(Ám úgy tűnik, hogy nem eléggé!)
Budapestről jelentik
Energiaügyekben háború zajlik Magyarországon oroszok és amerikaiak között - vélhetően ez derülne ki, ha a WikiLeaks nem csak az Egyesült Államok diplomáciai levelezését hozná nyilvánosságra. A Heti Válasz Taj Ping-kuo államtanácsos személyében a kínai nyitás pekingi bábáját is azonosította.

A kukkolásnál nincs izgalmasabb - e régi alapigazságot a WikiLeaks-botrány magyar vonatkozásainak elemzésekor is alkalmazhatjuk. Az amerikai diplomáciai táviratok korábban még nem publikált részeinek napvilágra kerülése belpolitikai vitákat gerjesztett. Ellenben kevés figyelem hárult annak megértésére: mi érdekli nálunk a nagyhatalmakat. Ezért a Heti Válasz nemcsak a nemzetközi és a magyar külügyi hálózat működését mutatja be, hanem az orosz és a kínai diplomácia budapesti módszereit, érdeklődési területeit is feltárja.

Elsőként érdemes leszögezni: az amerikai diplomaták által végzett munkában semmi illegális nincs: jelentéseikben politikusokkal, újságírókkal, üzletemberekkel folytatott beszélgetéseket, sajtóértesüléseket összegeznek.

Európai Unió és a Szent Grál

Bárki, aki egy külügyi munkatárssal szóba áll, számíthat arra, hogy mondandóját továbbítják. A diplomácia világában az a kérés, hogy egy információt a beszélgetőpartner kezeljen bizalmasan, csupán annyit tesz: az értesülést a külügyi munkatárs ne a szokásos (leginkább egy kódolt e-mailre hasonlító) formában, hanem a védett információs csatornán jelentse haza. Merthogy ilyen megkülönböztetés a világ legtöbb diplomáciai szolgálatában létezik: a külföldön állomásozó magyarok például a különösen érzékeny adatokat tartalmazó jelentéseiket védett külügyi hálózaton küldik a Bem rakpartra. Szintén védett, de már uniós szintű a COREU rendszer, mely a kül- és biztonságpolitikáért felelős vezetőket köti össze a tagállami külügyminisztériumokban. Ezen keresztül gyorsan meg lehet megosztani az információkat például az Európát is érintő palesztin-izraeli konfliktus fejleményeiről. Az egyszerű és a védett mellett a harmadik, minden állam által a Szent Grálnál jobban őrzött, a Külügyminisztériumot is kiszolgáló információs csatorna a hírszerző szolgálatoké - de ez különálló, zárt rendszer. Nem véletlen, hogy a budapesti WikiLeaks-táviratok között nem szerepelt egyetlen CIA-akta sem.

Üzlet és politika

A honi gyakorlatot is ismerő forrásunk szerint a magyar diplomaták anyagai jóval szikárabbak, kevesebb bennük az amerikai táviratokból megismert lírai betét. A leginkább 2006 és 2010 közötti időszakban keletkezett WikiLeaks-anyagokban például olvashatunk egy magyar politikus levágott szakállkájáról, párton belüli szerelmi viszonyokról. Ez persze nem azt jelenti, hogy az amerikai nagykövetség lényegtelen részletekkel töltötte volna meg iratait. A képviselet az Egyesült Államok érdekei szempontjából fontos területeket kísért különös figyelemmel, ilyen például az energiapolitika. A táviratokból kirajzolódik: az orosz térnyerés miatt aggodalommal figyelt téma mellett az ország és a térség stabilitása, valamint az "emberi jogi" dimenzió, elsősorban a cigányság helyzete érdekelte az amerikaiakat.

