodaházak viselik az Izraelből érkezett tulajdonosok, menedzserek keze nyomát. Óriási befolyásuk ellenére csak kevesen vannak, akik tudják, hogy kik a főszereplői a fővárosi lakóparkboomnak, vagy hogy kik reformálták meg a magyarországi vásárlói szokásokat az utóbbi évtizedben felhúzott plázák sorával.
h i r d e t é s

Cikkünk első részéből kiderült, vélhetően a zsidó témával kapcsolatos bátortalanság, a politikai korrektség sajátos értelmezése vezetett oda, hogy a hazai szaksajtó évekig kerülte az izraeli állampolgárok magyarországi üzleteinek mélyreható elemzését. Ezért nemcsak a fontos személyek, hanem a milliárdokat forgató vállalkozások és a magyar ingatlanpiacot alapjaiban érintő összefüggések is homályban maradtak. Az információhiány okán viszont saját közönségüknél jóval szélesebb körben tudta elhinteni az általános világmagyarázatokat tartalmazó összeesküvés-elméleteket számos jobboldali médium. Hozzá kell tenni, sokszor a befektetői érdekek, a szándékosan kacskaringóssá tett cégügyek sem segítettek a homály oszlatásában, holott a hazai gazdaság és a politika szereplői számára is fontos lenne a tisztánlátás, mert amikor egy-egy nagyobb eladás nyomán találgatások indultak az izraeli befektetők kivonulásáról, meglepő módon még a szakma is sötétben tapogatózott: kik vonulnának, tényleg van-e ilyen szándék, lehetséges-e a kollektív terepváltás?

A 90-es évek közepe óta a zsidó államból érkezett befektetők olyan jelentős pozíciókat szereztek a fővárosban, vállalkozásaik, menedzsereik között olyan bonyolult kapcsolatrendszer alakult ki, amit egy cikk nem tekinthet át. Az Index arra vállalkozott, hogy felvillantsa, az elmúlt időszakban kik voltak a legnagyobb hatással a város arculatára, és melyek azok a cégek, amelyek a következő években is biztosan a befolyásos ingatlanvállalatok között lesznek.
Juli Ofer

A haifai kisvállalkozásként indult Ofer Brothers az utóbbi ötven évben vált több kontinensre kiterjedő családi cégbirodalommá. Oferéket a Forbes is a Közel-Kelet leggazdagabb famíliái között jegyzi, magánvagyonukat 1200 millió dollárra becsüli. A vállalatot 2002-ben hivatalosan felosztotta egymás között a klán két feje, Szemi és Juli, azaz Jehuda Ofer. A kelet-európai, köztük a magyar ingatlanüzletek az utóbbi hatáskörében maradtak. Juli Ofer már a 90-es évek közepén fantáziát látott a magyarországi befektetési lehetőségekben.
Balról jobbra haladva: Ejal Ofer, Idan Ofer, Doron Ofer, Udi Engel, Joszi Rozen, Liora Ofer, elől balra Szemi Ofer, jobbra Juli Ofer

Ha pontosak a politikusok által hangoztatott adatok, az Izraelből érkezett invesztíciók felét-harmadát az Ofer Brothers hozta. Juli Ofer szerint tengerhajózási és ingatlanüzletekben meggazdagodott cége egymaga legalább egymilliárd dollárt fektetett be Magyarországon. Orbán Viktor miniszterelnökként az év befektetőjének járó elismerésben részesítette az üzletembert.

Ofer nem magyarországi gyökerek miatt választotta Budapestet, családja Romániából származik. Már elmúlt hetven, amikor az izraeliek első hulláma felfedezte magának a magyar fővárost. A milliárdos kilenc nyelvet beszél, magyarul nem tud, viszont rendszeresen jár Budapestre. Ő és felesége, Ruti volt az első vendég a rendőr-főkapitányságból szállodává alakított Le Meridienben.

Az óriáscég Pesten is kicsiben kezdte, aztán megpróbálkozott egy nagyobb pilotprojekttel, a Duna Plázával, amihez a Transelektróban találták meg a magyar partnert. A siker nyomán az ingatlanos beruházásokat sokáig az egyik első igazi bevásárlóközpontot építő cég gyűjtötte össze.

