„Elképesztő ökológiai katasztrófa előtt állunk”
Magyarország pénzügyi erejének regenerálása a paksi nukleáris bővítés elengedhetetlen előfeltétele - véli Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) földgáz és villamosenergia területéért felelős vezetője.

Március 14-én lesz egy éve, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség élére került. Milyen tapasztalatokra tett szert ez idő alatt?

Nemzetközileg nagyon színes a társaság, szakmailag pedig rendkívül felkészültek a kollégák. Én a japán fukushimai atomerőmű katasztrófája utáni héten álltam munkába. A tragédia olyannyira átalakította a földgáz és a villamosenergia területét, hogy az ügynökség 2011-re tervezett eredeti munkaprogramját valójában csak két héttel ezelőtt tudtam áttekinteni. Az eltelt egy év eseményei közül az energetikai miniszterek párizsi csúcstalálkozóját emelném ki. Az ügynökség által szervezett rendezvényen a világ energiafogyasztásának 80 százalékát adó országok tárcavezetői vettek részt. Úgy érzem, sikerült megtartani az IEA relevanciáját egy olyan időszakban, amikor az energiafogyasztás növekedése gyakorlatilag a nyugati világon kívül megy végbe.

A fukushimai tragédia után Németország az atomerőművek bezárása mellett tette le a voksát, miközben 15 milliárd eurós programot indított a széntüzelésű erőművek fejlesztésére. Európa egyszerre nyit a megújuló energiák felé, s réved vissza kissé a múltba?

Az elmúlt évtizednek globálisan nézve valóban a szén volt a nyertese: a világban az energiafogyasztás növekedésének majdnem a felét adta. S bár nyugaton már több éve tart a pénzügyi válság és a recesszió, a világ szénfogyasztása mégis több mint 10 százalékkal nőtt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy történelmi csúcsra emelkedett a széndioxid-kibocsátás. Óriási veszélynek tartom, hogy a pénzügyi krízis elterelte a figyelmet a hosszú távon fenntartható fejlődés kérdéseiről. Míg 2008-ban hatalmas eseménynek számított a koppenhágai klímacsúcs, a múlt év végi durbani már korántsem kapott ekkora figyelmet. A légköri folyamatok azonban nem fordulnak vissza csak azért, mert a politika prioritásai máshová kerültek.

Ezek szerint egyetért azokkal, akik azt mondják: a klímavédelem ma már csak egy kedves illúzió?

Komoly a veszélye annak, hogy kudarcot vallunk. Ha továbbra is a jelenlegi pályán fogunk haladni, s egymás után építjük a széntüzelésű erőműveket, és állítjuk elő az olajtermékekkel meghajtott járműveket, akkor 2017-re az emberiség összes megengedhető jövőbeli kibocsátása már be lesz zárva létező autókba, gyárakba, erőművekbe. Így 2017 után elveszhet esélye annak, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését sikerüljön 2 Celsius fokon tartani. Ez a célkitűzés csak akkor teljesülhetne, ha ettől az időponttól kizárólag nulla kibocsátású erőművek, épületek, ipari üzemek és közlekedési eszközök épülnének vagy kerülnének forgalomba. A kedves illúzió helyett én inkább úgy fogalmaznék, hogy záródnak az ajtók. Ma 380 ppm a légkör szén-dioxid koncentrációja. A veszélyzóna 450-nél kezdődik, és évente 3 ppm-mel, gyorsuló iramban nő. A jelenlegi pályán maradva az évszázad végére 1000 ppm fölé mehetünk, amikor már az égbolt színe is meg fog változni, és a földön ma élő fajok többsége kihal. Ez a durva valóság pedig már nincs is olyan borzalmasan messze, a gyermekeink már látni fogják. Elképesztő méretű ökológiai katasztrófa előtt állunk.

Magyarországon közben arról folyik a vita, nyissuk-e meg újra a bezárt szénbányákat, építsünk-e újabb atomerőművet.

