A nacionalizmus vulkánja ébredezik
Elemzésünkben bemutatjuk a Dél-Európában szűnni nem akaró nemzetközi konfliktusokat. Véleményünk szerint a térség számtalan nemzetközi törésvonala közül van három olyan, amely akár komolyabb regionális konfliktust is kiválthat. A ciprusi görög-török ellentét, a görög-macedón névvita és a szerb-koszovói probléma potenciálisan veszélyeztetheti az Európai Unió biztonságát.
hirdetés
A délkelet-európai régió az elmúlt évszázadok során mindig is az etnikai összecsapások gócpontja volt. A nemzetközi közösség az elmúlt évtizedekben ugyan komoly erőfeszítést tett, hogy békét teremtsen a szembenálló nemzetek felett, de a nacionalizmus vulkánja újra ébredezik. Amikor fél Európa tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak az ember nyugodt lélekkel elhiheti, hogy a gazdasági válságoknál nem jöhet rosszabb, akkor erre rácáfolhatnak a Délkelet-Európában felszínre kerülő baljós jelek. Sehol Európában nem keveredtek annyira a különböző etnikumok, mint ebben a térségben – az itt élő lakosságnak a nemzeti-, vallási- és kulturális hovatartozás még mindig fontosabb, mint a békés együttélés. Sok idő fog eltelni, amíg a Kelet Svájca létrejön.
Ciprus
Úgy tűnik az Európai Uniónak a vártnál sokkal hamarabb kell szembenéznie a régióban egyre fokozódó nacionalizmussal, ugyanis 2012. július 1-től Ciprus veszi át az Európai Tanács elnökségét. Pontosabban körülhatárolva a kínos kérdést – Ciprus nemzetközileg elismert, déli, görögök által lakott része fogja átvenni Dániától az uniós stafétabotot. A sziget északi részét, amelyet a világon kizárólag Törökország ismer el független államként, továbbra is nemzetközi elszigeteltség sújtja. Idén Törökország, amely 1974 óta megszállva tartja a szinte csak török nemzetiségűek által lakott országrészt, többször utalást tett arra, hogy nem fogja tűrni tovább az Európai Unió kettős politikáját az üggyel kapcsolatban. A korábbi török fenyegetéseket, amelyek előrevetítették, hogy Ankara szüneteltetheti kapcsolatait az Európai Unió tagállamaival, februárban sokkal élesebb bírálat váltotta fel. Az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke, Dervis Eroglu a „Hürriyet Daily News” hírportálnak adott interjújában kifejtette, hogy ha július 1-ig nem születik döntés a két ciprusi állam jogi státuszáról, akkor le kell zárni az ENSZ és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által szorgalmazott kétoldalú tárgyalásokat. „Nincs értelme folytatni a tárgyalásokat, az ENSZ nem érte el a célját” – nyilatkozta a szélsőséges nézeteiről ismert Eroglu.

Kattintson és nézegessen képeket Törökországból!
Az Isztanbul teljes támogatását élvező észak-ciprusi vezető szavai szerint a ciprusi török lakosság torkig van a végtelennek tűnő békés tárgyalásokkal. „Évtizedek óta kilátástalan a jövőjük” – július 1-én nyilatkozatban fogja felszólítani honfitársait, hogy álljanak ki és védjék meg az országot. Az Európai Unió és Törökország közötti feszült helyzetet tovább fokozta, hogy a török európai uniós kérdésekért felelős miniszter, Egemen Bagis több alkalommal végletesen radikális kijelentésekkel állt elő. Az észak-ciprusi „Kibrisz” napilapnak adott interjújában Bagis nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy ha július 1-ig nem zárulnak sikerrel a tárgyalások, akkor Törökország erővel annektálhatja az északi részt. A politikus három lehetséges megoldást emelt ki az ország jövőjét illetően – egyesül a két rész, két önálló állam születik, vagy Törökország bekebelezi az északi részt.