Magyar mércével

Juli Ofer ~ 1 Demján

Aztán jöttek irodaházak, a Dózsa György úti MSZOSZ-székház, a Váci utcai értéktőzsde és a Váci úti Budapest Bank. (A Transelektróval létrejött együttműködés nyomait őrzi, hogy a Transelektro Vagyonkezelő Kft. fennhatósága alá tartozó, a Duna Pláza mögötti Prestige Towers lakóparkot fejlesztő cég az utóbbiakat szintén sajátjaként sorolja fel referenciái között.) Sok egyéb mellett lakásépítések is indultak, olyanok, mint a 7 ezer négyzetméter összterületű Bellevue Residence a Budakeszi úton, és a 8 darab 8 emeletes tömbből álló Central Park megaberuházás a Lehel úton. Az Ofer-csoport kisebb piaci szorongást okozott, amikor 2001-ben egy csomagban eladta a Plaza Centersnek a Duna Plázát, valamint a soproni és a nyíregyházi bevásárlóközpontot. Az akkor 80 éves főnök több megnyilatkozásban nyugtatta a piacot: a tranzakció nem a kivonulás előjátéka.
Moti Zisszer

Óriásnak tűnik az Oferékkel szoros kapcsolatot ápoló Plaza Centers is, pedig a céget Magyarország tette naggyá. Újabban az Aréna Pláza révén került a hírekbe, de a PC számára az ország legnagyobb bevásárlóközpontja nem a legnagyobb és korántsem az egyetlen beruházás Budapesten. Annyira nem, hogy a Mordehaj (Moti) Zisszer irányítása alatt álló vállalkozás első tíz évében - honlapja szerint - lényegében csak itt tevékenykedett. Itt viszont nagyban, 2004-ben már a Duna Plázát, a Csepel Plázát és 10 saját, illetve Ofer-fejlesztésű bevásárlóközpontot adott el 278 millió dollárért a Klépierre-nek, amely azóta a térségben épített PC-plázák állandó felvásárlója lett. Négy másikat (Veszprém, Pécs, Szombathely és Sopron) egy évvel később a Dawnay Way vett meg 54 millió dollárért.
Moti Zisszer

Zisszer egyébként a PC-ben döntő befolyással rendelkező Europe Israel Group alapítója, egyben az igazgatótanács elnöke. 1982-től, karrierje kezdete óta foglalkozik ingatlanfejlesztéssel, dolgozott számos nagyobb beruházáson Izraelben, Dél-Afrikában, Indiában és Kelet-Közép-Európában. Magyarország-centrikus portfoliója ellenére nem élt Budapesten. Az 52 éves Zisszer elhatározásában szerepet játszott 5 gyermeke is. A Haarec című lap szerint felesége már 1992-ben közölte, amikor külföldi vállalkozásai miatt egyre több időt töltött Izraelen kívül, elvárja, hogy a hétvégéket otthon, családjával töltse. "Másnap vásároltam magamnak egy repülőgépet" - mesélte a családi béke megtartására kiötlött megoldást.

Magyar mércével

Moti Zisszer ~ 0,5 Demján

Az Európa Izrael Csoportnak jelenleg vannak érdekeltségei néhány nyugat-európai és egy romániai szállodában, továbbá tulajdonukba került az Andrássy úti egykori balettintézet épülete is. A PC legnagyobb szabású fejlesztése azonban a Hajógyári-sziget lesz.
Ofer Hava

Talán nem véletlenül a Duna Pláza mellett kötött ki legújabb és leggrandiózusabb projektjével a pesti ingatlanoskörök másik jelentős szereplője, Ofer Hava. (Félreértések elkerülése végett: nem rokona Oferéknek.) Hava az ősszel jelentette be, hogy az újpesti öbölben komplett városrész megépítését tervezi: hét év alatt 2000 lakás, 137 ezer négyzetméternyi iroda és 55 ezer négyzetméternyi kereskedelmi funkciójú épület. 750 millió dollárból.
Ofer Hava

Hava sem operált mindig csillagászati összegekkel. Budapesten egy Wesselényi utcai lakással kezdte, miután tájékozódott a moszkvai és a varsói lehetőségekről. A vállalkozó az Indexnek azt mondta, szimpátia mellett az összetettsége ellenére is kedvezőnek mondható adórendszer volt a legfőbb csáberő. Mostanában Budapest és Tel-Aviv között ingázik, de itt is van lakása, gyerekei is sok időt töltenek Magyarországon. Lánya lett a nagy projekt, a 360º Budapest egyik reklámarca.

Ofer Hava cége, a Home Center hajtotta végre a régi zsidónegyed egyik legnagyobb lalóépület-beruházását. Az Akácfa utcában 120 lakásos tömbbel épített be egy foghíjtelket.

