Menachem Begin története; a fasisztától a terroristáig, a tömeggyilkoson át a... Nobel-díjasig!

2022.09.03

Az Irgun Zvai Leumi (Etzel) szélsőjobboldali csoportja a cionizmus erőszakos változatát hirdette, amelynek nincs helye az arabokkal való kompromisszumnak.

Menachem Wolfovitch Begin 1913-ban született az oroszországi Breszt-Litovszkban (ma Fehéroroszország). az „Ígéret Földjén”. A fiatal Begin azonban úgy döntött, hogy csatlakozik a cionizmus (későbbi nevén revizionista cionizmus) szélsőjobboldali ágához, amelyet egy másik orosz származású cionista aktivista, Vlagyimir Jabotinszkij vezetett és inspirált. 16 évesen Begin csatlakozott a Betarhoz, a Jabotinsky által alapított fasiszta jellegű, félkatonai ifjúsági mozgalomhoz. 1932-ben Begin a Betar szervezési osztályának vezetője lett. Noha Begin 1935-ben szerzett jogi diplomát a Varsói Egyetemen, soha nem gyakorolta ezt a szakmát, és továbbra is teljes mértékben cionista karrierjére összpontosított.

Az 1939-es év döntő jelentőségű volt Menachem Begin életében. Miután a Szovjetunió aláírta a baráti szerződést a náci Németországgal, Sztálin biztonsági apparátusa (NKVD) őrizetbe vette az összes lengyelországi cionista vezetőt és aktivistát, azzal a gyanúval, hogy lojálisak a britekhez vagy ügynökök. Begint 1940-ben letartóztatták, és Szibériában börtönbe zárták. Csak miután a németek 1941-ben megszállták a Szovjetuniót, és a szovjet-brit kapcsolatok javultak, Begin szabadult a börtönből. Nagy-Britannia úgy döntött, hogy a közel-keleti háborús erőfeszítései során felhasználja Wladyslaw Anders tábornok lengyel hadseregét (amelynek országa német megszállás alatt állt). A britek megegyeztek Sztálinnal, és a lengyel hadsereg egységeit 1942-ben evakuálták a Szovjetunióból. Az Ander (lengyel) hadsereget először Iránba küldték, Irakba, majd onnan Palesztinába, ahol körülbelül 53 000 katonát csoportosítottak át. A britek szándéka az volt, hogy Egyiptomba küldjék őket, hogy csatlakozzanak az 1942 nyarán nyugatról (Líbiából) előrenyomuló brit hadműveletekhez. Ezek a Palesztinába érkezett lengyel különítmények operatívan a brit parancsnokságnak és a az átcsoportosítás célja az volt, hogy átképezze őket harcoló erővé Észak-Afrikában, Palesztina pedig tranzitút volt számukra. Ebből az 53 000 katonából legalább 4300 zsidó volt. A zsidó katonák jelentős része disszidált, és úgy döntött, hogy Palesztinában marad. Egyikük Menachem Begin volt (bár hivatalos életrajza szerint „elbocsátották a lengyel hadseregtől”). amelyek 1942 nyarán nyugatról (Líbiából) nyomultak előre. Ezek a Palesztinába érkezett lengyel különítmények működésileg a brit parancsnokságnak voltak alárendelve, és az átcsoportosítás célja az volt, hogy harcoló erővé képezzék át őket Észak-Afrikában, Palesztina pedig tranzit útvonal számukra. Ebből az 53 000 katonából legalább 4300 zsidó volt. A zsidó katonák jelentős része disszidált, és úgy döntött, hogy Palesztinában marad. Egyikük Menachem Begin volt (bár hivatalos életrajza szerint „elbocsátották a lengyel hadseregtől”). amelyek 1942 nyarán nyugatról (Líbiából) nyomultak előre. Ezek a Palesztinába érkezett lengyel különítmények működésileg a brit parancsnokságnak voltak alárendelve, és az átcsoportosítás célja az volt, hogy harcoló erővé képezzék át őket Észak-Afrikában, Palesztina pedig tranzit útvonal számukra. Ebből az 53 000 katonából legalább 4300 zsidó volt. A zsidó katonák jelentős része disszidált, és úgy döntött, hogy Palesztinában marad. Egyikük Menachem Begin volt (bár hivatalos életrajza szerint „elbocsátották a lengyel hadseregtől”). 000 katona, legalább 4300 zsidó volt. A zsidó katonák jelentős része disszidált, és úgy döntött, hogy Palesztinában marad. Egyikük Menachem Begin volt (bár hivatalos életrajza szerint „elbocsátották a lengyel hadseregtől”). 000 katona, legalább 4300 zsidó volt. A zsidó katonák jelentős része disszidált, és úgy döntött, hogy Palesztinában marad. Egyikük Menachem Begin volt (bár hivatalos életrajza szerint „elbocsátották a lengyel hadseregtől”).