A Törökország általi annexiót a török ciprioták jelentős része sem támogatná, erről az ellenzéki Török Republikánusok Pártjának (CTP) elnöke, Ozkan Yorgancioglu nyilatkozott. Törökország szerint Nicosia szándékosan lassítja Ankara uniós csatlakozását. A ciprusi kérdés kulcsfontosságú szerepe lesz azoknak az egyre halványodó török ambícióknak, hogy az ország egy nap tagja lehessen az Európai Uniónak. A miniszter kiemelte továbbá, hogy Ciprus azzal sem segíti elő a helyzet rendezését, hogy vitatott tengeralatti területeken kezdett palagáz után kutatni. „A csatlakozási folyamatnak legyen jutalmazási és büntetési mechanizmusa is” – szavaival arra utalt, hogy az Európai Unió nem értékeli kellő módon Törökország törekvéseit, hogy megfeleljen Brüsszel követelményeinek. Bagis szerint országa a csatlakozáshoz továbbra is nagy reményeket fűz és akár 10 éven belül ez meg is valósulhat.

Dimitris Christofias dél-ciprusi elnököt (b) és Dervis Eroglut (j)
még az ENSZ főtitkárának sem sikerült kibékítenie (forrás: photopin.com)
Macedónia
Macedóniának teljesen más típusú problémával kell szembenéznie, az ország egységét (még) nem vitatják, ugyanakkor az ország határán belül élő albán kisebbség egyre inkább elégedetlen életkörülményeivel. Az országban 2001 óta feszült a légkör, a 10 évvel ezelőtti emlékezetes összecsapások nyomait még nem felejtette el a macedón lakosság, főleg annak tudatában, hogy a demográfiai viszonyok egyre jobban az albánok felé billentik a mérleg nyelvét. Az albán és a macedón lakosság közötti feszültségek 2011 óta folyamatosan élesednek, az albánok egyre jobban sérelmezik a VMRO-DPNME kormány populista-nacionalista politikáját. Az első jelentősebb érdekütköztetés a 2011-re kitűzött a népszámlálás volt, amelyet a választási bizottság kollektív lemondása miatt el kellett halasztani. Az albán lakosság kifogásolta, hogy manipulációval kívánták befolyásolni a népszavazás eredményét.
Korábbi cikkünkben már irtunk a januári etnikai összetűzésekről Sztruga és Vevcsani városokban, azóta eszkalálódtak az események és szó szerint súlyos atrocitások sorozata sokkolta a macedón lakosságot. Az egy évtizeddel ezelőtti polgárháborús helyzet akár visszaköszönhet Macedóniában, ha a rendvédelmi erők nem veszik kezükbe az irányítást. Az elmúlt hónap során előbb két albán fiatalt öltek meg Gosztivar városban, ezután pedig Szkopjében több macedón fiatalkorút vertek félholtra. A rendőrség több mint húsz 17 és 21 év közötti gyanúsítottat vett őrizetbe, de még nem erősítették meg a sajtóértesüléseket azzal kapcsolatben, hogy albánok támadtak baseball-ütőkkel és késekkel macedón fiatalokra. Egy másik incidensben egy fiatalkorú elkövetőkből álló csoport támadt egy fővárosi buszon utazó négy fiatalra és egy idős emberre. Az incidenseket nyilvános tüntetések követték, február végén Gosztivar, Szkopje és Tetovo városaiban albánok tömege vonult ki tüntetni a történtek ellen tiltakozva. A fővárosban tüntető albánok Gordana Jankuloszka belügyminiszter lemondását követelték, a támadások másik célpontja a DUI elnöke, Ali Ahmeti volt.