Magyar mércével

Ofer Hava ~ 0,4 Demján

Szintén a VII. kerületben épül a Blaha és a Keleti között Orient néven egy hotel-apartmanház kombináció, az eddigi legnagyobb 300-400 lakásos projekt azonban a XVIII. kerüleben zajlik. Az ingatlanosként elkönyvelt Hava tavaly ősszel azzal lepte meg az üzleti köröket, hogy egy ír-magyar befektetői csoport élén nevezett a Malév privatizációs pályázatára.
Ehud Amir

Nincs még negyven, mégis a legismertebb külföldi üzletemberek egyike. Ehud Amir friss diplomás könyvvizsgálóként 1996-ban érkezett Tel-Avivból Budapestre, ahol rövid időn belül a lakásépítési boom éllovasa lett. Vezetése alatt futott fel a lakásbizniszre váltó Autóker, amely tavaly is a harmadik legtöbb lakást forgalmazó beruházó volt Budapesten, lakáseladásai pedig összességében jócskán túlhaladták a 2000-et.
Ehud Amir és Demszky Gábor

Amir ingatlanos pályafutását Zisszer szárnyai alatt kezdte, két évet lehúzott a Plaza Centers regionális pénzügyi vezetői posztján. Azután robbantott az Autókerrel, amelynek 1999-től 2007 tavaszáig elnök-vezérigazgatója volt. A cégnek az újlipótvárosi fejlesztésekkel sikerült presztízst szereznie. A Cézár Ház, a Kleopátra Ház és a Római Kert után a Gozsdu Udvar és az elszámolási vita miatt elhúzódó építkezés, a Szinyei Merse Ház következett, mind több száz lakással bővítette a fővárosi kínálatot.

Magyar mércével

Ehud Amir ~ 0,4 Demján

Több izraeli céghez hasonlóan Amir is visszatért a Duna Pláza környékére. Az Autóker a Transelektro irányítása alatt épülő Pestige Towers mellett saját folyóparti területén az idei év elejéig már több mint 600 lakást adott el, és egészen az évtized végéig több új toronyház megépítését tervezi. A cégnek annyi földje volt a pláza mögött elhelyezkedő egykori ipari területen, hogy abból 9 hektárt tovább tudott értékesíteni egy spanyol fejlesztőnek.
Jakob Engel

A többiekkel szemben, a budai Duna-parton vágott nagy építkezésbe az ötvenes éveit taposó Engel a saját nevét viselő cég magyar filiáléjával. A mérnökből lett haifai ingatlanvállalkozó 1977-ban alapított cége a Goldberger-gyár területén épülő 570 lakásos Sun Palace lakóparkkal mutatkozott be. Ő sem magyarországi rokonság miatt indította el a budapesti fejlesztéseket, nem is költözött ide. Üzleti stratégiájával követte a Plaza Centerst, a vidéki nagyvárosok felé fordult. Győrben meghirdetett programja új városrész építését ígéri, de tavaly jelezte, akár Székesfehérváron vagy Debrecenben is építene lakásokat.
Mindenki mindenkivel: menedzserháló a befektetések felett

Az izraeli fennhatóságú cégek profiljaik alapján egymás versenytársai ugyan a magyar ingatlanpiacon, meghatározó figuráik azonban gyakran bukkannak fel közös vállalkozásokban, beruházásokban. A Duna Pláza tulajdonosváltásainak története jól érzékelteti összefonódást.

Moti Zisszer szerint a kilencvenes évek első felében a bankok még bizalmatlanok voltak a kelet-európai bevásárlóközpontok tervei iránt, nem mertek belevágni a finanszírozásba. "Nemhogy az ajtón rugdostak ki a bankokból, az ablakon hajítottak ki. Azzal érveltek, hogy a havi 150 dolláros átlagfizetésből nem lesz, aki vásároljon az üzletközpontban" - emlékezett vissza kezdeti elutasításokra a Plaza Centers vezére.

A Duna Pláza ennek ellenére felépült, és hamar kiderült, hogy sikeres a vállalkozás, így Zisszer a régióban további 50 pláza építéséről hozott döntést. Az egyetlen probléma az volt, hogy ehhez nem rendelkezett megfelelő tőkével, így kénytelen volt eladni a Duna Plázát Juli Ofernek, hogy az így szerzett pénzből további négy telket vásárolhasson.