Palesztinában Begin nem vesztegette az idejét. 1943-ban, nem sokkal a lengyel hadseregből való dezertálása után kinevezték az Irgun Zvai Leumi (Etzel), a revizionista cionista Jabotinsky mozgalmat képviselő terrorszervezet parancsnokává. A szélsőjobboldali csoport a cionizmus erőszakos változatát hirdette, amelynek nincs helye az arabokkal való kompromisszumnak. Irgun doktrínája szerint Palesztina csak a zsidók földje, és az araboknak máshová kell menniük. Etzel ellenségeskedéséből még a britek is kivették a részüket. Bár Nagy-Britannia volt a kezdetektől a palesztinai cionista projekt fő támogatója (és 1917-ben kiadta a Balfour-nyilatkozatot, amelyben a cionistáknak egy „zsidó hazat” ígért Palesztinában), ez nem volt elég Irgun és Jabotinsky örököseinek! A brit adminisztráció pragmatikus megközelítése Palesztinában és minden oldal közötti lavírozása feldühítette a Begin vezette Irgunt, különösen akkor, amikor a britek kvótákat kényszerítettek ki a palesztinai zsidó bevándorlók számára a folyamat szabályozása érdekében. 1944 februárjában Begin vezetése alatt az Etzel lázadásra szólított fel a brit mandátum hatóságai ellen, és katonai akciósorozatba kezdett, amely 1948-ig tartott. Ebben az időszakban Begin irányította az Etzel hadműveleteit, beleértve a King David Hotel bombázását elfoglalta Al-Quds-t (1946), az "Acre" börtön elleni támadást (1947), valamint a svéd diplomata és az ENSZ-közvetítő meggyilkolását Palesztinában, Bernadotte grófot (1948). Ez arra késztette a briteket, hogy a Begint a legkeresettebb terroristák listájának élére tegyék. különösen akkor, amikor a britek kvótákat kényszerítettek ki a Palesztinába érkező zsidó bevándorlók számára a folyamat szabályozása érdekében. 1944 februárjában Begin vezetése alatt az Etzel lázadásra szólított fel a brit mandátum hatóságai ellen, és katonai akciósorozatba kezdett, amely 1948-ig tartott. Ebben az időszakban Begin irányította az Etzel hadműveleteit, beleértve a King David Hotel bombázását elfoglalta Al-Quds-t (1946), az "Acre" börtön elleni támadást (1947), valamint a svéd diplomata és az ENSZ-közvetítő meggyilkolását Palesztinában, Bernadotte grófot (1948). Ez arra késztette a briteket, hogy a Begint a legkeresettebb terroristák listájának élére tegyék. különösen akkor, amikor a britek kvótákat kényszerítettek ki a Palesztinába érkező zsidó bevándorlók számára a folyamat szabályozása érdekében. 1944 februárjában Begin vezetése alatt az Etzel lázadásra szólított fel a brit mandátum hatóságai ellen, és katonai akciósorozatba kezdett, amely 1948-ig tartott. Ebben az időszakban Begin irányította az Etzel hadműveleteit, beleértve a King David Hotel bombázását elfoglalta Al-Quds-t (1946), az "Acre" börtön elleni támadást (1947), valamint a svéd diplomata és az ENSZ-közvetítő meggyilkolását Palesztinában, Bernadotte grófot (1948). Ez arra késztette a briteket, hogy a Begint a legkeresettebb terroristák listájának élére tegyék. az Etzel lázadásra szólított fel a brit mandátum hatóságai ellen, és katonai akciók sorozatát indította el, amelyek 1948-ig tartottak. Ebben az időszakban Begin irányította az Etzel hadműveleteit, beleértve a King David Hotel bombázását a megszállt Al-Qudsban (1946), az "Acre" börtön elleni támadás (1947), valamint a svéd diplomata és az ENSZ közvetítője, Bernadotte gróf palesztinai meggyilkolása (1948). Ez arra késztette a briteket, hogy a Begint a legkeresettebb terroristák listájának élére tegyék. az Etzel lázadásra szólított fel a brit mandátum hatóságai ellen, és katonai akciók sorozatát indította el, amelyek 1948-ig tartottak. Ebben az időszakban Begin irányította az Etzel hadműveleteit, beleértve a King David Hotel bombázását a megszállt Al-Qudsban (1946), az "Acre" börtön elleni támadás (1947), valamint a svéd diplomata és az ENSZ közvetítője, Bernadotte gróf palesztinai meggyilkolása (1948). Ez arra késztette a briteket, hogy a Begint a legkeresettebb terroristák listájának élére tegyék. valamint Bernadotte gróf svéd diplomata és ENSZ-közvetítő palesztinai meggyilkolása (1948). Ez arra késztette a briteket, hogy a Begint a legkeresettebb terroristák listájának élére tegyék. valamint Bernadotte gróf svéd diplomata és ENSZ-közvetítő palesztinai meggyilkolása (1948). Ez arra késztette a briteket, hogy a Begint a legkeresettebb terroristák listájának élére tegyék.