Az energiakérdés iránti fokozott érdeklődésükkel az amerikaiak nem állnak egyedül: ha valaki - nem törődve kiálló testrészei épségével - Budapestről szóló orosz diplomáciai táviratokat hozna nyilvánosságra, kiderülne: többségük ugyancsak e témával foglalkozik. A két nagyhatalom a beágyazottságban azért különbözik: az orosz külügyi embereket Magyarországon a negyven év "ideiglenes" itt tartózkodás alatt kialakított kapcsolati háló is segíti. Talán nem véletlen, hogy éppen az energiához és a történelemhez köthető a két legemlékezetesebb nagyköveti kijelentés. Igor Szavolszkij az ellenzéki Orbán Viktor 2007-es szavaira reagált a legszebb birodalmi hagyományok jegyében. (Orbán szerint Európában az energiapiac szereplői elfogadják a verseny szabályait, az üzleti tranzakciók átláthatók; Oroszországban viszont nem a verseny elfogadása, inkább a monopóliumra való törekvés jellemző). A diplomata fenyegetően közölte: "Nem kellene ebből politikát csinálni, elnök úr." Hasonló pengeváltás történt 2008-ban, amikor a mostani kormányfő a grúziai orosz beavatkozást az 1956-os forradalom szovjet leveréséhez hasonlította. Válaszul Szavolszkij kijelentette: Orbán szavait "enyhe undorral" fogadta, s szerinte a Fidesz politikusai "az amerikai neokonzervatívok zsebéből" beszélnek.

Az ilyesfajta kisiklás a legritkább esetben jellemző a profi orosz diplomáciára, amely az amerikaiakhoz hasonlóan minden módon igyekszik érvényesíteni érdekeit. Hogy ebben Magyarországon milyen szerepe van a külügyi munkán túlmutató eszközöknek, arról leplezetlen nyíltsággal beszélt például a Nemzetbiztonsági Hivatal 2006-os évkönyve. "Az elmúlt időszakban vált egyértelművé Magyarország és az EU energiabiztonságát érintő ellenérdekelt hírszerző tevékenység. Kimutatható, hogy egyes, szénhidrogénforrások birtokában levő országok gazdasági vállalkozásai következetes üzleti tevékenységet fejtenek ki a piaci szegmens több elemének birtoklása, ellenőrzése érdekében" - szól az Oroszországot célzó megállapítás. Aligha véletlen, hogy az orosz titkosszolgálat hiperaktív magyarországi munkájára derült fény a kémbotrány kapcsán is. (Lapunk megírta: az előző kormány idején a magyar elhárítás személyi állományát orosz szakemberek világították át, amiért aztán a katonai ügyészség a Gyurcsány-éra teljes titkosszolgálati elitjét meggyanúsította.) Moszkvában a külföldi érdekérvényesítés egyik befolyásos, néha a külügyminisztériumnál is erősebb szereplője a most SZVR-nek nevezett, Medvegyev elnök alá rendelt hírszerzés. Akik szerint egy Magyarország méretű kis államnak nincsenek nagyhatalmak számára érdekes titkai, azokat emlékeztetjük Herman Simm esetére. Az észt védelmi minisztérium tisztviselőjét 2009-ben ítélték börtönbüntetésre, miután kiderült: országa és a NATO érzékeny adatait adta át az orosz hírszerzésnek.

Személyes kínai kapcsolat

Egy diplomáciai közhely szerint minél autokratikusabb egy állam, annál nagyobb szerepe van külpolitikájának alakításában a különleges szolgálatoknak. Ami az oroszok esetében állt, hatványozottan igaz lehet a kínaiakra, ám mostanában Peking legális érdeklődése szintén megnőtt hazánk iránt. Ez részben földrajzi elhelyezkedésünknek, NATO- és EU-tagságunknak, részben a hagyományoknak köszönhető. A kínaiak nemcsak a magyarok keleti származását tartják számon, de felemlegetik, hogy 1949-ben Magyarország az elsők között ismerte el a Kínai Népköztársaságot. Azt is tudják, hogy Budapesten nyílt Közép-Európa első kínai nyelvű általános iskolája és hogy - a nyugati városokkal ellentétben - hazánkban soha nem szorították egy negyedbe a kínai kolóniát.
Ven Csia-pao Orbán Viktorral, júniusi látogatásakor Fotó: MTI, Beliczay László