Nem ez volt a két üzletember első találkozása. Már 1991-ben dolgoztak közös projekten Izraelben, az Ofer testvérekkel közösen nyertek el megrendelést Askelonban. Ennek része volt egy kikötő kivitelezése is. A beruházást viszonylag gyorsan, 21 hónap alatt fejezték be.

Ez alapján nem meglepő, hogy a Duna Pláza eladása után két évvel Juli Ofer eladta a bevásárlóközpontot, a vevő pedig nem volt más, mint Moti Zisszer.

A Plaza Centers jó iskolának bizonyult számos fiatal üzletember számára is, akik az ezredforduló környékén aztán saját erejükből próbáltak karriert csinálni. A PC-nél indult topmenedzserek nehezen követhető hálózatot alakítottak ki. Sokan több helyen párhuzamosan is kollégiái egymásnak.

A Plaza Centers vezetésében tevékenykedett az autókeres Ehud Amir, az Álom Sziget, vagyis a Hajógyári-szigeten épülő megaberuházás egyik vezetője, Szemi Szmuha, az Engel-Csoport ügyvezetője, Michael Mevorach, valamit a Zisszerhez köthető ingatlanos vállalkozás, az Elbit elnöke, Simon Itzhaki.

Álom Sziget-makettfotó

Michael Mevorach cégtársa egy másik, Budapest külsőbb kerületeiben, illetve a főváros környékén lakóingatlanokat építő vállalkozásban, az Elephantban Lior Harari, aki jelenleg az Álom Sziget projekt vezetésében is dolgozik Szmuhával. Lior Harari emellett az Engel Csoport környékén is megfordult.

A Gozsdu-udvar eladáskor a Király utcai beruházás körül bukkant fel Arie Jomtov neve. Jomtov több projekteken dolgozott együtt Ehud Amirral, és volt közös beruházása Juli Oferrel is. Jomtovhoz kötődik továbbá számos Andrássy úti palota is, melyekben a sajtóhírek szerint felújításuk után luxuslakásokat tervez kialakítani. A cégadatbázis szerint Szmuha és Jomtov is vágtak már bele közös ingatlanbizniszbe.

Jomtov legutóbb a Budapest Gate fedőnevű nagyberuházás terveivel mozgatta meg az ingatlanos sajtót. A gyémánt golflabdával reklámozott tervek szerint Bicskén golfkomlexum épülne 400 millió dolláros invesztícióval.

Szmuha a Plaza Centersszel együtt magánemberként vette meg a Soleh Boleitől a Kolosy téren lévő Új Udvar bevásárlóközpontot úgy, hogy az eladó is a tulajdonosok között maradt. Soleh Bolei pedig az Ablon irodaházai mellett a Váci úton vágott egy újabb tömb megépítésébe. Szmuha közvetlen irányítása alá tartozik Euro Ingatlan Csoport is, amely szintén ambiciózus lakásépítési terveket sző az egész térségre vonatkozóan, és ebben a már több cégben megismert partnere, Lior Harrari is segít.
Nem feltűnő, de hatékony

Az emblematikus izraeli figurák vállalkozásai mellett a piacból egyre jelentősebb szeletet hasítanak ki azok a cégek, amelyek keveset törődnek a PR-ral, sőt kifejezetten kerülik a nagyobb ismertséget. Néhányuknak sikerült úgy kenterbe vágnia az elmúlt években a mezőnyt, hogy az ingatlanos körökön kívül nevük egyáltalán nem cseng ismerősen. 2006-ban például csak a Corvin-projektnek jelentős hírverést csináló Cordia Magyarország Zrt. tudott több új lakást piacra dobni és értékesíteni, mint a Benyakar Israel és a Gindi Group által 2005-ben alapított GB Európa Ingatlan. A gyors karriert befutó vállalkozás inkább rossz sajtójával tűnt ki a lakáspiac amúgy sem problémamentes szereplői közül, mint tudatos brandépítéssel.