A macedón belpolitika érdekorientáltságát jól mutatja, hogy a vezető pártok különböző álláspontokat képviselnek az ügyek nyilvánosságra kerülését követően. Az albán kisebbség pártjai egymásra mutogatnak – a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) kisebbik kormánypárt az utóbbi időben egyre hidegebb viszonyt alakít ki koalíciós partnerével, a VMRO-DPNME formációval, ugyanakkor a másik lényeges albán politikai erő, az ellenzéki Albánok Demokrata Pártja (DPA) szerint DUI is felelős a kialakult helyzetért. Mehdun Tachi (DPA) pártja szerint a DUI nem lépett fel eléggé hatékonyan a kormány nacionalista politikájával szemben és hozzájárult az albánellenes hangulat elterjedéséhez. A DPA központi pártvezetése szerint Macedónia az európai integráció helyett a macedón-szerb kapcsolatot kívánja erősíteni és az elmúlt hetekben több Koszovó-ellenes megnyilvánulás is hangot kapott a kormány részéről. A 2008-ban alapított, parlamenten kívüli Nova Demokracija új pártelnöke, Kastriot Haxhirexha szerint a történtekért a kormányt kell hibáztatni. Az USA fekete listáján szereplő Haxhirexha szerint az ország egyik legnagyobb problémája az albánok körében kimagasló munkanélküliség.
A macedón belpolitika esetében különösen nehéz szétválasztani a nacionalista és a populista pártpolitikát – nem lehet tejes bizonyossággal megítélni, hogy a pártok között etnikai alapon húzódik-e a törésvonal, avagy kommunikációjuk az ősszel esedékes helyhatósági választásokra irányul.

Elharapózik a helyzet - újabb etnikai háború
a láthatáron? (forrás: photopin.com)
Politikai szakértők szerint a májusi NATO-csúcs és az ország euróatlanti csatlakozásának lehetősége azon kevés téma egyike, amelyről egységes álláspontot képviselnek a pártok Macedóniában.
Koszovó
Jelenleg a térségben a szerbek és a koszovói albánok közötti ellentét tűnik leginkább kibékíthetetlennek és feszültséggel terheltnek. A de facto önálló államként funkcionáló Koszovó Belgrád számára megoldatlan 22-es csapda – se vele, se nélküle. Déli szomszédunk európai uniós integrációjának felgyorsítása érdekében a szerb politikusok több, reformnak is tekinthető engedményt tettek Pristina irányában. A regionális fórumokon történő részvételt még engedélyezte Szerbia, viszont az ország külügyminisztere, Vuk Jeremics leszögezte, hogy meg fogják vétózni a szakadár terület Európa Tanácshoz történő csatlakozását. A Tanjug hírügynökség információi alapján Jeremics kifejtette, hogy az Európa Tanácsban kizárólag államok vehetnek részt, ebből kiindulva Koszovó tagságra ne számítson. Az Európa Tanács főtitkára, Thorbjörn Jagland szerint a szervezet a jövőben is támogatni fogja a Belgrád és Pristina közötti dialógust. Jagland és Jeremics közös találkozón emelte ki, hogy a nemzetközi szervezet fontos szerepet fog betölteni Szerbia európai integrációjában.
Szerbia a közeljövőben nem számíthat a közelmúltban megítélt uniós tagjelöltségnél többre, ameddig nem zárja le a koszovói vitát. A területi integritás kérdésén túl Belgrádnak döntenie kell arról is, hogy milyen hozzáállást fog tanúsítani az Észak-Koszovóban élő szerb kisebbség irányában. Az ott élő szerb kisebbség az év során referendumon keresztül kimondta, hogy nem ismeri el a koszovói közintézmények joghatóságát. A pristinai parlament természetesen deklarációt adott ki, amelyben illegitimnek tekinti a referendumot, a koszovói vezetés szerint ezzel a szerbek megsértették területi szuverenitás elvét. Pristinában más okból is feszült a helyzet - a szélsőséges Patrióta Egyesület és az albán nemzeti egységet hírdető UNIKOMB párt a koszovói macedón nagykövetség előtt tartott demonstrációt, amely során kövekkél dobálták meg az épületet és "Nagy Albánia" transzparensekkel hírdették radikális céljaikat.
A három országban tapasztalható konfliktusokat lehet a nacionalizmus számlájára írni, ugyanakkor a romló életkörülmények is döntően befolyásolják a konfrontációk radikalizálódásának mértékét.
Link