Április közepétől fix büntetési tételek lépnek életbe bizonyos közlekedési szabálysértések esetén, azaz a rendőrnek nem lesz joga és lehetősége mérlegelni.

A tervezett kormányrendelet szerint harmincezer forintos helyszíni, vagy hetvenezres szabálysértési bírsággal jár többek között a kézben tartott mobiltelefon használata, elsőbbségadásra, előzésre vonatkozó szabályok megsértése, irányjelzés elmulasztása, záróvonal átlépése, gyerekülés vagy bukósisak használatának elmulasztása.

Más szabálysértések még magasabb büntetési tételekkel járnak negyven-, illetve nyolcvanezer forintos bírság jár a kanyarodás szabályainak megszegéséért, szmogriadós forgalomkorlátozás megsértéséért.

A megfordulás és tolatás szabályainak megszegése újabb tízezer forinttal magasabb tételeket jelent, ötven-, illetve százezer forintot. Alapesetben a lejárt műszakival való közlekedés harminc-, illetve hetvenezer (időtartamtól függően akár százezer) forintot juttat az államkasszának.

Ha valaki ellen két éven belül háromszor jár el a hatóság, akár börtönbe is kerülhet. A büntetés be nem fizetése esetén szintén, ötezer forint per nappal számolva.

A szabálysértések szankcionálása természetes dolog. A gond az aránytalanságokkal kezdődik, és ott folytatódik, ha az új rendelkezések célját vizsgáljuk.

Aránytalanság van, nem is annyira ez egyes büntetési tételek, hanem a büntetések és az emberek keresete között. Az átlag dolgozó (aki korántsem a hivatalos átlagkeresetből él) ugyanis örül, ha össze tud kaparni egy jobb-rosszabb kocsira valót, amit a rosszabbik esetben jellemző állandó javítások nélkül is elég fenntartani, tekintve az egekbe emelkedő üzemanyagárakat. Ezután a legkisebb szabálysértésért olyan büntetést kell fizetnie, ami mondjuk második esetnél már a kocsija árával vetekszik.

A szankcionálás jogos, akár a magasabb tarifák is érthetőek lennének – a lakosság kereseti viszonyait figyelembe véve viszont ez újabb sanyargatás és kifosztás. Különösen a mérlegelés nélküli, kötelező büntetéssel együtt. Amit számtalanszor mondtunk, üres a kassza. Minden bírságolás, képtelen adónem ennek ellensúlyozását szolgálja, a lakosságnál lévő tartalékok kipréselését. (Ez az államnak jelent tartalékot, a lakosságnak csak a napi megélhetést – amit elvonnak tőle.)

A másik vonzata az intézkedésnek a rendőrök megítélésének szempontja. A rendőrséget az elmúlt húsz év kormányai (részben eredménnyel) igyekeztek nem csak nevetségessé tenni, hanem megutáltatni a néppel. Erre tesznek rá egy újabb lapáttal. A rendőr nem mérlegelhet, nem gyakorolhat emberséget. Ki kell rónia a büntetést, ami adott esetben akár padlóra is küldhet egy-egy családot. Kit fog szidni a mondjuk épp szabálytalanul visszatolató munkás? Persze, hogy a rendőrt!

Az állam rohan az összeomlás felé (sőt, javában benne van, csak a tetőpont várat magára), ezért a hatalom mindent megtesz, hogy mint a kialakult helyzet felelőse, elkerülje a felelősségre vonást, amire a változások pozitív irányú kimenetele esetén sor kerülne. Ezért igyekszik szétverni a változásban biztos pontot jelenthető, bajtársi jellegű közösségeket, legyen az rendőrség vagy tűzoltóság, vagy bármiféle egység. Továbbá igyekszik a már jelenlévő társadalmi megosztottságot tovább fokozni, különösen az említett közösségekkel szemben. Ez a másik célja a szóban forgó intézkedésnek.

Figyelemmel kísérjük a rendvédelmi erők körül folyó taktikázásokat, és arra felhívjuk mind a hivatásbeliek, mind a nép figyelmét, és igyekszünk enyhíteni a közéjük ásott szakadékokat. Nem fogjuk hagyni, hogy nép- és nemzetellenes hatalom aláássa a pozitív irányú változások lehetőségét, észrevétlenül szétverve az erős hivatásrendi közösségeket, éket verve közéjük és a nép közé. A változásokat követően pedig helyreállítjuk a megalázott hivatások becsületét, és minden lehetőséget megadunk a társadalom megbecsülésének és tiszteletének maradéktalan kivívására.

Bánfalvi Béla – Jövőnk.info