Menachem Begin az 1948-as arab-izraeli háború idején követte el legszörnyűbb bűnét. Mészárlás volt. 1948 áprilisában Menachem Begin nagyszámú Irgun fegyveres kíséretében belépett Deir Yassin arab faluba, a megszállt Palesztina szélén. A falu békés volt, lakosai fegyvertelen civilek voltak. A támadók vadul lemészároltak legalább 200 lakost, köztük nőket és gyerekeket, házakat robbantottak fel emberekkel, és véletlenszerűen lelőtték az embereket. Foglyokat is ejtettek, és teherautókra rakták őket, amelyek „győzelmi felvonuláson” körbejárták az elfoglalt Al-Kudokat. A Deir Yassin mészárlásról szóló hírek gyorsan elterjedtek Palesztinában, aminek következtében a szomszédos falvakból több százezer palesztin menekült el a hasonló sorstól tartva. Menachem Begin soha nem bánta meg a mészárlást, és nem is kért bocsánatot érte. „A lázadás” című önéletrajzában azt mondta, hogy a faluba bevonuló csapatai „figyelmeztetésben részesítették” az arabokat, és hidegvérrel hozzátette: „a civilek, akik figyelmen kívül hagyták figyelmeztetésünket, elkerülhetetlen veszteségeket szenvedtek”!

Az úgynevezett „Izrael Állam” kikiáltása után Menachem Begin letette a fegyvert, és megparancsolta Irgun fegyvereseinek, más jobboldali csoportokkal, például Lehivel együtt, hogy csatlakozzanak a főáramú cionista erőkhöz, a Haganahhoz, és együtt megalakította az izraeli hadsereget. Politikai pártot alapított Hirut néven, hogy tükrözze szélsőjobboldali és terjeszkedő ideológiáját. 29 évig maradt az ellenzék vezetője. Csak 1967-ben, amikor „Izrael” agressziót akart indítani az arab országok ellen, Begin csatlakozott a „nemzeti egység” kormányához.