A Benyakar testvérek a cég honlapja szerint négy évtizedes fejlesztői tapasztalatot hoztak magukkal, amikor 2001-ben kiszálltak a tőzsdén is jegyzett izraeli vállalkozásból, és áttették székhelyüket Kelet-Közép-Európába. Magyarországon cégcsoportot hoztak létre, külön kft. építi a VIII. kerületi 420 lakásos Ciprus Házat, a IX. kerületi több mint 200 lakásos Silverside Apartmanházat, valamint a luxuskategóriásnak szánt Madárhegy projektet. A szerteágazó vállalkozás az üzleti siker ellenére belefutott néhány botrányba is. Először azért figyeltek fel rá, mert a Dandár utcai apartmanház építésénél késhegyig menő elszámolási vitába keveredett az alvállalkozókkal. Ez ugyan nem ritka jelenség a lakáspiacon, de az "antiszemitázással" operáló izraeli cég ügyét felkapta a sajtó is. Az átadásra szánt lakások minősége sem ütötte meg mindenhol a vevők által elvárt szintet, de a legnagyobb médiafigyelmet mégis az izraeli nagykövet és a cég kapcsolata kavarta.
Nagykövet határozott érdeklődési körrel

David Admon, Izrael állam budapesti nagykövete röviddel megérkezése után már jelezte az ingatlanok iránti érdeklődését. A politikus felajánlotta a VII. kerület polgármesterének, hogy tapasztalataival segíti a régi pesti zsidónegyed épületeinek rehabilitációját. "A tel-avivi városháza alpolgármestere voltam, hatalmas szakmai tapasztalatom van, ezt szeretném a rendelkezésükre bocsátani" - mondta Admon Hunvald Györgynek az erzsébetvárosi polgármesteri hivatalban, ahova a Mazsihisz vezetőinek kíséretében érkezett. A nagykövet álláspontja az volt: fontos, hogy az izraeli befektetők maximálisan támogassák a területet, fektessenek be itt, tegyék "lakhatóvá" a környéket. Az elmúlt években egyértelmű volt az izraeli érdeklődés az egykori gettó felújítása, de leginkább átépítése iránt. A negyed házainak tulajdonváltásai azonban nehezen követhető csatornákon zajlottak, a politikus mégis hivatalos támogatásáról biztosította a projektek egészét. Admon azonban a GB Európával került a legközelebbi kapcsolatba. A céggel vitatkozó alvállalkozók szerint azt sem tartotta posztjához méltatlannak, hogy részt vegyen a békítő tárgyaláson. A Hír tévé ezután ásta elő a Madárhegy-beruházás alapkőletételéről készült felvételt, ahol a beruházó cég vezetője az ünnepség hevében elárulta, egy off-shore cégen keresztül résztulajdonosa a projektcégnek.
A listázott cégek

Előkelő helyet biztosított magának a lakáspiaci toplistán a GB Európa és az Autóker mögött az Olimpia Group is. A tavalyi Ecorys-összesítés szerint a csoport a negyedik helyen zárt, idén pedig már azt ünnepelhette, hogy túljutott az 1500. lakáseladáson. A londoni tőzsdére bevezetett Nanette leányvállalatát Tamir Kishon irányítja. A cég fejlesztése volt 2003-ban az angyalföldi Palóc kert 133 lakással, valamint 2004-ben a ferencvárosi 162 lakásos Gizella ház. Az Olimpia Group a Lehmann Brothersszel együttműködésben a Soroksári út és a Ráckevei-Duna partján fekvő 75 ezer négyzetméteres területen 2010-ig 1800 új lakást kíván felépíteni. Az Olimpia fejlesztette többek között a Népstadion szomszédságában a Városliget apartmanházat, amely négy 7 és 9 emeletes épületből áll.

A top 10-be került az Elephant Holding is, annak köszönhetően, hogy 45 százalékos forgalomnövekedést produkált egy év leforgása alatt. Az izraeli háttérrel rendelkező cég az elkövetkező két évben közel 3000 további lakás építését tervezi. A XVI. kerületben épülő 342 lakásos Malomdomb Lakókert mellett a cég főként mediterrán hangzású nevekkel vonzza vásárlóit, így került Pestszentlőrincre a Zaragoza Kert, Királyerdőre az Ibiza, Biatorbányra pedig a Barcelona Ház. A csepeliek egy része viszont nem örült a cég dinamizmusának, egy 180 lakásosra tervezett lakópark miatt szeptemberben tüntetők vonultak a holding Andrássy úti központja elé. A cég tulajdonosi szerkezete bonyolult, ami egyáltalán nem kirívó a többi Magyarországra települt beruházó vállalkozás között. Az EH Zrt. felett három cég rendelkezik, az USA-ban jegyzett Prima Duna Investments Inc., az angol Virgin-szigetekre bejegyzett Elephant (Europe) Ltd., illetve a Bilbao-Építő Kft. Ez utóbbi cég tulajdonosa a panamai székhelyű Aquamarket Inc., valamint az Elephant-Holding Zrt, amely a Prima Dunát váltotta. A vállalkozások élén két izraeli állampolgár - Yan és Matti Lis - áll.

