Szó szerint kilóg a lóláb: minden oka megvolt Demszky és Kuncze Gábornak arra, hogy mindenáron megmentsék Gergényi Pétert a bukástól.

„Nehéz lenne konkrétan megmondani, hogy mikor kezdõdött. Még a Horn-kormány idején, de biztos, hogy annak csak a második felében. A Tocsik-botrány körüli mizéria hatására talán. Ez egy lassan kibontakozó folyamat volt. Elõször viccesnek találtuk, végül is kezdetben ezek amolyan mókás, bátor bulik voltak. Senkinek nem volt kára belõle, legfeljebb az erénycsõszök méltatlankodhattak volna, ha kiderül.” – ezekkel a szavakkal kezdte nyilatkozatát Bõhm András, az SZDSZ politikusa, amikor a GabiGabi néven futó partykkal kapcsolatos elsõ emlékeirõl kérdeztem.

„Mindig is szerették a fiúk a malac vicceket. Emlékszem, a négyigenes választás éjszakáján, még ’89-ben, orbitális fingóversenyt rendeztek! Eörsi Matyiék hatalmas kondér sóletet fõztek, és utána durrogtattak hajnalig. Demszky még a gatyáját is letolta, hogy tisztán halljuk a rotyogtatást. Kuncze akkor még nem számított meghatározó embernek, csak mosolygott a bajsza alatt. De amikor már mindenki seggrészeg volt, akkor mégis õ alakította a legnagyobbat! Fogta az öngyújtóját, és úgy berobbantotta a következõ pút, hogy az öregek mind azt hitték, újra lõnek az oroszok. Gyuri bácsi majdnem elkezdett csomagolni” – ezt már egy névtelenséget kérõ, a párttól azóta eltávolodott forrásunk mesélte.

Mindkét embert azért kérdeztem, mert furcsa hírek keringtek már egy ideje, bizonyos zártkörû bulikról, amelyeket néhány havonta fõvárosi tulajdonban lévõ intézményekben, általában fürdõkben szerveznek az SZDSZ vezetõ politikusai. Demszky és Kuncze után GabiGabi Party-nak nevezik ezeket az összejöveteleket.

„Nevetséges, hogy egyesek állatias orgiákról meg mittudomén milyen vadságokról beszéltek. Szabad szellemû, bevállalós fiúk voltak, akik teljesen ártatlanul engedték ki a gõzt. Szeretnek dugni. Na és? Egyébként kár a Gáborék szerepét túlhangsúlyozni, Magyar Bálint volt az elsõ, aki a lakásán tartott repülõ egyetemek után mindig marasztalni igyekezett a jobb csajokat. Ez lett aztán intézményesítve. Egyszerû gruppenszex bulik voltak, semmivel se különbek, mint a hetvenes évek bármelyik komolyabb értelmiségi házibulija. Semjén Zsolt is egy ilyenben szopatott elõször, Deutsch Tomi is átjárt Fodorral az elején, nincs ebben semmi különös.” – mondta egy másik õs-SZDSZ-es, aki még a Szabad Kezdeményezések Hálózata idején végzett aktív szervezõmunkát. Ez volt tehát a kezdet.

Ezekben a nyilatkozatokban nincs is semmi különös. Mindenki az ízlésére bízhatja, hogy szimpatikus-e neki a promiszkuitás e szervezett változata, és hát az SZDSZ sosem arról volt híres, hogy erényt vagy önmegtartóztatást prédikált volna. E régi történetek hímporát miért kellett most mégis lesöprögetni? Mert úgy tûnik, idáig kell visszanyúlnunk ahhoz, hogy megértsük, mi folyik most a fõvárosi rendõrségnél. Amikor Gergényi Péter budapesti fõkapitány széke inogni kezdett, hirtelen elõtüremkedett a lóláb. Mindjárt kiderül, hogy szinte szó szerint.

