Ha úgy költené el a magyar állam a pénzét, ahogy Szlovákia, akkor sokkal kevesebb pénz jutna nyugdíjakra és szociális segélyre, de a közbiztonságra és az egészségügyre többet kellene fordítani. "A Mi Pénzünk. Mire költik az adóforintjainkat?" nevű projekt segít tisztán látni abban, hogy mire mennyit költ az állam, és hogy ez sok-e más országokhoz képest.

Tudta ön, hogy Vilmos herceg és Kate Middleton esküvője nagyjából annyiba került, mint amennyit a magyar állam kutatás-fejlesztésre költ egy évben? És azzal tisztában van, hogy Dzsudzsák Balázs többet ér, mint amennyit az állam a polgári védelemre költött tavaly? Ismert ön előtt, hogy egy Airbus 380-as repülőgép többe kerül, mint amennyit a tűzoltóság egy egész évben kap a költségvetésből? És arról hallott-e, hogy a CBA üzletlánc nagyobb forgalmat bonyolít le egy évben, mint amennyit a rend és közbiztonság fenntartása érdekében (a rendőrségre, a börtönökre, a bíróságok működtetésére, a tűzoltóságra) költ az állam?

A Mi Pénzünk. Mire költik az adóforintjainkat? elnevezésű projekt segít abban, hogy mindenkinek érthetőbb legyen a költségvetés, megfoghatóvá teszi a százmilliárdokat, összehasonlíthatóvá teszi a magyar büdzsét más európai országokéval, és lehetővé teszi, hogy magunk is összeállítsunk egy álomköltségvetést.

Most a megtermelt bruttó hazai terméknek a felét a magyar állam elkölti, újraosztja. A 2010-es választások előtt és azóta is nem egy közgazdász hangoztatta, hogy túl bőkezű a magyar állam, erején felül költekezik. A jegybank egyik 2008-as tanulmánya arra is rámutatott, hogy a fejlettségünkhöz képest túl nagy az állam mérete, azonban hosszú évek óta nem tudunk elmozdulni a GDP 50 százaléka körüli újraelosztási rátától, még ha a választások után a gazdaságpolitikai vezetés a 40 százalékos célt lengette be és a konvergenciaprogram (pdf-formátum, 80. oldal) is emellett tett hitet.

Szlovák Magyarország

Hogyan csinálják ezt más országok? A Mi Pénzünk oldalán az álomköltségvetés alkalmazáson beállíthatjuk azt, hogy milyen ország mintájára akarjuk elkölteni a közös pénzt, legyen az a mostaninál arányaiban kevesebb, vagy akár még több. Mennyi jutna a különböző területekre, ha a jóléti kiadásokat előtérbe helyezve Dánia kiadási szerkezete alapján költekezne az állam, vagy ha az alapvetően a kisebb államra esküvő Szlovákia lenne a minta, esetleg mi lenne, ha a szintén szomszédos Ausztria kiadási struktúráját vennénk át, vagy a britekre, esetleg a lengyelekre akarnánk hajazni.

Kiderül például, hogy ha úgy akarjuk súlyozni az egyes feladatokat, mint a szlovákok, de csak a GDP 40 százalékát osztaná szét az állam (ami uszkve 3000 milliárd forinttal kisebb kiadást jelent, és ennek megfelelően sokkal kevesebb adót is kellene ehhez beszedni), még akkor is a mostani összeg másfélszerese jutna a kórházak működtetésére, a háziorvosoknak, gyógyszertámogatásra (vagyis minden olyan feladatra, ami az egészségügybe tartozik). A rendőrségre és a közbiztonságot biztosító más szervezetekre is többet költhetnénk 170 milliárd forinttal, és több lenne az ország védelmi kiadása is.

"Bezzegszlovákként" ellenben a mainak csaknem a feléből, 1450 milliárd forintból meg kéne oldani az állami intézmények, hivatalok működtetését (a kormányzat ennyibe kerülne), és még ennél is többet, a mai érték csaknem egyharmadát, 1700 milliárd forintot kéne spórolni a nyugdíjakon, a segélyeken, családi és munkanélküli ellátásokat is magába foglaló szociális kiadásokon.

Osztrák Magyarország

Ha nem akarjuk ennyire meghúzni a nadrágszíjat, a GDP 45 százalékának elosztását akarnánk a kormányra bízni, és inkább az osztrákokhoz hasonlítani, akkor is jóval kevesebbet kellene költeni az állami intézményekre, nagyjából ugyanannyit, mint a szlovák példában, és úgy 400 milliárd forintot meg kéne fogni az állam gazdasági funkcióin, aminek a gerincét a tömegközlekedés jelenti. A nyertes területek közé kerülne viszont nemcsak az egészségügy, hanem a mostaninál többet lehetne jóléti kiadásokra is költeni.

Dán Magyarország

Ha a politikai bátorság hiányozna a szociális ügyeken spórolni, de összességében mégis tartani akarná a 40 százalékos GDP-arányos célt a kormány, akkor jó választás lehetne a jóléti államok egyikének számító Dánia kiadási szerkezete. A dán mintát átvéve ugyanis a jóléti juttatások összességében nem csökkennének (arányuk azonban az összköltésen belül értelemszerűen nőne), érdekes módon az oktatásra és - nem meglepő módon - az egészségügyre még többet is lehetne költeni a mostaninál.

Ezzel szemben közel sem tudna olyan nagy rendőrséget fenntartani az állam, mint most, kevesebb mint a felét emésztenék fel a közbiztonságot garantáló szervezetek a mostani kiadásoknak. Az állam sokkal olcsóbb fenntartására és a gazdasági funkciókból való látványos visszavonulásra is szükség lenne.