Az élbolyban van az Adi Dana és a Simon Hovav vezette Coral Holding is, amely rengeteg egy címre bejelentett projektcéget fog össze. A két Seychelle-szigetekre bejegyzett vállalkozás képviselője Adi Dana, de cégtársa, Simon Hovav személye összeköti a Coralt egy izraeli székhelyű nagyvállalattal is. A Marlaz Ltd. 2000-ben csatlakozott. A Coral főként a VI., a VII., a VIII. és a XIII. kerületi kisebb méretű beruházásokra specializálódott. A társaság közlése szerint 1000 lakást építenek Budapesten.
A lakáson kívüli üzleti élet

Nem kizárólag a lakásépítéssel lehet jó üzletet csinálni Budapesten. Az 58 éves Uri Heller, az Ablon Group alapítója és 1994 óta igazgatója a főváros egyik legnagyobb bérirodaház-beruházójává emelte a cégét. Heller Izrael után főleg Magyarországon és a Cseh Köztársaságban szerzett tapasztalatokat a befektetésekben. A mérnök végzettségű izraeli alapító tartja kezében - az osztrák Volksbankkal együtt - a Guernsey szigetén bejegyezett cég részvénypakettjét. A cég székhelye azonban Magyarország, és a prágai valamint romániai nyomulás ellenére portfolióját a 90-es évek elején indított budapesti, főként Váci úti irodaházak dominálják. Beruházáslista: Business Center 140, Business Center 91, Business Center 99 Office Park, Business Center 22, M3 Business Center, Budafoki Business Center, Fogarasi Business Center. És legújabban az Árpád híd lábánál épülő Gateway irodaház, valamint a Blahán a Sajtóház helyén elindított Europeum.

A hamvába holt Izraeli-magyar Ingatlan-együttműködési Fórumnak is tagja volt az értékes telkekkel rendelkező és ipari területen mozgó Brack Capital Real Estate. A cég birtokolja az Ikarus Ipari Parkot.

A Sybil Holding pedig az eddig is izraeli dominanciájú bevásárló- és szórakoztatóközpont-bizniszban jelentkezett lendületes tervekkel. A Plaza Centersnek konkurenciát jelentő holding tavaly adta át az Új Buda Center 7,8 milliárd forintos első ütemét a XI. kerületi volt Kábelgyár területén, és rögtön bejelentette, az M3 kivezető szakaszánál egy 16 hektáros területre olyan bevásárlóközpontot terveznek, mint amilyen az M1-M7 közös bevezető szakasza mellett található, azzal a különbséggel, hogy itt egy fedél alá kerülnének a különböző áruházak.
Aktuális csodaprojektek

Budapesttől 38 kilométerre, Bicskén építi az izraeli Hollyworld Enterprises egy ír beruházóval konzorciumban a Budapest Gate névre hallgató falut, ahol a lakóingatlanok mellett wellnessközpont, szállodák és egy 18-lyukú golfpálya is lesz. Az alapkőletétel májusban megtörtént, az építkezés várhatóan 2009-2010-ben fejeződik be, és 400 millió dollárba kerül. Az izraeli cég képviseletében Arie Jomtov jelent meg az alapkőletételen, részt vett továbbá az ír Christy O'Connor Jr. golfbajnok is. Az esemény fényét egy különleges gyémánt golflabda emelte. Magyarország egyik legnagyobb volumenű beruházása számszerűen 360 villaépületet, 700 társasházat és 800 ikerházat jelent majd.

A Plaza Centers projektcégének Álom Sziget nevű beruházása Budapest egyik legnagyobb projektje, a Hajógyári-szigetre 32 hektáron terveznek turisztikai központot szállodákkal, konferenciaközponttal, éttermekkel, jachtkikötővel, múzeumokkal és kaszinóval. A 32 hektáros terület a gyakorlatban a sziget egynegyedét foglalná el. A III. kerületben népszavazást írtak ki a projekt megvalósításáról, mivel óriási vihart kavart a kaszinó létesítésének a terve, a zöldek is szót emeltek a környezetkárosítás miatt, továbbá problémát okozhat még a szigeten zajló régészeti feltárás. A népszavazás végül érvénytelen lett, túl kevesen mentek el szavazni, így bár a régészeti munkálatok még késleltethetik a megvalósulást, ezen kívül azonban már semmilyen akadály nem gördülhet a fejlesztés elé.
Link