Dörner Györgyöt és Csurka Istvánt nevezte ki Tarlós a Paulay Ede utcai kis Új Színház igazgatójává és intendánsává. Nem a Nemzeti Színház tehetségtelen cionista igazgatója helyére, vagy valamelyik ismertebb színház élére, ami némileg érthetővé tenné azt az óriási zsidó felháborodást és tiltakozást, mely Tarlósnak ezt a döntését követte. Mert a felháborodásuk óriási. Tiltakozás, petíciózás, Tarlós elítélése, szélsőjobboldalnak tett gesztussá nyilvánítása a döntésének. Magukat írónak képzelő tehetségtelen senkik tiltják meg darabjaik előadását. Mire fel ez a nagy visítás? Több tucatnyi színházat korlátlanul ural az idegenség és az erkölcstelenség, és egy kis színházacska kikerülése a hatósugarukból ekkora botrányt jelent számukra?

A botránykavarók tehetségtelensége, erkölcstelensége minden jóérzésű ember előtt nyilvánvaló tény, mint ahogy Dörner színészi, és Csurka írói tehetsége is. A magyar színházi világ eddig egy viszonylagosan zárt és degenerált kört jelentett, "művészeivel", firkászaival és a törzsközönségével egyetemben. Ráfizetéses is volt mindig, és az is marad. Az adófizetők pénzéből tartják fenn ezt a társaságot, és olyan adófizetők pénzéből, akik soha meg nem néznének egyetlen, minősíthetetlenül pocsék és erkölcstelen előadást sem, mivel más nincs. Nem azért maradnak távol a színházaktól mert kultúrátlanok, hanem pontosan azért, mert magasabb rendű igényekkel rendelkeznek.

A minősíthetetlenül alacsony kultúrát képviselők félelme jogos a magasabb rendű kultúra jelentkezése okán, mert az új színházi vezetésről joggal feltételezik, hogy ezt fogja képviselni. Eddig egymáshoz - a kulturális pöcegödör alantas világának lakóihoz - hasonlítottak mindent. Tehetséget-tehetségtelenséget, sikert-sikertelenséget, és ami a legfontosabb számukra, a fizetéseket. A mai "színházi világ" egy kulturális maffia, ahol mindenki a "keresztapák" kénye-kedve szerint cselekszik, és mindenki szerepe már évekkel előre le van osztva. Ebbe a büdös pocsolyába most valaki egy sziklatömböt dobott, mely fenékig felkavarta a posványt. A sziklatömb neve - Igaz művészet.

Most a posvány büfög, szélsőjobboldalizik, kulturális botrányról visít. Fél! Sőt, retteg. Lesz egy új viszonyítási pont, mely számukra majdnem a halálos ítélettel egyenlő. És ha a kis Paulay Ede utcai színház kulturális zarándokhelye lesz a tiszta kultúrára kiéhezett magyaroknak, akkor mi lesz a posványlakókkal?

Mielőtt ez bekövetkezne, elkezdik a lejáratását az új vezetésnek. Csurka megint részeges lóverseny-szerencsejátékos lesz, és Dörner pedig tehetségtelen pojáca. Arra nem is gondolnak, hogy a két szakmailag kiváló embert így hitelesítik az igaz magyarok előtt. Ha most agyba-főbe dicsérnék, azzal tudnák őket igazán lejáratni. Különben pedig jól ismerjük Csurka Istvánt, és emberi hibái eltörpülnek írói tehetsége mellett, Dörner viszont minden vonatkozásban kiváló ember. Győri, becsületes munkáscsaládból származik, tehetségét kétségbe senki nem vonhatja, és az egyénisége is rokonszenvet ébreszt. Nincs benne egy cseppnyi szemita, vagy cigány vonás sem, igazi magyar típus. Ez a botránykeltők felháborodásának az igazi okozója.

Bármilyen kretének is a visítozók, annyira azért nem hülyék, hogy ne jutna eszükbe Madách - Ember tragédiájából az a pár sor, amit Lucifer mondott az Úrnak: "... - S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Hát ez a visítás igazi, és elsődleges kiváltója. A tagadás a lábát megvettette.

Kassai Ferenc - Jövőnk.info