Szeretettel köszöntelek a Magyarország-Magyarmegmaradás2 közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyarország-Magyarmegmaradás2 vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyarország-Magyarmegmaradás2 közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyarország-Magyarmegmaradás2 vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyarország-Magyarmegmaradás2 közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyarország-Magyarmegmaradás2 vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyarország-Magyarmegmaradás2 közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyarország-Magyarmegmaradás2 vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Amikor az ember el szeretné dönteni egy dokumentumról, hogy valódi-e, vagy sem, akkor az egyik
legkézenfekvőbb módszer az, ha először megnézi, hogy valamikor korábban, hivatkozott-e már arra
valaki.
Emlékszem, hogy amikor először hallgattam meg egy bizonyos Benjamin H. Freedman nevű, zsidó
származású amerikai politikus 1961-es washingtoni beszédét, már akkor is rögtön kapaszkodókat
kerestem a szövegben, amelyeket le tudok ellenőrizni.
Nos, aki nem tudná, hogy miről is beszélek, az nézze meg ezt:
Link
Aki pedig kételkedik abban, hogy ez az ember igazat beszél, annak ajánlom, hogy nézze meg, hogy
valóban létezik-e, az a bizonyos „Balfour-nyilatkozat”!
Íme: Link
Sokszor, sok helyen, fel-fellángol a vita, annak kapcsán, hogy vajon a „CION BÖLCSEINEK
JEGYZŐKÖNYVEI” nevű iromány, az valódi, vagy csak kamu.
Általában mindenkiben felmerül a kétely az írással kapcsolatban, mégpedig azért, mert általában
az ember, amikor elolvassa, akkor rögtön az jut eszébe, hogy ez a dolog miért csak most került elő?
Miért most, vagy csak pár évvel ezelőtt hallottam erről a dologról először?
Az én véleményem ezzel kapcsolatban nem igazán számít, mindenki döntse el saját maga, hogy
valódinak tartja-e, viszont szeretnék ehhez mindenkinek segítséget nyújtani.
A kérdés tehát az, hogy fellelhető-e olyan írás, értekezés, tanulmány, stb., amely már régóta
bizonyítja, hogy ezek a bizonyos „jegyzőkönyvek” már 50-70 vagy akár 100 évvel ezelőtt is
léteztek?
A válasz pedig az, hogy: IGEN
A választ nem az ujjamból szoptam, hanem egy 1921-ben megjelent könyvből!
Ebből:
Henry Ford: A nemzetközi zsidó - A világ legfőbb problémája
Üzleti pályafutásának csúcspontján Henry Ford, az ipari szellemóriás megérezte, hogy vállalkozását
minden erővel el akarják venni tőle, és a pénzváltók kezére akarják játszani. Fordnak az a benyomása
támadt, hogy e műveletek mögött hatalmas zsidó pénzmágnások állnak.
A legkiválóbb kutatókat hívta az irodájába, akiket csak ismert, és azzal bízta meg őket, hogy alapos
vizsgálatot végezzenek a nemzetközi zsidóról, és annak eredményeit jelentessék meg a Dearborn
Independent című lapban, amely akkoriban a Ford Motor Company hivatalos kiadványa volt. Ford
nem sajnálta a költségeket, hiszen ez a kutatómunka a becslések szerint több millió dollárba került.
A cikkek eredetileg a fent említett lapban, majd később könyv formájában jelentek meg négy
kötetben, amelyek nagy hatással voltak Adolf Hitlerre. Mára a Nemzetközi zsidó a Mein Kamf után a
legnépszerűbb könyv világszerte, amely a zsidókérdést vizsgálja elfogulatlanul.
No, de nem csak azért ragadtam billentyűzetet, hogy pusztán egy könyvet ajánlgassak mindenkinek,
én inkább megmutatom azt is, hogy mit írt Henry Ford a „jegyzőkönyvekről”.
Íme:
Link
A bizonyítékot a 6. fejezet szolgáltatja, melynek címe:
Bevezető "Cion bölcseinek protokolljába"
Link
Tény, hogy az 1921-ben megjelent könyvet később magyarra fordító személy,
nem „jegyzőkönyveknek” hanem „protokollnak” nevezi a szóban forgó irományt, de kétsége ne
legyen senkinek azzal kapcsolatban, hogy itt ugyanarról a dologról van szó! Illetve akinek kétségei
vannak, az olvassa el a 6. fejezetet és utána nem lesznek!
Van még kérdés???
SZ-M
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!