„A rajvezetõnk szólt mindig, általában telefonon. Írásos utasítás ezekrõl soha nem volt. Leltárt készítettünk ugyan, de a visszavételkor ezeket mindig meg kellett semmisíteni.” – ezt már Lengyel Tibor százados, a BRFK beszerzési osztályának helyettes parancsnoka mondta nekem. Az õ korkedvezményes nyugdíjkérelmét helyben hagyták elöljárói. „Nincs már mit vesztenem. Januárban leszerelek. Van néhány jó ajánlatom, elsõsorban õrzés-védelmi feladatokat ellátó vállalkozások kerestek meg. Nem fogok unatkozni, és a szájamról is lehullhat a lakat” – indokolta nyíltságát.

Lengyel százados õszes halántékú, széles arccsontú, mindig frissen nyírt bajuszt viselõ férfi. Látszik, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, de amikor errõl az ügyrõl faggattam, többször is elpirult, izzadni kezdett és láthatóan kényelmetlenül érezte magát. Végül néhány féldeci elfogyasztása után eredt meg igazán a nyelve.

„Amíg el nem kezdõdött a felújítás, addig a Rácfürdõhöz vittük általában a felszerelést. De nem mindig oda. Amikor az egész elkezdõdött, akkor általában bilincseket kértek meg egyenruhát. Emlékszem, az egyik járõrünk sapkája ragadt a spermától, amikor reggel ki akartuk osztani. Borzasztóan megalázó volt. Az egész ország rendõrvicceken röhög, frusztrál a Viszkis, és akkor a politikusok szétkúrják a felszerelésünket” – hergelte magát az emlékezésbe a sokadik snapsz után Lengyel százados.

A haveri-családi gruppenek a kilencvenes évek második felétõl váltak rendõrségi üggyé. „Túl nagy kutyák lettek a fiúk ahhoz, hogy egymás nõit kúrják.” „Valahol le kellett vezetni a feszültséget. El se tudod képzelni, hogy mennyi képviselõ drogozik, gyógyszerezik vagy iszik. Ehhez képest õk szerettek kurvázni. Egy idõ után már csak profikkal tudták ezt diszkréten intézni. A Kuncze még a türelmi zónás törvényt is átnyomta, igazán nem akartak õk bûnbe keveredni.” – hangzottak a visszaemlékezések arról, hogy vált üzemszerûvé a párt felsõ vezetésének macsós szórakozása.

Kezdetben csupán arról volt szó, hogy a rendõrség szemet hunyt a prostituáltak alkalmazása felett. „Aztán jöttek a keményebb dolgok. Konkrétan kikérték a rendõrség felszerelését, hogy abban és azzal éljék ki magukat. Felizgatta a Demszkyt, hogy ilyeneket használhat. Nem vagyok szexuálpszichológus, de olvasmányélményeim alapján talán fetisizmusról van szó nála.” – fogalmazott Atkári János, volt fõpolgármester-helyettes, aki egyetlen egyszer elment egy ilyen bulira. „Undorodtam az egésztõl, de Demszky nagyon kapacitált. A burgaszi polgármesteri hivataltól volt itt egy delegáció, és a hivatalos program után elég sokat ittunk. Nem is tudtam, hogy hová megyünk, amikor beültünk Demszky terepjárójába, és a Néprjazi Múzeumhoz hajtottunk. Tudja, a Parlamenttel szemben, az FVM mellett. Elõször azt hittem, hogy itt is valami fogadás lesz. De minden fura volt. A hidegtálakon kolbászokból és keménytojásokból falloszokat raktak ki, ládákban hevertek a tejszínhab-szórók, és a hoszteszek bugyiban és melltartóban voltak.”

„Kunczéék ekkor kerültek kapcsolatba a Grand Orient Páholy nagymesterével. A párizsi szabadkõmûves elit évtizedek óta szervez ilyen bulikat. Az egyikre levitték õket, és akkor itthon meghonosították. A GabiGabi név visszafele, a repülõn jutott eszükbe. Volt ebben egy játék, hogy Jean Gabin is sok ilyen bulit szervezett a hatvanas években, és ezért a mai napig vannak Gabin Partyk kint. Talán ezt is Bálint találta ki, de ebben már nem vagyok biztos” – tudtam meg a liberális frakció egyik volt titkárságvezetõjétõl.

Hamarosan román, moldáv és ukrán prostituáltak vitték a prímet a magyar libertinusok összejövetelein. „Egyre keményebb rendezvények voltak. Demszky a 70-es években cigánykutatási terepmunkája közben fél Szabolcs-megyét lekúrta, aztán voltak az entellektüel gangbangek, és végül a tizenéves prostik. Egy idõ után a pinát is megunja az ember. És akkor találták ki ezeket a szerepjátékokat, amikhez rendõrségi kellékeket használtak” – magyarázta Bõhm András az események eszkalációját. „Gusztos Péter például egyszer lebukott. Részegen ment haza, egy rúzsfoltos rohamosztagos gyakorlóban. A felesége kiverte a hisztit, azóta nem is láttuk egyszer sem” – mesélte a szeánszok egyik állandó résztvevõje, aki szerint felesleges túl nagy feneket keríteni az egésznek. „A pornócsatornákon azért durvább dolgok mennek. Ez inkább a jó társaságról, a játékról szólt. Az ókori görög politikusok is hetérákkal mulattak. Miért lenne ciki a demokrácia bölcsõjének szokásait átvenni? Foglalkozzatok inkább azzal, hogy Orbán Viktor veri a feleségét. Az az igazi botrány”; - vélekedett, és többet nem is akart mondani méltatlankodó forrásom.

Mindenesetre az egyenruha után jöttek a bilincsek. Ismét Lengyel századost idézem: „Néha több tucatot is elkértek. Amikor egy tököli kocsmai verekedésbõl vagy harminc embert akartunk bevinni, egyszerûen nem maradt elég, mert éppen ment a témázgatás a Rácfürdõben. És akkor itt jegyzem meg, hogy a Kuncze épp ebben a választókörzetben képviselõ.” Gergényi Péter kinevezésével az addigi játékos jelmezesdi ijesztõ mértéket öltött. „Tudni kell, hogy a vasprefektus nehezen oldódik nõi társaságban. Határozottsága inkább zavart tétovaságba fordul, ha ismerkedni kell” – mondta róla egy volt kolléga, aki még Bács-Kiskunban szolgált együtt Gergényivel. „Talán azért, mert nem az a kimondott szépfiú. A nõk egy része bukik a mundérra, de a Péternek alig volt szerencséje. Ha elmentünk Kecskeméten valahova, õ tutira egyedül ment haza.”

Gergényi és Kuncze barátsága a pártelnök belügyminisztersége idején alakult ki. Amikor Gergényi budapesti fõkapitány lett, szívesen segített egy kis felszereléssel. Sõt, néha a saját, természet adta felszerelésével is beszállt a szeánszokba. A prostiknál nem kellett jópofáskodni, mehetett rögtön az akció. Lengyel százados nyomorultul érezte magát. „Amikor a gumibotok ragacsosan jöttek vissza, járõreink sterilizálták õket. Attól féltünk, hogy bûnözõk helyett valami nyavalyát kapnak el. Aztán vitték a könnygázt is. A fuldoklós szexhez. A tv ostromára gyakorlatilag mindegyik palack kiürült. Állítólag Demszky szkafanderben szopatta a lefújt lányokat, akiknek taknya-nyála összefolyt, és ettõl jobban csúszott a bráner.” Az igazi meglepetés azonban még csak eztán következett. „2005 nyarán volt. Hogy vezényeljünk lovas rendõröket a Néprajzihoz. Illetve csak a lovakat, sõt kizárólag csak a csõdörök kellettek nekik” – az emlékezéstõl könnybe lábadt ekkor a százados szeme. „Nagyszerû harci paripák ezek. Bevitték õket a múzeumba! A mosószertõl többnek is húgyúti fertõzése lett. Penicillinnel kellett kezelni õket, mert valami durva szerrel csutakolhatták szegény párákat, hát hogyan fogalmazzak, bevetés elõtt.”

Úgy tudjuk, hogy Gergényit hallgatásáért cserébe kellett megmentenie a liberális pártnak. Kuncze Gábor és Demszky Gábor a következõ sms-t kapták aznap, amikor bejelentette nyugdíjazási kérelmét: „Lófasz a seggetekbe, Gabikám”.


Forrás: Merényi László / matula.hu