Európában emissziós kereskedelmi rendszer működik, azaz a széndioxid-kibocsátásnak ára van. Igaz, évente 1,7 százalékkal csökken az európai energiaszektor összes széndioxid-kibocsátási lehetősége. Ez éves szinten ugyan nem számít sokat, de 10-15 év távlatában már jelentős tétel. Ha valaki tehát úgy gondolja, hogy az ő szénerőmű-projektje még 2025-ben is versenyképes marad, amikor az összes európai kibocsátási keret már jóval alacsonyabb lesz, mint ma, de megfizeti az ezzel járó költségeket, azaz megveszi a CO2-kvótát, s nem a magyar államtól kéri ingyen, akkor ezt érdemes megengedni neki. Ami pedig a paksi bővítést illeti: szerencsére még nem vagyunk döntéskényszerben az új reaktorokat illetően, de régiek élettartamának meghosszabbítása tényleg elkerülhetetlen. Ez azt jelenti, hogy a mostani blokkok valószínűleg 2030-35-ig fognak működni. A megújulók technológiájának mostani állásából kiindulva úgy vélem, hogy az atomenergiára 2035 után is szükség lesz. Tehát Magyarországnak valóban új reaktorokat kell majd építenie a régiek helyére.

Úgy gondolja, hogy még húsz év múlva is a nukleáris technológia számít majd a legkorszerűbbnek?

Jöhet forradalmi változás a technológiában, s akkor a véleményemet szívesen felülbírálom, de az alapján, ami ma látható a megújuló energia technológiája terén, nem gondolom, hogy praktikus opció lenne Paksot megújuló energiával kiváltani, még 2035-ben sem. Paks fosszilis energiával való kiváltása pedig sem az importfüggőség, sem a környezetvédelem szempontjából nem fogadhat el. Egy új atomerőművet - a projekt előkészítésével, az engedélyek beszerzésével, és a kivitelezéssel együtt - 10-15 év alatt lehet összehozni. Most tehát nincs olyan döntési kényszer, hogy ha ma nem kezdjük el, akkor holnap már túl késő lesz. Szerintem valamikor néhány év múlva, talán a 2018-as parlamenti választásoknak ez egy jó kampánytémája lehetne. Akkor talán már értelmes és demokratikus vitát lehet majd folytatni arról, hogy Magyarország kivonuljon-e vagy sem az atomenergiából - az alapján persze, amit a klímavédelem és a megújuló energia kapcsán majd tudunk. S ha úgy dönt az ország, hogy megyünk tovább előre, akkor olyan pénzügyi és gazdaságpolitikai környezetet kell kialakítania a kormánynak, amelyben 10 milliárd eurót kulturált és alacsony tőkeköltség mellett értelmesen elkölthet egy ilyen projektre.

Bár Magyarország remélhetően nem lesz örökké a jelenlegi gazdasági helyzetben, de vajon 10 év múlva már megengedhet magának egy ilyen drága beruházást?

Az atomerőmű állami tulajdonban van, nyilvánvaló, hogy sem a Paksi Atomerőmű Zrt.-nek, sem a Magyar Villamos Műveknek nincs akkora tőkeereje, hogy ezt önállóan meg is tudják valósítani. Külső befektetők és bankhitel bevonása nélkül ez elképzelhetetlen. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a részvénybefektetők és a banki hitelezők a magyar energetikai piacot és a szabályozást megbízhatónak, kiszámíthatónak és befektetőbarátnak találják. Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében nagyon optimistának kell lenni ahhoz, hogy bízzunk a beruházás finanszírozhatóságában. Az ország pénzügyi erejének a regenerálása valóban fontos előfeltétele a nukleáris bővítésnek.

A Mol volt igazgatójaként mit gondol: mekkora esélye van az olajtársaságnak arra, hogy megőrizze önállóságát, s hogy ne váljon ismét ellenséges felvásárlási szándékok célpontjává?

A világgazdaságban mindenhol nagyon intenzív vállalatfelvásárlási tevékenység zajlik: így most minden cég praktikusan vagy vadásznak, vagy célpontnak számít, esetleg mindkettőnek egyszerre. Mégis úgy látom, a Mol önállósága megőrizhető: szép küzdelemben védte meg a függetlenségét, s ebből még én is kivehettem a részem. Sikeres és stabil üzleti modelljének köszönhetően az olajvállalat fejlődése és növekedése hosszabb távon is fenntartható.