Egy világhatalmi szerepre törő állam külpolitikai döntéseiben persze az érzelmi szálaknál nagyobb jelentősége van a kalkulációnak, ám nem mindegy, hogy ki készíti őket. A kínai terjeszkedés egyik legbefolyásosabb stratégája Taj Ping-kuo államtanácsos, Hu Csin-tao elnök kül- és nemzetbiztonsági főtanácsadója. Márpedig Taj Ping-kuo pályafutásának egyetlen nagyköveti pozícióját éppen Magyarországon töltötte be. A kínai vezetés az átalakulás tanulmányozására küldte Budapestre a diplomatát, aki 1989 és 1991 között szolgált nálunk, és többször emlegette kellemes emlékeit. (A háttérember apósa korábban szintén magyarországi nagykövet volt.) Az államtanácsos Ven Csia-pao miniszterelnök látogatását előkészítendő járt nemrég ismét Magyarországon: a kormányfő június végén 12 megállapodást írt alá magyar kollégájával. Bár az államkötvény-vásárlásról vagy üzemek építéséről egyelőre keveset hallani, a gazdaságfejlesztés kínai modelljében a politikának a Nyugaton megszokottnál nagyobb beleszólása van az üzleti életbe, ezért is lehet talán bízni a tervek megvalósulásában. A pekingi vezetés 1999-ben hirdette meg a kínai vállalatok nemzetközi terjeszkedésének politikáját, azóta Kína számtalan eszközzel, például állami bankok kedvezményes hiteleivel segíti cégeinek világpiacra lépését. A világ második mobiltelefonkészülék-gyártója, a Huawei például tízmilliárd dollárt kapott e célra: az óriásvállalat áprilisban jelentette be, hogy bővíti magyarországi termelését, és ezzel hazánkban lesz a cég egyik legnagyobb ellátóközpontja.

Két nagyhatalom, egy érdeklődés

Az Origo.hu által ismertetett budapesti amerikai WikiLeaks-táviratok egyik legjelentősebb csoportja az energiakérdésen keresztül vizsgálja a hazánkban egyre növekvő orosz befolyást.

2009 NOVEMBERÉBEN például a Szabadság téri képviselet azt jelentette: Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgatónak Igor Szecsin orosz miniszterelnök-helyettes azt mondta: amikor a Mol a Szurgutnyeftyegaz ellen harcol, az orosz állammal száll szembe. Utóbbinak pedig olyan eszközök is rendelkezésére állnak, amelyek egy cégnek nem. (A Szurgut 2009 márciusában vett meg az osztrák OMV-től 21 százaléknyi Mol-részvényt.)

A részben magyar tulajdonú olajtársaság nem akkor fordult elő először az amerikai táviratokban: 2008 FEBRUÁRJÁBAN a társaság belső ügyeiről írtak. Hernádi Zsoltot olyan vállalatvezetőnek látták, akinek jó kapcsolatrendszere van az akkori ellenzékhez és kormánypárthoz egyaránt. A dokumentum rosszallóan jegyezte meg, hogy a Mol-vezér egyszerre támogatja az EU és az USA által szorgalmazott Nabucco csővezetéktervet és az orosz hátterű Déli Áramlatot.

Szintén 2008 FEBRUÁRJÁBAN született a Reuben Jeffery gazdasági ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes látogatását előkészítő távirat. Ez arról számol be, hogy az akkori magyar kormány kész harminc évre elkötelezni magát a Gazprom által kontrollált vezetékeken érkező türkmén gáz vásárlására. A dokumentum szerint egy ilyen lépés nemcsak Magyarország szuverenitását, hanem a Nabucco-tervet is aláásná (a megállapodásból végül nem lett semmi).

A Nabucco egyébként is az érdeklődés homlokterében állt: a gazdasági válság 2008. OKTÓBERI kirobbanása idején született jelentésben az amerikai nagykövetség például azon aggódott, hogy a kormány Oroszországtól kérhet pénzügyi segítséget, és véglegesíti a Déli Áramlatról szóló szerződést.

Az amerikaiakat ezenkívül foglalkoztatta az ismeretlen hátterű Emfesz gázkereskedő cég tulajdonosi szerkezete is, és latolgatták a Paksi Atomerőmű élettartam-hosszabbítására pályázó amerikai és orosz cégek esélyeit is.

Link