1977-ben Begin megnyerte az általános választásokat „Izraelben” a Likud koalíció alatt, és átvette a hatalmat. Begin felemelkedése egybeesett Anvar Szadat egyiptomi elnök naszerita politikája elleni puccsával, valamint az Egyesült Államok és „Izrael” felé rohanásával. Az Egyiptommal folytatott tárgyalásai során Begin nagy makacsságot és szélsőségességet tanúsított követeléseiben. Gyakorlatilag visszautasította, hogy bármilyen ésszerű megoldást kínáljon a palesztin problémára, eltekintve egy „autonóm régiótól”, ahol a palesztinok mindenféle szuverenitás nélkül átvehetik az egészségügyi és önkormányzati szolgáltatásokat.

A tárgyalások sikerét csak az tette lehetővé, hogy Szadat kész volt elfogadni a Begin által a Sínai-sivatag Egyiptom felé történő helyreállítása érdekében megszabott összes feltételt. Az eredmény egy „Izrael” számára nagyon előnyös békeszerződés volt, amely magában foglalta a Sínai-félsziget névleges kivonulását. Begin Szadattal együtt megkapta a béke-Nobel-díjat.

Begin számára azonban már maga a föld „átengedésének” gondolata is gusztustalan és keserű volt Begin számára. Igaz, hogy a Sínai nem volt a történelmi Palesztina része, de mégis, 1967 óta "Izrael" birtokában volt, és Begin véleménye szerint az erőszakkal meghódítottnak a zsidók kezében kell maradnia, fenntartva, hogy "Izrael" határai meghatározottak. csak a serege hatóköre által. Ezzel az ideológiai háttérrel Begin úgy döntött, hogy „kompenzációra” van szüksége. És ez Libanon volt. 1982 júniusában, mindössze öt héttel az izraeli erők Sínai-félszigetről való kivonása után, Begin felszabadította dühét Libanonra, és megparancsolta hadseregének, hogy támadják meg azt. A cionista szörnyeteg addig nem állt meg, amíg el nem foglalta Libanon fővárosát és teljesen el nem pusztította. Begin csak ekkor érezte úgy, hogy megkapta a megfelelő kompenzációt a Sínai-félszigeten nyújtott "engedményéért".

De a dolgok nem úgy alakultak, ahogy Begin szerette volna. Új libanoni nemzeti ellenállási mozgalom alakult ki, amely nagyon bátran és hatékonyan vette célba az izraeli megszálló hadsereget. Az izraeli katonai veszteségek száma az idő múlásával emelkedett, amíg el nem érte az 1000-et (a halott katonáké). Begin bánata minden halott katonával nőtt, és nagy volt a pszichológiai hatása rá. A sokk kemény volt, mert nem akarta és nem is számított erre a sorsra katonatársaira. Begin indulata nagyon súlyossá vált, és másokkal, köztük a kormány és a hadsereg tisztviselőivel való kapcsolata egyre keményebbé és idegessé vált.

Begin ezután súlyos depresszióba esett, ami miatt egy teljes hétre visszavonult otthonába, és ezalatt nem vett részt a kormány vagy a hadsereg tisztviselőivel tartott találkozókon. Begin pszichológiai állapota olyan mértékben romlott, amíg ebben az elszigeteltségben volt, és abbahagyta a szakáll borotválkozását és még az evést is! Minden véget ért, amikor Begin néhány szóból álló kis üzenetet küldött az izraeli elnöknek: "Felajánlom, hogy lemondok a miniszterelnökségről!" Az egyetlen dolog, amit Menachem Begin tett aktív politikusként töltött utolsó napjaiban, hogy kiválasztotta utódját. Begin körülnézett, hogy találjon valakit, akit meg lehetne bízni azzal, hogy „tartsa utána Izraelt”. Nem talált szélsőségesebbnek és puritánabbnak, mint régi Irgun bajtársa, Jiczak Shamir, ezért egy tanáccsal átadta neki a munkát: