Ezt nem tudtam kihagyni...

Anyuék azt ígérték, hogy ha egész évben jól tanulok, akkor nyáron elmehetek sporttáborba. Mindent megtettem. Csak két négyesem lett. A tábori jelentkezésünket aztán elkeverhették, mert kiderült, hogy egy liberális táborba kellene mennem. Az idő rövidsége miatt már nem lehetett visszacsinálni a jelentkezést, ezért aztán a liberális táborba mentem.

1. nap
Délután érkeztünk meg a többi gyerekkel együtt. Mindenki elköszönt a szüleitől, aztán ismerkedési est kezdődött. Én abban bíztam, hogy mégis csak jó táborba kerültem, és sokat úszhatunk, mert több tábori felügyelő is kis úszósapkát hordott, pedig teljesen fel volt öltözve.
Hamar összebarátkoztam egy Walter nevű sráccal. Németül is kiválóan beszél, és azt mondta, hogy a dédnagypapája valami lovagos keresztet is kapott a háborúban. Este mindjárt filmvetítés volt DVD-ről. Valami Spíler listáját néztünk. Mindannyian szomorúak lettünk.

2. nap
Reggel abban reménykedtem, hogy horgászni is megyünk majd, mert valami Halmud nevű könyvből olvastak föl részleteket. De nem mentünk.
Délelőtt geometriai foglalkozás volt. Megtanultunk egyetlen körzővel és egyetlen vonalzóval szabályos hatszöget szerkeszteni. Aztán össze kellett kötnünk bizonyos csúcsokat bizonyos másik csúcsokkal. Azt mondták, hogy a kapott alakzat sokkal erősebb, mint a négy derékszöget tartalmazó alakzatok. Nem tudom, ez mit jelent, mert még csak most megyek negyedikbe.
Nekem csak zöld ceruza jutott. Amikor megpróbáltam egy függvénydiagramot rajzolni, azt mondták, hogy ne merjek a tengelyek mindkét végére nyilat tenni, mert felpofoznak. Nem mertem.
Délután célbaköpő versenyen vettünk részt. A céltábla piros-fehér csíkos volt. Biztos azért, hogy jobban lássuk. Az első három helyezett kis úszósapkát kapott ajándékba.
Este egy izgalmas társasjátékkal játszottunk, amelynek Multipoly a neve. Az a szabály, hogy mindenki egy-egy európai nagyváros polgármestere. Az nyer, aki minél több afrikai és ázsiai bevándorlót tud betelepíteni. Pluszpont jár valami hollókoszt-emlékmű állításáért, segélyosztásért, hitelfelvételért és tehetetlen rendőrség kiépítéséért. További előnyökhöz jut az, aki arab országokba küld megszálló katonát.

3. nap
A szomszéd táborban is sok gyerek van. Észrevettem, hogy az ő tábori zászlójuk pont olyan mintázatú, mint amilyen nálunk volt a céltábla. Meg is kérdeztem az egyik tábori felügyelőt, hogy kik ezek. Úgy tűnik, hogy abban a táborban mindenkit Ignácnak hívnak, a felügyelő pedig régi barátjuk lehet, mert a becenevükön szólítja őket. Azt mondta, hogy ez mind Náci.
Beharangozták, hogy délután toleranciát gyakorolhatunk. Nagyon vártuk, de a toleranciát nem adták oda. Ehelyett szomorú dolgokat meséltek hátrányos helyzetről meg kirekesztésről. Később kisebbségi gyerekek érkeztek vendégségbe, akikkel játszanunk kellett. Közülünk páran maszkot kötöttek az orruk elé, este pedig sokan vakarni kezdték a fejüket, de nagyon.
A kisebbségi gyerekek távozása után többen jelentették, hogy eltűnt a bicskájuk, elemlámpájuk vagy órájuk, de a felügyelők jól lehordták őket, hogy nagyon kelekótyák, és egyszer a fejüket is elvesztik.

4. nap
Elvittek bennünket egy igazi hollókoszt-emlékműhöz. Egy szakállas, kalapos bácsi mesélt szörnyű dolgokat. Már majdnem mindannyian bűnösnek éreztük magunkat, amikor Walter bekiabált, hogy ez nem is így volt, és ha szót kap, akkor szívesen elmondja, hogy mit mesélt a dédpapája. A táborvezetők nagyon utálhatják, ha valaki bekiabál, mert elrángatták.
Délután az önkéntesség szépségeivel ismerkedtünk. Valami régi temetőt raktunk rendbe. Szemetet szedtünk és virágokat ültettünk. Furcsa temető volt ez, mert keresztet egyet sem láttam. Biztos azért, mert mindenki föltámadott. Aki a temetőben nem dolgozott rendesen, nem kapott uzsonnát.
Már besötétedett, mikor visszaértünk a táborba. Útközben több gyereket felismertünk a tegnapi vendégek közül egy gyümölcsöskertnél. Tényleg nagyon szomorú sorsuk lehet. Úgy tűnik, a gazda arra kényszerítik őket, hogy sötétben, lámpa nélkül szedjenek gyümölcsöt nagy kosarakba. Nekik sem tetszhetett ez a dolog, mert nagyon gyorsan tevékenykedtek. Biztos már haza akartak menni.
Az egyik lány az egyik gyümölcsszedőn fölismerni vélte a tegnap eltűnt szoknyáját. Jelentette is a felügyelőnek, de az ráförmedt, hogy ne legyen rasszista.
Vacsoránál kerestem Waltert, de a felügyelők azt mondták, hogy megbetegedett, és a szüleinek érte kellett jönniük.

5. nap
Néhány Ignác odajött a kerítéshez, és azt mondták, hogy meghívnak bennünket babgulyást enni, mert annyit főztek, hogy jut mindenkinek. Mikor megkérdeztem az egyik felügyelőt, hogy átmehetünk-e páran, ránk kiabált, hogy ír redenták vagy mik leszünk.
Délután ketten átszöktünk az Ignácokhoz. Kaptunk babgulyást! Megmutatták az íjaikat, sőt még a lovakra is fölülhettünk. Nagyszerű dalokat tanultunk! A mi táborunkban nem szabad a „magyar” szót kiejtenünk, de ezekben a dalokban bizony sokszor előfordult. Olyan kulcstartót is kaptunk, amelynek alakja régi térképeken meg néhány autón látható a H betű körül.
Mikor megpróbáltunk visszaosonni a mi táborunkba, lebuktunk. Elkobozták a kulcstartókat, és büntetésből egész vacsoráig matekfeladatokat kellett megoldanunk. Furcsa módon minden feladat megoldása az volt, hogy 6 000 000, pedig háromszor is átszámoltam mindent.
Este csillagászfoglalkozás volt. A szerkesztésnél tanult csillagokat kellett keresnünk budapesti épületekről készült fotókon. A legügyesebb úszósapkát kapott.

6. nap
Reggelre nagyon lehűlt az idő, ezért nagyon örültünk, amikor azt mondták, hogy délután melegsátrat állítanak föl az udvaron. Világoskék és rózsaszín ruhás bácsik biztattak bennünket arra, hogy fiú fiút is ölelgessen, ha unatkozik. Aztán olyanokat is mondtak, amitől a víz is kivert bennünket, úgyhogy tényleg jól működött a melegsátor. Aki figyelt, azt kedvesen megsimogatták a bácsik. Valószínűleg nagyon rosszul látnak ezek a bácsik, mert furcsa helyen simogattak bennünket.
Este vendég érkezett. Tompinak hívják, és valami Európában viseli a parlamenti képet. Németes hangzású neve volt, csak már nem emlékszem rá. Jó fej volt. Amikor a felügyelők kimentek, még új káromkodásokat is tanított nekünk. Sokat beszélt, de csak ez maradt meg bennem.
Késő este ismét nézhettünk filmet. Az volt a címe, hogy Sótalanság. Ismét nagyon szomorúak lettünk.

7. nap
Az éjjel nagyon rosszat álmodtam a tegnapi bácsikról. Szóltam a felügyelőnek, de azt mondta, hogy semmi baj, és jobb, ha hozzászokok a gondolathoz, merthogy ez a jövő társadalma.
Ma tájvédelmi munkára mentünk. Azt hittem, parlagfüvet szedünk, de valami vad indiai növényt kellett keresnünk a csalitosban. Aki a legtöbbet szedte és leadta a felügyelőknek, úszósapkát kapott ajándékba.
Délután azt mondták, hogy felnőttesdit fogunk játszani. Vékony papírt kellett tekernünk a szedett növény levelei köré és el kellett szívnunk. A nap további részére nem emlékszem.

8. nap
Ma lőgyakorlat volt! A bokrokba elrejtett életnagyságú bábuk fejére kockás konyharuhát tettek, pánttal átkötötték, majd kispuskákat osztottak ki. Azt mondták, hogy a bokrokban páleszszín tenoristák rejtőzködnek, és azokat kell lőnünk. Aki a legtöbb tenoristát lőtte szét, az úszósapkát kapott. Csak tudnám, hogy miért utálják itt ennyire az operaénekeseket!
A felügyelők igazán tisztán tarthatják a lőszert, amit kispuskánál lebecsülhetnek, mert hallottam, amikor az egyik azt súgja a másiknak, hogy „jól kimostuk az agyukat a szemét kis golyóknak”.

Azt ígérték, hogy délután bemutatják nekünk a Dórát. Sokan vártuk, mert biztos jó csaj lehet, de aztán kiderült, hogy Dóra egy tekercs, és az igazán rendes emberek ezzel élnek. Sőt nekik mindent szabad, nekünk pedig hozzá kell szoknunk ehhez, és akkor majd nekünk is majdnem mindent szabad lesz.
Dóra bemutatása után elvittek bennünket egy vasúti múzeumba. Nagyon vártam, mert imádom a mozdonyokat, de csak pár régi marhavagont mutattak meg. Az egyikbe betereltek bennünket, és azt kellett éreznünk, hogy ez milyen rossz.
Este aztán búcsúbuli volt. Jött egy úszózenekar is! Ügyesen klarinétoztak. Külön körben kellett a lányoknak és a fiúknak táncolniuk, de jól esett a mozgás.

Holnap megyünk haza. Jövőre inkább mégis sporttáborba mennék. De még az is lehet, hogy Ignácékhoz. Talán akkor is bevesznek, ha Pistinek hívnak.


Forrás: e-Mail-ben kaptam.